Egyasszony 270 csillagozás

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve.

Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak.

Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Libri, Budapest, 2017
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103852
>!
Libri, Budapest, 2016
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103852
>!
Libri, Budapest, 2014
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103852

1 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 30

Most olvassa 16

Várólistára tette 184

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
olvasóbarát P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

„Mert rosszalkodni csak az egészséges gyerekek szoktak.”

Érzékenyítő könyv lehetne, ha nem gondolnám, hogy inkább csak más érintettek, vagy kellően empatikus emberek olvassák, és azok nem, akiknek igazából kellene. Törvényhozóink éppen most tettek tanúbizonyságot a témával kapcsolatos érzéketlenségükről, amikor lehetőségük lett volna rá, hogy az ápolási díjat megemeljék azoknak a szülőknek, akik otthon nevelik sérült gyermeküket. Nem mondanám róla, hogy széppróza, nem is ezzel a céllal íródott. Szókimondó könyv, általában nem beszélünk azokról az orvosokról, akik egy felháborító szülés levezetés következtében lökik lehetetlen helyzetbe (a lelkiismeret furdalás legcsekélyebb jele nélkül) azokat a szülőket, akikre nem figyeltek oda és akik életük/gyermekük élete végéig kénytelenek együtt élni egy helyzettel, amelynek áldozataivá váltak. Akik nem érintettek igyekeznek minél messzebbre kerülni attól, hogy léteznek nem egészséges gyermekek/felnőttek ebben a világban. Az apák (igazán nagy tisztelet a kivételeknek) általában nagyon hamar feladják, ebben az esetben agresszívvá, bántalmazóvá válik. Ez a könyv nem szól arról, hogy Magyarországon szerencsére sok gyógytornász próbál segíteni és szerencsére az esetek egy részében tud is, hogy az életminőség mégis jobb legyen. Vannak helyzetek amikor azonban nem tudnak segíteni ők sem, mert a sérülés olyan mértékű. A szerző végül szerencsésnek mondhatja magát, hogy született két egészséges gyermeke (is) és, hogy amikor elkerülhetetlenné vált talált olyan intézményt, amely gyermeke ellátásához valóban megfelelő volt.

>!
Sippancs P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Ez a könyv a maga egyszerűsége és rövidsége ellenére is összetörte a szívemet. Nem akkor, amikor a kezemben tartottam és olvastam, hanem abban a pillanatban, ahogy letettem, és magamra maradtam a gondolataimmal. Úgyhogy most csak ülök és sírok. Patakzanak a könnyeim már vagy fél órája. Siratom az anyákat, akik elveszítették a gyermeküket, siratom a testvéreket, akik fel sem foghatták, hogy milyen szerencsések, siratom a feleségeket, akiknek annyi megaláztatásban és testi-lelki bántalmazásban volt részük, és siratom a beteg gyermekeket, akik esélyt sem kaphattak egy teljes életre. Legfőképpen azonban Zsuzsikát siratom. Zsuzsikát, ezt a búzavirágkék szemű és vattacukorszerű hajú kislányt, aki annak ellenére, hogy mozgás- és értelmi sérültként született, élt, boldog volt és szeretett.
Köszönöm, Anyuka, hogy olvashattam!

4 hozzászólás
>!
fülcimpa
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

A gyomrom öklömnyi. A szívem úgy ver, mint a fogoly állatoké. Félek. Rettegek. És persze boldog vagyok, hogy a családomban, közvetlen környezetemben egészséges életek vannak.
Gondolatban több százszor terminátorként rontottam neki a bántalmazónak, az egyasszony meg szerintem csodaasszony, gyönyönyűasszony, kurvaerősasszony. Ugyanúgy, mint a hasonló helyzetben élő többiasszony.
Mi ezt fel sem foghatjuk, csak az empátia segít a megértésében.
Határtalan, elementáris erejű életigenlés és szeretet. Nekem erről szól ez a leírt eseményfonat.
Nem ment egyszerre, sokszor leraktam, emésztgettem, húztam a dolgot, mert nagyon tartottam a további történésektől. Nem alaptalanul.
És most te, aki ezt a pár sort olvasod, adj hálát, hogy értelmezni tudod, felfogod. Kincsed van. Az értelem kincse.

