A ​panda ölelése 85% 104 csillagozás

Péterfyék leléptek egy hónapra Kínába, és írtak nekünk egy jó kis könyvet az ottani élményeikről. A népszerű íróházaspár (akinek írásai közül nagy kedvencem Péterfy Gergelytől a Kitömött barbár, Péterfy-Novák Éva Egyasszony című regénye pedig nagyon megrázott) külhoni kalandjaira a WMN online hasábjain figyeltem fel, ahová Éva remek cikkeket írt, ezért amikor megláttam, hogy könyv formátumban is megjelent az élménybeszámoló, nem volt kérdés, hogy muszáj elolvasnom. Mindig izgalmas, ha egy szépíró „könnyed” műfajban nyilvánul meg, hiszen egy irodalmár akkor is alkot, ha egy „egyszerű” útirajzzal ajándékozza meg olvasóit. Na kérem, ezzel nincs is probléma, hiszen Péterfy Gergely a leghétköznapibb turistatevékenységek során is el tud töprengeni irodalmi kérdéseken, és azt is figyelemmel kísérhetjük, milyen szakmai feladatok merülnek fel egy-egy ilyen írói „nyaralás” alkalmával (meglepően sok, mindennap írni kell valamit, vagyis ez az időszak csak félig szólt a pihenésről, volt munka is rendesen), de azért elég átfogó képet kapunk Kínáról, nagy örömöre túltengenek a gasztronómiai kalandok, az alkohol sem csak jelzésértékűen jelenik meg az oldalakon. Természetesen, mivel profi írókról van szó, nincsenek üresjáratok a könyvben, amikor kicsit leülne a hétköznapok leírása, mindig jön egy érdekes eszmefuttatás vagy városnézés. Péterfy Gergely filozófikus, tépelődő sorait kellőképpen ellensúlyozza Éva nőiesen csacsogós (de egyáltalán nem bulvár szintű!) stílusa, a házaspár kedvesen csipkedi egymást, miközben teljes mértékben érződik a könyvben a köztük lévő harmónia. Szépirodalmi igénnyel megírt szórakoztató útileírás, élmény volt elolvasni!
A teljes kritika itt olvasható:
http://jusandcalzone.blog.hu/2018/06/01/konyvajanlo_pet…

Nem vagyok egy Kína-fan, de most kedvet kaptam ahhoz, hogy egy utazótáskával felfedezzem az országot – természetesen csakis Péterfyék társaságában.
Nagyon jó volt, nagyon tetszett, és nagyon olvasnám még tovább, hisz olyan gyorsan véget ért ez az 1 hónapnyi kaland, mintha jóformán csak 1 hét lett volna. Pedig a látnivalókon kívül volt itt minden, utazás, gasztronómia, társasági élet és némi munka is, mégsem untam egy percre sem, és sokszor igen nehéz volt letennem. Egyedül azt sajnálom, hogy a vége felé Évának már kevesebb bejegyzés jutott, szerettem olvasni ugyanis a női, pimaszabb oldalról, klasszul kiegészítette Gergely racionális, pasisabb sorait.
Köszönöm az élményt, egyúttal bátran ajánlom mindenkinek.

Megkedveltem a könyvet és szerzőit, mire a végére értem. Napokig utaztam velük, nemcsak Kínában, hanem a helyi BKK járatokon is, hiszen gyakorlatilag – az utolsó 50 oldal kivételével – ott olvastam el a könyvet.
2017 őszén az íróházaspár a kínai Lu Xun spoiler Akadémia ösztöndíjasaként egy hónapot töltött el Pekingben. Ez az időszak lehetőséget teremtett számukra, hogy bepillantsanak a kínai irodalmi életbe, ismerkedjenek helyi írókkal, művészekkel, nevezetességekkel, piacokkal, gasztronómiával és más nációk ösztöndíjasaival.
A napló nagy részét Gergely írta. Vannak napok, melyekről mindketten beszámolnak, így más szemszögből ismerjük meg a velük történteket. Gergely az infó, a racionalitás, a humor, Évuka (ahogyan férje nevezi) inkább az emberi viszonylatokról ír könnyedebb hangvételben. Kapunk kulturális beszámolókat Peking és Sanghaj viszonylatában, megtudhatjuk, ki volt Kína legnagyobb Petőfi-rajongója és fordítója spoiler , és melyik magyar költőről tanulnak a kínai iskolások spoiler, olvashatunk rácsodálkozásokat a helyi viszonyokra, gasztronómiára (táncoló-tai-chizó nyugdíjas mennyország a parkokban, fura lények nyárson stb), pláza-ismertetőt, alkudozási praktikákat, politikai beszólásokat (többnyire a magyar helyzetre) és azt is megtudhatjuk a kínai írókról, hogy a jólét egészen magas szintjére is eljuthatnak (4 milliós példányszámban megjelenés, vagy pl. az online sztorik íróinak több milliós tini-olvasótábora van stb).
Kedvet kaptam megint Kínához, ha tehetném, már jövő héten csomagolnék. A beszámolók mellett különösen tetszett, ahogyan a könyv lapjain kibontakozik a két ember együvé tartozása, toleranciája egymás felé.
Kína iránt érdeklődőknek különösen ajánlom.

IMÁDTAM!
Egyszer szívesen bebarangolnám Kínát! Bár lehet ez majd csak egy másik életben fog megtörténni. Majd a jövő megmondja :D A könyv olvasása közben még inkább vágyom oda.

