A ​fák titkos élete 200 csillagozás

Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése
Peter Wohlleben: A fák titkos élete Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Az ​erdő a csönd, az érintetlen természet, a mese és a titkok birodalma. Egy hely, ahol bármi megtörténhet. Peter Wohlleben, a neves német erdész a fák titkos életébe enged betekintést, és meglepő dolgokat tár fel. Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek: a fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek. Hihetetlen? Pedig igaz!
Peter Wohlleben fényt visz az erdő sűrűjébe, és bepillantást enged egy titokzatos világba. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott lebilincselő tudományos esszéiben a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit. És az olvasó nem győz álmélkodni a természet csodáin.

„Tanulságos, mély empátiával megírt könyv, amely lehetővé teszi számunkra, hogy új szemszögből lássuk az erdőt. Peter Wohlleben könyve az erdőhöz intézett szerelmi vallomás.”
-Literatur Spiegel

Peter Wohlleben (1964)… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tartalomjegyzék

>!
Park, Budapest, 2018
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633555200 · Fordította: Balázs István
>!
Park, Budapest, 2018
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552803 · Fordította: Balázs István
>!
Park, Budapest, 2016
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633553428 · Fordította: Balázs István

1 további kiadás


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Borisz Petrovics Tokin


Kedvencelte 26

Most olvassa 98

Várólistára tette 266

Kívánságlistára tette 273

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

" Hé Te!
Igen Te, aki most olvasol, kérlek vegyél észre, láss és próbálj megérteni, elfogadni!
Mert szükséged van rám, ahogy szükségem van nekem is Te rád!
Élek és lélegzem, nem csak egy tárgy vagyok.
Kérlek láss és hagyj élni! "

Nos ez a kezdeti kis szösszenet, csak az én egyszerű gondolataim, miután becsuktam a könyvet.
Nagyon nehéz értékelést írni eme témához.
Mint ahogy a cím is megmutatja, a fákról szól.
Eme csodálatos élőlényekről, melyek mellett nap mint nap elmegyünk, de különösebben nem foglalkozunk velük.
Pedig kellene. Nélkülük nem tudnánk lélegezni, nagyon fontosak a mindennapi életünkben.
Csodálatos volt végig barangolni fejezetről fejezetre, miként élnek, hogyan kommunikálnak, milyen mindennapos problémáik vannak.
Lassan haladtam a művel, fejezetenként olvastam és emésztettem, utána jártam mindennek ami szóba került.
Tudom, hogy erős amit írok, de most ezen tudás birtokában, magam is jobban oda fogok figyelni eme csodás élőlényekre. Jobban fogom védeni és értékelni őket.
A könyvet tekintve, remekül és élvezhetően megírt műről van szó, amit biztos többször is újra a kezembe veszek.
Ajánlom mindenkinek és nagy kedvenc.

Ákos_Tóth IP>!
Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Itt a XXI. század első felében járva egyre fontosabb, hogy az emberek természetről alkotott sztereotip – és eléggé fantáziátlan – képe átformálódjon. Nem csak a természetvédelemmel kapcsolatos egyre sürgetőbb problémák és elmaradások kezelése miatt, hanem mert a száguldó technológia korában ősi környezetünk a rekreáció egy új élményével kecsegtethet: ha kivételesen nem azért megyünk el futni vagy túrázni egy erdőbe, hogy minél menőbb szelfiket lőhessünk az óriástölgyek árnyékában, megismerhetjük az erdőt, mint felfoghatatlanul gazdag és végtelen szimbiózisban élő entitást, amiben minden mindennel összefügg, mindenkinek feladata van, minden élőlény együtt tartja fent az élet nevű csodát, amivel az általunk ismert univerzumban egyelőre csak mi büszkélkedhetünk. A mi alatt értsd: földiek.

