A ​természet rejtett hálózata 92% 68 csillagozás

Olyan volt ez a könyv, mintha egy dokumentumfilmet néztem volna a tv-ben. Szinte hallottam a narrátor hangját olvasás közben, és magam előtt láttam azt a több tucatnyi növényt és állatot, melyek megtöltötték a lapokat élettel. Csak úgy sütött az oldalakról az író természet iránti szeretete, és nem utolsó sorban tudása, úgyhogy hiába is próbáltam magamba szívni minden információt, eleve lehetetlen küldetésnek bizonyult – ahhoz, hogy mindent megértsek és megjegyezzek, legalább háromszori, egymás utáni olvasás kellene. Mindenesetre így sem vagyok csalódott, inkább pont az ellenkezője: csodás dolgokat tudtam meg a körülöttem lévő világról! És ha egy picit is tehetek annak érdekében, hogy a fülszövegben is említett óramű, illetve „fogaskerék” megfelelően működjön (pl. esténként lehúzom a redőnyt a kivilágított szobában), akkor már megérte elolvasnom (és idővel beszereznem) a könyvet.

Ez az első az találkozásom az íróval, de ez után mindent el szeretnék olvasni tőle. (✿^‿^) Nagyon jó stílusú, olvasmányos, érdekes, elgondolkodtató könyvnek találtam. ❤

Pár hónapja láttam egy rövid videót arról, hogy pár farkas felbukkanása miként változtatta meg (avagy vissza) a környezetet. Örült a szívem, mert végre nem „gonosz vadállatokként” jelenítették meg őket. Ez a könyv is ezzel a farkasos szösszenettel indul, egyben rá is világít a természetben előforduló pár összefüggésre. Mert abban nincs hiány. Összefüggés összefüggés hátán, kicsit el is vesztem az sok infoban. Sokszor kaptam fel a fejem és csattant az állam. Rengeteg új információt kaptam, próbáltam is megjegyezni mindet (de szerintem ez lehetetlen vállalkozás). A sok-sok összefüggés között egy biztos…….az emberrel csak a gond van. A természet köszöni jól van, ha meg nem, meggyógyítja magát. A kártékonynak nevezett fajok is csak azért kártékonyak, mert az ember azt mondta, mármint a saját, önző igényeinek nem megfelelőek. De az a „kártékonyság” a természetnek nem feltétlenül az, sőt….. Érdekesek voltak a fákkal kapcsolatos részek (számomra totál hihetetlenek), ahogy „kommunikálnak” egymással. (Eszembe is jutott a Gyűrűk Urából az Ent-ek :D :D :D :D ).

Wohlleben úr jött, látott és győzött. A természet rejtett hálózata ugyanis tökéletes ötvözete az eddigi munkáinak. Egyszerre mesél az erdőről, az állatokról, és mindazon folyamatokról, melyek számunkra láthatatlan módon irányítják, és működésbe hozzák ezt az óriási gépezetet: a természetet.

A szerző a tőle megszokott lelkesedéssel és alázattal számol be az eddigi tapasztalatairól, élményeiről, melyeket ügyesen fűz össze a tudományos témájú cikkek fontosabbnak tűnő kijelentéseivel. Továbbá arra is ügyel, hogy az egyszeri olvasó ne vesszen el a szakzsargonban, hanem élvezze is ezt a különleges sétát.

Számomra számtalan ponton világossá vált, micsoda ereje van ennek a könyvnek, és szívből remélem, hogy minél több emberhez eljut majd az üzenete. Hiszen nem is lehetne ennél egyszerűbb: a természetet békén kell hagyni, mert ez az évmilliók óta fennmaradó óriás pontosan tudja, mit kell tennie. Nekünk csak hagyni kell, hogy tényleg úgy végezhesse a dolgát, ahogy neki a lehető legkényelmesebb.

Csodálatos volt mint a többi! Tele rengetek érdekességgel és új információval. Nekem eddig ez volt a kedvencem, nagyon tetszettek az összefüggések (hálózatok). ❤
Bárcsak mindenki a kezébe venne legalább egy könyvet az írótól, garantáltan sokat tudnak adni. ❤

Kétség kívül érdekes bevezetőkönyv azoknak, akik szeretnének nagyobb egészként tekinteni a bolygó ökoszisztémájára, és megérteni, hogy ez az egész egy nagy egyenlet: ha elveszel az egyik oldalról valamit, a másik oldalról is kivonódik valami. Ha eltűnnek a Yellowstone-ból a farkasok, hanyatlásnak indul a természet, a folyópartok, kiönt a víz. És ez csak egy példa volt a sokból, melyeket nagyon olvasmányosan ad el ő a szerző, akár egy esti tanmesét, felnőtteknek és fiataloknak egyaránt.
Ám pont ez a mesélő stílus egyben a hibája is a kötetnek, ugyanis nekem hiányoztak a nagyobb tudományossággal, részletesebb adatokkal alátámasztott tények. Azok az apró információk, amelyekben tetten érhető a nagyobb ökológiai veszély. Egyszóval: hiányzott az ÉRTEKEZÉS.

Ez volt a negyedik könyvem az írótól (és már az 5. is itt van a polcomon), szerintem most már kijelenthetem, hogy kedvelem az író munkásságát. Érdekesek az írásai és el tudja érni, hogy minden könyve után kicsit másképp nézzek a természetre.

Így, hogy elolvastam mind a négy könyvét, továbbra is az Erdei kalauzt és Az állatok érzelmi életét ajánlom, ha kicsit is érdekel titeket a téma. A fák titkos élete és ez a kötet pedig az igazán elszánt olvasók terepe – nekem legalábbis ilyen érzés volt az utóbbi kettőt olvasni.

Peter Wohlleben először a fákról írt, utána az állatokról, most pedig azt mondja minden mindennel összefügg, ezért ebben már az ember is benne van….de nem pozitívan.
A könyv sokat foglalkozik az emberi tevékenységek negatív hatásaival, a klímaváltozással, és azzal, hogy az állatok/fák hogyan próbálnak meg ehhez alkalmazkodni. Egész megdöbbentő dolgokat írt.
A címek nagyon jópofák voltak (eddig is ilyen jó fejezetcímek voltak?) és tetszett, hogy most néhány fejezet végén még tippeket is adott (pl. a madarak téli itatásával kapcsolatban).
Sajnos sok olyan téma is volt, amikről egyszer már olvashattunk tőle. Ezek az ismétlések engem kicsit zavartak.
Bár Wohlleben sokmindent belevett a könyvbe, azért érezhető volt, hogy a szíve csücskei azért mindig is a fák maradnak.

A természet nagy kedvenc :-). A szerző könyve összefüggésekkel, determinizmusokkal ismertet meg bennünket, óvva a túlzott beavatkozásoktól. Néhol kicsit száraz, néhol nagyon Discovery-stílusú, de azért könnyen emészthető. Egy-két alkalommal az volt az érzésem, hogy az összefüggések kicsit túl lettek bonyolítva, leginkább Mrozek Ugupu-madárkája jutott eszembe róla. Mindenkinek ajánlom a kiváló lengyel novelláját! :-). Végső soron ezek a könyvek hasznosak, kár, hogy nem olyanok olvassák, akik szabad szemmel látható dolgokat is tehetnének az „ügy” érdekében!