5 hozzászólás
>!
Niitaa P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/02/peterfy-novak-eva…

„Őszinte leszek, mint mindig: piszok nehéz erről a könyvről írni. Több tényező van, ami miatt nem vagyok most könnyű helyzetben, de ezek közül a legfontosabb, hogy ez a könyv nem csak egy egyszerű regény. Nem egy spekuláció vagy kitaláció. Nem a képzelet szüleménye. Nem. Ez a kőkemény valóság. Éva pontosan azt írta le, amit átélt. Nincs benne semmi toldalékos anyag, hogy szépítsen a történeten, vagy izgalmassá tegye. Szimplán fogta a laptopját, ölbe vette, s amit már egyszer a blogján keresztül le mert írni a nagyközönségnek, azt könyvvé formálva kiadatta. S itt fel is merült bennem a fő kérdés: Hogy jövök én ahhoz, hogy valaki más életét véleményezzem? Ki jogosított fel arra, hogy más feje felett pálcát törjek? Illik ilyenkor negatívumot is mondani? Ezekre nem tudok válaszolni. Több napig hanyagoltam ezt az értékelést, míg az emlék, a benyomás is már megfakult – közben másik három könyvet el is olvastam – s még mindig nem érzem úgy, hogy jogomban állna kifejteni a véleményemet, de ezt fogom tenni. Megteszem, mert Éva vállalta, hogy kiadatja könyvként, tehát igenis megtehetem, hogy kifejezzem az őszinte benyomásomat, gondolataimat. Én, itt a könyvet fogom értékelni, nem az ő életét. Mégis, a kettőt nem lehet igazán szétválasztani. Szóval, tessék, itt is van: (…)”

>!
Annamarie P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Van egyszer egy valós történet, ami megrázó, olykor felháborító, de mindenképp szívszorító. És van a könyv, mint alkotás erről az egészről.
Nekem ez a közlési forma most nagyon kevés volt.

2 hozzászólás
>!
sztinus P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

“Nem baj, kislányom, ha így esett, tesszük a dolgunk.”
Ezen a mondaton bőgtem először el magam, valahol az első fejezet vègèn.
Szavakkal nem értékelhető könyv.

>!
Kovaxka P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Kiszolgáltatottság, tapasztalatlanság, kétségbeesés, lelkiismeret-furdalás, önvád, félelem, tagadás, fájdalom, elfogadás, szeretet. Egészségügy, ahogy soha nem akarjuk látni. Család, amit az ellenségeinknek sem kívánnánk.
Terápiás könyv – a szerzőnek biztosan, de az olvasónak is az lehet. Engem mélyen megrázott és elgondolkodtatott. Köszönet mindenkinek, aki „csak teszi a dolgát”, különösen ha bármilyen formában az elesetteket segíti vele.

>!
saribo P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Nem egy könnyű olvasmány. A téma, az élet által írt történet megrázó: egy nőnek felgyorsított szülés és orvosi nemtörődömség miatt testi és szellemi fogyatékos gyermeke születik, életét tovább nehezíti, és még tragikusabbá teszi, hogy férje, bár a gyermeket – szerintem a maga módján ugyan, és túlságosan részletezve sincs ez a vonal, bár nagyon is érdekes lenne – szereti, de a nőt testileg és lelkileg folyamatosan bántalmazza, megalázza. Miért? Mit nem tud elfogadni? A látszat ellenére a fogyatékos gyereket vagy a feleségét aki szülte, és aki nem volt képes „tökéletes utódot produkálni”?
Látjuk az anya elfogadásának fázisait, a reménykedést, hogy minden rendbe
jön és a gyerek „kinövi” a fogyatékosságot, a szembesülést a valósággal, és végül az elfogadást.
Az anyukának úgy kell szembesülnie a kislánya maradandó fogyatékosságával, hogy szinte semmi segítsége sincs: az orvosok eleinte kertelnek, hitegetik őt, csak egy van aki végül megmondja a szomorú igazságot. És Ő feláll a padlóról, elfogadja az elfogadhatatlant és teszi tovább a dolgát, éli másfajta életét.
Az írónó végigvezeti az olvasót azon, hogy ami e legtöbb embernek, családnak egyszerű, mindennapi cselekvés, az egy fogyatékos kisgyerekkel fonytonos harc: a szállítás, etetés, az otthoni szondázás, infúziók, a folyamatos készenlét, hogy mikor kell állapota alapján a kórházba rohanni a gyerekkel, a nehézségek: az alváshiány, az éberség, hogy nehogy valami történjen mig alszik, a harc az orvosokkal, nővérekkel, néhol már a szerepüket is átvéve, a pihenés teljes hiánya, és a folyamat végén annak a belátása, hogy ez a helyzet otthon nem folytatható, gondozó intézetet kell keresni a kislánynak.
A leginkább tragikus részek elbeszélésnél az írónő szakasztikus humorral próbálja tompítani a helyzet élét.
Tisztelet azért, hogy a sok szembejövő akadály előtt nem hátrált meg, megtalálta azt az intézményt, ami gyermekének a legmegfelelőbb, és mindezen megpróbáltatások után újra tudta kezdeni az életét és megírta ezt a könyvet. Megrázó olvasmány.

