Egyasszony 587 csillagozás

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve.

Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak.

Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Libri, Budapest, 2020
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634337775
>!
Libri, Budapest, 2019
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103852
>!
Libri, Budapest, 2018
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103852

5 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 64

Most olvassa 32

Várólistára tette 302

Kívánságlistára tette 261

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
olvasóbarát P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

„Mert rosszalkodni csak az egészséges gyerekek szoktak.”

Érzékenyítő könyv lehetne, ha nem gondolnám, hogy inkább csak más érintettek, vagy kellően empatikus emberek olvassák, és azok nem, akiknek igazából kellene. Törvényhozóink éppen most tettek tanúbizonyságot a témával kapcsolatos érzéketlenségükről, amikor lehetőségük lett volna rá, hogy az ápolási díjat megemeljék azoknak a szülőknek, akik otthon nevelik sérült gyermeküket. Nem mondanám róla, hogy széppróza, nem is ezzel a céllal íródott. Szókimondó könyv, általában nem beszélünk azokról az orvosokról, akik egy felháborító szülés levezetés következtében lökik lehetetlen helyzetbe (a lelkiismeret furdalás legcsekélyebb jele nélkül) azokat a szülőket, akikre nem figyeltek oda és akik életük/gyermekük élete végéig kénytelenek együtt élni egy helyzettel, amelynek áldozataivá váltak. Akik nem érintettek igyekeznek minél messzebbre kerülni attól, hogy léteznek nem egészséges gyermekek/felnőttek ebben a világban. Az apák (igazán nagy tisztelet a kivételeknek) általában nagyon hamar feladják, ebben az esetben agresszívvá, bántalmazóvá válik. Ez a könyv nem szól arról, hogy Magyarországon szerencsére sok gyógytornász próbál segíteni és szerencsére az esetek egy részében tud is, hogy az életminőség mégis jobb legyen. Vannak helyzetek amikor azonban nem tudnak segíteni ők sem, mert a sérülés olyan mértékű. A szerző végül szerencsésnek mondhatja magát, hogy született két egészséges gyermeke (is) és, hogy amikor elkerülhetetlenné vált talált olyan intézményt, amely gyermeke ellátásához valóban megfelelő volt.

2 hozzászólás
>!
Sippancs P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Ez a könyv a maga egyszerűsége és rövidsége ellenére is összetörte a szívemet. Nem akkor, amikor a kezemben tartottam és olvastam, hanem abban a pillanatban, ahogy letettem, és magamra maradtam a gondolataimmal. Úgyhogy most csak ülök és sírok. Patakzanak a könnyeim már vagy fél órája. Siratom az anyákat, akik elveszítették a gyermeküket, siratom a testvéreket, akik fel sem foghatták, hogy milyen szerencsések, siratom a feleségeket, akiknek annyi megaláztatásban és testi-lelki bántalmazásban volt részük, és siratom a beteg gyermekeket, akik esélyt sem kaphattak egy teljes életre. Legfőképpen azonban Zsuzsikát siratom. Zsuzsikát, ezt a búzavirágkék szemű és vattacukorszerű hajú kislányt, aki annak ellenére, hogy mozgás- és értelmi sérültként született, élt, boldog volt és szeretett.
Köszönöm, Anyuka, hogy olvashattam!

5 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

„ Időnként néhány barátomat is elviszem, nem is értem, miért. Fura érzés, de azt szeretném, ha látnák, hogy ilyen is van. Mindig dühös leszek, ha valamelyikük nem akar eljönni velem. Dühös leszek, és mérgemben szeretném beleverni az illető orrát, mert ha nem akarja látni, akkor is élnek így gyerekek. Akkor is vannak alig-alig megfizetett dolgozók, akik nap mint nap küzdenek a rájuk bízottak életéért. Mai napig nem értem, miért leszek agresszív, ha erről beszélek, de most is elönt a düh, ahányszor csak azt a mondatot hallom: én azt hiszem, nem szeretném látni. Hát attól még igenis létezik.” (140. oldal)

Ezt az idézetet nem írtam ki, mint szoktam. Sokat gondoltam arra megteszem, de úgy gondolom az értékelésemhez szorosan kötődik, ezért inkább itt, evvel kezdem.

