A ​panda ölelése 87 csillagozás

Kínai útinapló
Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése

A népszerű író-házaspár, Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely közös kínai utazásának könyve A panda ölelése. Hogyan és miért érzik magukat egyre otthonosabban a számukra is idegen és nehezen kiismerhető Kínában? – ennek a közvetlen, mindennapi tapasztalatáról számolnak be mindketten, ugyanarról másképpen. Az eltanulhatatlan életszeretet – az viszont közös.

>!
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634680529
>!
Kalligram, Pozsony, 2018
240 oldal · ISBN: 9789634680727

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Most olvassa 12

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 88

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Baráth_Zsuzsanna P>!
Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése

Péterfyék leléptek egy hónapra Kínába, és írtak nekünk egy jó kis könyvet az ottani élményeikről. A népszerű íróházaspár (akinek írásai közül nagy kedvencem Péterfy Gergelytől a Kitömött barbár, Péterfy-Novák Éva Egyasszony című regénye pedig nagyon megrázott) külhoni kalandjaira a WMN online hasábjain figyeltem fel, ahová Éva remek cikkeket írt, ezért amikor megláttam, hogy könyv formátumban is megjelent az élménybeszámoló, nem volt kérdés, hogy muszáj elolvasnom. Mindig izgalmas, ha egy szépíró „könnyed” műfajban nyilvánul meg, hiszen egy irodalmár akkor is alkot, ha egy „egyszerű” útirajzzal ajándékozza meg olvasóit. Na kérem, ezzel nincs is probléma, hiszen Péterfy Gergely a leghétköznapibb turistatevékenységek során is el tud töprengeni irodalmi kérdéseken, és azt is figyelemmel kísérhetjük, milyen szakmai feladatok merülnek fel egy-egy ilyen írói „nyaralás” alkalmával (meglepően sok, mindennap írni kell valamit, vagyis ez az időszak csak félig szólt a pihenésről, volt munka is rendesen), de azért elég átfogó képet kapunk Kínáról, nagy örömöre túltengenek a gasztronómiai kalandok, az alkohol sem csak jelzésértékűen jelenik meg az oldalakon. Természetesen, mivel profi írókról van szó, nincsenek üresjáratok a könyvben, amikor kicsit leülne a hétköznapok leírása, mindig jön egy érdekes eszmefuttatás vagy városnézés. Péterfy Gergely filozófikus, tépelődő sorait kellőképpen ellensúlyozza Éva nőiesen csacsogós (de egyáltalán nem bulvár szintű!) stílusa, a házaspár kedvesen csipkedi egymást, miközben teljes mértékben érződik a könyvben a köztük lévő harmónia. Szépirodalmi igénnyel megírt szórakoztató útileírás, élmény volt elolvasni!
A teljes kritika itt olvasható:
http://jusandcalzone.blog.hu/2018/06/01/konyvajanlo_pet…

Sippancs P>!
Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése

Nem vagyok egy Kína-fan, de most kedvet kaptam ahhoz, hogy egy utazótáskával felfedezzem az országot – természetesen csakis Péterfyék társaságában.
Nagyon jó volt, nagyon tetszett, és nagyon olvasnám még tovább, hisz olyan gyorsan véget ért ez az 1 hónapnyi kaland, mintha jóformán csak 1 hét lett volna. Pedig a látnivalókon kívül volt itt minden, utazás, gasztronómia, társasági élet és némi munka is, mégsem untam egy percre sem, és sokszor igen nehéz volt letennem. Egyedül azt sajnálom, hogy a vége felé Évának már kevesebb bejegyzés jutott, szerettem olvasni ugyanis a női, pimaszabb oldalról, klasszul kiegészítette Gergely racionális, pasisabb sorait.
Köszönöm az élményt, egyúttal bátran ajánlom mindenkinek.

