Koponyatrón (Démon-ciklus 4.) 57 csillagozás

Peter V. Brett: Koponyatrón

Kráziában ​üresen áll a Koponyatrón, és csak egyvalaki ülhet bele…

Az elesett hadvezérek és démonhercegek koponyájából készült ősi trón nagy erejű mágiát hordoz, amivel távol tartja a démonokat. Ahmann Jardir úgy tervezte, hogy erről a trónról fogja meghódítani a világot, összefogva a népeket, hogy közös sereget alkotva egyszer és mindenkorra véget vessenek a démonok ellen vívott háborúnak.

Csakhogy Bálás Arlen, a Rovásember párbajra hívta Jardirt, és a vereséget biztosan elkerülve magával rántotta egy szakadékba. A világ így megmentő nélkül maradt, Théza szabad városaiban pedig megindult a harc a trónért.

Délen Ineverának, Jardir első feleségének meg kell találnia a módját, hogy a fiai ne öljék meg egymást, és ne taszítsák a népüket polgárháborúba, miközben mindketten dicsőséget akarnak szerezni maguknak, hogy méltónak bizonyuljanak a trónra.

Északon Papíros Leesha és Csaplár Rojer szövetségbe próbálja kovácsolni az angiers-i és a milni hercegséget… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
832 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635613489 · Fordította: Kamper Gergely
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
832 oldal · ISBN: 9789635614790 · Fordította: Kamper Gergely
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
832 oldal · ISBN: 9789635614806 · Fordította: Kamper Gergely

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Bálás Arlen (A Rovásember) · Leesha · Rojer · Ahmann Jardir · Abban · Inevera · Amanvah · Enkido · Gared


Kedvencelte 5

Most olvassa 12

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 92

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Peter V. Brett: Koponyatrón

– Azt kérdeztem, hogyan lehetséges, hogy Rönkösháza legokosabb asszonyának káposzta van az agya helyén.

– Olyan vagy, mint egy szemellenzős ló, Ahmann. Csak azt látod, ami alátámasztja a meggyőződésedet, mással meg nem törődsz.

Persze bolondság volt ebben hinni, de Rojer már csak hivatásánál fogva is bolond volt, úgyhogy ez nem jelentett problémát.

* * *

Amennyire szerettem az első részt, legalább annyira érzem kiábrándultnak magam most, hogy off a negyedik végére értem. Leginkább olyan érzésem volt mintha ez a kötet egy legfeljebb közepes RPG boss fight előtt lezárandó mellékküldetései és egy nagyon terjengős dél-amerikai szappanopera szerelemgyereke lenne…
– ki, kivel, hogy, hol, hányszor és milyen irányból szexel?
– kinek kitől lesz – vagy nem lesz, egyáltalán lehet-e – gyereke?
– ki kivel házasodik az előző két pont miatt – vagy éppen azok ellenére?
– milyen ruhát hord Inevera most, hogy eltűnt – talán meghalt – a férje?
– kit koronáz bálkirálynővé Baltás Gared?
– ki hozza a legértelmetlenebb vagy legsablonosabb döntést?
– továbbá: udvari intrikák és testvérharc, igény szerint kráziai és thézai kivitelben… De vajon ki marad egyáltalán életben a kötet végére, és tulajdonképpen kit támogatnak a kockák?!
Egészen mellékesen szó esik démonokról, harcról az éjszakában és az emberi világ megmentéséről is.

Csalódásom leírhatatlan, első sorban azért mert változatlanul látom a potenciált a sorozatban, de így borzasztóan terjengős, telis-tele értelmetlen döntésekkel és olyan mellékszálakkal, amik szerintem teljes mértékben fölöslegesek. Olyan érzésem van, mintha a szerző mindent szeretett volna beleírni a könyvbe, ami eszébe jutott, de nem volt senki, aki szólt volna, hogy átesett a ló túloldalára.

6 hozzászólás
Cs_N_Kinga>!
Peter V. Brett: Koponyatrón

Mi más lehetne, mint öt csillag?! Továbbra is nagy kedvenc az egész sorozat, próbáltam húzni, halasztani, minél tovább olvasni, de hát csak vége lett.:((( Nem tudom az utolsó rész mikor jön ki magyarul, de mindenképp el akarom és el is fogom olvasni. Itt is van minden ármánykodás, harc a hatalomért, és a magúrok ellen. Hiába ami jó az jó. Fantasztikus az egész világ amit kitalált Brett, nem tudom hogy csinálta. spoiler Kíváncsian várom, hogy mi lesz a vége, hogyan lesznek elvarrva a szálak!

ftamas>!
Peter V. Brett: Koponyatrón

Az első 3/4-ede egy iszonyatosan túlírt szappanopera, de az utolsó negyedben eléggé felkavarja az állóvizet. Igazi rejtélyek nincsenek és a démonok elleni harc sem halad érdemben előre. Krázia és a hercegségek viszonyáról szól ez a családregény és hogy ne legen bonyolult, a lehetséges szabadító(k) is csak epizódszerepe(ket) kapnak.
Vannak szimpatikus karakterek, leírás az viszont nem sok. ( pedig ennyi oldalba belefért volna )
Egy szóval nem volt ez rossz, de jó sem. Ha így halad, akkor kell még vagy 40 kötet a befejezéshez.

3 hozzászólás
Vhrai P>!
Peter V. Brett: Koponyatrón

Sajnos, eddig ez az utolsó rész, ami megjelent a sorozatból magyar nyelven, ezen kívül még egy kötet lenne. Már az előző kapcsán írtam, hogy egyszerre nyúltam a folytatásért, annyira lehetetlenül lett vége a Napháborúnak is. Bár azt hittem, nem fog tetszeni, mert a fülszöveg becsapós! Arlen és Jardir, az emberiség két nagy vezércsillaga ugyanis eltűnik, így mindkét oldal ottmarad relatíve magára utalva. Mielőtt azonban rátérnék erre, megint lesz egy új szereplő, akinek bepillantást kaphatunk a múltjába. Ezúttal Ashiáéba, aki Inevera egyik harcosa, és egyben a fia felesége. Először nem értettem, ennek mégis mi jelentősége lesz, de később megkaptam rá a választ. Egyébként ez az a rész, amiben már tényleg a feje tetejére áll minden. (…) Bevallom, egészen a könyv feléig nem is gondoltam óriási változásokra. Brett úgy néz ki elővette a vérengzőbb énjét, mert jó pár szereplőt eltakarít a porondról. A legnagyobb húzás azonban kétségkívül Arlen eszement terve volt, ami előttünk formálódik. Egyébként erre a részre a két központi szereplő Arlen és Jardir egészen a háttérbe szorult, valószínűleg a következőkben térnek vissza teljes erőbedobással. Szerintem a befejezés nagyot fog szólni.

https://libellumkonyvek.blogspot.com/2021/05/fantaziavi…

donzella P>!
Peter V. Brett: Koponyatrón

Valahol vicces, szomorú vagy nagyon is emberi, hogy a világvége árnyékában képesek az emberek/nemzetek egymás torkának esni, legyen az politikai vagy hitbéli indítattású.
Amíg az előző rész adott reményt az együttműködésre, addig itt már egyértelművé vált, hogy a hatalomért semmi sem szent – ha kell testvér öl testvért, bár hangoztathatják, hogy a nagyobb jó érdekében, de ezt már senki sem hiheti, hiszen mindenki valós vagy vélt sérelmeit hajtja be.
Ahogy mondják, innen érdemes nyerni… akár egy démonháborút is.