Péterfy-Novák Éva könyvei már hónapok óta elém kerülnek valamilyen formában. Tavaly két kötetét is megvettem Anyósomnak, akkor ő avval a szóval illette, letehetetlen szörnyűség. Mivel az ízlésem némiképpen megegyezik vele, úgy döntöttem az a minimum, hogy egy történetével megpróbálkozom. Azóta kettő lett belőle, bár ez az első olvasásom tőle.
És, azt hiszem nem az utolsó, ugyanakkor emésztésre is szükségem lesz, mert sikeresen padlóra küldött.
Alig 174 oldal, de az egész egy tömör valóság, a maga emészthetetlen sokkolásával.

Ez a könyv szörnyű és csodálatos, gyülölöm és szeretem, hiszem és nem!
Ambivalencia érződik a fenti sorokból, de szószerint ezen érzelmek kergetik egymást bennem.
Ez a történet elépesztő, de igaz.
Elképesztő, mert a valóságot tükrözi, egy asszony élete, szenvedései és némiképpen nemtudása kiállt ki a lapokból.
És igaz, mert megannyi élet telik el így, csendben, szenvedve, a másik fél kegyetlenkedéseit eltűrve.
Ez a könyv maga az élet, mert elsőre úgy éreztem, hogy az elmúlást tükrözi, de tulajdonképpen pont nem, hanem az élet igenlését, azt, hogy bármilyen nehéz is, fel kell állni, nem sajnálni magunkat, és amink van, abból táplálkozva újra kezdeni.
Hogy ez fárasztó és nehéz?
Igen az. Sőt sokszor erőnkön felül kell ezt megtennünk, de ha belegondolok hányan tesszük ezt minden nap, újra és újra.
Minden tiszteletem azon asszonyoké, akik egy bántalmazott kapcsolatból kimernek törni, és szembe mernek szállni a társadalmi normákkal.
Főleg, mert bár eltelt a történet óta 10-20 év, mégis érződik a xenofóbia, és a szó kevésbé formálisabb jelentésére utalok, mely azon megkülönböztetettséget jelenti, ahol minden ami nem normális az nem jó, és a szőnyeg alá kell söpörni.
Nagy igazság, hogy attól, mert te nem akarod meglátni, még igen is létezik és nagyon fontos a széleskörű látásmód, az empátia és segítségnyújtás.
Mindenki megérdemli a normális élethez való jogot, az megint más kérdés ki olyan szerencsés, hogy egészségesnek születik és nem kényszerül mások jóindulatára.

Ez a könyv egy nagyon fontos eleme a mai modern irodalomnak, ahol még mindig nevetséges módon vannak tabu témák.
Hogy csak a felszínt kapargassam családon belüli erőszak, gyermek testi-és szellemi fogyatékosság.
Úgy gondolom minden ember kezébe nyomnám, hogy egyszer igen is vegye a fáradságot és olvassa el.
Mert formál, akaratlanul is, és ha egy csep emberség van az olvasóban, eléri hatását.
Az empátia ebben a társadalomban hiánycikk és nem osztogatják ingyen a legtöbb segítséget sem, pedig ha teszel ne várj érte semmit se! A legfontosabb, hogy azért tegyél a másikért, mert azt akarod jobb legyen neki, hogy egy mosolyt kapsz cserébe, több mint elégnek kell lennie.
Én így gondolkodom és ezt várom cserébe, se többet, se kevesebbet.

A kötet legnagyobb értéke nem csak a hű, néhol irónikus, néhol keserűen édes valóság alapja, hanem az a hihetetlen olvasmányos közlési formája is, ahogy az írónő elénk tárja mondanivalóját.
A karakterek színesek, nincsenek agyon díszitve, mindenki esendő, úgymond bűnös a maga világában. Mert a nemtudás is bűn és nem mentség semmi alól. Főleg nem akkor, ha ártasz másnak, de védekezésre ezt használod.

