Az ​állatok érzelmi élete 25 csillagozás

Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

A ​fák titkos élete című könyv szerzője ezúttal az állatok életének eddig ismeretlen területére kalauzol minket.
Gondoskodó, önmagát a kicsinyeiért feláldozni is képes mókus, hűséges holló, a háztetőn élvezettel „csúszdázó” varjú, szomorkodó szarvastehén – lehetnek az állatoknak is érzelmeik? Nem kizárólag az ember sajátja-e az efféle gazdagon árnyalt érzelmi élet? Peter Wohlleben, a neves német erdész a legfrissebb tudományos felismeréseket és az állatokkal kapcsolatos gazdag, személyes tapasztalatait és megfigyeléseit ötvözve bepillantást enged egy még alig feltárt világba: az erdőben és a házunk táján élő állatok bonyolult viselkedésmódjába, lelki-érzelmi életükbe. Nézőpontja – vállaltan – erősen szubjektív, megállapításainak egy részét a tudomány még nem igazolta, könyvének üzenete azonban egyértelmű: az állatok közelebb állnak hozzánk, mint hinnénk. Az állatok érzelmi élete lenyűgöző, egyben igazi szemléletformáló olvasmány.

Peter Wohlleben (1964) gyermekkora óta… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2017
232 oldal · ISBN: 9789633554302 · Fordította: Balázs István
>!
Park, Budapest, 2017
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633553824

Enciklopédia 21


Kedvencelte 4

Most olvassa 9

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 62


Kiemelt értékelések

>!
Hoacin
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Miközben az állatok változatos érzelmi palettájáról olvastam, ifjú macskánkat élvezettel hülyítette egy szajkó a kertben, egy mókus pedig ellopta a diómat. Ezek a jelenetek tökéletes aláfestést adtak a füllentő kakasok, számoló kutyák, háztetőn élvezetből csúszkáló varjak, félrelépő szarkák, intelligens disznók, macskát örökbefogadó varjak, varjút megmentő medvék, szégyenkező lovak történeteihez. Miért rágja szét dühösen a nyest az autó vezetékeit, és hogyan háborúznak a méhek? Miért veszélyesebb egy bak őzgidát felnevelni, mint egy akár egy komplett farkas almot? Miért nem éreznek télen éhséget a szarvasok? Miért keresi a kánya az emberek társaságát? A brandenburgi kapu közelében kolbászozó róka egyértelműen az egyik kedvencem lett, ahogy a csuda intelligens, erős igazságérzetű hollók is. A bemutatott kutatások alapján ezek a jelzők csöppet sem túlzóak, és az ember ezek után minimum egy varjú havert óhajt magának. A majmokhoz, elefántokhoz, delfinekhez, disznókhoz hasonlóan ők is felismerik magukat, vagy akár környezetüket is a tükörben, ami elég elgondolkodtató. Most írhatnám, hogy ez a tükörtesztes rész milyen izgalmas volt, de hát az egész könyv az volt, végig olvastatta magát, és ahogy a fás előzményt, ezt sem éreztem túlzónak, csak kellemesen nyilvánvalónak.
Két apró kifogásom mégis akadt. Az egyik, hogy a végén a rövid spirituális kitekintés ebben a közegben számomra kissé fura volt. Ha pont az a könyv célja, hogy ezeket a szuper dolgokat, mint az állatok érzelmeinek megléte, végre széles körben elfogadjanak, a tudományos hitelességnek nem feltétlenül kedvez, ha a zárszóban arról elmélkedünk, mennybe kerülnek-e az állatok is. Ez más tészta, más sík, aminek boncolgatására én amúgy vevő vagyok, de pl. taoista tanokról sem egy lexikonból fogok tájékozódni, és komolynak szánt ismeretterjesztés esetén inkább maradjunk a szimpla valóságnál, az is épp elég pompás. :) (De ha következő életemben mégis éjjeli lepke leszek, remélem, a sűrű szőrzetemben kellően fennakadnak majd a pásztázó denevérhangok.)
Másik apró kifogás: nincs benne elég macska. :D
De amúgy tényleg jó és kedves könyv, az ipse pedig még mindig szimpatikus.