Azonban ehhez tényleg szükség van arra, hogy más szemmel nézzünk akár a növényekre, gombákra, az avarra, mint élettérre, az állatvilágra, és összességében magára az erdőre. Wohleben írása ezt hivatott elérni – a módszere pedig amolyan kulcslyukon kukucskálós, majd faltörő kossal ajtót betörős: egy végtelenül egyszerű, szívmelengető húzással emberi tulajdonságokkal ruházza fel a fákat. Tudatossággal, egyéni tulajdonságokkal, majdhogynem jellemmel látja őket el, és minden egyes bekezdésében figyel arra, hogy az általa leírtakat minimum szenzációnak, lenyűgöző csodának láttassa. Az olvasót egyszerre viszi előre a felfedezés öröme, a csodálkozás, a természet iránt a lelkében fellobbanó szeretet, sajnálat, vonzódás, szánalom, tisztelet – micsoda véletlen, hogy feltételezhetően pontosan ezek után vágyakozva vásárolta meg a könyvet. Ebből a lyukból fúj a szél, hiszen a kötet valójában az első betűtől az utolsóig kiszolgálja a természet megnyugtató szeretetére szomjazó, de a modern világból már kitörni képtelen vevőt, ilyen tekintetben pedig tömegtermékké válik, amiben valójában nincsenek eget rengető újdonságok, maximum átfogalmazások. Ezekről maga a szaklektor rántja le a leplet, valahányszor megjegyzést fűz az eredeti szöveghez: az egyébként innovatív felfedezésnek vélt állítások ekkor hirtelen teljesen hétköznapi, a biológusok, erdészek, erdőmérnökök számára világosan ismert tényekké válnak, amiket talán mi magunk is hallhattunk biológiaórán – csak akkor még nem érdekelt minket ennyire a téma.

Ez végül az egész kötetet megmérgezi kicsit. A végső benyomás az lesz*, hogy bár a könyv főszereplői a fák, ebben a sztoriban ők maguk is csupán eszközök ahhoz, hogy egy jól behatárolt lelki élményre vágyó olvasó igényeit kiszolgáljuk (most szándékosan nem akarom ezt a gondolatot továbbvinni az ezzel járó anyagi haszon problematikája felé). Egyébként a szándék semmi esetre sem rossz, és biztosan sokaknak lesz maradandó az olvasmány – ha ezek legalább tizedénél sikerül elérnie, hogy életmód- és vagy szemléletváltással környezettudatosabban éljenek, már megérte kiadni a könyvet. Bár igen nemes cselekedet lett volna ezúttal kizárólag e-bookként megjelentetni a művet.

*Meg még az is, hogy a stílus kicsit száraz és darabos – túlzás volna leterhelő olvasmánynak nevezni, de néha bizony nagyon ellaposodik, kell a kitartás, hogy ne tegyük félre.

>!
Park, Budapest, 2016
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552803 · Fordította: Balázs István
B_Tünde P>!
Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Gondolkodtam egy darabig a csillagozáson, mert a tartalom és a mondanivaló önmagában jóval többet is ér, mint öt csillag, viszont a stílus hagyott némi hiányérzetet maga után. Pedig elég olvasmányos, és laikusok – mint pl. én – számára is érthetően tálalja a mondanivalót, sőt néhol túlságosan is leegyszerűsíti – de csak néhol – és talán épp emiatt vált nehézkessé a szöveg olvasása.
Ennek ellenére örülök hogy olvastam, és csak ajánlani tudom mindenkinek, mert sok olyan dologra felhívja a figyelmet, ami egy – vagy több – erdei séta során nem tűnik fel egy kirándulónak, mert ehhez a tudáshoz, amit a szerző próbál átadni, több évtizetes (sőt, évszázados, évezredes – amire azért, lássuk be, elég korlátozottak a lehetőségeink… :)) megfigyelésre és az ebből levont következtetésekre van szükség.
És a csillagozás? Hát…. legyen 4,5 csillag.

2 hozzászólás
pannik P>!
Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Ez a könyv egészen új távlatokat nyitott előttem a fák vonatkozásában. Soha nem gondoltam volna, hogy a fák ennyire hasonlóak hozzánk, hogy úgy mondjam ennyire érző-, élőlények. Mindig is szerettem a fákat és nem bántottam, nem törtem ágakat de a könyv elolvasása után egészen másként nézek egy fára. Még inkább tisztelem őket.

Ez a könyv a fák titkos életéről szól ahogy a címe is mutatja, és nem attól titkos az életük, hogy eltitkolják előttünk hanem egyszerűen csak attól, hogy nem tudunk a fákról semmit és nem hallani ezekről a dolgokról sehol. Sajnos.

Döbbenetes, hogy micsoda összefogás, támogatás van a fák között ha együtt élhetnek háborítatlanul. Varázslatos az életük, érdekes, hogy mindenfélét tudnak amikre sose gondolna az ember (helyváltoztatás például) csak nem a mi emberöltő léptékünkben, mert ez számukra egy egészen pici időszelet, alig értelmezhető. Az a lassú tempó ami akár évezredekben de minimum sok száz évben mérhető (őserdei körülmények között) az meg nekünk nehezen felfogható. Olvasás közben Tolkien Entjei többször is eszembe jutottak, nem légből kapott A gyűrűk ura ezen vonatkozása.
Döbbenetes, hogy a fák terveznek, gondolkodnak, kommunikálnak egymással, segítik egymást, védekeznek a kártevők ellen, együttműködnek a körülöttük élőkkel (pl. gombák) stb. stb. A részletek amikről olvashatunk számomra tényleg megváltoztatták a fákról alkotott képemet.
Az egyetlen dolog amit muszáj megemlítenem, hogy eléggé száraz olvasmány, ha a téma nem érdekelt volna ennyire talán még nehezebb lett volna végig olvasni, nagyon jó lenne néhány kép, vagy illusztráció, illetve az író is elég tényszerűen, szárazon tárja elénk a kutatásait, a megfigyeléseit, amiket szakfordítók és lektorok még ki is egészítenek itt-ott. De ennek ellenére tanítani kellene a kivonatát ennek a könyvnek egy színesebb, szagosabb, emészthetőbb verzióban.
A fák csodálatosak, elképesztőek és minél több embernek olvasni kellene ezt a könyvet.

>!
Park, Budapest, 2016
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552803 · Fordította: Balázs István
Amrita I>!
Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Más szakterületen dolgozó, ám a növények iránt is érdeklődő biológus végzettségű emberként nem tartom rossz könyvnek. Egy kimondottan fákkal foglalkozó botanikus valószínűleg nálam jobban meg tudja ítélni a szakmai hátteret ezért várom szívrepesve Zimmermann Zita értékelését. ;) @Zimmermann_Zita Amit környezetinevelőként mondani tudok hogy a könyv hangvételével semmi baj sincsen az abszolút 5 csillagos. Ez egy ismeretterjesztő könyv és szerintem fontos hogy a laikusokhoz közel hozza az ismeretterjesztés tárgyát. Szerintem nem viszi túlzásba megszemélyesítést. Én azt gondolom hogy kimondottan így, ebben a formában van rá szükség, kell hogy megérintse az emberek lelkét hogy meginduljon valami a természetvédelemben. Szórakoztató a humora, stílusa. Száraz szakmai szövegekkel nem lehet természetvédelmet csinálni.

6 hozzászólás
Hoacin>!
Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Elvarázsoltan racionális könyv, és valószínűleg én is elvarázsoltan racionális vagyok, mert engem a tartalma egyáltalán nem lepett meg, inkább teljesen természetes volt. :D Az értékelések alapján fel voltam készülve arra, hogy valami meseszerűen elrugaszkodottat / fanatikus álláspontot / érzelmekre kelleténél nagyobb súlyt fektető olvasmányt fogok kapni, ehelyett egy szimpatikus ember kifejtett egy csomó érdekes dolgot a fákról.
Helyenként talán túlságosan antropomorfizált megfogalmazásokat használt, de mindezek képletes példaként vannak alkalmazva, hogy az ember jobban megértse az összefüggést. Száraz szakmai szöveget nem szerencsés egy laikus elé tolni, de rögtön figyelemfelkeltő és érthető a téma, ha leírja, hogyan „kiabál” a fa, ha „szomjas”. Szóval ha két-három alkalommal fura is volt a szóhasználat, számomra ez csöppet sem zavarta az élményt.
Ez az élmény leginkább egy pompásan megfogalmazott, természet szeretetével kellemesen átitatott biológiakönyv hangulatát idézte, amit egyszerűen jó volt olvasgatni. Erdész családból származva számomra magától értetődő, hogy a növények is (nyilván másképpen, de mindenképpen) érző élőlények, és már óvodás koromban büszkén bemutatkoztam egy gyertyánnak. Mai napig otthon érzem magam az erdőben, a suhogó lombok, a zöldes fénypöttyök és a fantasztikus földillat mindig afféle „visszataláltam magamhoz” érzést kelt, és még ha el is tévedek benne, az összehasonlíthatatlanul barátságosabb, mint elveszve bolyongani a város közepén egy halom szatyorral, úgyhogy amikor Wohlleben úr arról hoz tanulmányokat, hogy az erdei kirándulások kedvezően befolyásolták a tesztalanyok különböző mért értékeit, akkor nem tudok meglepődni. :)
Hogyan riasztják egymást a fák kártevők esetén? Hogyan kommunikálnak illatokkal? Mitől függ ősszel a fák levélszíne? Hogyan segítik egymást, hogyan működnek együtt gombapartnerükkel? Miért nem nő a mamutfenyő Európában olyan nagyra, mint Amerikában? Miért dőlnek ki az utcai fák? Miért van szükségük téli álomra? Mi a holtfa szerepe?
Talán helyenként túl tömény az infóhalom, így inkább komótosan fogyasztva az igazi. :)
Kedvenc szereplőim a könyvből a stramm tölgyek, akiknek még a villámcsapás okozta hosszú repedés sem tud ártani, mert faanyagukat gombagátló anyagok itatják át. Meg a sötét helyekre berendezkedett csodás tiszafa, ami a gyökérzete kialakításába fekteti az energiát, így fütyül minden visszametszésre, és megélhet ezer évet is. És persze a mocsaras helyeken is vígan tivornyázó égerfa, ami stabilan áll ott, ahol minden más fa kidőlne. Na meg a mindenkit túlnövő, egymást segítő bükkök, és végül a rambó üzemmódban stratégiázó bibircses nyír, aminek „vékony, hosszú, lecsüngő ágai ostorként viselkednek, amely már a leggyengébb szél esetén is csapkodni kezd maga körül. A betolakodó szomszédok koronája megsérül, a nyír ágai leverdesik a leveleit és hajtásait, és ezzel, legalábbis egy időre, megfékezik növekedését.”
Köszönöm a kölcsönkönyvet, @xabolcs. :)