A történetben az asszonyok kapják a főszerepet, és maga a gonosz is fontos, mégis elenyészik számomra, mert a társadalmi korrajz sokkalta súlyosabb terhet vont rám olvasás közben.
Nem mondom, hogy a párkapcsolati bátalmazás elenyésző, mert messze se az, de valahogy eltörpül a súlyossága itt a másikkal szemben.
Bozasztóan megviselt ez a közöny, és főleg az, hogy a mai napig így mennek a dolgok az egészségügy terén.
Van szerencsém ismerni, sőt tanítok is olyan gyermeket, melynek megvan a maga betegsége, és egy speciális iskola tanúlója, mégis folyamatos atrocitások érik őt és az ott dolgozókat, mert nem olyanok mint az átlag.
És pont ezért, ezt a történetet nagyon komolyan veszem és rendkívül hálás érzettel lát el, mert megíródott.
Beszélni kell róla, tenni kell ellene és érte!!!

Ami pedig az írónőt illeti, egy új kedvenc írót köszönthetek a listámon!!

Köszönöm, hogy megíródott és azt is, hogy ilyen őszintén vállalja a legnehezebb, legmocskosabb időszakot is, melyet egy nő, egy anya átérezhet!

Hatalmas Kedvenc!♥

>!
Annamarie P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Van egyszer egy valós történet, ami megrázó, olykor felháborító, de mindenképp szívszorító. És van a könyv, mint alkotás erről az egészről.
Nekem ez a közlési forma most nagyon kevés volt.

5 hozzászólás
>!
fülcimpa
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

A gyomrom öklömnyi. A szívem úgy ver, mint a fogoly állatoké. Félek. Rettegek. És persze boldog vagyok, hogy a családomban, közvetlen környezetemben egészséges életek vannak.
Gondolatban több százszor terminátorként rontottam neki a bántalmazónak, az egyasszony meg szerintem csodaasszony, gyönyönyűasszony, kurvaerősasszony. Ugyanúgy, mint a hasonló helyzetben élő többiasszony.
Mi ezt fel sem foghatjuk, csak az empátia segít a megértésében.
Határtalan, elementáris erejű életigenlés és szeretet. Nekem erről szól ez a leírt eseményfonat.
Nem ment egyszerre, sokszor leraktam, emésztgettem, húztam a dolgot, mert nagyon tartottam a további történésektől. Nem alaptalanul.
És most te, aki ezt a pár sort olvasod, adj hálát, hogy értelmezni tudod, felfogod. Kincsed van. Az értelem kincse.

5 hozzászólás
>!
Pandalány P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Tudtam, hogy nem lesz könnyű olvasmány ez a rövid, de annál jelentősebb mondanivalót tartalmazó regény. Ugyanakkor hajtott a kíváncsiság, hiszen már annyit hallottam és olvastam róla. Beszélgetések és riportok által ezt-azt tudtam, de teljesen nem ismertem Éva történetét.
Az első oldalak olvasásánál feltűnt, hogy mennyire személyes a hangvétel és ez egyértelműen azt sugallta, hogy Éva minden szépítést mellőzve fogja elmesélni élete meghatározó és nehézségekkel teli első házasságát és fogyatékkal született gyermeke, Zsuzsika betegségét.
Nehéz úgy írnom erről a regényről, hogy közben előttem van Éva arca, az asszony, aki mindezeket átélte, az élete része örökre, nem pedig csak fikció. A könyvet egy délután alatt olvastam el, mert bármennyire is fájt, nem bírtam letenni. Annyira együtt éreztem, annyira drukkoltam ennek a fiatal nőnek, hogy forduljon jobbra a sorsuk Zsuzsikával, és megszakadt a szívem értük.
Bővebben: http://pandalanyolvas.blogspot.com/2019/12/peterfy-nova…

>!
Niitaa P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/02/peterfy-novak-eva…

