A ​Sivatag Lándzsája (Démon-ciklus 2.) 174 csillagozás

Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája

Az ​éjszakát vérengző démonok uralják, akik a világ egyre fogyatkozó népességére vadásznak. Az emberek kénytelenek már-már feledésbe merült mágikus jelek védelmébe húzódni. A legendák szerint élt egyszer egy Szabadító, egy nagy tábornok, akinek sikerült az egész emberiséget egyetlen sereggé kovácsolnia, és így legyőzni a démonokat.

Vajon a Szabadító visszatérte is csak egy legenda volna? Talán nem. Ahmann Jardirnak, a sivatag harcosának sikerült Krázia törzseit egy démonölő sereggé egyesítenie. A férfi Shar’Dama Kának, azaz Szabadítónak kiáltotta ki magát, és két ősi kincs, egy lándzsa és egy korona is a birtokában van, amik alátámasztják a hatalmát.

Az északi népek viszont a saját Szabadítójukban hisznek: a Rovásemberben, egy sötét, félelmetes idegenben. Egykor a Shar’Dama Ka és a Rovásember barátok voltak, most viszont halálos ellenségek. Miközben a régi szövetségek próbatétel elé kerülnek és új barátságok jönnek létre, mindenki előtt rejtve marad egy új démonfaj… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
838 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633739426 · Fordította: Zelei Róbert
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
838 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633739426 · Fordította: Zelei Róbert

Kapcsolódó zóna

!

Démon-ciklus

68 tag · 41 karc · Utolsó karc: 2019. május 8., 13:22 · Bővebben


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Leesha · Rojer · A Rovásember · Ahmann Jardir · Renna · Abban · Elona · Gared · Khevat dama

Helyszínek népszerűség szerint

Krázia · Miln


Kedvencelte 50

Most olvassa 10

Várólistára tette 86

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája

Közel két évvel A Rovásember olvasása után abszolváltam a Démon-ciklus második részét, és ehelyütt mondok köszönetet @Noro-nak, aki anno bíztatott a folytatásra. Továbbra is fenntartom, hogy a történetvezetésen erősen érződik Robert Jordan hatása. De mennyivel másabb, kellemesebb most, A Sivatag Lándzsája után leülepedő első benyomás, telve változatos, egyedi illatokkal, ízekkel, érzésekkel. Tény, hogy a regény terjedelme igencsak megpróbálja az olvasó kitartását, türelmét, de minél mélyebbre hatolunk a cselekményben, a világ részleteinek bemutatásában, annál indokoltabbá válik a terjedelem, s az aprólékos, lassan csordogáló meseszövés egyaránt.
Egyre erősebben érezhető a szerző mélységesen tiszteletre méltó alapossága, mind a cselekmény különböző szálainak precíz kidolgozásában, összevezetésében, mind pedig a karakterek mozgatásában, a világban elfoglalt helyük megerősítésében, egymással alakuló kapcsolataik kibontásában. Páratlanul bonyolult munka lehet nyolc különböző nézőpont-karakter megalkotása/felépítése, cselekedeteik, motivációjuk, egymáshoz kapcsolódó viszonyrendszerük változásának megkomponálása, lépésről lépésre történő hibátlan bemutatása, ráadásul mindezt úgy, hogy törés nélkül nyúl vissza évtizedekre az időben, hogy az egyes szereplők célja, indíttatása is maradéktalanul kitisztuljon az olvasó előtt. Szerintem ez így komplexitásában szemlélendő, értékelendő és respektálandó.

Külön említést érdemel A Rovásemberben általam kissé leszólt, egysíkúnak bélyegzett mágiarendszer szerepe ebben a műben. Azon túl, hogy meggyőződésem szerint itt kiteljesedik és kellően sokszínűvé, változatossá bővül a démonvadászathoz alkalmazott eszközök, módszerek tárháza, kezd rajtam elhatalmasodni az érzés, hogy mindez csupán a technikai háttér, egy sokkal mélyebb mondanivalót hordozó alapgondolat számára. Úgy érzem, hogy A Sivatag Lándzsája minden izgalmas akciója, harci jelenete ellenére is, elmozdul a különböző kultúrák, vallások egymás mellett élésének, valamint ez emberi lélek mélységeinek, bonyolult kuszasága kérdéseinek boncolgatása irányában. Ez pedig véleményem szerint rendkívül jót tesz a történet olvasmányosságának, és egyben „mélységi” gondolkodásra késztet.