vorosmacska>!
Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése

Megkedveltem a könyvet és szerzőit, mire a végére értem. Napokig utaztam velük, nemcsak Kínában, hanem a helyi BKK járatokon is, hiszen gyakorlatilag – az utolsó 50 oldal kivételével – ott olvastam el a könyvet.
2017 őszén az íróházaspár a kínai Lu Xun spoiler Akadémia ösztöndíjasaként egy hónapot töltött el Pekingben. Ez az időszak lehetőséget teremtett számukra, hogy bepillantsanak a kínai irodalmi életbe, ismerkedjenek helyi írókkal, művészekkel, nevezetességekkel, piacokkal, gasztronómiával és más nációk ösztöndíjasaival.
A napló nagy részét Gergely írta. Vannak napok, melyekről mindketten beszámolnak, így más szemszögből ismerjük meg a velük történteket. Gergely az infó, a racionalitás, a humor, Évuka (ahogyan férje nevezi) inkább az emberi viszonylatokról ír könnyedebb hangvételben. Kapunk kulturális beszámolókat Peking és Sanghaj viszonylatában, megtudhatjuk, ki volt Kína legnagyobb Petőfi-rajongója és fordítója spoiler , és melyik magyar költőről tanulnak a kínai iskolások spoiler, olvashatunk rácsodálkozásokat a helyi viszonyokra, gasztronómiára (táncoló-tai-chizó nyugdíjas mennyország a parkokban, fura lények nyárson stb), pláza-ismertetőt, alkudozási praktikákat, politikai beszólásokat (többnyire a magyar helyzetre) és azt is megtudhatjuk a kínai írókról, hogy a jólét egészen magas szintjére is eljuthatnak (4 milliós példányszámban megjelenés, vagy pl. az online sztorik íróinak több milliós tini-olvasótábora van stb).
Kedvet kaptam megint Kínához, ha tehetném, már jövő héten csomagolnék. A beszámolók mellett különösen tetszett, ahogyan a könyv lapjain kibontakozik a két ember együvé tartozása, toleranciája egymás felé.
Kína iránt érdeklődőknek különösen ajánlom.

lettielena>!
Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése

IMÁDTAM!
Egyszer szívesen bebarangolnám Kínát! Bár lehet ez majd csak egy másik életben fog megtörténni. Majd a jövő megmondja :D A könyv olvasása közben még inkább vágyom oda.

Incifincinagyonaprócsakmikroszkóppallátható bibi: nekem kevés volt Péterfy-Novák Éva része :( Nagyon élveztem olvasni Péterfy Gergely bejegyzéseit, de akkor is kevés volt Éva része. :D

Pandááááák♥ igen… közel egy hónapja olvastam és ilyen értelmes értékelést sikerül írnom… majd újraolvasás után jobban igyekezni fogok.

kedaiyun>!
Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése

Kínai útinapló egy írókonferenciáról. Főként Gergely írja, Évának kevesebb bejegyzése van. Néha párhuzamosan számolnak be az élményeikről. Hogy ki írja éppen a naplót, azt jelzi a panda is, mintha iniciálé lenne: Gergelyé egy „komoly” panda, Éváé pedig egy cuki, rajzfilmes panda. Főként Pekingben járunk, mely már szinte otthonukká válik, de tesznek egy pár kirándulást máshová is, például Shanghaiba is. Örültem neki, amikor ellátogattak a Lu Xun Múzeumba is, ahol én is voltam már.
Jó kis könyv, miután befejeztem, megnéztem Gergely Facebook-oldalát is, mivel többször utalt rá, hogy ott is posztolt Kínáról. Kár, hogy a könyvben nem voltak képek.

Léczfalvy_Lili>!
Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése

Az idei Könyvfesztivál kiemelt vásárlása közé tartozott a kötet. (dedikált!) Bíztam benne, hogy kötet alá rendezik az utazásukat, hiszen ha nem felejtettem el, akkor feltétlen elolvastam az aktuálisan publikált részt. $@!% nem öt csillag, dehogynem az, csak rövid lett ez így. ( :D ) Egyszerűen jó és kész. Úgy ott lenni Kínában, hogy tulajdonképpen nem is vagy ott. Folyton éhes lenni olvasás közben, mert olyan bőséges leírást kapunk az eszméletlen finomnak ítélt kínai gasztronómiából, hogy feltétlen utána kell járni a felsoroltaknak. Egyszer azt olvastam (na jó, a főiskolán volt távol-keleti gasztronómia kurzusunk), hogy a kínaiak mindent esznek ami mozog, és azzal fűszereznek ami nem. Ez vissza is köszön a könyv hasábjain. Természetesen nem csak ez, hanem az állandó kíváncsisággal járó turista, felfedező leírásai, amivel kicsit beljebb kerülünk a Nagy Fal másik oldalára. Olyan jól harmonizálnak (jin és jang!) az egymásra reflektáló írások, hogy felüdülés olvasni. Kicsit röhögünk az abszurd helyzeteken (bocs!) és elmorzsolunk egy kósza könnycseppet a megható pillanatmorzsáktól és elvágyódunk a messzi Kínába, pandát simogatni.

negoti P>!
Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése

Egy laza útibeszámoló. Nincs benne sok a kötelező látnivalókról, de annál több a finom kínai kajákról. Hétköznapi utazó módjára rácsodálkoznak mindenre. Teljes joggal. Lehetetlen átérezni milyen az amikor a szürke európai 'köz'-ből átcsöppen az ember a folyton ébren levő, mindig jövő-menő, futurisztikus fejlettségű Magyarország népességénél sokszorosan nagyobb városba(!) Ezt látni kell! Péterfyék mentek, láttak és elmesélték. Így egy kicsit az olvasó is kiszabadulhatott innen, még ha csak lélekben is.