„Őszinte leszek, mint mindig: piszok nehéz erről a könyvről írni. Több tényező van, ami miatt nem vagyok most könnyű helyzetben, de ezek közül a legfontosabb, hogy ez a könyv nem csak egy egyszerű regény. Nem egy spekuláció vagy kitaláció. Nem a képzelet szüleménye. Nem. Ez a kőkemény valóság. Éva pontosan azt írta le, amit átélt. Nincs benne semmi toldalékos anyag, hogy szépítsen a történeten, vagy izgalmassá tegye. Szimplán fogta a laptopját, ölbe vette, s amit már egyszer a blogján keresztül le mert írni a nagyközönségnek, azt könyvvé formálva kiadatta. S itt fel is merült bennem a fő kérdés: Hogy jövök én ahhoz, hogy valaki más életét véleményezzem? Ki jogosított fel arra, hogy más feje felett pálcát törjek? Illik ilyenkor negatívumot is mondani? Ezekre nem tudok válaszolni. Több napig hanyagoltam ezt az értékelést, míg az emlék, a benyomás is már megfakult – közben másik három könyvet el is olvastam – s még mindig nem érzem úgy, hogy jogomban állna kifejteni a véleményemet, de ezt fogom tenni. Megteszem, mert Éva vállalta, hogy kiadatja könyvként, tehát igenis megtehetem, hogy kifejezzem az őszinte benyomásomat, gondolataimat. Én, itt a könyvet fogom értékelni, nem az ő életét. Mégis, a kettőt nem lehet igazán szétválasztani. Szóval, tessék, itt is van: (…)”

>!
sztinus P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

“Nem baj, kislányom, ha így esett, tesszük a dolgunk.”
Ezen a mondaton bőgtem először el magam, valahol az első fejezet vègèn.
Szavakkal nem értékelhető könyv.

>!
Kovaxka P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Kiszolgáltatottság, tapasztalatlanság, kétségbeesés, lelkiismeret-furdalás, önvád, félelem, tagadás, fájdalom, elfogadás, szeretet. Egészségügy, ahogy soha nem akarjuk látni. Család, amit az ellenségeinknek sem kívánnánk.
Terápiás könyv – a szerzőnek biztosan, de az olvasónak is az lehet. Engem mélyen megrázott és elgondolkodtatott. Köszönet mindenkinek, aki „csak teszi a dolgát”, különösen ha bármilyen formában az elesetteket segíti vele.

>!
Ibanez MP
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Minden tiszteletem azoké, akik vagy betegséggel küzdenek vagy beteg gyermeküket/családtagjukat ápolják. Főként azoké, akik önhibájukon kívül, mások hibáinak következtében kényszerültek bele ilyen patthelyzetbe. Sajnos a közvetlen ismerőseim között van ilyen eset, ahol valószínűleg egy korábban megindított szüléssel megoldható lett volna, hogy a kisfiú ne sérülten szülessen meg… Ennek tetejébe még egy agresszív, hol kedves-hol bántalmazó férj igazán nem hiányzik senkinek…

Nagyon örültem, hogy Éva erős volt, ki tudott lépni a kapcsolatból, le tudta zárni, bár sokáig szenvedett benne, láthatjuk a motivációkat. Zsuzska sorsa nagyon megrázó, viszont öröm volt olvasni, hogy a kislány mégis többségében mennyire boldog életet élt. Nagyon sajnáltam a többi kis beteget, köztük főleg azt a fiút (nem emlékszem a nevére), aki teljesen tudatában volt a betegségének, ez egyszerűen szörnyű lehet. Anyukám dolgozott ilyen intézményben, ahol sérült gyermekeket és felnőtteket ápoltak, így a körülmények és a sérült gyerekek tapasztalásai igazolhatom, hogy valóságosak… náluk is volt szerelmes Down-kóros 16 éves pár, volt olyan gyerek, akit gyakran „elfelejtettek” és nem akartak hazavinni, míg másokat elvittek vasárnap és mennyit kellett vigasztalni… Viszont ezeket a szülőket sem tudom elítélni, mert nem mindenki lehet erős, hogy ezt megélje és megtegye azt, ami szerintünk (egészségesek avagy egészséges gyerekkel rendelkezők szerint) megtenni lenne kötelességük… addig nem lehet őket bírálni, amíg személyesen nem tapasztaltuk ezeket a dolgokat (de inkább ne tapasztalja meg senki). Nagyon nehéz lehet és úgy gondolom, ha valaki nem kész arra, hogy teljes szívvel szeretetben forduljon a sérült gyermeke felé, jobb is, ha nem próbálkozik, mert ők bizony nagyon is érzik, ha hibádzik valami…