>!
Sárhelyi_Erika I
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

A könyv végére lett világos a cím: Egyasszony. Mert Éva nem csupán egy asszony a sokból. És nem is „az” asszony, nem a nagybetűs, kérkedő fajta. Ő csak Egyasszony azok közül, akiket bár a sors valamiért sokszorosan tett próbára, mégis olyan kivételes személyiséggel bírnak a szeretet olyan hőfokon ég bennük, hogy nem tudják elpusztítani a csapások. Éva mondhatni megnő ezektől a terhektől, minden elhullajtott könnycseppjétől erősebb lesz, minden pofontól acélosabb, miközben lelke összes gyengédségével képes továbbra is a szeretetre. Kivéletes ember Péterfy-Novák Éva. Nem hiszem, hogy ezt tudja magáról, mint ahogy szerintem azt se, hogy milyen tehetségesen ír.
Fájdalmas történet, talán nem is bírja el mindenki. Pedig fontos olvasmány. Ha másért nem, azért, hogy rádöbbenjünk, amit kibírhatatlannak tartunk, amitől jajveszékelünk, amiért átkozódunk a saját életünk során, mennyire semmi, milyen bagatell. Ezért is kellenek az ilyen őszinteséggel megírt sorsok, hogy magunkba nézésre késztessenek.

3 hozzászólás
>!
AeS P
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Lehet-e hiányolni bármit egy kitárulkozás-történetből? Ezzel a gondolattal küzdök, amióta csak elolvastam, mert egy kis hang visítva követel még több információt és részletet, közben pedig úgy tudom, hogy ez nem fikció, hát van-e nekem jogom még mélyebbre nyúlni?
Mert megrázó írás, akkor is, ha „csak” ennyiből áll, de talán kicsit máshogy kellett volna szerkeszteni – ha van erre egyáltalán bárkinek felhatalmazása.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kek P

Jön a nővérke, mondom neki, hogy szülni fogok, kedvesen mondja, hogy épp itt az ideje, mindjárt műszakváltás, kapjam össze magam. Persze, a műszakváltás, majdnem kiment a fejemből. Olyankor a fű se nő fél órán át.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szülés
>!
OctoberRain P

(…) annyit mindenesetre megtanultam, jobb, ha nem adod oda a szívedet teljesen.

52. oldal

1 hozzászólás
>!
Nikita88

Valami elemi erővel keresem mindig tovább a boldogságot, és futok valami után, amiről csak nagyon halványan sejtem, hogy létezik

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
tmezo P

Néha az agyonidézett mondatokban is lehet igazság. Mert „az élet ízét csak a bolondok ismerik”.

112. oldal

>!
Kek P

Rudi lekuporodik a kisszékre. Türelmesen várja, míg kipakolunk, és Zsuzsi a helyére kerül. Majd fog egy meséskönyvet, és elhelyezkedik a kiságy mellé. Most mesélni fogok neked. Ezt mondja állítólag, de számomra nehezen érthető a beszéde. Észreveszem, hogy fejjel lefelé fogja a meséskönyvet, de nem fordítom meg. Lehet, hogy így szebb lesz az a mese.

97-98. oldal

>!
Kek P

Szabad akarok lenni, és élni akarok. Megfogadom, hogy nem hagyom magam, soha többé. Nem hagyhatom magam megalázni, de azt sem hagyhatom, hogy kicsinyes, bosszúálló szörnyeteggé váljak a boldogtalanságom miatt. Nem hagyom!

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megalázás
>!
Kek P

Hát igen. Gyárból lopni akkoriban nem volt bűn. Olyannyira nem volt bűn, hogy kivétel nélkül falazott mindenki a másiknak, a kapusok is csak annyit kértek, hogy ne látványosan hordják szét a szerszámokat.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lopás
>!
hmargit

Szóval mostanában a dühkitörések után, másnap mindig kedveskedik, majdhogynem udvarol egész nap, én pedig minduntalan élvezettel fürdőzöm ebben. Ilyenkor ugyanis fontosnak érzem magam, elvakít, hogy úgy tűnik, ennyire szeretnek. Olyan ez, mint a kábítószer, szinte vágyakozom arra, hogy agresszív legyen, mert ami utána következik, azt újra és újra át akarom élni. És szépen belekerülünk ebbe a mindkettőnk számára ismeretlen körforgásba.

57. oldal

>!
Kek P

Visszamegyek a szobába, és megpróbálok olvasgatni. Egy halom újságot vett nekem a férjem, nehogy unatkozzam, mialatt meghal bennem a gyerekem. Ezért hát olvasgatok. Nehogy unatkozzam.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: művi abortusz
>!
saribo P

Ha így marad, holnap leveszik a gépről és meg is foghatom. De persze, nem jósok. Kicsit unom már ezt a mondatot, különösen, hogy elhangzik naponta százszor. Ha humoromnál lennék, mondhatnám azt is: adjanak fel álláshirdetést, hogy jövendőmondót keresnek, igazán jól jönne ide egy, de nem vagyok humoromnál.

28. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kim Edwards: Az emlékek őrzője
Jodi Picoult: Apró csodák
Elif Shafak: Becsület
Ficsku Pál: Gyerekgyár
Alexandra Ripley: Scarlett
Hernádi Gyula: A péntek lépcsőin
J. D. Robb: Halálos születés
Harry Harrison: Vissza az Édenbe
Bioetikai állásfoglalások
Gruiz Katalin: Megszülettél, hogyan tovább?