„Ha minden segítség ellenére a viszonyok szűkössé válnak a gomba és a fa számára, akkor a gomba radikalizálódhat, mint azt a sima fenyő és partnere, a Laccaria bicolor, a kétszínű pénzecskegomba esete mutatja. Nitrogénhiány esetén ez utóbbi halálos mérget bocsát a talajba, amitől az olyan pici lények, mint az ugróvillások, elpusztulnak, és a testükben megkötött nitrogént felszabadítják. Önkéntelenül trágyává változnak a fák és a gomba számára.”

2 hozzászólás
Bélabá>!
Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Peter Wohlleben könyve érdekes, szerintem kissé túl szakmai szemmel megírt könyv, amit apró hibájaként rovok fel. Tényleg roppant érdekfeszítő témát vett górcső alá az erdész szerző, a fák életéről csak sejtéseink lehetnek, ami egyes életfunkcióikat illeti. Összefoglalja a könyv, amit csak tudni érdemes a fákról, ezt enyhén szakkönyv-szerűen teszi. Korábban már beleolvastam régi magyar erdészeti lapokba, a könyv olvasásakor ismét késztetést érzek, hogy megtegyem ezt. Pont emiatt fontos, figyelemfelkeltő a könyv, felhívni a figyelmet ezekre a fontos feladatot végző élőlényekre, amelyek mellett szinte csak észrevétlenül elsuhanunk. Rengeteg internetes forrást felhasznált a szerző, néhány személyes megfigyelését is papírra vetette. Leginkább a tömörségében éreztem úgy, mintha erdészeti főiskolai könyvet olvasnék, néha kevesebb is elég lett volna.
4,5 csillagot (4,3 pont) adok az amúgy hiánypótló munkának.

Larawyn>!
Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Erdész nagypapám már réges-rég megszerettette velem a fákat, de ilyen érdekességeket még ő se mesélt! Mennyi apró csoda és titok rejlik a lombsátor alatt… talán egy nap tényleg sikerül megfejtenünk a fák nyelvét.

ppeva P>!
Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Pont jókor talált meg, pár hétig épp erdő vett körül. Egész más szemmel sétálgattam, bámészkodtam az erdőben. Mivel talán legtöbbet a bükkerdőkről írt, örültem, hogy sok volt arrafelé a bükkös is. Próbáltam belelátni mindazt, amit olvastam.
A könyv meglehetősen tömör, mint olvasmány, érdemes kisebb adagokban fogyasztani.