„A hollóknak is erős az igazság- és az igazságtalanságérzetük. Ezt olyan kísérletek során sikerült megfigyelni, amelyek voltaképpen az együttműködésre és az eszközhasználatra irányultak. Ehhez egy rács mögött kis deszkát állítottak fel, rajta két darab sajttal. A sajtokat egy kötéllel kötötték össze, ennek végeit a rácson keresztül két hollóhoz vezették. A finomságot csak akkor lehetett elérhető távolságba hozni, ha mindkét madár egyidejűleg és óvatosan húzta a kötél két végét. Az intelligens állatok ezt nagyon gyorsan felfogták; a kísérlet különösen jól működött egymást kedvelő partnerek esetében. Más pároknál azonban előfordult, hogy a sikeres sajtszerzés után a hollók egyike mindkét darabot bekapta. A hoppon maradt fél ezt megjegyezte, és a továbbiakban kerülte az együttműködést mohó társával. Az egoistákat éppenséggel a madarak sem kedvelik.”

12 hozzászólás
>!
LittleStar
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Teljesen beszippantott. Olvastatta magát. Az állatok egyébként is a gyengeim, így nem volt kérdés, hogy előbb vagy utóbb elolvasom. Imádtam. Sok kedves történet, amit a szívembe zártam, és ha hollót látok, vagy egy szarvast / ozet kutyasetaltatas közben biztosan eszembe fognak jutni a sztorik. Bár elég lesz ha a kutyusomra ranezek… :)

>!
Belle_Maundrell 
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Valahogy nekem még mindig annyira nevetséges, hogy azon lamentálunk, vannak-e érzései az állatoknak. Szerintem akinek volt már bármilyen háziállata, annak ez nem kérdés. Komolyan mondom, egyre antipatikusabbak nekem a tudósok. Az egérkés kísérlet teljesen kiakasztott spoiler, meg nekem tök fura, hogy nem evidens, hogy pl. a halak is éreznek fájdalmat. Még jó, hogy vannak a világon Jane Goodallok meg David Attenborough-k, aki ellensúlyozzák ezt a sok tudományos elborultságot.
Az egeres dolgot és a felvetett kérdések egyértelműségét leszámítva nagyon élvezetes és érdekes könyv, és pl. a madarakról meg a disznókról elhangzott néhány meglepő és érdekes információ, amit nem tudtam. A bábaként viselkedő disznó iszonyú cuki volt, meg az is, hogy felismerték magukat. És ha már itt tartunk, távol áll tőlem, hogy térítgessem az embereket, de annyira örülök, hogy évek óta vega vagyok, és hogy „húsevő koromban” is csak a csirkemellet szerettem, mert az okos malacokról olvasva kifejezetten szörnyű belegondolni, hogy felzabáljuk szerencsétleneket. Szabadságot a disznóknak, meg minden.
Koko, a gorilla említésének nagyon megörültem, róla már sokat hallottam, és nagyon szeretem. A hős budapesti medve is megmelengette a szívemet, és amikor rákerestem a videóra, akkor rájöttem, hogy már láttam is korábban.
Nekem tetszett, hogy többnyire a német erdőkben megtalálható, illetve a közvetlen közelünkben élő állatokról írt a szerző, talán egyszerűbb is ismerős állatokon keresztül bemutatni a témát. Engem a háziállatok emlegetése sem zavart, nyilván én is velük példálóznék. Szerintem azt nem is lehet elkerülni, annyi személyes tapasztalat kötődik mindenhez. Az íróbácsi egyébként is szimpatikus, nagyon szép és követendő az, ahogy a természetről gondolkodik, és látszik, hogy milyen harmóniában él vele.
Nem ez életem legjobb állatos könyve, de mindenképpen megérte elolvasni, tényleg szívmelengető az egész. És megint olyan inspirálódott környezetvédő-hangulatba kerültem, hogy rögtön lecsapok az első járókelőre, aki eldob valami szemetet, és hegyi beszédet tartok neki Természetanyánkról. :D Na jó, nem zaklatok másokat. Talán. Inkább megfontolom, hogy ellopjam-e a borítót, mielőtt visszaviszem a könyvtárba, mert annyira gyönyörűségesen édesek ezek az őzikék.

>!
Sister
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Gimnazista koromban volt egy olyan félév, amikor kizárólag etológiával foglalkoztunk a biológia órán. Egyszerűen imádtam ezt a témát, és örömmel merültem bele azokba a leírásokba, amik a bevésődésről, a logikus gondolkodásról, a probléma megoldásról szóltak. Részben ezt az élményt hozta vissza Wohlleben is, mivel beszámolói során nem csupán a saját benyomásait, emlékeit, de olykor egy-egy híresebb kutatás eredményeit is megosztja velünk.

