Harminc évvel ezelőtt izraeli ügynökök egy kis csoportja rábukkant a világ egyik legtöbbet keresett bűnözőjére, Adof Eichmannra. Peter Z. Malkin volt az az ifjú izraeli, aki egy Buenos Aires-i utcán elrabolta Adolf Eichmannt. Évtizedeken át titokban tartották a nevét. Most azonban elolvasható lélegzetelállító története, az Eichmann azonosítására irányuló, szigorúan titkos akciótól kezdve a megdöbbentő felfedezésekig, amelyekre Malkin jutott az Eichmann-nal folytatott, titkos beszélgetések során. Az eredmény két féfri portréja. Egyikük, egy szabadságharcos, azért is küzd, hogy megőrizze emberségét a háború közepette. A másik, Adolf Eichmann, a „jó német”, aki – különösena Malkin és Eichmann között folyt, eddig még nem publikált beszélgetések fényében – maga az ördög, aki ráadásul a leginkább nyugtalanító módon mutatkozik meg. Talán nincs is más, első kézből származó beszámoló, ami így megdöbbentené és feldühítené az olvasót, ami ilyen gyorsan könnyeket csalna elő az emberből, és… (tovább)
Eichmann a markomban 9 csillagozás
Enciklopédia 8
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 3
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Klasszikus politikai krimiket idéző könyv, amelyen akkor is lehet izgulni, ha pontosan tudjuk, mi a vége. Amely nem a náci brutalitás soha nem csillapodó szenzációját akarja felhasználni, hanem a túlzóan hazafias dagályosságot szerencsére messze elkerülő igazi drámai történetet. Műfaján belül semmilyen értelemben nem mutat túl, viszont annyira olajozottan működik, hogy olvasása közben ránk telepszik egy borzongató érzés, amely később állandósul és csupán az utolsó oldalon enged a szorításából. Természetesen a háborús, a kém és a politikai fonala nem lenne elég színes, ha némi családi dráma mellékszálával nem keveredne, de az íróknak ezt is sikerül a teljes összhang javára jótékonyan beleszőniük. Arra is törekedtek, hogy megértsük a történelmi személyek cselekedeteit, motivációit, ezáltal azt is, hogy maguknak az eseményeknek is mindig több olvasatuk van. Ezért a legreálisabb megközelítését adja Eichmann életének, korának, mint a legtöbb történelemkönyv vagy a korszakkal foglalkozó dokumentumregények.
Medve-Random
Lebilincselő olvasmány volt, szó szerint is, de egyébként is.
Élmény volt ugyanis olvasni a szerző önéletírását, családi történeteit. Fantasztikus kalandok részese volt, és gyanítom, hogy itt leírt történeteinek mennyisége elenyésző a valósághoz képest.
Majdnem a felét foglalja el a könyvnek az előkészületi rész, de lenyűgöző, ahogy Peter leírja, azt éreztem, hogy közöttük vagyok, reszketett belül mindenem egy-egy veszélyes helyzetnél.
Láttam a filmet többször is a perről, elképesztő volt ez az ember.
Ahogyan a szerző is írja, hihetetlen módon tudta előadni, hogy ő nem hibás, ő csak parancsot teljesített.
Mégis, ahogyan elfogása után megértette, hogy itt a vége, szinte megnyugodott, hogy végre nem kell tovább a bűntudattal élnie. Szinte alázattal fogadta el sorsát.
Akkor, ott, igen.
A tárgyalás, ami már nem a könyv része, az már egy másik történet.
Csak hálás tudok lenni Medvémnek, amilyen biztos kézzel válogatja nekem az olvasnivalót.
Népszerű idézetek
Magyarországon üldözték a zsidókat és megfosztották őket vagyonuktól, de legalább hazájukban maradhattak. Eichmann egyre inkább személyes sértésnek vette ezt az állapotot. Végül, megszabadulva a politikai kötöttségektől – „Küldjük el Magyarországra a mestert magát” – szólt Himmler parancsa 1944 kora tavaszán –, elvbarátaival együtt Budapestre sietett. […] A náci feljegyzések szerint július 11-ig 437402 személyt deportáltak, és Budapest kivételével az egész ország „zsidómentessé” vált.
53. oldal
„[…] hogy helyet adjon 750 nézőnek, negyven országból érkezett újságírónak, egy emelvénynek a tévékamerák számára, valamint a vádlottak padja helyén álló, golyóálló üvegből készült tágas üvegkalitkának, amelyben a vádlott foglalt helyet.
Sokak szerint a kalitka nagy előrehaladást jelentett a személyi biztonság terén, de ezen kívül volt még egy szerepe: így szigetelték el Adolf Eichmannt az emberiségtől.”
11. oldal
„De az Eichmannról rajzolt kép, miszerint ő pusztán vérszomjas hóhér volt, nem szolgálta jól az igazság kiderítését. A valóság ennél sokkal bonyolultabb, és a szó szoros értelmében ijesztőbb volt. Hiszen még akkor sem értette meg, hogy bűnös, amikor már az üvegketrecben ült.”
15. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Norbert Hannig: A Luftwaffe szolgálatában 98% ·
Összehasonlítás - Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók ·
Összehasonlítás - Carl von Clausewitz: A háborúról ·
Összehasonlítás - Számvéber Norbert: Nehézpáncélosok ·
Összehasonlítás - Hans-Ulrich Rudel: Stuka pilóta 94% ·
Összehasonlítás - Ralf Georg Reuth: Rommel ·
Összehasonlítás - Ungváry Krisztián: Hősök? 90% ·
Összehasonlítás - Rittmeister Manfred Freiherr von Richthofen: A vörös harci pilóta ·
Összehasonlítás - Günther Prien: Tengerek szürke farkasa 89% ·
Összehasonlítás - Otto Skorzeny: Kommandós vállalkozásaim 88% ·
Összehasonlítás