A megható történetbe sokszor a humor is beleszövődik, úgyhogy egy igazán élvezetes, elgondolkodtató sorsot olvashatunk.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kek P

Jön a nővérke, mondom neki, hogy szülni fogok, kedvesen mondja, hogy épp itt az ideje, mindjárt műszakváltás, kapjam össze magam. Persze, a műszakváltás, majdnem kiment a fejemből. Olyankor a fű se nő fél órán át.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szülés
>!
tmezo P

Néha az agyonidézett mondatokban is lehet igazság. Mert „az élet ízét csak a bolondok ismerik”.

112. oldal

>!
Nikita88

Valami elemi erővel keresem mindig tovább a boldogságot, és futok valami után, amiről csak nagyon halványan sejtem, hogy létezik

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
OctoberRain

(…) annyit mindenesetre megtanultam, jobb, ha nem adod oda a szívedet teljesen.

52. oldal

1 hozzászólás
>!
Kek P

Szabad akarok lenni, és élni akarok. Megfogadom, hogy nem hagyom magam, soha többé. Nem hagyhatom magam megalázni, de azt sem hagyhatom, hogy kicsinyes, bosszúálló szörnyeteggé váljak a boldogtalanságom miatt. Nem hagyom!

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megalázás
>!
Kek P

Rudi lekuporodik a kisszékre. Türelmesen várja, míg kipakolunk, és Zsuzsi a helyére kerül. Majd fog egy meséskönyvet, és elhelyezkedik a kiságy mellé. Most mesélni fogok neked. Ezt mondja állítólag, de számomra nehezen érthető a beszéde. Észreveszem, hogy fejjel lefelé fogja a meséskönyvet, de nem fordítom meg. Lehet, hogy így szebb lesz az a mese.

97-98. oldal

>!
Kek P

Visszamegyek a szobába, és megpróbálok olvasgatni. Egy halom újságot vett nekem a férjem, nehogy unatkozzam, mialatt meghal bennem a gyerekem. Ezért hát olvasgatok. Nehogy unatkozzam.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: művi abortusz
>!
Kek P

Hát igen. Gyárból lopni akkoriban nem volt bűn. Olyannyira nem volt bűn, hogy kivétel nélkül falazott mindenki a másiknak, a kapusok is csak annyit kértek, hogy ne látványosan hordják szét a szerszámokat.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lopás
>!
hmargit

Szóval mostanában a dühkitörések után, másnap mindig kedveskedik, majdhogynem udvarol egész nap, én pedig minduntalan élvezettel fürdőzöm ebben. Ilyenkor ugyanis fontosnak érzem magam, elvakít, hogy úgy tűnik, ennyire szeretnek. Olyan ez, mint a kábítószer, szinte vágyakozom arra, hogy agresszív legyen, mert ami utána következik, azt újra és újra át akarom élni. És szépen belekerülünk ebbe a mindkettőnk számára ismeretlen körforgásba.

57. oldal

>!
tmezo P

Ha hosszú időn át megaláznak, most már tudom, hogy az soha, de soha nem érhet véget a megalázó győzelmével.

125. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megalázás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kim Edwards: Az emlékek őrzője
Ficsku Pál: Gyerekgyár
Gabriel Wolf (szerk.): Az erdő mélyén
Jennifer Worth: Hívják a bábát
Jodi Picoult: Apró csodák
Lisa Kleypas: Botrány tavasszal
Elif Shafak: Becsület
Hernádi Gyula: A péntek lépcsőin
Meaghan O'Connell: Anya lettem
Kandász Andrea: Szülőszoba