Biztos vagyok benne, hogy az állatok világában is rengeteg olyan titok rejtőzik, amiről fogalmunk sincs, vagy egyáltalán nem is sejtjük, hogy létezhet. Bámulatos volt átpillantani ezen a „függönyön”, és látni, hogy az állatok is képesek olyan emberi érzelmekre, amiket még csak nem is gondoltam volna. A személyes történetek csak tovább fokozták a kíváncsiságom, és többször is azon kaptam magam, hogy milyen szívesen lettem volna tanúja annak, amikor ilyesmi történik az állatvilágban.

A szerző nem vállalkozik arra, hogy megváltsa a világot, nem tudományos tézisekkel alátámasztott disszertáció ez, inkább csak spekuláció, sajátos megfigyelésekkel és gondolatokkal kiegészítve. Elképesztően izgalmas, érdekes és fontos kérdéseket fejteget, minden tekintetben szemléletformáló. Olykor talán kicsit tömény, úgyhogy nem lehet egy szuszra befalni, de még így is óriási élmény, úgyhogy alig várom, hogy a fákról is olvashassak majd!

>!
kratas P
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Érthető, szerethető, szemléletes :)
Tetszett, kisebb fejezetekben van egy-egy témakör, mindenhol van példa – akár saját tapasztalat is –, ami élvezetesebbé teszi az ismeretek befogadását.
És annál a résznél, ahol arról volt szó, hogy háziállat esetében az az igazi, ha az állat dönt úgy, hogy 'csatlakozik' az emberhez… ránéztem az ágyon heverő szürke kisasszonyra és elolvadtam :)

>!
Virágszépe
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Milyen sok titkot rejt még a természet. Rá kell döbbennünk, hogy alig ismerjük, csak látjuk… A körülöttünk élő állatok viselkedése meglepetésként érhet, és ér is, miközben olvastam a könyvet. Játékosak, szomorúak önfeláldozóak is lehetnek, vagyis nagyon szeretnivalóak. Az író saját megfigyeléseit, következtetéseit osztja meg velünk. Nagyon tetszett, sokat tesz egy ilyen szubjektív indíttatású írás az állatvédelemért is.

>!
kormix
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

A fák titkos élete c. könyve után nem igazán volt kedvem a szerzőhöz, de eljött az idő. Azt kell mondjam, ez a könyv jobb az említettnél, maga a szerző viszont továbbra is irritál.
Bár tanulmányaim során inkább a növények világába mélyedtem bele, ezzel párhuzamosan pedig csökkent az érdeklődésem az állatokat illetően, azt kell mondjam, hogy ez a könyv jól behúzott, nehéz volt letenni. Számomra érdekesek voltak mind a kérdések, mind az ezekre válaszként adott kis történetek, illetve kutatási eredmények, rengeteg új információval gazdagodtam. És hiányérzetem se maradt, a lehető legtöbb ponton végigmentünk.
A problémám megint annyi, hogy sok helyen ismétli magát a szerző és eléggé álszerény, amitől hányingerem van. Ugyanakkor ott van az is, ami A fák titkos élete esetében, hogy azt sugallja, foglalkozzunk az állatvilággal, vigyázzuk és óvjuk, és ez nyilván egy tök jó dolog, de ettől még nem fogom kedvelni.
Szóval a könyv maga érdekfeszítő volt és lekötött, de Herr Wohllebenből nekem ennyi egy életre elég volt.

>!
pável 
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Szociopata delfinek, vérmókusok. Dizőz, a szelíd őz. Bakugrásokkal.

>!
Video
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

A könyvben voltak érdekes információk egyes állatokról (például, hogy a galambok látják a fény polarizációját, ami mindig észak felé mutat, így látják az észak irányát, vagy hogy a kutyák nem tudnak fókuszálni a szemükkel és csak 6 méterre látnak élesen), ugyanakkor a könyv fő mondanivalója ("az állatoknak is vannak érzelmeik") nem volt alátámasztva semmi mással, mint hogy fejezetről-fejezetre közölte a szerző, hogy „szerinte” ez meg az az állat „biztosan” érez „ezt meg azt”. A könyv végén a szerző még arra is képes volt, hogy az evolúcióelméletre hivatkozva arról morfondírozzon, hogy vajon az állatok lelke is a mennybe kerül-e (spoiler: igen), ami még akkor is röhejes egy ismeretterjesztő könyvtől, ha utána közli a szerző, hogy ő amúgy nem hisz a lélek létezésében…

Mesének jó, ismeretterjesztésnek kevésbé.