BBetti86 >!
Peter V. Brett: Koponyatrón

Bár élveztem a regényt, és jól szórakoztam, azért már kezdem érezni a rétes effektust. Vagyis, csak nyújtják és nyújtják…

A párbaj után Arlen és Ahmann eltűnnek. Lezuhantak, és a mágikus kockák sem fedik fel, mi történet, ki győzött. Mindkét népnek ki kell találnia, hogyan tovább. A Koponyatrónért azonnal megindul a harc, és Ahmann fiai maguknak akarják, miközben az anyjuk azon dolgozik, hogy még egyik fia se foglalhassa el. Közben a menye is el kell döntse, ki mellé áll és milyen utat választ. Arlen népénél is a trón körüli kérdések dominálnak: kell egy örökös, és Leesha feladata lenne, hogy rájöjjön, miért nem képes gyermeket nemzeni az uralkodó. Közben a saját sorsáról is döntenie kell. Eközben Arlen szövetséget igyekszik létrehozni, hogy egy merész tervvel a démonok torkának ugorhassanak, míg az emberiség odafent a saját háborúival foglalkozik.

Téglányi a kötet, és meg is van töltve cselekménnyel. Végig izgalmas, lekötött, csak éppen azt nem éreztem, hogy a fő szál haladna előre. Ez mégiscsak a démonok elleni harcról szól, amiben alig történik valami előrelépés. Arlen és Ahmann szála az, ami a legkevesebb oldalszámot kapta a történetben, pedig ott van az a történet, az izgalom az elmedémonnal, ami legjobban érdekelt volna.

Fent nem a démonokkal küzdenek, hanem mindenki a trónok körül ármánykodik, vagy a saját szerelmi életét igyekszik rendbe rakni. A nagy egészhez képest olyan jelentéktelennek érzem, melyik trónon ki ül…
Olyan elkeserítő is, amit ki is mond az egyik szereplő, hogy nem kellenek a démonok az emberiség bukásához, elintézik ők magukat segítség nélkül is.

Zavart az is, hogy a három kiemelt női hős közül csak egyet tudtam kedvelni. Ashia itt szembesül azzal, hogy milyen ember a férje, és neki milyen szerep jut a történetben. Most eljut addig, hogy ne csak bábu legyen más játszmájában, és felpörögnek körötte az események. Pozitív céljai vannak, és attól szerethető, amennyire kötődik a kisfiához.
Inevera és Leesha azonban eléggé számító dögök a szememben, és nagyon nem szerettem a játszmáikat. Leesha a terhessége miatt csal és hazudik, és nagyon utáltam, amit majdnem a könyv egészében művel. Ha megtette, amit, vállalja is a felelősséget! Akkor azért kicsit nőtt a szememben, amikor elkezdte az igazat mondani, ha ezzel a saját szívét is törte össze. A politikai játszmákba fokozatosan keveredik bele, azoknak megvolt a saját izgalmuk.
Inevera, akinél még csak azt sem tudom mondani, hogy legalább pozitív célok vezérlik. Nála azt érzem, a saját hatalmának óvása, ami leginkább mozgatja. Nagy játékos, de kegyetlen, számító és álnok is. Ő van a listám alján.

A nézőpontok váltogatva vannak, és minden szereplő életében más kalandok érkeznek sorra. Tragédiák, diadalok – változatos, és Brett mer pozitív szereplőket ölni, nagy csavarokat kitalálni. Csak éppen ez már a negyedik rész, és nem látni a végét. Ahogy már írtam, pont a démonos szálat vette ki majdnem.

Az eddig bemutatott világot kicsit bővíti csak, bár az megint érdekes volt. Az elmedémon kicsi része messze a legjobban megmozgatta az agyam. Az ígér egy izgalmas folytatást, és egy olyan szemszöget, történelmet, amit eddig nem kaptunk.
Szerettem azt is, ahogy Arlen és Ahmann most végre összecsaphatnak, mármint a hitükkel és a meggyőződéseikkel, nem fegyverekkel. Eddig nagyon Arlen drukker voltam, de így mindkét fél érvrendszerét meg lehet érteni, és nekem most kezd látszani, hogy Ahmann is egy jó cél érdekében dolgozik, és nem annyira hataloméhes dög, mint a neje. Most, hogy Inevera nincs mellette, pozitívan fejlődik a karakter és szerintem jobb döntéseket hoz.