2 hozzászólás
Aurore>!
Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Anyukám szokta magáról mondani, hogy ő nem hisz istenben, hanem természetimádó „pogány”. Két évvel ezelőtt, amikor megjelent, meg is vettem neki karácsonyra ezt a könyvet, bízva benne, hogy érdekelni fogja, hogy a fák nem tárgyak, hanem érző és értő (!) lények. Sajnos a könyv kissé száraz stílusa miatt nem kötötte le őt eléggé, ezért a 34. oldal (benne volt a jelző) után ideadta, olvassam inkább én.

Amikor először olvastam arról, hogy a fák is kommunikálnak egymással, megfordult velem a világ. Döbbenet, de hát persze! Intuitíve ráéreztem, de a könyvből részletesen kiderül, hogy az, hogy ők is élnek, azt is jelenti, hogy valamilyen módon látnak (még ha nincs is szemük), éreznek, ha bántjuk őket, az fáj nekik, ha rosszak a körülmények, szenvednek, sőt „ordítanak” is. Mivel elmozdulni nem tudnak a helyükről, nyilvánvalóan helyben kell segítséget találniuk – egymástól vagy mikoroorganizmusok révén.

Sajnos az első 50 oldal után számomra nem sok újat mondott, a lényeget megtudtam, a példák, amiket felhoz kívül esnek a személyes tapasztalataimon (nem ismerem ezeket a fajokat), sokszor túl technikai számomra a leírás, ezért elvesztem a fonalat stb. Mindenestre, amit leszűrtem magamnak az az, hogy nem pusztán a fák érző lények, hanem az erdők is makroorganizmusok (habár Európában már nincsenek sajnos őserdők – no komment), azaz nem sok különbség van egy mohapárna és egy erdő között (aki nem hiszi, nézzen ki egy repülőgép ablakából és/vagy vegyen egy mikroszkópot). A „minden egy” ismét új értelemmel gazdagodott a szememben.

Illetve nem csak a fák kommunikálnak egymással, hanem minden egyéb is. Csak azt nem tudom, miért nem tűnik el a büdös bogár az ablakomból, amikor én azt kommunikálom neki, hogy most menjen szépen innen, miért várja meg, amíg a papucsommal agyoncsapom?

Természetesen mindez morális kérdéseket is felvet: van, aki vegetáriánus, azaz nem eszik húst, mert nem akarja bántani az állatokat, de valamit enni muszáj! Nem lehet a növényeket is kihagyni a szórásból, mert éhen veszünk. Ez igaz, de akkor megfordítva is: akkor a húsfogyasztás sem (lenne) akkora gáz, ha az állatoknak méltóságteljes életük volt. És ugyanígy: a búzának sem volt méltóságteljes az élete a szántóföldi katonasorban… No mindegy, messzire vezet ez. Az viszont biztos, hogy amióta felfedeztem, hogy kapható újrahasznosított papírból gyártott wc-papír, csak azt vagyok hajlandó venni. Tudja egyáltalán valaki igazolni a létjogosultságát annak, hogy friss fából legyen az a dolog, amivel a hátfelünket töröljük? Na ugye.

>!
Park, Budapest, 2016
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552803 · Fordította: Balázs István
1 hozzászólás

Népszerű idézetek

B_Tünde P>!

Így egy teáskanál erdei föld több kilométernyi ilyen „hifát”, azaz gombafonalat tartalmaz. Egyetlen gomba évszázadok alatt jó néhány négyzetkilométernyi területen terjeszkedhet, így egész erdőket hálózhat be. Vezetékei révén továbbítja a jelzéseket az egyik fától a másikig, és segíti őket a rovarokkal, a szárazsággal és az egyéb veszélyekkel kapcsolatos hírek cseréjében. Időközben már a tudomány is „Wood Wide Web”-ről beszél, amely behálózza erdőségeinket. Annak kutatása, hogy ez az információcsere mit ölel fel és mekkora volumenű, napjainkban legfeljebb még csak a kezdeteknél tart.

15. oldal, A fák nyelve (Park, 2016)

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

3 hozzászólás
Ottilia P>!

Így például egy gyűrűs tuskógomba Svájcban majdnem fél négyzetkilométeres területen elterjedt, kora eléri kereken az egy évezredet. Egy másik gombát az USA-ban, Oregon államban egyenesen 2400 évesre becsülnek, kiterjedése eléri a kilenc négyzetkilométert, súlya pedig a 600 tonnát. Ilyenformán a gomba a föld legnagyobb ismert élőlénye.

50. oldal

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Kapcsolódó szócikkek: gyűrűs tuskógomba · Svájc
Ottilia P>!