>!
nerdy7
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Peter Wohlleben ebben a könyvben rengeteg tudományos eredményt és életbölcsességet közöl az olvasókkal. Középpontban áll az a probléma, hogy „… állattársaink képességeit a legtöbb esetben erősen alábecsüljük”, érzelmi és értelmi szinten is.

Nagyrészt a német erdőkben megtalálható vadfajokkal és az elvárosiasodott, valamint a háziállatokkal példálózott, s próbálta legtöbbször saját tapasztalatait megosztani. Az egyik leginkább elgondolkodtatóbb mondata az volt számomra, hogy „a vadvilág életterében az ember felbukkanása stresszt okoz”, ami nyilván teljes mértékben igaz, és ilyenkor mindig elszomorodom. Sokszor visszacseppentem gondolatban az egyetemi etológia órákra, és kellemes nosztalgiázás tört rám.

Többnyire egyetértettem a könyvben leírtakkal. Többnyire, de nem mindig. spoiler
Kellemes olvasmány volt, és nem mellesleg szépséges a belső és külső borítója egyaránt.


Népszerű idézetek

>!
Olympia_Chavez P

A hollók ezzel szemben hűséges lelkek, egy életen át kitartanak társuk mellett. (…) Az irtóhadjárat során ez a körülmény a hollók végzete lett. Ha a pár egyik tagját kilőtték vagy megmérgezték, a másik nem keresett új társat, hanem attól fogva gyakran magányosan rótta az égbolton a köröket. A sok magányos állat már nem járult hozzá a fajfenntartáshoz, ami felgyorsította a faj kihalását.

92. oldal, Holtomiglan-holtodiglan (Park, 2017)

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Kapcsolódó szócikkek: holló · hűség
5 hozzászólás
>!
Olympia_Chavez P

(…) korgó gyomorral a malacok ugyanolyan türelmetlenek, mint mi. (…) a Friedrich Loeffler Intézet kutatói (…) megpróbálta jó modorra tanítani az állatokat. Itt kis „iskolai osztályokban” , amelyekben nyolc-tíz növendék sertés gyakorolt, egyedi neveket tanítottak nekik. Különösen a három szótagú női neveket jegyezték meg jól, a fiatal állatok. Az egyhetes tréninget követően újból egy nagyobb csoportba kerültek vissza a sertésistállóba, és ekkor vált izgalmassá az ételadagolás: az állatokat, amikor sorra kerültek, külön-külön szólították. És láss csodát: működött! Mihelyst felhangzott a hangszóróban például a Brünhilde név, csak az az állat ugrott fel és rohant a vályuhoz, amelyet szólítottak (…)

96. oldal, Névadás (Park, 2017)

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Kapcsolódó szócikkek: disznó · tanulás
>!
Olympia_Chavez P

Szerencsére azonban a vadon élő állatok és az ember együttélésének szép vonatkozásai is vannak. Van remény arra, hogy itt, Közép-Európában is békében élhessünk egymás mellett, mint azt a városok vadon élő állatainak felszaporodása mutatja. Az állatvilágban híre ment, hogy itt afféle védett területet rendeztek be. És valóban: a beépített területek olyan oltalom alatt álló körzetnek számítanak, ahol elvből tilos minden vadászat. E tekintetben Berlin, München vagy Hamburg csak a beépítés vonatkozásában különbözik a nemzeti parkoktól. (…) A városi életterek egyre inkább ökológiai kincseknek bizonyulnak. Így például Berlin közel száz költőpárral az egyik legnagyobb héjapopulációt tudhatja magáénak. A madarak a városi parkokban raknak fészket, onnan kiindulva vadásznak nyulakra és galambokra. Jómagam is megfigyeltem egy rókát a Brandeburgi kapu közelében, amint a legnagyobb nyugalomban fogyasztott el ott egy elhajított currykolbászt.

161-162. oldal, Félelem (Park, 2017)

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

>!
Belle_Maundrell 

Míg más kutyáknak öt perc alatt elegük lesz a simogatásból, Crusty ezt a törődést órákon át képes élvezni. Ha abbamarad a simogatás, kérőn böködi az ember kezét, és nagy szemét ránk mereszti. A legszívesebben gazdája hasán alszik, és közben meghitten horkol.

26. oldal, Az emberek iránti szeretetről

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Kapcsolódó szócikkek: kutya · simogatás
>!
Belle_Maundrell 

A disznók minden jel szerint ismerik az empátiát, képesek átélni társuk érzéseit, és azt akár át is vehetik – ez az együttérzés klasszikus definíciója.