Katja_Magnus>!
Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése

Frissen, ropogosan jovok a konyv mellol.
Ezt a konyvet nem kellett volna lezarni, olvastam volna meg, azt hiszem akar evekig.
Gergely es Eva felvaltva irja le elmenyeit, altalaban ugyanarrol a naprol.
Nagyon lehetett erezni , hogy mikor ki van soron az etelek, kultura megjeleniteseben.
Eva altalaban magaval van elfoglalva, az o gondjain es megprobaltatasain keresztul latjuk Kina szepseget.
Gergely nem hagyta annyiban a dolgot, es erzekletesen beszamol mindenrol : tajakrol, etelekrol, kulturarol, irodalomrol es epiteszetrol.
Isteni es feludito volt kalandjaikat olvasni.
Ui.: Evat nagyon szeretem, szoval nem bantasbol irtam a fenti masfel sort.

_Vera_>!
Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése

Ez volt az első útinapló, amit életemben olvastam, így előzetesen aggódtam, hogy mennyire fog engem lekötni, de teljesen jó választásnak bizonyult. Az elején kicsit sajnáltam, hogy Péterfy-Novák Éva bejegyzéseiből ennyire kevés van, de az idő előrehaladtával érthetővé vált a dolog. Kicsit úgy éreztem, mintha én is nyaralnék, élveztem a kulturális különbségek, az új környezet megismerését. Az elején kicsit nehézkes volt a belelendülés számomra, de utána repült az idő, a második felét gyakorlatilag kétszeri nekifutásra olvastam el, és ez még jobban hozzáadott az idő érzékelésének relativitásához. Aki ismerkedni szeretne a műfajjal, határozottan ajánlom neki ezt a kötetet, nem fog csalódni.

Nordlicht>!
Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése

Nagyon kíváncsi voltam, hogyan éli meg egy házaspár két tagja ugyanazon egy hónapos kínai út eseményeit, miben tér el és miben hasonlít egy nő és egy férfi élménybeszámolója, és azt kell mondjam, remekül szórakoztam. A könyv elején Éva bejegyzései tetszettek jobban (Gergely kissé tényszerűbb, szárazabb volt), később azonban Gergely írásai is könnyedebbek lettek (bár a tényszerűség, az érdekes történelmi, kulturális háttérinformációk innen sem hiányoznak), és igazán jó volt olvasni. (Éva bejegyzéseit hiányoltam csak, mert a könyv másdik felében sajnos csak egy-két alkalommal olvashatjuk az ő verzióját is).
Nagy tanulság számomra, hogy üres hassal nem érdemes nekilátni ennek a könyvnek, mert rengeteg kulináris élménybeszámoló (is) tarkítja az úti beszámolót – emiatt egyszer kénytelen voltam kínai vacsorát rendelni magamnak, khm –, de később már igyekeztem vacsora utánra időzíteni az olvasást, így ki lehetett bírni. :D Alapvetően kellemes olvasmány, humoros történetekkel és érdekes (számomra legalább is új) információkkal – spoiler –, egy csillagot mégis levontam amiatt, hogy a szöveg szerkesztése nem sikerült a legjobban. Nagyon sok az elgépelés, mondaton belüli egyeztetés hiánya, stb.) – háklis vagyok az ilyesmire, és egy író házaspár naplójánál ez még rosszabbul esik.


Népszerű idézetek

vorosmacska>!

…arra is fény derül, hogy a mai Kínában a „meleg”-re a szleng nem más, mint a kommunista idők „elvtárs”-a. Hirtelen nem tudok felidézni nyelvet, amelyben az „elvtárs” ilyen parádés és mélyértelmű jelentésváltozáson esett volna át.

111. oldal

Niki_Salamon P>!

Pekingben tizenhét metróvonal van. Mondom tizenhét. És mindig minden működik, nincsenek leállások, a kocsik kényelmesek és biztonságosak. Szólni kellene Tarlósnak majd, hogy most, miután ilyen jóban lettünk Kínával, kérjenek tőlük is árajánlatot „metrófelújításra”, mert ők legalább értenek hozzá.

vorosmacska>!

Kína, mondják az okosok a tévében, nem akarja exportálni a saját politikai rendszerét, mindenkit elfogad partnernek, lényeg, hogy az előnyök kölcsönösek legyenek. Semmi politika, csak közös biznisz és a világ megmentése. Van ebben az egészben valami puhaságba csomagolt erő, amely csakugyan más, mint az orosz medve halálos ölelése, a brit oroszlán harapása vagy az amerikai sas karmai: puha és mókás, miközben erős, mint a panda ölelése.

139. oldal

vorosmacska>!

Az emlékház a Lu Xun parkban áll, amely ebben a délelőtti órában ugyanazt a látványt nyújtja, mint az összes park korábban: boldog nyugdíjasok óvodája. A hatalmas örökzöldek és platánok alatt kisebb-nagyobb csoportokban táncolnak, énekelnek, játszanak, trombitálnak, tamburáznak és tajcsiznak, sőt, van, aki karikás ostort pattogtat és olyan is, aki kardozik. Meg aki felmosófa-szerű óriás ecsettel az utcakő kockáiba ír vízzel verset.

194. oldal

Niki_Salamon P>!

A zöldségesnél fél tucat olyan gyümölcsöt látunk, aminek még a nevét se tudjuk. Az első, amire rávetem magam, a durián. A cucc kívülről úgy néz ki, mintha egy ananászt kereszteztek volna egy alien-tojással.

Kapcsolódó szócikkek: ananász · durián
vorosmacska>!

Meg itt ez a napló is, amit úgy írok, hogy a menetközben telefonba pötyögött címszavakból meg a fényképekből esténként vázlatos szövegeket írok, amelyeket aztán megpróbálok teljes szöveggé írni reggelenként, még mielőtt az élmények elhalványulnának.

107. oldal

nanita>!

Megnézem, a neten mi van, és látom, hogy a Magyar Idők című hecclapban egy állítólagos irodalomtörténész kispolgári elhajlással vádol: a Párt ökle lesújt rám. A régi és rutinos ügynökök módjára listázza, melyik író mit vétett a kötelező állami ideológia ellen, ki mivel sértette meg a vezért és a népet; […] Min még fenn van, ráírok Wechaten, röviden vázolom a helyzetet, s megkérdezem, Kínában előfordulhatna-e ilyesmi. Azt mondja: nem.

218. oldal

nanita>!

El tudom-e fogadni ezt a kultúrát, meg tudom-e érteni az ő egyenlőségüket, látom-e benne anyáink kommunista időkben átélt egyenlőségét? [….] Miszerint a nő erős, a nő egyenlő, a nőnek joga van megvalósítani magát. Aztán egyszer csak jött a rendszerváltás, ahol ez az elv úgy látszott, hogy még nagyobb teret kap, hogy mi nők politizálhatunk, szabadon véleményt mondhatunk, és igenis egyenlők vagyunk. De aztán ez elkorcsult. Nagyobb dicsőség lett egyes férfiak szemében, ha szófogadó feleségként működik a nőjük, ha a nőiességét a család összetartásában éli meg, ha a tradicionális szerepet választja. Nekem ez ócskának tűnik. Ócska, mert szakmai riválisai így az európai fehér férfi azonnal a felére csökkentheti – nem lehet, hogy csupán ez vezérli az álkonzervatív, álszent férfiak nagy részét?

79. oldal

nanita>!

Vajon mennyire érzem fájónak, és mennyire aláz meg az a mindennapos (a jelenlegi magyarországi hatalomtól erőre kapó), undorító macsó szöveg, miszerint az asszonynak itt meg ott van a helye, és ez és az a dolga (elsősorban persze a szülés). Olyan erővel tör ez most felszínre néhány (és nem kevés) férfiban, mintha ez az ideológia eddig fedő alatt forrt volna, de a hímsoviniszták addig-addig főttek a levükben, amíg – a kormányzati macsó útmutatástól felbugyogva –, végre le bírták dobni a fedőt, és most boldogan kiálthatják bele a világba, hogy aki nőnek született, az eleve másodrendű, annak majd ők megmondják, hol is van a helye, annak majd ők utat mutatnak, hogy mikor és mennyit szüljön. (Mondjuk, maguknak is utat mutathatnának, basszus, hogy hogyan kell felelősséget vállalni azokért a gyerekekért, akiket a nők megszülnek.)

80. oldal

nanita>!

Ha arra az agresszív és tahó légkörre gondolok, ami odahaza vár – és amitől olyannyira elszoktam a derűs és kedves kínaiak között – hányingerem lesz. Hogy is lehetne kedvem visszamenni egy országba, ahol feketelistán vagyok; visszamenni egy országba, ahol a kormánysajtó – hogy kínai metaforával éljek: a Kuomintang – mocskol; visszamenni egy országba, ahol a nyomort fejlődésnek, az acsarkodó gyűlöletet emberi méltóságnak, hisztérikus gőgöt pedig nemzeti öntudatnak nevezik, tudománynak hazudják a gyilkos babonát, a bosszúszomjas dilettantizmust pedig művészetnek.

219. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cser László: Pekingi séták
Chris Moss (szerk.): Peking
P. Szabó József: Kína hét fővárosa
Bozóky Dezső: Két év Keletázsiában
P. Szabó József: Kína – ma
Vincze Lajos: Napkelte a Jangce partján
Pak Janmi: Élni akartam
James Clavell: A sógun
Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán?
Peter Hessler: Két év Kínában