Incifincinagyonaprócsakmikroszkóppallátható bibi: nekem kevés volt Péterfy-Novák Éva része :( Nagyon élveztem olvasni Péterfy Gergely bejegyzéseit, de akkor is kevés volt Éva része. :D

Pandááááák♥ igen… közel egy hónapja olvastam és ilyen értelmes értékelést sikerül írnom… majd újraolvasás után jobban igyekezni fogok.

Mivel kedvelem a szerzőpárost, és P. Gergelynek ezt a könyvét kifejezetten nagyon szerettem, többet és mást vártam ettől a naplótól, de sajnos kissé nyögvenyelősre sikeredett. Mintha össze lett volna csapva, a tetejébe nem volt lektorálva, és korrektúrázva sem. Ez pedig rém zavaró volt a számomra. :(

Kínai útinapló egy írókonferenciáról. Főként Gergely írja, Évának kevesebb bejegyzése van. Néha párhuzamosan számolnak be az élményeikről. Hogy ki írja éppen a naplót, azt jelzi a panda is, mintha iniciálé lenne: Gergelyé egy „komoly” panda, Éváé pedig egy cuki, rajzfilmes panda. Főként Pekingben járunk, mely már szinte otthonukká válik, de tesznek egy pár kirándulást máshová is, például Shanghaiba is. Örültem neki, amikor ellátogattak a Lu Xun Múzeumba is, ahol én is voltam már.
Jó kis könyv, miután befejeztem, megnéztem Gergely Facebook-oldalát is, mivel többször utalt rá, hogy ott is posztolt Kínáról. Kár, hogy a könyvben nem voltak képek.

Az idei Könyvfesztivál kiemelt vásárlása közé tartozott a kötet. (dedikált!) Bíztam benne, hogy kötet alá rendezik az utazásukat, hiszen ha nem felejtettem el, akkor feltétlen elolvastam az aktuálisan publikált részt. $@!% nem öt csillag, dehogynem az, csak rövid lett ez így. ( :D ) Egyszerűen jó és kész. Úgy ott lenni Kínában, hogy tulajdonképpen nem is vagy ott. Folyton éhes lenni olvasás közben, mert olyan bőséges leírást kapunk az eszméletlen finomnak ítélt kínai gasztronómiából, hogy feltétlen utána kell járni a felsoroltaknak. Egyszer azt olvastam (na jó, a főiskolán volt távol-keleti gasztronómia kurzusunk), hogy a kínaiak mindent esznek ami mozog, és azzal fűszereznek ami nem. Ez vissza is köszön a könyv hasábjain. Természetesen nem csak ez, hanem az állandó kíváncsisággal járó turista, felfedező leírásai, amivel kicsit beljebb kerülünk a Nagy Fal másik oldalára. Olyan jól harmonizálnak (jin és jang!) az egymásra reflektáló írások, hogy felüdülés olvasni. Kicsit röhögünk az abszurd helyzeteken (bocs!) és elmorzsolunk egy kósza könnycseppet a megható pillanatmorzsáktól és elvágyódunk a messzi Kínába, pandát simogatni.

Egy laza útibeszámoló. Nincs benne sok a kötelező látnivalókról, de annál több a finom kínai kajákról. Hétköznapi utazó módjára rácsodálkoznak mindenre. Teljes joggal. Lehetetlen átérezni milyen az amikor a szürke európai 'köz'-ből átcsöppen az ember a folyton ébren levő, mindig jövő-menő, futurisztikus fejlettségű Magyarország népességénél sokszorosan nagyobb városba(!) Ezt látni kell! Péterfyék mentek, láttak és elmesélték. Így egy kicsit az olvasó is kiszabadulhatott innen, még ha csak lélekben is.

Az író házaspárt egy 1 hónapos irodalmi konferenciára hívták meg Kínába,az ott töltött napjaikat örökítették meg könyv formájában. Péterfy Gergely naplóbejegyzései vannak többségben,ezeket szakítja meg időnként P-N Éva írásai,melyek ugyanazon napok történésit mutatják be női szemszögből. Gergely stílusa kicsit szárazabb,de nála is fel-fel csillan a humor szikrája. Ő inkább kultúrális,politikai,történelmi oldalról írja le tapasztalait,de nem hagyja ki a gasztronómia élvezeteket sem. Éva a szokásos humoros stílusában ír az élményeiről,ami nekem jobban tetszett. Számomra kicsit unalmassá kezdett válni,hogy nem tudom hányszor kellett olvasni,hogy „felkeltek-lementek reggelizni-írtak-ebédeltek-Gergely elment futni-este valahol jól beettek-Gergely ivott ( alkoholt )”.És ez így ment kb minden nap.Ezt szakította meg,amikor elmentek felfedezni a várost,kirándulni,találkoztak egy ismerőssel vagy írói konferencia volt. Számomra ezek voltak az igazán érdekes részek. Egy szerkesztő átnézhette volna az írást,sok az elütés ( + mást nem zavar a „rizset” vagy ez csak nekem szokatlan?) Több helyen is írják,hogy itt-ott selfieztek,képeket csináltak és feltöltötték Facebookra,jó lett volna a könyvbe is tenni belőle,mert nem tudom ki fogja a profiljaikat böngészni 2017-re visszamenőleg,hogy megnézze azokat a képeket…

Érdekes volt, kedvem lett elmenni Kínába, és nem csak Pekingben csatangolni, de megkóstolni az „igazi” kínai ételeket is – mert evésből nem volt hiány a könyvben, az biztos. Egy hiányérzetem volt: jó lett volna, ha képekkel is illusztrálják az útinaplót, de szerencsére az internet (is) a barátunk – minden fotó és videó megtalálható, amit említenek, és azokkal kiegészítve a történéseket sokkal élvezetesebbé vált az olvasás.