113. oldal, Empátia

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Kapcsolódó szócikkek: disznó · együttérzés · empátia
>!
Belle_Maundrell 

Hogy állatok is képesek az ilyen, fajokon átnyúló együttérzésre, annak különösen megható példája egy, a budapesti Állatkertben megesett történet. Az egyik látogató, Alexander Medveš, egy barna medvét filmezett éppen a kifutójában, amikor a hozzá tartozó vizesárokba hirtelen beleesett egy varjú. Csak rúgkapált, ereje egyre fogyott, félő volt, hogy belefullad a vízbe, amikor a medve közbeavatkozott. Szájával óvatosan megragadta a varjú egyik szárnyát, és kihúzta a szárazra a madarat. Ott aztán a varjú szinte dermedten feküdt, majd összeszedte magát.

113. oldal, Empátia

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Kapcsolódó szócikkek: állatkert · Budapest · együttérzés · medve · varjú
1 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Hihetetlen, milyen aranyos volt a kiscsibe! Sárga tollai pöttyösek voltak, fekete gombszemeit rám meresztette. Soha nem tágított mellőlem, és ha egy pillanatra szem elől vesztett, nyomban félénk csipogásba kezdett. Akár vécére mentem, akár a tévé előtt ültem, vagy ha lefeküdtem aludni, akkor az ágyam mellett, de Robin mindig velem volt. Csak iskolaidőben kellett nehéz szívvel magára hagynom a kicsit, ám amikor hazaértem, minden alkalommal annál nagyobb örömmel üdvözölt. Csakhogy ez a bensőséges kötődés túlságosan megterhelő lett számomra. A fivérem megszánt, és időről időre átvette a gondozást, hogy néha ezt-azt Robin nélkül is tudjak csinálni, de aztán neki is elege lett belőle. Végül az időközben fiatal csirkévé cseperedett Robin egy egykori angoltanárhoz került, aki nagy állatbarát volt. A férfi és a tyúk gyorsan összebarátkozott, és még sokáig láthattuk mindkettőjüket a szomszédos faluban, amint sétálni indultak: a tanár gyalogszerrel, Robin a vállán.

21. oldal, Az emberek iránti szeretetről

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Kapcsolódó szócikkek: csirke · tyúk
>!
Hoacin

De térjünk vissza a megcsaláshoz. A szarkák, akárcsak a többi varjúféle, élethosszig tartó párkapcsolatokat képesek létesíteni. Társukkal berendezkednek egy élettérben, amely sok-sok éven át fennmarad. Területüket fajtársaikkal szemben hevesen védelmezik, nyilvánvalóan azért, mert egyik partner sem szeretné, ha a másik félrelépne. A tojásrakás után ugyanis, amikor a szaporodási ügylet lényegében lezárult, a terület védelme érdekében tanúsított buzgalmuk számottevően alábbhagy. De egyik-másik akció még ezt megelőzően is meglehetősen álszent, különösen a hím esetében. Míg ugyanis a tojó a rámenős vetélytársakat agresszíven elüldözi, partnere megalkuvó természet. Ha a párja figyel vagy hallótávolságon belül van, akkor ő is fellép a berepülő nőstény szarkákkal szemben. Ha ellenben úgy véli, a tojó nem figyeli, nyomban buzgón körülrajongja az új szépséget.

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

>!
Belle_Maundrell 

Nem hiszem ugyanis, hogy létezik olyan állat, amelynek egy másiknál fontosabb vagy különlegesebb funkciója lenne az ökoszisztémában. (…) Jómagam azon a véleményen vagyok, hogy ez az alapelv minden lénnyel szemben biztosítja az elengedhetetlen tiszteletet.

60. oldal, Feketén-fehéren

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Kapcsolódó szócikkek: állat
>!
Belle_Maundrell 

A természet nem fiókos szekrény, nincsenek alapvetően jó és rossz fajok (…)

63. oldal, Feketén-fehéren

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete Szeretet, gyász, együttérzés – egy rejtett világ csodái

Kapcsolódó szócikkek: állat · természet

Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Fészekrablás
Gerald Durrell: A lehorgonyzott bárka
Gerald Durrell: Életem értelme
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Gerald Durrell: A Bárka születésnapja
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel
Gera Pál: Lutra és társai
Richard Leakey – Virginia Morell: Háború a szavannán
Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén