Napháború (Démon-ciklus 3.) 136 csillagozás

Peter V. Brett: Napháború

Újhold ​éjjelén tömegével emelkednek fel a démonok a föld alól, hogy elpusztítsák azt a két embert, akik idővel a legendák Szabadítójává válhatnak – azokká, aki a próféciák szerint egyesítik az emberiség maradékát, hogy egyszer és mindenkorra elpusztíthassák a Mag démonait.

Bálás Arlen valaha hétköznapi ember volt, mostanra azonban sokkal több lett annál – a testére tetovált rovások révén bármelyik démonnal felveszi a versenyt. Sok követője akad, Arlen útja azonban talán egy olyan sötét helyre vezet, ahová csak egyedül mehet.

Ahmann Jardir ütőképes démonpusztító hadsereggé kovácsolta Krázia sivatagi törzseit. Ősi fegyverekre tett szert – egy lándzsára meg egy koronára –, és máris hatalmas területeket hódított meg a Zöldvidékből.

Arlen és Jardir valaha szinte testvérek voltak, időközben azonban halálos ellenségekké váltak. Csakis ők ketten lehetnek képesek legyőzni az emberiség ellenségeit, mégis közéjük áll a létező legpusztítóbb démon – az, amelyik az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
884 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633995983 · Fordította: Kamper Gergely

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Bálás Arlen (A Rovásember) · Leesha · Rojer · Ahmann Jardir · Renna · Amanvah · Elona · Gared · Inevera · Kasaad asu Kasaad am'Damaji am'Kaji · Manvah · Soli


Kedvencelte 25

Most olvassa 10

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 103

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

smetalin>!
Peter V. Brett: Napháború

Az első gondolatom a könyv utolsó mondata után: Ó, hogy spoiler kedves Peter. Most komolyan, hogy lehet így befejezni? Én, aki annyira nem vagyok egy nagy fantasy rajongó, azt kell mondjam hogy tokkal vonóval megevett engem ez a történet. Nem csak ez a könyv, hanem az egész világ amiben játszódik.
Jelen esetben kicsit csemegézhettünk Inevera gyermek korából, hogyan is lett az ami, milyen küzdelmeken kellett átesni, amíg eljutott a „csúcsra”.
Kicsit féltem, hogy nagy volt az előző könyv és e között az olvasási idő, és nem fogok mindenre emlékezni, de ezt annyira mesterien küszöbölte ki az író (mert persze erre is oda figyelt) mindig utalt egy kicsit az előzményekre, de ezt úgy beleszőtte a cselekménybe, hogy nem tűnt ismétlésnek, viszont sokat segített emlékezni.
Ismét találkozhattunk az összes kedves szereplővel akiket megismerhettünk eddig, és folytatódott történetük.Voltak olyanok akik bizony okoztak meglepetést. Hol Jardir udvarában jártunk, hol pedig Szabadítóházán. és eljött a holdfogyás napja is, és ezzel együtt megérkeztek a démon hercegek és elmedémonaik is. Kicsit olvashattunk róluk is, még biztos jobban megismerhetjük őket.
Írnom sem kell, de azért leírom, hogy nagyon várom a folytatást.

9 hozzászólás
Lanore P>!
Peter V. Brett: Napháború

Én sajnálom a legjobban, de ha nem kényszerítem magam arra, hogy ne tegyem le a könyvet, akkor még hónapokig szenvedhettem volna vele… rég volt már olyan, hogy átlapozok jónéhány oldalt, annyira nem köt le, mert általában ha eljutok idáig, akkor abbahagyom az adott könyvet, és leveszek egy másikat a polcról. De ennek meg akartam adni az esélyt, mert az első rész nagy kedvencem lett. A másodiknál már akadtak gondok, ez pedig… elérte nálam azt, hogy nem tudom, folytatni fogom-e a sorozatot. Tudom, és látom, hogy az író elképesztő mennyiségű időt és energiát fordít arra, hogy egy részletesen kidolgozott világot tárjon elénk, de szerintem átesett a ló túloldalára, hagyta, hogy csak úgy szétáradjanak a szavak, az unalom szintjéig. Az összes cselekményt össze lehetne foglalni pár fejezetben, ehhez képest ugyebár egy 900 oldalas sztoriról beszélünk… a másik dolog, ami engem nagyon zavart, hogy leragadtunk Kráziánál, és szinte végig ott is maradtunk. Talán ezzel egyedül vagyok, de engem Krázia nem fogott meg annyira, hogy többszáz oldalon keresztül szenvedjek vele. Én „thézia-párti” vagyok, sokkal jobban érdekelt volna az alapszereplők sorsa, de ebből nem kaptam túl sokat, ha pedig mégis, pl. Arlennél, akkor pedig a karakterben csalódtam, mert valahogy elveszett belőle az a varázs, amiért annyira megszerettem őt. Leesha és Jardir vonala is fura volt számomra, bár ebben látok még fantáziát, de hozzá kell tennem, hogy Leesha-ban is csalódtam, ez az ide-oda ugrálása a pasik között nekem egyáltalán nem tette őt vonzóvá, kicsit olyan volt, mint valami szappanopera az IzauraTV-ből… összefoglalva, nem tetszettek a szereplők, nem tetszett a történet, nem tetszettek az unalomig ismételt démonharcok, amik mostmár szinte mind ugyanolyanok… nem esett jól.

