Napháború (Démon-ciklus 3.) 199 csillagozás

Peter V. Brett: Napháború

Újhold éjjelén tömegével emelkednek fel a démonok a föld alól, hogy elpusztítsák azt a két embert, akik idővel a legendák Szabadítójává válhatnak – azokká, aki a próféciák szerint egyesítik az emberiség maradékát, hogy egyszer és mindenkorra elpusztíthassák a Mag démonait.

Bálás Arlen valaha hétköznapi ember volt, mostanra azonban sokkal több lett annál – a testére tetovált rovások révén bármelyik démonnal felveszi a versenyt. Sok követője akad, Arlen útja azonban talán egy olyan sötét helyre vezet, ahová csak egyedül mehet.

Ahmann Jardir ütőképes démonpusztító hadsereggé kovácsolta Krázia sivatagi törzseit. Ősi fegyverekre tett szert – egy lándzsára meg egy koronára –, és máris hatalmas területeket hódított meg a Zöldvidékből.

Arlen és Jardir valaha szinte testvérek voltak, időközben azonban halálos ellenségekké váltak. Csakis ők ketten lehetnek képesek legyőzni az emberiség ellenségeit, mégis közéjük áll a létező legpusztítóbb démon – az, amelyik az emberek szívében lakozik.

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
888 oldal · ISBN: 9789633996003 · Fordította: Kamper Gergely
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
888 oldal · ISBN: 9789633996010 · Fordította: Kamper Gergely
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
888 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633995983 · Fordította: Kamper Gergely

1 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Bálás Arlen (A Rovásember) · Leesha · Rojer · Ahmann Jardir · Inevera · Renna · Amanvah · Elona · Gared · Kasaad asu Kasaad am'Damaji am'Kaji · Manvah · Soli


Kedvencelte 30

Most olvassa 13

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 97


Kiemelt értékelések

smetalin>!
Peter V. Brett: Napháború

Az első gondolatom a könyv utolsó mondata után: Ó, hogy spoiler kedves Peter. Most komolyan, hogy lehet így befejezni? Én, aki annyira nem vagyok egy nagy fantasy rajongó, azt kell mondjam hogy tokkal vonóval megevett engem ez a történet. Nem csak ez a könyv, hanem az egész világ amiben játszódik.
Jelen esetben kicsit csemegézhettünk Inevera gyermek korából, hogyan is lett az ami, milyen küzdelmeken kellett átesni, amíg eljutott a „csúcsra”.
Kicsit féltem, hogy nagy volt az előző könyv és e között az olvasási idő, és nem fogok mindenre emlékezni, de ezt annyira mesterien küszöbölte ki az író (mert persze erre is oda figyelt) mindig utalt egy kicsit az előzményekre, de ezt úgy beleszőtte a cselekménybe, hogy nem tűnt ismétlésnek, viszont sokat segített emlékezni.
Ismét találkozhattunk az összes kedves szereplővel akiket megismerhettünk eddig, és folytatódott történetük.Voltak olyanok akik bizony okoztak meglepetést. Hol Jardir udvarában jártunk, hol pedig Szabadítóházán. és eljött a holdfogyás napja is, és ezzel együtt megérkeztek a démon hercegek és elmedémonaik is. Kicsit olvashattunk róluk is, még biztos jobban megismerhetjük őket.
Írnom sem kell, de azért leírom, hogy nagyon várom a folytatást.

9 hozzászólás
RVivi P>!
Peter V. Brett: Napháború

Most picit bajban vagyok ezzel az értékeléssel, mert már egy hete, hogy befejeztem a könyvet. És befejezés után rögtön szoktam értékelést írni, akkor még megvan, hogy mit akarok. *Emlékezet beindítása*
Megint úgy kezdődött, hogy kaptunk sookat valakinek a múltjából. Most épp Ineveráéból, és ez volt az, amiért őt nagyon megkedveltem. Mert így már tudtam, mit miért tesz és így nemcsak kegyetlennek tűnt, hanem aranyosnak is. Igen, learanyosoztam Ineverát. :D Imádtam, hogy ezután rögtön kaptunk 100 oldalnyi Arlent és Rennát. Legeslegjobb könyves páros, imádom őket. Annyira jól összeillenek, hogy az már nem is igaz. Már ők a háttérképem. :D Leesha és Rojer viszont egyre jobban idegesít. Amit ezek leművelnek… Hiszti, veszekedés, hiszti, veszekedés, egy kis önsajnálat, hiszti… És nem tetszik a Jardir-Leesha páros, Ineverával sokkal jobbak.
Annyira imádom még mindig a sztoriját. Képes vagyok minden mondatomba belerakni, hogy imádom, de ha egyszer igaz… :D Izgalmas, mint mindig, az elejétől a végéig és még azután is. Mert belehalok mire jön a következő rész és kegyetlen gonoszság, hogy ilyen befejezés után még várnom is kell. spoiler

2 hozzászólás
Morpheus>!
Peter V. Brett: Napháború

Nem csalódtam – sajnos – az elvárásaimban, megint az egyik fontosabb szereplő gyerekkorától kezdett, de szerencsére nem vetette el a sulykot, és a múlt mellett a jelennel felváltva foglalkozott az író, így az előbbi sem vált zavaróvá, eltalálta az arányokat. Még szerencse, hogy nem kell várnom a következő kötet megírására. Remélem a következő is lesz legalább ilyen színvonalú.

ggizi>!
Peter V. Brett: Napháború

Végre újra elmerülhettem ebben a varázslatos, de kegyetlen világban.
A könyv első része inkább érdekes volt, mint izgalmas. Nem úgy, mint a továbbiak, azaz a jelen idősíkjában való történések, mert jött az akciódús Holdfogyás, a végéről meg már ne is beszéljünk. (Azonnal ráugrottam a 4. rész fülszövegére, de nem lettem okosabb…)

A konkrét események a könyv vastagságához mérten (számomra) elenyészőek. Először Inevera útját mutatta be a szerző, hogy milyen kemény megpróbáltatások állnak mögötte, hogyan fonódott össze a sorsa Jardirral, és hogyan vált a legnagyobb hatalmú nővé Kráziában. De akármilyen érdekes és különleges is ez a része ennek az egész világnak – aminek azért jórészét, ha nem is ebből a szemszögből, de az előző kötetből már valamennyire megismerhettük –, az én szívem mindig is a zöldvidékiek felé húzott. A kezdő hármasból most Leesha állt hozzám a legközelebb, hiába lavírozott a pasik között, még mindig szimpatikus karakter tudott maradni. Rojer is tudott – éretlenségét meghazudtoló – meglepetéseket okozni. Arlen részeit viszont enyhén keserű szájízzel olvastam. Amennyire imádtam őt az első részben, olyan távol került tőlem az egész túlmisztifikált lénye. Nem beszélve Rennáról, akit akármennyire is próbálok, nehezen tudok elfogadni.
Nagyon izgalmasak voltak az alagaihercegek elleni harcok, de egy ilyen befejezés után mégis milyen őrület várható?! Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok!!

4 hozzászólás
wolfsteps>!
Peter V. Brett: Napháború

Újabb féltéglányi rész, újabb mesterien szőtt történetek és karakterek vártak ránk és cseppetse volt kevésbé izgalmas és érdekes még ennyi oldal után se, mint az előző két rész.
Maga a kezdés, hogy megismerhettük Krázia legerősebb nőjét, hogyan formálódnak a Dama'tingek sorsa, illetve hogyan fonódott össze azélete Jardirral számomra nagyon érdekes volt, alapból nagyn tetszik ahogy az író belecsempészte ezt a kultúrát is a történetbe, szerintem abszolut nem megszokott és nekem teljesen elnyerte a szívemet. Maga Inevera karaktere pedig szerintem zseniálisan lett kitalálva, imádom :D
Ami Arlent és Rennát illeti, én teljesen oda és vissza voltam tőlük, nem titok hogy teljes szívemből megvetem Leesha karakterét és nem birom elviselni a nőcit, úgyhogy gondolom emiatt is húz a szívem a maradék két női szereplőhöz.
Arlen jellemfejlődését egyrészről érdekes volt olvasni, ahogy újra megtalálta a kimondatlan kérdéseire a választ és az okot, hogy miért küzdjön tovább a megmaradt emberért önmagában, ellenben néhol kicsit gyengének tartottam vagy indokolatlannak egyes jeleneteket.

Összességében annyit tudok mondani, hogy újabb zseniális könyv került a kezünkbe, úgyanazokkal a bravúros megoldásokkal és csavarokkal amikkel már találkoztunk az előző részekben, de itt már annyi szálon fut a történet, hogy szinte követni is alig lehet, és valahogy mégis egy csomópontban találkozik a végén. A vége számomra várható és kicsit kiszámítható volt, de ettől függetlenül is borzasztóan fúrja az oldalamat ez a függővég, úgyhogy lehet nem fogok várni magyar megjelenésre a következő résszel :D

5 hozzászólás
Roszka>!
Peter V. Brett: Napháború

Kicsit lassan indult be az eleje, nekem is vissza kellett zökkennem ebbe a régebben olvasott világba. Intrikák, visszaemlékezések az eleje, de csak beindult. A végén már csak ez a világ létezett számomra, a valóságot kicsit félretoltam, hogy élvezzem a varázslatot, a mágiát. A magurok és a a szabadítók is sokkal erősebbek lettek, de még mindig nyitott marad a történet. Viszont egyre többet tudunk meg a szereplőkről, múltjukról és lehetséges jövőjükről.

Ferger_Jolcsi P>!
Peter V. Brett: Napháború

Az első két rész annyira tetszett és magával ragadott, hogy nagy lelkesedéssel álltam neki ennek a résznek is. De ez már annyira vontatottra és elnyújtottra sikeredett, hogy nekem nem tetszett…. Annyira nehezen haladtam benne, de nagyjából a feléig elküzdöttem magamat jópár hét leforgása alatt. És azóta is csak áll és áll az asztalon és olvasásra vár. De nincs erőm hozzá, hogy kinyissam és folytassam, pedig ezzel egy igen fontos alapelvemet sértem meg, miszerint könyvet nem hagyok félbe… Majd egyszer még folytatni fogom, mert most már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi lesz a vége, de most ez nem megy…

Kawaii_vIVIv>!
Peter V. Brett: Napháború

MI ez a befejezés???!!! :O
És kijelentem, hogy megkedveltem Jardir-t <3 Viszont Arlen ebben a részben nem annyira nyűgözött le…kicsit olyan megyek a saját fejem után típus volt leginkább a végén. Viszont Renna és ő összeillenek :) És remélem Leesha meggondolja magát Jardirrral kapcsolatban :P Igaz, nem lenne monogám kapcsolat, de annyira érezni köztük a vibrálást, na meg ugye van ott más is amit nem lövök le. :)
Kérem a folytatást minél hamarabb!

Mara_olvas >!
Peter V. Brett: Napháború

Nem hittem volna, hogy az előző részeket még lehet fokozni. Nagyot fordult a történet, és igazán jót tett a sorozatnak.
A Napháború nem csak a démonok elleni harcokról szól, most nagyobb szerepet kapott a zöldrétiek és a sivatag uralkodói közti harcok. Stratégia, intrikák, politika, minden ami szemnek szájnak ingere.
Itt már keverednek az északiak a déliekkel, házasságot kötnek, szeretőkké válnak. Mindenki a maga eszközeivel taktikázik.
Még mindig Arlen a kedvencem, de Jardirt sem lehet nem szeretni.
Ineverával és Leeshával úgy vagyok, mint a „pálma a szélben”. Egyszer erre hajlok, egyszer arra. Mindkettőt szeretem és utálom, attól függően, hogy éppen miben mesterkednek. Megint.
Renna az elején taszított, nagyon féltem, hogy nem sikerül megkedvelnem, de a végére méltó tagja lett a csapatnak.

Az utolsó harmadban újra előtérbe kerültek a démonok, élükön az elmedémonokkal, és akkor az összes stratégia romba dőlt…

3 hozzászólás
ftamas>!
Peter V. Brett: Napháború

Végre vége.. A téma ugyanaz és a stílus is ugyanaz mint az előző kötetben.
Bizonyos részeken olvasmányos és halad az ember, más részeken pedig nem…

Inerva története: Teljesen felesleges megismernünk. Semmi jelentősége nincs a könyv szempontjából. Ki kellett volna vágni a francba és mondjuk beletenni a nagy bazárba, ami amúgy sem éri el egy normális könyv méretét.

Az első könyvben felépített egy világot és elkezdte kiszínezni. No ez már végképp elmaradt. Ugyanazon a tájakon mozog és azóta szinte semmit nem dolgoz ki.

A könyv 70% a romantikával foglalkozik s nem a válsággal, amely előtt az emberiség áll. Ez engem nem is zavarna, csak a romantikában gyenge az író.

A csatákban viszont van ötlet és ott található pozitívum is, de sajnos úgy tűnik kéne egy jó szerkesztő az írónak.

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

Vhrai P>!

Nem várhatjuk el mástól azt, amit magunk nem vagyunk hajlandóak megtenni.

152. oldal 5. fejezet - Napháború (Könyvmolyképző, 2016)

julicsenge IP>!

– És tényleg akad fontosabb dolgunk? – kíváncsiskodott Renna.
– Gondoltam, pár órán át talán verhetnénk a fejünket a falba – felelte Arlen. – Az nagyjából ugyanolyan, mintha egy Lelkipásztorral beszélgetnénk.

154. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bálás Arlen (A Rovásember) · Renna
Mara_olvas >!

– Anyám? – szólt aztán Inevera.
– Igen?
Inevera lenyelte a gombócot a torkából.
– Akkor is szeretni fogsz, ha kiderül, hogy meddő vagyok?
[…]
– A lányom vagy. Akkor is szeretnélek, ha kioltanád a napot.

Wandamaci__könyvkuckója>!

Jelentős dolgokat lehet megtudni a jelentéktelen beszélgetésekből

Vhrai P>!

Nem kell hozzá okosnak lenned, hogy tudd, mi a jó és mi a rossz – magyarázta Arlen. – Arról még sokáig tudnék mesélni, milyen az, ha kéretlenül nyakadba szakad a felelősség. De az élet nem igazságos, Baltás Gared. Nem lesz mindig melletted valaki, aki megmondja, mit kell tenned.

630. oldal 21. fejezet - Napháború (Könyvmolyképző, 2016)

Mara_olvas >!

– Torkig vagyok vele, hogy úgy kell tennünk, mintha a fent lent lenne, a fekete meg fehér.

NyiriTimea3>!

Mindannyian követünk el hibákat […] Akik észre is veszik őket, azok máris jó úton járnak afelé, hogy jobb ember váljék belőlük.

566. oldal

Mara_olvas >!

Bálás Arlen folyton az életét akarja adni valakiért. Ez annyi év alatt sem változott.

Mara_olvas >!

A víz nagy kincsnek számított a Sivatag Lándzsájában, egyszerre volt fizetőeszköz és árucikk is a bazárban. Az arany fénylik, de a vizet az ég adta, tartotta a mondás.

SzRéka P>!

Ez bolondabb, mint Arlen, gondolta Rojer, márpedig az szép teljesítmény.

670. oldal, 23. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Bálás Arlen (A Rovásember) · Rojer

A sorozat következő kötete

Démon-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Michael J. Sullivan: A háború kora
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Brandon Sanderson: Elantris
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.
Victoria Aveyard: A kettétört kard
Steven Erikson: Tremorlor kapuja
Steven Erikson: A Hold kertjei I–II.
David Eddings: A gyémánt trón