Sok-sok pozitív jelzőt tudok találni hozzá: kalandos, csavaros, izgalmas, tartalmas és a szereplői is összetettek. Azt az egyet nem tudom elnézni, hogy a démonos szál olyan lassan halad, míg az emberi trónok harca izgalmas ugyan, de a fő történetet nézve időhúzónak érzem.
Tévedés azért ne essen: nagyon várom a folytatást, olvasni fogom tovább – mert összességében szerettem ezt a regényt.

kte P>!
Peter V. Brett: Koponyatrón

Néhány hónappal a Napháború befejezése után készen álltam a Koponyatrón olvasására. Az előző rész befejezéséről azt gondoltam, hogy tökös az író, hogy meglépte. Nos hamar kiderült, hogy nem egészen úgy történt, ahogy feltételeztem, de így sem volt rossz megoldás, hiszen két, illetve három fő szereplő szinte teljesen eltűnt a többiek szeme elől, ezzel jócskán felkavarva a hatalmi viszonyokat. Sajnos az ő száluk egy izgalmas akció után belassult és csak a következő részben fog folytatódni.
Az írótól megszokott hosszú és szerteágazó történetre számítson, aki belevág e vastag kötet olvasásába. Főleg a második felében az intrikák, majd a csaták, harcok leírásai sűrűn követik egymást, ezért nem unatkoztam. Nem kíméli a szereplőgárdát, ezzel helyenként meglepetést okozva. A borítón szereplő Rojer sokáig fel sem tűnik a történetben, kapunk viszont új nézőpontokat pl. Ashiát és egy különc félvért. A démonok, bár szorgalmasan pusztítják őket, de lényegesen kevesebb szerepet kapnak.
Sajnos a Rojerrel történtek kilógnak az eddig felállított keretekből, a leírás alapján spoiler

Zanbar>!
Peter V. Brett: Koponyatrón

Mindegy kinek a csontváza ül majd a Vastrónon…

Bloody Ala koktél:
– egy rész vér, két rész teveh*gy, félrész couzi, egy szár kangyökér, a tetejére csipetnyi őrölt démoncsont.

Elsőre sem hangzik biztatónak és sajnos nem is az.
Az az érzésem, hogy Brett valahogy elengedte a sorozatot. A Napháború is elég limonádéra sikerült, ám a Koponyatrón tényleg alig több egy 800 oldalas laphalmaznál. Ha megkérdeznénk tőlem mi volt a regény, saját, önálló története, melyre úgy fogunk emlékezni, hogy a sajátja volt, nos gondban lennék. Folytatja az előzményeket, ágyaz a következőknek, és közben csak önti és önti az oldalakat kitöltetendő a két rész közötti lyukakat.
A fülszövegből tudjuk, mi történt a Napháború végén. Elárulom, ez a Trónok harcában ez akkora válságot okozna mindkét oldalon, hogy öröm lenne nézni. Itt legfeljebb egy futó vállrándításra és egy hátezvárhatóvolt mondattal lezárják és mennek is tovább. Valóban tovább mennek. Zűrzavar, káosz, hajbakapás kellene következzen, ám 800 oldalon alig futja ilyesmire a kötettől.
Helyette kapunk egy újabb Romána regényt, szerelemről, ármányról, bálokról, kikapós feleségekről, gyökér férjekről melyet időnként „felfrissít” egy-egy húsz oldalas öl-öl-öl-hal-hal-hal-hal-öl-öl-öl szekció. Pusztán közepes eredménnyel.
Sajnos pont a Romána nagyregény szint miatt nem sikerül átjönni mindazon érzelmi válságoknak, drámáknak, tragédiáknak, sorsfordulatoknak, melyeket az író át akarna adni. Ezt súlyosbítja nagy mennyiségű felesleges cliffhangerrel – a regényen belül is, nem hogy annak a végén. Ettől a történet csapongó lesz, sokszor több száz oldalra elhagyunk egy-egy szálat, hogy aztán úgy térjünk vissza rá, mintha abba se maradt volna – de kedves író, abba maradt, de nagyon….
Pedig van benne lendült, érzés, és esetleg valami plusz is – olykor meglepően okos gondolatokat közöl az író – ám mivel ő maga ennyire slendrián módon áll mindazon eseményekhez, amik létrehozzák a dolgokat, idővel én magam sem tudtam érdeklődni irántuk. Nem ütött szíven a tragédia, melyben egy szerelmes pár egyik tagja odavész, hiszen magát a párt sem tudtam igazán megkedvelni pedig volt rá rendesen oldalszámom… és ez csak egy példa.

Így ismét csak egy limonádéba fulladó mese lett a Koponyatrón egy hatalmas vállrándításnál aligha több.
A Napháborúnál nem zavart a dolog, úgy voltam vele, az írónak is meg kell pihennie olykor, viszont a második falazó téglányi „habizás” után ez picit már kezd zavaró lenni.

7 hozzászólás
Dshai>!
Peter V. Brett: Koponyatrón

Egy jól megírt történet. Sok szereplő sok helyszín, színes egyéniségek.

wooltur>!
Peter V. Brett: Koponyatrón

Bevallom azt hittem már sosem fog megjelenni ez a könyv… 4,5 évet várni egy fordításra baromi hosszú.
Éppen ezért nem ártott volna ha esetleg egy összefoglalót kapunk az elejére az eddig történtekből, mert biza sok mindent felejtettem.
De, hogy milyen maga a könyv? Továbbra is élvezetes és lebilincselő, de feleslegesen sok…
A fő sztori szinte alig haladt, helyette különféle mellékszereplők teljesen felesleges életébe pillanthattunk bele, hatalmi harcok, bálok, értelmetlen cselszövések, amikre ilyen mélységekben, ekkora terjedelemben nem voltam kíváncsi. Nem is értettem minek megyünk bele egyes karakterek ilyen mélységű életébe, teljesen megfelelt az is belőlük amit eddig kaptunk. Olyan időhúzás szagú az egész, hogy még egy részt lehessen ebből az egészből kisajtolni…
Arlen is alig szerepel, de legalább amikor ő van a porondon az velős lett, és halad a fő sztori is, méghozzá igen izgalmas irányba, kár, hogy ez már csak a kitudja mikor megjelenő következő részben teljesedik ki.
Leesha pedig… nos remélem hamar meghal, mert rettenetesen idegesítő $@!% lett belőle. Nem is értem miért kellett ilyen irányba elvinni a karakterét.
Szóval az egész cselekmény nagyjából a negyedéig abszolút rendben van, aztán átmegyünk csip csup ügyek, teljesen érdemtelen harcok útvesztőjébe, hogy aztán az utolsó negyed ismét magára találjon, és a végére úgy felkavarja az addigra leült cselekményt, hogy csak úgy kapkodja a fejét az olvasó.
Minden hibája ellenére továbbra is nagyon szeretem ezt a szériát, és nem tudtam nem élvezni olvasás közben. De nagyon remélem, hogy a következő, lezáró rész végre visszatér az első epizód feszült hangulatához, és kukázza a töltelék eseményeket.


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

Egyszerre mindenki elhallgatott körülöttük, ahogy a jelenlévők egytől egyig a báró szavaira vártak. Ez már Garednek is feltűnt, és megértette, hogy a válasza fordulópontot jelenthet Rönkös megye és Angiers viszonyában.
– Nekem meg az enyémeknek az volt – mondta végül. – Tagadhatatlan, hogy a világ változik, és ez neki köszönhető. – Felemelte a fejét, és olyan keményen nézett Pether szemébe, hogy a pásztoratya zavartan félrefordult. – De ismerem Bálás Arlent. Nem akar ő trónt. Nem akarja megmondani az embereknek, hogyan éljék az életüket. Semmi más nem érdekli, csak hogy elpusztítsa a démonokat, és úgy van rendjén, ha ebben a dologban mind mögé állunk.

Könyvmolyképző KU>!

Inevera minden dühét és félelmét rá akarta zúdítani erre a nőre, de igazán nem hibáztathatta Papíros Leeshát azért, mert a két férfi belegajdult a saját büszkeségébe. Bizonyára megpróbálta lebeszélni a Par’chint erről a kihívásról, ahogyan ő is megpróbálta lebeszélni róla Ahmannt, hogy elfogadja.
Ez az összecsapás talán elkerülhetetlen volt. Talán nem fért meg két Szabadító Alában. Most viszont egy sem maradt, ami sokkal, de sokkal rosszabb.

Könyvmolyképző KU>!

– Nie hívása erőteljes, de valóban ellen kell állnunk neki. Egész Ala sorsa rajtunk áll. Vesd a hitedet Everamba, és ő megőrzi az erődet.
Arlen a fejét rázta.
– Soha nem értettem, miért kéne saját magamon és az enyémeken kívül bárki másba vetnem a hitemet.
Jardir kinyújtotta a kezét, és finoman megérintette Arlen mellkasát.
– Everam benned van, barátom. Nem számít, mi teremtettük-e őt, vagy ő bennünket. Ő a benned élő fény, amikor körülötted minden sötét. Ő a hang, ami a füledbe súgja, mi a jó, és mi a rossz. Ő adta az erőt, amiből a sivatagban merítettél a megpróbáltatásaid közben. Ő a remény, amit magadban hordozol ebben az őrületben. – Elmosolyodott. – Ő a benned lévő makacsság, ami nem engedi, hogy elismerd az igazságomat.
Arlen viszonozta a mosolyt.
– Ezt az utolsót kivételesen elismerem.

Könyvmolyképző KU>!

A démon néma sikolyra nyitotta a száját, kivillantotta fekete ínyét és több tucatnyi tűhegyes fogát. Az állkapcsa lehetetlenül szélesre nyílt, a fogai egyre közelebb és közelebb kerültek Arlen arcához. A férfi érezte ellenfele leheletének maró bűzét. Amikor a démon nyála az arcára fröccsent, öklendezni kezdett.
Aztán egy ököl csapott le a lény állkapcsára, hogy összetörtek a fogai, és hátrabicsaklott a feje. Arlen felnézett, azt hitte, Jardirt látja majd, de Renna állt ott. A nő úgy ragyogott a mágiától, mint talán még soha. A tekintetében kőkemény elszántság látszott, az aurája világított az erőtől.

SzRéka >!

– A káosz közepette mindig lehet találni valamit, ami hasznot ígér.

241. oldal, 10. fejezet - A chinek lázadása

Kapcsolódó szócikkek: Abban
SzRéka >!

Amikor felállt, hogy közelebbről is megvizsgálja a khaffitot, az úgy hőkölt hátra, mintha üregi áspist látott volna. Élesebben sikított fel, mint egy nő.

252. oldal, 10. fejezet - A chinek lázadása

Kapcsolódó szócikkek: Abban · Inevera
SzRéka >!

Még a pálma is sír, amikor leszakad fölötte az ég, jelelte Enkido (…).

108. oldal, 4. fejezet - Sharumok vére

Kapcsolódó szócikkek: Enkido
SzRéka >!

Sok feleségem volt, mielőtt odaadtam magam a dama'tingeknek, mondták az ujjai. Sok fiam. Sok lányom. De senkire nem voltam olyan büszke, mint rád. A hűséged láttán repes a szívem.

108. oldal, 4. fejezet - Sharumok vére

Kapcsolódó szócikkek: Ashia · Enkido
SzRéka >!

Inevera csak ritkán emelte fel a hangját, mások előtt pedig szinte soha. Csakhogy nem volt még egy élő ember a földön, aki úgy kihozta volna sodrából, mint az anyósa.

137. oldal, 5. fejezet - Kajivah

Kapcsolódó szócikkek: Inevera
SzRéka >!

Leesha tapasztalatból tudta, hogy az emberek akkor érzik igazán biztonságban magukat, ha látják, amint a védelmezőjük puszta kézzel ver agyba-főbe egy démont.

462. oldal, 18. fejezet - Suttogás az éjben

Kapcsolódó szócikkek: Leesha

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Brian McClellan: Őszi köztársaság
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
Brandon Sanderson: Elantris
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa
Raymond E. Feist: Sethanon alkonya
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Anthony Ryan: Az ébredő tűz