3 hozzászólás
ggizi P>!
Peter V. Brett: Napháború

Végre újra elmerülhettem ebben a varázslatos, de kegyetlen világban.
A könyv első része inkább érdekes volt, mint izgalmas. Nem úgy, mint a továbbiak, azaz a jelen idősíkjában való történések, mert jött az akciódús Holdfogyás, a végéről meg már ne is beszéljünk. (Azonnal ráugrottam a 4. rész fülszövegére, de nem lettem okosabb…)

A konkrét események a könyv vastagságához mérten (számomra) elenyészőek. Először Inevera útját mutatta be a szerző, hogy milyen kemény megpróbáltatások állnak mögötte, hogyan fonódott össze a sorsa Jardirral, és hogyan vált a legnagyobb hatalmú nővé Kráziában. De akármilyen érdekes és különleges is ez a része ennek az egész világnak – aminek azért jórészét, ha nem is ebből a szemszögből, de az előző kötetből már valamennyire megismerhettük –, az én szívem mindig is a zöldvidékiek felé húzott. A kezdő hármasból most Leesha állt hozzám a legközelebb, hiába lavírozott a pasik között, még mindig szimpatikus karakter tudott maradni. Rojer is tudott – éretlenségét meghazudtoló – meglepetéseket okozni. Arlen részeit viszont enyhén keserű szájízzel olvastam. Amennyire imádtam őt az első részben, olyan távol került tőlem az egész túlmisztifikált lénye. Nem beszélve Rennáról, akit akármennyire is próbálok, nehezen tudok elfogadni.
Nagyon izgalmasak voltak az alagaihercegek elleni harcok, de egy ilyen befejezés után mégis milyen őrület várható?! Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok!!

4 hozzászólás
wolfsteps>!
Peter V. Brett: Napháború

Újabb féltéglányi rész, újabb mesterien szőtt történetek és karakterek vártak ránk és cseppetse volt kevésbé izgalmas és érdekes még ennyi oldal után se, mint az előző két rész.
Maga a kezdés, hogy megismerhettük Krázia legerősebb nőjét, hogyan formálódnak a Dama'tingek sorsa, illetve hogyan fonódott össze azélete Jardirral számomra nagyon érdekes volt, alapból nagyn tetszik ahogy az író belecsempészte ezt a kultúrát is a történetbe, szerintem abszolut nem megszokott és nekem teljesen elnyerte a szívemet. Maga Inevera karaktere pedig szerintem zseniálisan lett kitalálva, imádom :D
Ami Arlent és Rennát illeti, én teljesen oda és vissza voltam tőlük, nem titok hogy teljes szívemből megvetem Leesha karakterét és nem birom elviselni a nőcit, úgyhogy gondolom emiatt is húz a szívem a maradék két női szereplőhöz.
Arlen jellemfejlődését egyrészről érdekes volt olvasni, ahogy újra megtalálta a kimondatlan kérdéseire a választ és az okot, hogy miért küzdjön tovább a megmaradt emberért önmagában, ellenben néhol kicsit gyengének tartottam vagy indokolatlannak egyes jeleneteket.

Összességében annyit tudok mondani, hogy újabb zseniális könyv került a kezünkbe, úgyanazokkal a bravúros megoldásokkal és csavarokkal amikkel már találkoztunk az előző részekben, de itt már annyi szálon fut a történet, hogy szinte követni is alig lehet, és valahogy mégis egy csomópontban találkozik a végén. A vége számomra várható és kicsit kiszámítható volt, de ettől függetlenül is borzasztóan fúrja az oldalamat ez a függővég, úgyhogy lehet nem fogok várni magyar megjelenésre a következő résszel :D

4 hozzászólás
Roszka>!
Peter V. Brett: Napháború

Kicsit lassan indult be az eleje, nekem is vissza kellett zökkennem ebbe a régebben olvasott világba. Intrikák, visszaemlékezések az eleje, de csak beindult. A végén már csak ez a világ létezett számomra, a valóságot kicsit félretoltam, hogy élvezzem a varázslatot, a mágiát. A magurok és a a szabadítók is sokkal erősebbek lettek, de még mindig nyitott marad a történet. Viszont egyre többet tudunk meg a szereplőkről, múltjukról és lehetséges jövőjükről.

Ferger_Jolcsi P>!
Peter V. Brett: Napháború

Az első két rész annyira tetszett és magával ragadott, hogy nagy lelkesedéssel álltam neki ennek a résznek is. De ez már annyira vontatottra és elnyújtottra sikeredett, hogy nekem nem tetszett…. Annyira nehezen haladtam benne, de nagyjából a feléig elküzdöttem magamat jópár hét leforgása alatt. És azóta is csak áll és áll az asztalon és olvasásra vár. De nincs erőm hozzá, hogy kinyissam és folytassam, pedig ezzel egy igen fontos alapelvemet sértem meg, miszerint könyvet nem hagyok félbe… Majd egyszer még folytatni fogom, mert most már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi lesz a vége, de most ez nem megy…

Kawaii_vIVIv>!
Peter V. Brett: Napháború

MI ez a befejezés???!!! :O
És kijelentem, hogy megkedveltem Jardir-t <3 Viszont Arlen ebben a részben nem annyira nyűgözött le…kicsit olyan megyek a saját fejem után típus volt leginkább a végén. Viszont Renna és ő összeillenek :) És remélem Leesha meggondolja magát Jardirrral kapcsolatban :P Igaz, nem lenne monogám kapcsolat, de annyira érezni köztük a vibrálást, na meg ugye van ott más is amit nem lövök le. :)
Kérem a folytatást minél hamarabb!

RVivi P>!
Peter V. Brett: Napháború

Most picit bajban vagyok ezzel az értékeléssel, mert már egy hete, hogy befejeztem a könyvet. És befejezés után rögtön szoktam értékelést írni, akkor még megvan, hogy mit akarok. *Emlékezet beindítása*
Megint úgy kezdődött, hogy kaptunk sookat valakinek a múltjából. Most épp Ineveráéból, és ez volt az, amiért őt nagyon megkedveltem. Mert így már tudtam, mit miért tesz és így nemcsak kegyetlennek tűnt, hanem aranyosnak is. Igen, learanyosoztam Ineverát. :D Imádtam, hogy ezután rögtön kaptunk 100 oldalnyi Arlent és Rennát. Legeslegjobb könyves páros, imádom őket. Annyira jól összeillenek, hogy az már nem is igaz. Már ők a háttérképem. :D Leesha és Rojer viszont egyre jobban idegesít. Amit ezek leművelnek… Hiszti, veszekedés, hiszti, veszekedés, egy kis önsajnálat, hiszti… És nem tetszik a Jardir-Leesha páros, Ineverával sokkal jobbak.
Annyira imádom még mindig a sztoriját. Képes vagyok minden mondatomba belerakni, hogy imádom, de ha egyszer igaz… :D Izgalmas, mint mindig, az elejétől a végéig és még azután is. Mert belehalok mire jön a következő rész és kegyetlen gonoszság, hogy ilyen befejezés után még várnom is kell. spoiler
Nagyon nagyon várom a következő részt. Gondolom, hogy más is, akinek tetszett ez a rész.
Olyan érzésem van, hogy nem írtam le mindent, amit akartam, úgyhogy lehet, hogy még fogok hozzá írni valamit. :)

Fallen_Angel P>!
Peter V. Brett: Napháború

Nem tudom, hogy a kiegészítő kötetben említett fantasyíró-tanfolyamon tanították-e meg a szerzőt, hogy hogyan kell megduplázni egy könyv terjedelmét, vagy ösztönös tehetsége van hozzá, de párszor elátkoztam érte szegényt. Persze, egy regény legyen alapos, meg kidolgozott, de a Napháború feszegeti azt a határt, amikor a mennyiség a minőség rovására megy. Ráadásul baj van az arányokkal is. Egyes szereplőkről, eseményekről túl sokat ír, másokról meg nem eleget. Van, akiről azt is tudom (bár nem feltétlenül akarom), mikor járt utoljára vécén, és van, akiről szerettem volna többet tudni. Annak sem örültem, hogy spoiler

Ugyanakkor a sztori még mindig jó, a szereplőket még mindig kedvelem (nyilván nem a démonokat :D), és a könyv ismét tudott újat mutatni. A befejezés pedig … nos, a befejezés miatt adok négy csillagot, pedig az utolsó pár fejezetig maximum három és felet (vagy inkább csak hármat) adtam volna. A folytatást jó lenne mihamarabb olvasni.

ftamas>!
Peter V. Brett: Napháború

Végre vége.. A téma ugyanaz és a stílus is ugyanaz mint az előző kötetben.
Bizonyos részeken olvasmányos és halad az ember, más részeken pedig nem…

Inerva története: Teljesen felesleges megismernünk. Semmi jelentősége nincs a könyv szempontjából. Ki kellett volna vágni a francba és mondjuk beletenni a nagy bazárba, ami amúgy sem éri el egy normális könyv méretét.

Az első könyvben felépített egy világot és elkezdte kiszínezni. No ez már végképp elmaradt. Ugyanazon a tájakon mozog és azóta szinte semmit nem dolgoz ki.

A könyv 70% a romantikával foglalkozik s nem a válsággal, amely előtt az emberiség áll. Ez engem nem is zavarna, csak a romantikában gyenge az író.

A csatákban viszont van ötlet és ott található pozitívum is, de sajnos úgy tűnik kéne egy jó szerkesztő az írónak.

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

julicsenge IP>!

– És tényleg akad fontosabb dolgunk? – kíváncsiskodott Renna.
– Gondoltam, pár órán át talán verhetnénk a fejünket a falba – felelte Arlen. – Az nagyjából ugyanolyan, mintha egy Lelkipásztorral beszélgetnénk.

154. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bálás Arlen (A Rovásember) · Renna
Vhrai P>!

Nem várhatjuk el mástól azt, amit magunk nem vagyunk hajlandóak megtenni.

152. oldal 5. fejezet - Napháború (Könyvmolyképző, 2016)

Wandamaci>!

Jelentős dolgokat lehet megtudni a jelentéktelen beszélgetésekből

Vhrai P>!

Nem kell hozzá okosnak lenned, hogy tudd, mi a jó és mi a rossz – magyarázta Arlen. – Arról még sokáig tudnék mesélni, milyen az, ha kéretlenül nyakadba szakad a felelősség. De az élet nem igazságos, Baltás Gared. Nem lesz mindig melletted valaki, aki megmondja, mit kell tenned.

630. oldal 21. fejezet - Napháború (Könyvmolyképző, 2016)

Adri93>!

– Több mint hetven gyereked van Ahmann, és úgy kereskedsz velük, mint a söröshordókkal. Hányat ismersz közülük igazán?
Jardir habozott, Leesha aurájában pedig győzelem villant. A nő gúnyosan mosolyodott el.
-Sorold fel mindegyiknek a nevét, akkor itt és most feleségül megyek hozzád.

RVivi P>!

Everam asztalánál megint együtt eszünk majd, igaz barátom

865. oldal

NyiriTimea3>!

Mindannyian követünk el hibákat. Akik észre is veszik őket, azok máris jó úton járnak afelé, hogy jobb ember váljék belőlük.

566. oldal

Wandamaci>!

Az a férfi, aki csak a sebhelyeket látja, amikor rád néz, nem is érdemel meg téged.

Oliver_Grey >!

Mindig mutasd magad gyengébbnek, mint amilyen vagy.

Aliko P>!

Renna beleharapott a démon szívébe. Büdös volt, keserű, rágós, fekete démonvértől nyálkás.


A sorozat következő kötete

Démon-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond E. Feist: Sethanon alkonya
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Brandon Sanderson: A királyok útja I-II.
Patrick Rothfuss: A szél neve
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
Brandon Sanderson: Elantris
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Stephanie Garber: Legendary
Steven Erikson: A Hold udvara
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara