Egyasszony 1175 csillagozás

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony Péterfy-Novák Éva: Egyasszony Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve.

Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak.

Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Libri, Budapest, 2022
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636040826
>!
Libri, Budapest, 2022
ISBN: 9789634339755 · Felolvasta: Tenki Réka
>!
Libri, Budapest, 2020
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634338383

8 további kiadás


Enciklopédia 8


Kedvencelte 145

Most olvassa 34

Várólistára tette 400

Kívánságlistára tette 366

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

”Szabad akarok lenni, és élni akarok. Megfogadom, hogy nem hagyom magam, soha többé. Nem hagyhatom magam megalázni, de azt sem hagyhatom, hogy kicsinyes, bosszúálló szörnyeteggé váljak a boldogtalanságom miatt.”

Az Egyasszony egy önterápiás írás, kísérlet egy sérült gyermek spoiler és egy bántalmazó kapcsolatnak a feldolgozására. Péterfy-Novák Éva első házasságának történetét és abból született kislánya, Zsuzsi sorsát eleveníti fel benne jelentős időtávlatból. Az írás egy nagy monológ, amely bármennyire is nehéz, felkavaró témákat tár elénk, mégis egy rendkívül erős távolságtartás jellemzi, amely nem enged be túlságosan sok átélt érzelmet. Ereje megrázó őszinteségében, kitárulkozásában rejlik, irodalmilag egy kicsit kevés, emberként befogadva viszont még ebben a nyers formában is egy kicsit sok. Nem csoda, hogy ennyi utánnyomást élt meg ez a könyv, hiszen mindannyian kicsit belerokkanunk ennek az erős nőnek a tragikus sorsába és mindannyian vele örülünk a második esélynek, amit az élettől kapott. Szükségünk van ilyen bátor könyvekre bátor szerzők tollából, akik nem félnek az arcunkba tolni a valóságot, saját személyes drámájukon keresztül.

Sippancs P>!
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Ez a könyv a maga egyszerűsége és rövidsége ellenére is összetörte a szívemet. Nem akkor, amikor a kezemben tartottam és olvastam, hanem abban a pillanatban, ahogy letettem, és magamra maradtam a gondolataimmal. Úgyhogy most csak ülök és sírok. Patakzanak a könnyeim már vagy fél órája. Siratom az anyákat, akik elveszítették a gyermeküket, siratom a testvéreket, akik fel sem foghatták, hogy milyen szerencsések, siratom a feleségeket, akiknek annyi megaláztatásban és testi-lelki bántalmazásban volt részük, és siratom a beteg gyermekeket, akik esélyt sem kaphattak egy teljes életre. Legfőképpen azonban Zsuzsikát siratom. Zsuzsikát, ezt a búzavirágkék szemű és vattacukorszerű hajú kislányt, aki annak ellenére, hogy mozgás- és értelmi sérültként született, élt, boldog volt és szeretett.
Köszönöm, Anyuka, hogy olvashattam!

5 hozzászólás
olvasóbarát>!
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

„Mert rosszalkodni csak az egészséges gyerekek szoktak.”

Érzékenyítő könyv lehetne, ha nem gondolnám, hogy inkább csak más érintettek, vagy kellően empatikus emberek olvassák, és azok nem, akiknek igazából kellene. Törvényhozóink éppen most tettek tanúbizonyságot a témával kapcsolatos érzéketlenségükről, amikor lehetőségük lett volna rá, hogy az ápolási díjat megemeljék azoknak a szülőknek, akik otthon nevelik sérült gyermeküket. Nem mondanám róla, hogy széppróza, nem is ezzel a céllal íródott. Szókimondó könyv, általában nem beszélünk azokról az orvosokról, akik egy felháborító szülés levezetés következtében lökik lehetetlen helyzetbe (a lelkiismeret furdalás legcsekélyebb jele nélkül) azokat a szülőket, akikre nem figyeltek oda és akik életük/gyermekük élete végéig kénytelenek együtt élni egy helyzettel, amelynek áldozataivá váltak. Akik nem érintettek igyekeznek minél messzebbre kerülni attól, hogy léteznek nem egészséges gyermekek/felnőttek ebben a világban. Az apák (igazán nagy tisztelet a kivételeknek) általában nagyon hamar feladják, ebben az esetben agresszívvá, bántalmazóvá válik. Ez a könyv nem szól arról, hogy Magyarországon szerencsére sok gyógytornász próbál segíteni és szerencsére az esetek egy részében tud is, hogy az életminőség mégis jobb legyen. Vannak helyzetek amikor azonban nem tudnak segíteni ők sem, mert a sérülés olyan mértékű. A szerző végül szerencsésnek mondhatja magát, hogy született két egészséges gyermeke (is) és, hogy amikor elkerülhetetlenné vált talált olyan intézményt, amely gyermeke ellátásához valóban megfelelő volt.

4 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

„ Időnként néhány barátomat is elviszem, nem is értem, miért. Fura érzés, de azt szeretném, ha látnák, hogy ilyen is van. Mindig dühös leszek, ha valamelyikük nem akar eljönni velem. Dühös leszek, és mérgemben szeretném beleverni az illető orrát, mert ha nem akarja látni, akkor is élnek így gyerekek. Akkor is vannak alig-alig megfizetett dolgozók, akik nap mint nap küzdenek a rájuk bízottak életéért. Mai napig nem értem, miért leszek agresszív, ha erről beszélek, de most is elönt a düh, ahányszor csak azt a mondatot hallom: én azt hiszem, nem szeretném látni. Hát attól még igenis létezik.” (140. oldal)

Ezt az idézetet nem írtam ki, mint szoktam. Sokat gondoltam arra megteszem, de úgy gondolom az értékelésemhez szorosan kötődik, ezért inkább itt, evvel kezdem.

Péterfy-Novák Éva könyvei már hónapok óta elém kerülnek valamilyen formában. Tavaly két kötetét is megvettem Anyósomnak, akkor ő avval a szóval illette, letehetetlen szörnyűség. Mivel az ízlésem némiképpen megegyezik vele, úgy döntöttem az a minimum, hogy egy történetével megpróbálkozom. Azóta kettő lett belőle, bár ez az első olvasásom tőle.
És, azt hiszem nem az utolsó, ugyanakkor emésztésre is szükségem lesz, mert sikeresen padlóra küldött.
Alig 174 oldal, de az egész egy tömör valóság, a maga emészthetetlen sokkolásával.

Ez a könyv szörnyű és csodálatos, gyülölöm és szeretem, hiszem és nem!
Ambivalencia érződik a fenti sorokból, de szószerint ezen érzelmek kergetik egymást bennem.
Ez a történet elépesztő, de igaz.
Elképesztő, mert a valóságot tükrözi, egy asszony élete, szenvedései és némiképpen nemtudása kiállt ki a lapokból.
És igaz, mert megannyi élet telik el így, csendben, szenvedve, a másik fél kegyetlenkedéseit eltűrve.
Ez a könyv maga az élet, mert elsőre úgy éreztem, hogy az elmúlást tükrözi, de tulajdonképpen pont nem, hanem az élet igenlését, azt, hogy bármilyen nehéz is, fel kell állni, nem sajnálni magunkat, és amink van, abból táplálkozva újra kezdeni.
Hogy ez fárasztó és nehéz?
Igen az. Sőt sokszor erőnkön felül kell ezt megtennünk, de ha belegondolok hányan tesszük ezt minden nap, újra és újra.
Minden tiszteletem azon asszonyoké, akik egy bántalmazott kapcsolatból kimernek törni, és szembe mernek szállni a társadalmi normákkal.
Főleg, mert bár eltelt a történet óta 10-20 év, mégis érződik a xenofóbia, és a szó kevésbé formálisabb jelentésére utalok, mely azon megkülönböztetettséget jelenti, ahol minden ami nem normális az nem jó, és a szőnyeg alá kell söpörni.
Nagy igazság, hogy attól, mert te nem akarod meglátni, még igen is létezik és nagyon fontos a széleskörű látásmód, az empátia és segítségnyújtás.
Mindenki megérdemli a normális élethez való jogot, az megint más kérdés ki olyan szerencsés, hogy egészségesnek születik és nem kényszerül mások jóindulatára.

Ez a könyv egy nagyon fontos eleme a mai modern irodalomnak, ahol még mindig nevetséges módon vannak tabu témák.
Hogy csak a felszínt kapargassam családon belüli erőszak, gyermek testi-és szellemi fogyatékosság.
Úgy gondolom minden ember kezébe nyomnám, hogy egyszer igen is vegye a fáradságot és olvassa el.
Mert formál, akaratlanul is, és ha egy csep emberség van az olvasóban, eléri hatását.
Az empátia ebben a társadalomban hiánycikk és nem osztogatják ingyen a legtöbb segítséget sem, pedig ha teszel ne várj érte semmit se! A legfontosabb, hogy azért tegyél a másikért, mert azt akarod jobb legyen neki, hogy egy mosolyt kapsz cserébe, több mint elégnek kell lennie.
Én így gondolkodom és ezt várom cserébe, se többet, se kevesebbet.

A kötet legnagyobb értéke nem csak a hű, néhol irónikus, néhol keserűen édes valóság alapja, hanem az a hihetetlen olvasmányos közlési formája is, ahogy az írónő elénk tárja mondanivalóját.
A karakterek színesek, nincsenek agyon díszitve, mindenki esendő, úgymond bűnös a maga világában. Mert a nemtudás is bűn és nem mentség semmi alól. Főleg nem akkor, ha ártasz másnak, de védekezésre ezt használod.

A történetben az asszonyok kapják a főszerepet, és maga a gonosz is fontos, mégis elenyészik számomra, mert a társadalmi korrajz sokkalta súlyosabb terhet vont rám olvasás közben.
Nem mondom, hogy a párkapcsolati bátalmazás elenyésző, mert messze se az, de valahogy eltörpül a súlyossága itt a másikkal szemben.
Bozasztóan megviselt ez a közöny, és főleg az, hogy a mai napig így mennek a dolgok az egészségügy terén.
Van szerencsém ismerni, sőt tanítok is olyan gyermeket, melynek megvan a maga betegsége, és egy speciális iskola tanúlója, mégis folyamatos atrocitások érik őt és az ott dolgozókat, mert nem olyanok mint az átlag.
És pont ezért, ezt a történetet nagyon komolyan veszem és rendkívül hálás érzettel lát el, mert megíródott.
Beszélni kell róla, tenni kell ellene és érte!!!

Ami pedig az írónőt illeti, egy új kedvenc írót köszönthetek a listámon!!

Köszönöm, hogy megíródott és azt is, hogy ilyen őszintén vállalja a legnehezebb, legmocskosabb időszakot is, melyet egy nő, egy anya átérezhet!

Hatalmas Kedvenc!♥

Annamarie P>!
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Van egyszer egy valós történet, ami megrázó, olykor felháborító, de mindenképp szívszorító. És van a könyv, mint alkotás erről az egészről.
Nekem ez a közlési forma most nagyon kevés volt.

6 hozzászólás
Réka0128 P>!
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

„Én már egyetlen percet sem pazarolhatok el az életemből. Valami elemi erővel keresem mindig tovább a boldogságot, és futok valami után, amiről csak nagyon halványan sejtem, hogy létezik.”

Már egy hete annak, hogy elolvastam a könyvet, de még mindig csak keresem a szavakat mit is írhatnék róla. Mielőtt a kezembe vettem tisztába voltam vele, hogy nem lesz egy könnyed olvasmány, ennek ellenére mégis alig bírtam letenni. Rendkívül megrázó történet, legfőképp azért, mert sajnos igaz is. Minden tiszteletem Éváé, hogy megírta ezt a könyvet, mert nem sokan mernek ilyen nyíltan és kendőzetlenül mesélni ezekről a nehéz dolgokról, amiket ő is megélt. Szörnyű érzés volt arról olvasni hogyan bánnak az emberrel, ha sérült gyermeke van. Mélységesen elszomorított és dühített a férj viselkedése, aki folyamatosan bántotta Évát nem csak testileg, de lelkileg is. Sajnáltam Zsuzsikát, Rudit és az összes sérült gyermeket, akik nem kaptak esélyt teljes életre.
Fájdalmas olvasmány volt, de mégis nagyon megfogott, úgyhogy mindenképp szeretnék még olvasni Péterfy-Novák Évától.

fülcimpa>!
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

A gyomrom öklömnyi. A szívem úgy ver, mint a fogoly állatoké. Félek. Rettegek. És persze boldog vagyok, hogy a családomban, közvetlen környezetemben egészséges életek vannak.
Gondolatban több százszor terminátorként rontottam neki a bántalmazónak, az egyasszony meg szerintem csodaasszony, gyönyönyűasszony, kurvaerősasszony. Ugyanúgy, mint a hasonló helyzetben élő többiasszony.
Mi ezt fel sem foghatjuk, csak az empátia segít a megértésében.
Határtalan, elementáris erejű életigenlés és szeretet. Nekem erről szól ez a leírt eseményfonat.
Nem ment egyszerre, sokszor leraktam, emésztgettem, húztam a dolgot, mert nagyon tartottam a további történésektől. Nem alaptalanul.
És most te, aki ezt a pár sort olvasod, adj hálát, hogy értelmezni tudod, felfogod. Kincsed van. Az értelem kincse.

5 hozzászólás
kratas P>!
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Nem nagyon tudom értékelni, mert ez az amire nem lehet mit mondani. Egyszerű közlése egy borzalmas történetnek, aztán az olvasóra van bízva, hogy mi az amit magával visz a könyvből, mennyit vesz magára a fájdalomból. És mennyire érezzük át, hogy ez bárkivel előfordulhat.

1 hozzászólás
kerimaci P>!
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Az első pár oldaltól tudtam, hogy kedvencem lesz, egyszerűen éreztem. Egyszerűen beszippant, magával ragad és nem enged. Fantasztikus könyv még ha témája szívet szorongató is. (Péterfy)-Novák Éva hiszen akkor még csak Novák volt :) elképesztő lelki erejét is bizonyítja, hogy ezt végigcsinálta, ráadásul eléggé fiatalon, egy más korban, amikor még minden olyan dologról, ami a megszokottól, a „normálisnak” mondottól eltér az emberek hallgattak, nem beszéltek róla.
Az első, de biztos, hogy nem az utolsó könyvem az írónőtől! :)

Kabódi_Ella P>!
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

„.. nincs feneketlen pohár, mind betelik egyszer.”

Ez egy vallomás, egy napló, vagy még inkább: gyónás. Pontosan azért hat ilyen eksztatikus erővel, mert úgy szakadt ki az Egyasszony melléből, ahogyan volt. Kiömlött a feldolgozatlan. Kiáradt az elmondhatatlan és elmondatott. Az egész fájt, úgy kozmikusan, mint nő a nővel: a vallóval együtt fájtam. Voltak részek, amik az elevenembe vájtak. „Ne nézd meg!” Nincs erre szavam…

Gondolom, alapvetően nőnek lenni ezt jelenti, függetlenül attól, hogy anya-e, vagy sem. Szóval, hogy együtt tud érezni. Hogy fájni tud neki, amikor ilyesmiket olvas egy másik nőről. Amikor kiérzi a szavaiból a kétségbeesést, a magányt, a megpróbáltatások horzsoló, tördelő kanyarait, a végtelen, mindent elsöprő, tomboló anyai szeretetet, az önvádat. Tele volt érzelemmel, ezért aztán nem megyek bele, mennyire tekinthető ez irodalmi szövegnek. Ezt nem akarom, és nem is tudom így mérni.

A helyzet az, hogy vannak fontos könyvek. Ez, éppenséggel, egy nagyon fontos könyv.


Népszerű idézetek

Kek P>!

Jön a nővérke, mondom neki, hogy szülni fogok, kedvesen mondja, hogy épp itt az ideje, mindjárt műszakváltás, kapjam össze magam. Persze, a műszakváltás, majdnem kiment a fejemből. Olyankor a fű se nő fél órán át.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szülés
OctoberRain P>!

[…] annyit mindenesetre megtanultam, jobb, ha nem adod oda a szívedet teljesen.

52. oldal

2 hozzászólás
Nikita88>!

Valami elemi erővel keresem mindig tovább a boldogságot, és futok valami után, amiről csak nagyon halványan sejtem, hogy létezik

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
tmezo P>!

Néha az agyonidézett mondatokban is lehet igazság. Mert „az élet ízét csak a bolondok ismerik”.

112. oldal

Kek P>!

Szabad akarok lenni, és élni akarok. Megfogadom, hogy nem hagyom magam, soha többé. Nem hagyhatom magam megalázni, de azt sem hagyhatom, hogy kicsinyes, bosszúálló szörnyeteggé váljak a boldogtalanságom miatt. Nem hagyom!

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megalázás
Kek P>!

Rudi lekuporodik a kisszékre. Türelmesen várja, míg kipakolunk, és Zsuzsi a helyére kerül. Majd fog egy meséskönyvet, és elhelyezkedik a kiságy mellé. Most mesélni fogok neked. Ezt mondja állítólag, de számomra nehezen érthető a beszéde. Észreveszem, hogy fejjel lefelé fogja a meséskönyvet, de nem fordítom meg. Lehet, hogy így szebb lesz az a mese.

97-98. oldal

Kek P>!

Visszamegyek a szobába, és megpróbálok olvasgatni. Egy halom újságot vett nekem a férjem, nehogy unatkozzam, mialatt meghal bennem a gyerekem. Ezért hát olvasgatok. Nehogy unatkozzam.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: művi abortusz
Rituga P>!

[…] még él bennem a halvány remény. A halvány, pislákoló remény, hogy egyszer csak fejlődni kezd, egyszer csak feltalálnak valami zseniális gyógyszert, vagy egyszerűen csak megszán a jóisten. De hiába várom, nem történik semmi. Semmi.

55. oldal

hmargit>!

Szóval mostanában a dühkitörések után, másnap mindig kedveskedik, majdhogynem udvarol egész nap, én pedig minduntalan élvezettel fürdőzöm ebben. Ilyenkor ugyanis fontosnak érzem magam, elvakít, hogy úgy tűnik, ennyire szeretnek. Olyan ez, mint a kábítószer, szinte vágyakozom arra, hogy agresszív legyen, mert ami utána következik, azt újra és újra át akarom élni. És szépen belekerülünk ebbe a mindkettőnk számára ismeretlen körforgásba.

57. oldal

tmezo P>!

Ha hosszú időn át megaláznak, most már tudom, hogy az soha, de soha nem érhet véget a megalázó győzelmével.

125. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megalázás

Népszerű triviák

Suba_Csaba P>!

A mű fejezetei eredetileg blogbejegyzésekként láttak napvilágot.

[katakonyvespolca.cafeblog.hu]

Kapcsolódó könyvek: Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Kapcsolódó alkotók: Péterfy-Novák Éva

1 hozzászólás
Suba_Csaba P>!

2015. október 21-én mutatták be a könyvből készült színdarabot Tenki Réka előadásában.

[port.hu]

Kapcsolódó könyvek: Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Kapcsolódó alkotók: Péterfy-Novák Éva

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kozma Ani: Kezdet és vég
Emma Donoghue: Hívnak a csillagok
Gabriel Wolf (szerk.): Az erdő mélyén
Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem
Jodi Picoult: Apró csodák
Bódis Kriszta: Kemény vaj
Leylah Attar: The Paper Swan – Papírhattyú
Ashley Audrain: A szív sötétje
Genevieve Gornichec: A boszorkány szíve