A ​fák titkos élete 87% 687 csillagozás

A kötetet csakis a Könyv kemping miatt olvastam el ebook-on, egyébként nem valószínű, hogy kézbe vettem volna. A szerző, Wohlleben a Hümmel közelében található természetvédelmi terület tudós kutatója, aki a fák önálló fiziológiai működéséről, valamint az erdő egységes ökoszisztémájáról mesél. A kötetből megtudtam, hogy a fák gondoskodnak egymásról, szociálisan érzékenyek, ápolják utódaikat, harcolnak egymással és vándorolni is képesek, emellett beszélgetnek egymással az erdők alatt húzódó, gyökerekből és gombafonalakból álló hálózaton keresztül. Az erdész az emberhez és állatokhoz hasonló élőlényekként írja le a fákat, megszemélyesítésbe hajló leírásuk közelebb hozza hozzánk például a bükköket és tölgyeket. A könyv által kicsit többet tudtam meg a körülöttem lévő világról, az író pedig bebizonyította számomra, hogy a természet nem valamiféle személytelen gép.

„ Hé Te!
Igen Te, aki most olvasol, kérlek vegyél észre, láss és próbálj megérteni, elfogadni!
Mert szükséged van rám, ahogy szükségem van nekem is Te rád!
Élek és lélegzem, nem csak egy tárgy vagyok.
Kérlek láss és hagyj élni! ”

Nos ez a kezdeti kis szösszenet, csak az én egyszerű gondolataim, miután becsuktam a könyvet.
Nagyon nehéz értékelést írni eme témához.
Mint ahogy a cím is megmutatja, a fákról szól.
Eme csodálatos élőlényekről, melyek mellett nap mint nap elmegyünk, de különösebben nem foglalkozunk velük.
Pedig kellene. Nélkülük nem tudnánk lélegezni, nagyon fontosak a mindennapi életünkben.
Csodálatos volt végig barangolni fejezetről fejezetre, miként élnek, hogyan kommunikálnak, milyen mindennapos problémáik vannak.
Lassan haladtam a művel, fejezetenként olvastam és emésztettem, utána jártam mindennek ami szóba került.
Tudom, hogy erős amit írok, de most ezen tudás birtokában, magam is jobban oda fogok figyelni eme csodás élőlényekre. Jobban fogom védeni és értékelni őket.
A könyvet tekintve, remekül és élvezhetően megírt műről van szó, amit biztos többször is újra a kezembe veszek.
Ajánlom mindenkinek és nagy kedvenc.

Ha a Fák titkos életében néhány dolgot más szóra cserélnénk, mint például a címből kivennénk a „fák” szót és teszem azt betennénk a helyére az „emberek” szót, a szövegben lévő „kéreg” szót bőrre cserélnénk és még sorolhatnám, akkor tökéletes képet kapnánk az emberekről, amit simán elhinnék, mert a könyv olvasása után rájöttem, amellett, hogy a fákról szól a mű, sok párhuzamot tudtam belőle vonni az emberekkel, sőt olyan dolgokat is, amit nekünk kellene megtanulnunk a fáktól.
Mert a fáknak vannak érzéseik, reagálnak a változásra, öregszenek, sőt valahogyan, valahol, de információt tárolnak és „gondolkodnak” is.
Élőlények.
Ahogyan te és ahogyan én is. Nagyon fontos ezt kiemelnem, mert szerintem sokan elfejtjük. Nem véletlen mondja azt az anyuka gyermekének, aki a fák ágát tépkedni, hogy „Ne tedd! Hogy esne neked, ha a hajadat húznák?” Sajnos egymással is nehezen tudnak viselkedni az emberek, hát még a fákkal és a természettel…! Sokat tanultam ebben a könyvben nem csak a fákról, de magamról is. Fejlődtem általa.
Emellett a könyv sok-sok más érdekességre is rámutatott, amin én teljesen meglepődtem.
Hatalmas olvasmányélmény volt ez számomra, amit egyáltalán nem bántam meg és örülök, hogy a Könyv Kemping inspirált, hogy olvassam el és annak is, hogy Peter Wohlleben papírra vetette. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert sokkal többet ad, mint egy ismeretterjesztő könyv!

Nagyon régóta szemezek ezzel a könyvvel, de most végre el is olvastam. Egyáltalán nem bántam meg.
Nagyon sokat tanultam olvasás során, de nem volt száraz, vitt magával az író stílusa, én kifejezetten örültem, hogy az emberekhez hasonlította a fák életét, mert így könnyebben meg lehetett érteni, mi zajlik ebben a furcsa, lassú, rejtett ökoszisztémában.
Lehet, hogy néhol olyan elrugaszkodott következtetéseket is pedzeget a könyv, ami nincs megalapozva, de legyünk kritikus olvasók és figyeljünk a hivatkozásokra.
Nagyon tetszett, hogy Peter Wohlleben felvállalja, hogy erdészként ő is részt vett erdőirtásban, de elért oda, hogy ma már környezetvédő, és mindezt nem titkolja.
Az biztos, hogy vannak ismétlések az egyes fejezetekben, ami nem annyira szerencsés egy ilyen rövid könyvnél, és hogy sokat segített volna néhány illusztráció a szöveg mellé, de egyébként más problémám nem volt.
Az én látásmódom megváltozott ez után a könyv után, és szeretném elolvasni az állatokról szóló könyvét is. :)
Egy hosszú kibeszélőben mindent érintünk, ami csak eszünkbe jutott a könyv olvasása során: https://youtu.be/WnaW7kUGY9M

Csodálatos ismeretterjesztő irodalom a fákról. Számomra komoly szépirodalmi olvasmányt is jelentett, hiszen a szerző gyönyörűen fogalmaz és átitatja a könyv minden sorát a természet iránti szeretet. Nagyon érdekes információkat tudhattam meg a könyvből a fák életéről, szerepéről, fontosságáról.

A fák kommunikációjáról itt hallottam először: https://www.ted.com/talks/suzanne_simard_how_trees_talk…. Vagyis ennek az izgalmas, nagyon érdekes kötetnek a témája nem volt teljesen idegen. Úgy gondolom, ahhoz, hogy élhetőbbé, túlélhetővé tehessük ezt a bolygót mindannyiunk számára, elkerülhetetlen és megkerülhetetlen lenne szűkebb és tágabb környezetünk ismerete és annak belátása, hogy a természetben minden mindennel összefügg. Nem lehet büntetlenül hosszú ideig pusztítani, kizsákmányolni élőhelyünket. Véleményem szerint, aki kicsit is próbál környezettudatosan, természethez közelítő módon élni alapvetően fontos ez a könyv.

Ha a National Geographic csatornán jött volna velem szemben ez a könyv, mint egy dokumentumfilm narrációja, biztos, hogy odaszögezett volna a kanapéhoz egy szempillantás alatt. Nagyon érdekes dolgokat mesél el Peter Wohlleben a fákról, a mechanikájukról, az életükről és a közösségben betöltött szerepükről. Sok új dolgot tanultam és bár eddig is tiszteltem ezeket az égimeszelőket, mostmár még inkább érzem a közelükben a varázst.
A könyv viszont hiába érdekfeszítő, sokszor mégis úgy éreztem, hiába érdekel a téma, nem visz előre. Néhol olyan elkalandozások és részletekbe menően taglalt témakörök szerpeltek, hogy már-már azon gondolkodtam, ugrok egyet a következő fejezetre, még annak ellenére is, hogy oda akartam figyelni rá.
A másik problémám a fák megszemélyítéséből fakadt. A szoptatja a csemetéjét kifejezésnél már abszolút nem voltam képes ezt elfogadni. Egyértelmű, hogy ezzel a párhuzammal a szerző mindösszesen a könnyebb megértést akarta elérni, hogy tartósan rögzüljenek a leírtak az olvasóban, de szerintem átesett a ló túloldalára. Ez nem egy mesekönyv, ahol az állatokat emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel.
De ha ezeket leszámítom, akkor kellemes utazást tettem az erdő magas lombkoronái alatt, ahol sokkal több élet bújik meg, mint amit eddig feltételeztem.

Gondolkodtam egy darabig a csillagozáson, mert a tartalom és a mondanivaló önmagában jóval többet is ér, mint öt csillag, viszont a stílus hagyott némi hiányérzetet maga után. Pedig elég olvasmányos, és laikusok – mint pl. én – számára is érthetően tálalja a mondanivalót, sőt néhol túlságosan is leegyszerűsíti – de csak néhol – és talán épp emiatt vált nehézkessé a szöveg olvasása.
Ennek ellenére örülök hogy olvastam, és csak ajánlani tudom mindenkinek, mert sok olyan dologra felhívja a figyelmet, ami egy – vagy több – erdei séta során nem tűnik fel egy kirándulónak, mert ehhez a tudáshoz, amit a szerző próbál átadni, több évtizetes (sőt, évszázados, évezredes – amire azért, lássuk be, elég korlátozottak a lehetőségeink… :)) megfigyelésre és az ebből levont következtetésekre van szükség.
És a csillagozás? Hát…. legyen 4,5 csillag.

Ez a könyv hozzásegít ahhoz, hogy más szemmel nézzem a természetet, az erdő, a fákat.
Olyan információkkal lepett meg a könyv, amire sosem gondoltam volna. Mily csodálatos a természet! A fák a gyengébb egyedeket védik, táplálják; még a korhadt fának is fontos szerepe van. Meggyógyítják önmaguk vérző sebeiket, beszélnek a fák. De sorolhatnám azt a tömérdek új ismeretet, amit ez a könyv adott. Csodálatos lények vesznek körül, és nem is sejtjük milyen tudással rendelkeznek a fák.
Mindenkinek ajánlom, mert más nézőpontot kapunk, és ezentúl biztosan nem fogunk egy „ öreg ” fát csak úgy kivágni. Hittem eddig is, hogy éreznek, lelkük van, aki esetleg kételkedik ebben, olvassa el ezt a kiadványt, és megérti a fák beszédét.
Van mit tanulnunk!

Gyerekkoromat egy falu- és erdőszéli házikóban töltöttem. Sajnos nem sok jó emlékem van arról az időszakról, de az biztos, hogy maga a környezet ideális volt egy felcseperedő lánykának. Mindig is közel álltak hozzám a fák, én voltam az, aki, ha tehette, idejét köztük töltötte, aki megsiratta őket, amikor az áramszolgáltató a kábelek épségének megóvása érdekében megnyirbálta őket, majd, amikor kivágták egy részüket gazdasági felhasználás céljából. Emlékszem, egész nap potyogtak a könnyeim, vigasztalhatatlan voltam. Jó néhány évre viszonylag távol kerültem tőlük, de szerencsére visszataláltam hozzájuk, most szabadidőm legnagyobb részét köztük töltöm. (Ők pedig engem töltenek :))
Hogy végre a könyvről is beszéljek: nem mondom, hogy ne látnám a gyenge pontjait, mert nyilván vannak (érzésem szerint bizonyos tényeket unásig ismételt), viszont azt semmiképpen nem lehet elvitatni tőle, hogy alapos, összeszedett, érdekes, laikusok által is befogadható írás. Töprengtem rajta, hogy mennyire jó ötlet az, hogy emberi tulajdonságokkal ruházta fel a fákat, de ezt annak tudom be, hogy az üzenete célba éréséhez akár fontos is lehet néhány olvasónál. Szó sincs arról, hogy eddig ne tiszteltem volna őket, de az itt leírtakról nem sok fogalmam volt, ezt be kell valljam töredelmesen. Véletlenül sem tekintettem őket tárgyaknak, de az „érzéseikbe” ilyen mélységben biztos nem gondoltam bele. Szerintem van az ember élete ez előtt a könyv előtt és utána, közte a válaszvonal. Nem tudsz már ugyanolyan szemmel nézni ezekre a teremtményekre utána, mint korábban. Ezért olyan fontos ez a könyv.