A összes idős bükkfaerdőt védelem alá helyezték, és az értékesítés most más formában zajlik. Egy részét kegyeleti erdőként hasznosítják: a fákat eleven sírkövekként adják bérbe az urnaelhelyezéshez. Nem szép elképzelés, hogy halálunk után az őserdő részeivé válunk?

85. oldal

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Ottilia P>!

Definíciójuk szerint a növények élettelen anyagból maguk állítják elő táplálékukat, azaz teljesen függetlenek. Nem csoda, hogy a sovány, csupasz talajon előbb a zöld vegetációnak kell megjelennie, és csak aztán követhetik őket az állatok.

49. oldal

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Trixi_Adzoa P>!

    A városi fák az erdő utcagyerekei.

155. oldal (Park, 2016)

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

LazaRóka>!

Az egyik legvégső fék a saját genetika: aki túl mohó és túl sokat vesz el, anélkül hogy adna, az önmagát fosztja meg saját élete alapjától, és kihal.

102. oldal

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Katan>!

Ha az erdőket fegyverként akarjuk bevetni a klímaváltozás elleni harcban, hagynunk kell, hogy megöregedjenek, pontosan úgy, ahogyan azt a nagy természetvédelmi szervezetek követelik.

90. oldal

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Kapcsolódó szócikkek: erdő · klímaváltozás
Odett>!

A körzetemben járva gyakran látok szenvedő tölgyeket. És egyikük-másikuk valóban nagyon szenved. Ennek csalhatatlan bizonyítékai a pánikhajtások, azok a kis ágkötegek, amelyek körös-körül kisarjadnak a törzsön, majd gyakran gyorsan újra elszáradnak. Azt mutatják, hogy a fa már agonizál, és félelem kerítette hatalmába. Sok értelme nincs, hogy annyira lent, mélyen ágakat hajtson. A tölgy ugyanis fénykedvelő fajta, a fotoszintézishez világosságra van szüksége. Az alsó szinteken uralkodó félhomályban a „napellenző ponyvái” szinte semmit nem engednek át, és a felesleges részeket a fa hamar újra eltávolítja. Egy egészséges fa meg sem próbálkozik azzal, hogy energiát fektessen ilyen ágak létrehozásába, inkább odafent, a koronában terjeszkedik tovább. Legalábbis akkor, ha békén hagyják. Csakhogy a közép-európai erdőkben nem egyszerű a tölgyek helyzete, mert itt a bükk a honos. A saját fajtájával szemben elképesztően szociális beállítottságú, de csakis azzal szemben. Az idegen fákat erőszakosan félrehúzódásra készteti.

65. oldal

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Katan>!

Borisz Petrovics Tokin leningrádi biológus már 1956-ban leírta a következőt: ha egy csepp vízhez, amely protozoonokat, állati egysejtűeket tartalmaz, hozzáadjuk a luc- vagy erdeifenyő szétdörzsölt tűjének egy cseppjét, akkor ezek az élőlények kevesebb, mint egy perc alatt elpusztulnak. Ugyanebben az írásában Tokin arról is beszámol, hogy a fiatal fenyőerdőkben a tűkből kiáramló fitocidok révén a levegő szinte teljesen csíramentes.
A diófák a leveleikben tárolt anyagokkal hatékonyan védekeznek a rovarokkal szemben: ha csöndes és nyugalmas helyen szeretnénk padot felállítani, akkor ezt egy diófa koronája alatt tegyük. Itt a legkisebb a valószínűsége annak, hogy összevissza csípnek a szúnyogok.

139. oldal

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

pannik P>!

Minden faj a túlélésre törekszik, és elveszi a többitől azt, amire szüksége van. Alapvetően senki sincs tekintettel a másikra…

102. oldal

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése


Hasonló könyvek címkék alapján

Stefano Mancuso – Alessandra Viola: A fák titkos nyelve
Stefano Mancuso: Zöld forradalom
Kali Nóra – Mozjes Krisztina – Szeydl Kinga: Vidám kísérletek
Rudolf Engel-Hardt: A természet csodái
Armin Spürgin: A méhek világa
Bill Laws: Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet
Elizabeth A. Dauncey – Sonny Larsson: Mérgező növények
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje
David Attenborough: Az élővilág atlasza
Vadász János – Kontra György: Mikroszkóppal az élet nyomában