Csak egy gondolat erejéig visszatérve a varázsos elemekhez: valóban kezd érdekessé válni a rovások mellett a zenemágia szerepe, egyre izgalmasabb, hogy milyen jelentést hordoznak Kaji mágikus tárgyai spoiler, továbbá az elmedémonok rövid „pörformanszai” is kifejezetten izgalmasra sikeredtek, és bonyolult, jövőbeni történéseket vetítenek előre.
Az első kötetben megjelenő, és itt tovább bonyolódó romantikus szálat sem látom már testidegenként a történetbe ágyazottnak, sőt kifejezetten indokoltnak érzem azt a további bonyodalmak szempontjából.

Összességében úgy gondolom, hogy aki olvasta az első kötetet, és nem zárkózik el teljességgel a folytatástól, az feltétlenül adjon még egy esélyt a Démon-ciklus-nak, mert számomra úgy tűnik, hogy az egyre érettebbé és kiforrottabbá válik.

7 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája

„– A Teremtő nem kötötte feltételekhez a szeretet – felelte a lelkipásztor. – A szeretet az, ami emberré tesz minket. Ebben vagyunk különbek a magúroktól. Még ha nem is viszonozzák, akkor is meg van a maga értéke.”

Ha létezik olyan, hogy a következő kötet jobb, mint az első, akkor én most állítom ez egy ilyen eset.

Terjedelmileg pont az ideálom, vaskos, kis betűs és még önvédelemre is jó, ha úgy esik.
A borító mániám határtalan, itt is szerelembe estem, nagyon tetszik. ♥

Ez a világkép csodálatos és egyben elképesztő. Nagyon aprólékos, mindenre kitérő, a cselekményszál teljesen magával ragadott, sokszor órákig fel sem néztem a könyvből.
Persze picit lassabb volt ez a rész, de úgy gondolom teljesen élvezhető volt a számomra, és végül is néha kell egy – egy ilyen kötet is, hogy ne „fáradjunk” el a nagy forgásban.

Jardir, mint karakter nagyon érdekes volt, kicsit össze is zavart, még nem tudom eldönteni, hogy mit is gondolok róla igazán.
Rennát nem volt nehéz megkedvelni, végig úgy éreztem ő áll a legközelebb hozzám jelenleg.

Ilyenkor nagyon örülök, hogy az eddig megjelent összes kötet megvan és nem kell azon töprengenem, hogy kinek is írjak a folytatást követelve. Egyenlőre megvagyok mentve és hamarosan folytatni fogom.

Kedvenc , ajánlom! ♥

>!
Wandamaci
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája

A Rovásember magasra tette a lécet, reménykedtem, hogy a Sivatag Lándzsája képes lesz vele lépést tartani.
Már a borító egy izgalmas világot sugall, mégis megdöbbentem, az első részen. Jardir nézőpontján keresztül kapcsolódunk be az eseményekbe, ugyanott, ahol a Rovásemberrel befejeztük. Az író viszont úgy döntött, hogy egy ideig nem a jelenben folytatjuk utunkat, hanem bemutatja, hogy Jardir miért lett olyan, amilyen. Először semmi kedvem nem volt olvasni, az első könyv után nagyon utáltam Jardirt. Eleinte inkább csak a szokások, ez a teljesen új világ fogott meg és érdekelt, hogyan működnek ott a dolgok. Majd egyre jobban szimpatizáltam Jardirral és elkezdtem tisztelni.
A könyv jelentős részét Jardir életútja teszi ki, ezután Leesha, Arlen és Rojer kalandjai folytatódnak. Leeshát még mindig nem sikerült megkedvelnem sőt. Túltesz az első részen. Nem zavarta az olvasásom, de irritál a személye.
Az író még izgalmasabb könyvet alkotott, mint a sorozat első része. Alig tudtam letenni és, ha valamiért nem tudtam olvasni folyton a történeten kattogott az agyam.
Lényegében 3 szálon folytak az események. Jardir, Leesháék és az elmedémonok. Nagyon különlegessé teszi a könyvet, hogy a „gonosz” szemszögéből is olvashatunk. Szerintem még nem olvastam a démonok vagy akármilyen természetfeletti lények – az ellenség – szemszögéből. El nem tudtam képzelni ez a három szál, hol találkozik, de eszméletlen volt a megoldás. Új helyzeteket teremtett és még kíváncsibbá tett.
Fogalmam sincs, hogy a Napháborúban hová tudja még fokozni a történetet. Örülök, hogy belekezdtem a sorozatba. Páratlanul jól felépített világgal rendelkezik, ami minden könyvvel csak árnyaltabbá válik. Teljesen elvesztem a világában. Ezt a sorozatot tényleg minden fantasy rajongónak a kezébe kell venni!

Bővebben:
http://wandamaci.blogspot.hu/2018/01/peter-v-brett-siva…

2 hozzászólás
>!
Ferger_Jolcsi P
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája

Ez előző részhez hasonlóan ez a kötet és izgalmas, lenyűgöző fordulatokat tár elénk. Többet megtudhatunk a szereplőkről, jobban a szívünkhöz nőhetnek, illetve új karakterek is gazdagítják. A történet elején a kráziaiak életével és szokásaival ismerkedhetünk meg és megismerhetjük Jardirt, akiről egészen a történet végéig nem sikerült eldöntenem, hogy kedvelem-e vagy sem…. Mert az elején még bírtam őt, mert kiállt mindig Abban, a barátja mellett és lenyűgöző gyorsasággal és hatékonysággal vette fel a harcot az alagai'sharak ellen, de voltak olyan dolgai is (bár ezek inkább az eltérő kultúra és szokások miatt tűnhetnek nekem visszatetszőnek), amiket nehezen fogadtam. És természetesen többet kaphattunk a Rovásemberből is, illetve Leeshaból és Rojerből. Mindhárom szereplő a szívemhez nőtt az előző kötetben és ezt most sem sikerült felülírniuk. Véleményem szerint ebben a részben több időt szánt az író az emberi kapcsolatokra, mint az előző részben és ezáltal kevesebbet a démonok elleni harcra. Egészében véve úgy tetszik nekem ez a kötet, ahogy van, attól eltekintve, hogy néha tesznek meggondolatlan és dühítő tetteket a szereplők. Alig várom, hogy olvashassam a harmadik kötetet.

>!
Lanore P
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája

Az író (és a fordító!) által megálmodott világ még mindig lenyűgöz, egyszerűen elképesztő ez a fajta fantázia és aprólékosság, amit a lapokon művel. Az első rész után már nagyon vártam, hogy újra találkozhassak kedvenc szereplőimmel, és végre sikerült, bár tény, hogy ez a könyv picit lassabb, nem annyira pörgős, de gondolom ez azért van, mert a sorozat 5 kötetes lesz, kellenek az átvezető részek is, amikben több a leírás, részletes információkkal. Jardir karaktere új és érdekes, egyelőre még nem tudom teljes mértékben eldönteni, mit is gondoljak róla. Rennát viszont nagyon megszerettem, kedvencemmé vált! Az elme- és tükördémonok pedig… nos, örülök, hogy csak fikció, és nem léteznek a valóságban, mert nagyon nem szeretnék találkozni velük. A folytatást viszont kíváncsian várom!

3 hozzászólás
>!
jehuka P
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája

Nekem legalább annyira tetszett ez a rész is, mint a kezdő kötet. Brett nagyon olvasmányos stílusban ír, szinte meg sem kottyant ez a nyolcszáz oldal. Legfeljebb a kezem fáradt el, hogy tartanom kellett a könyvet :)
A történet egy új szálon indul el: részletesen bemutatja Krázia világát, kultúráját, szokásait és egy új kedvenc, Ahmann Jardir életútját. Nagyon élveztem ezt a néhány száz oldalt. Egyáltalán nem tartottam túlzottnak a terjedelmét, sok mindenre rávilágított, megértetett, előrevetített. Sok érdekes karakterrel egészül így ki a történet, különösen Inevera mesterkedései tetszettek :)
Aztán visszatértünk északra, a már ismert szereplőkhöz Rovásemberhez, Leeshahoz, Rojerhez – ha valahol belassult a történet, akkor az itt történt, de szerencsére átvitt a lendület :) Mert aztán a két szál összetalálkozott, méghozzá egészen váratlan módon. Innentől kezdve ismét letehetetlen volt a könyv.
Nagyon tetszett, hogy az „ostoba” démonok között megjelentek az intelligensebbek, komplexebb képességekkel bíró tükördémonok és a magúrhercegek, akik új kihívásokat hoznak és ígérnek a következő részekre. Kíváncsian várom a folytatást és a konfliktus kiéleződését a két kedvenc alfám spoiler között :))

>!
wzsuzsanna P
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája

A Magúr rúgja meg, ez eléggé jó volt!
Az első rész engem már meggyőzött arról, hogy érdemes belevágni ebbe a sorozatba, mégis sokat vártam a folytatással, egyrészt, mert egy féltégla, másrészt mert aggódtam, hogy nem üti meg a kezdő rész mércéjét. Szerencsére az aggodalmam alaptalan volt, mert, bár valóban rohadt nehéz egy könyv, nagyon élvezetes olvasmány volt.
A középpontban ezúttal a kráziai kultúra, mindennapok bemutatása áll, jobban megismerkedhetünk Jardir életével, emellett pedig a többi szereplő szála is szépen halad tovább, míg egy ponton össze nem érnek. Nekem nagyon tetszik továbbra is a világ felépítése, a szerző kreatív és részletgazdag módon teremtette meg a történet hátterét. Persze, kritikaként meg lehetne fogalmazni, hogy kicsit finomkodó, nem elég véres és brutális, de engem ez nem zavart igazán. Rekord sebességgel sikerült kivégeznem, és biztos, hogy a harmadik rész elolvasását nem fogom ilyen sokáig halogatni.
Fél csillag levonás csak azért, mert indokolatlanul sokat szerepel benne a „pukedli” szó.:D

>!
Dawnofmyth P
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája

Ugyanolyan izgalmas volt számomra, mint az első rész. Új karaktereket ismerünk meg, ami még változatosabbá teszi a történetet. Bár az igaz, hogy az elején kicsit nehezebben ledültem bele a múltba, Jardi történetébe, nem kedveltem meg, mert nagyon önhitt, nem tetszett ahogy elbánt Arlennel, mégis valahogy érdekessé vált a végére. Ineverával sem vagyok teljesen kibékülve, többször szimpatizáltam vele, mint nem, erős karakter. Leesha, nos még mindig nem szeretem, engem iszonyatosan idegesít. Arlenből szerettem volna többet kapni, érdekelt mágiája. Az, hogy emiatt inkább eltaszít másokat maga mellől. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz belőle a végén. Rojert meg egyre jobban megszerettem. Érdekes volt, hogy a démonok szemszögéből is látjuk a történetet. Az, hogy ők is fejlődnek, izgalmasabb kihívások elé állítják a szereplőket.

>!
ViveEe P
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája

Nagyon szuper történet ez, csak naaagyon hosszú.. Olyan kevés 500+ oldalas könyv tud magába szippantani, és ez a könyv nem ilyen.
Ettől eltekintve élvezhető a történet, még az elején Jardir részét is tudtam szeretni az erős iszlám vonal ellenére is. Picit vallási háború volt démonokkal fűszerezve. Ez kevésbé tetszett.
A karakterek nekem még mindig nagyon rendben vannak, flúgos az összes, de a maguk módján erősek.
Nem akarok litániát írni, szerintem megérdemli a sorozat a figyelmet, remélem végig ki is adják.
De, hogy mikor veszem rá magam a Napháborúra, azt csak az ég tudja..

>!
Dyus33 P
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája

Ha az első részt imádtam, akkor ezt a részt kétszeresen imádom. Semmi második rész szindróma, fejlődés érezhető a történetvezetésben és karakterfejlődésben is. Nincs olyan oldal a 840-ből, amit untam volna. Az előző rész fiataljai immáron felnőttek, a mese most inkább 2 főszereplőnk életét mutatja be, és szép lassan sodródunk a végkifejlet felé, ami, – remélem – kötetek tekintetében jó soká fog bekövetkezni, időben bízom benne, hogy hamarabb, és nem két évente kapunk egy újabb részt, Kedves @Könyvmolyképző :)

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
838 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633739426 · Fordította: Zelei Róbert
4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
julicsenge IP

– (…) Tudtad, hogy Kajinak ezer felesége volt?
– Szegény flótás. A legtöbb embernek egy is épp elég.

726. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leesha · Rojer
>!
Tündér_Lala

Sose várd másoktól, hogy megtegyék érted azt, amit te nem vagy hajlandó megtenni magadért!

639. oldal

>!
julicsenge IP

A mesterem azt tanácsolta, hogy óvakodjak az olyan dolgoktól, amik túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek.

759. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arrick · Rojer
>!
julicsenge IP

Lehet, hogy az emberek többsége a Rovásemberkén tekintett a férfira, de számára ő továbbra is Bálás Arlen volt Tölgypatakból, és semmiképp sem akarta hagyni, hogy Arlen olyasmire legyen képes, amire ő nem.

745. oldal

Kapcsolódó szócikkek: A Rovásember · Bálás Arlen · Renna · Tölgypatak
>!
julicsenge IP

Ha Kráziában senki se próbál megölni valakit, az azt jelenti, hogy az illető nem érdemes a meggyilkolásra.

725. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abban · Krázia
>!
Szelén P

– A Teremtő nem kötötte feltételekhez a szeretet – felelte a lelkipásztor. – A szeretet az, ami emberré tesz minket. Ebben vagyunk különbek a magúroktól. Még ha nem is viszonozzák, akkor is meg van a maga értéke.

371. oldal

>!
gesztenye63 P

Azt hitte, pillantást vethet régi életére anélkül, hogy újra a részévé válna, úgy, mint amikor az ember leveszi magáról a kötést, hogy megnézze, begyógyult-e már a sebe. Ő viszont hagyta, hogy a sebei megüszkösödjenek, és már épp ideje volt őket kitisztítani.

Kapcsolódó szócikkek: Renna
>!
julicsenge IP

A Rovásember megtorpant, szíve pedig csak úgy zakatolt, ahogy Rennát nézte, a gyönyörű Rennát, akinek lágy, gyerekkorukban esett csókjáról olyan sokszor álmodott a vadonban töltött magányos éjszakákon, és aki most véresen és elgyötörten hevert a démon hulláján.

741. oldal

Kapcsolódó szócikkek: A Rovásember · magúr · Renna
>!
Lyanna P

– A háború többről szól, mint egyszerű vitézségről a csatatéren – mondta Jardirnak Khevat dama. – Az Evejah arra tanít minket, hogy a háború alapja a megtévesztés.
– Megtévesztés? – kérdezte Jardir, mire Khevat bólintott.
– Ahogy te is támadást tettethetsz a lándzsáddal, úgy kell a bölcs hadvezérnek is félrevezetnie az ellenfelét, mielőtt még a csata elkezdődne. Ha a serege erős, gyengének kell mutatkoznia, ha pedig gyenge, akkor harcra késznek kell tűnnie. Ha alkalma nyílik a csapásmérésre, úgy kell tennie, mintha nem jelentene veszélyt ellenfelének. Ha épp katonáinak sorait rendezi, azt a látszatot kell keltenie, hogy rövidesen támadást indít. Így a bölcs hadvezér ráveszi az ellenséget, hogy pazarolja el az erejét, míg eközben ő visszanyeri a sajátját.
Jardir kérdően oldalra döntötte a fejét.
– Nem becsületesebb dolog szemtől szemben megütközni az ellenséggel? – kérdezte.
– AZ Útvesztő nem azért épült, hogy csak úgy kivonuljunk az alagaiok elé és megvívjunk velük – felelte Khevat. – A győzelemnél nincsen nagyobb dicsőség, és a győzelem megszerzéséhez minden lehetőséget meg kell ragadni, kicsit és nagyot egyaránt. Ez a háború lényege, és a háború pedig minden másé. Ezt teszik a legalantasabb khaffitok, amikor a bazárban alkudoznak, és az Andrah is, amikor indítványokat hallgat a palotájában.
– Értem – mondta Jardir.
– A megtévesztés a titoktartás függvénye – folytatta Khevat. – Ha egy kémnek sikerül megtudnia, miben mesterkedsz, az erődtől foszt meg. Az igazi vezetőnek úgy kell titkolnia a terveit, hogy legközelebbi bizalmasai, sőt még ő maga se gondoljon rájuk mindaddig, amíg el nem jön az ideje a támadásnak.
– De miért háborúzunk egyáltalán, dama? – kérdezte bizonytalanul Jardir.
– Tessék?
– Mind Everam gyermekei vagyunk – mondta Jardir. – Az alagaiok az ellenségeink. Minden emberre szükség van ahhoz, hogy szembeszálljunk velük, mégis egymásnak esünk fényes nappal. – Khevat tekintetét látva Jardir nem volt biztos abban, hogy a damát bosszantja-e a kérdés, vagy elégedett-e annak hallatán.
– Az egységért tesszük – felelte végül a dama. – A háborúban az emberek egységet alkotnak, és ez az együttes hatalom az, ami erőssé teszi őket. Kaji a zöld vidékek elfoglalásának idején úgy fogalmazott: „Az egységért semmilyen véráldozat nem drága. Ahhoz, hogy szembeszálljunk az éjszakával és Nie végtelen seregeivel, jobb százezer férfi, aki vállvetve küzd, mint százmillió, aki egymagában reszket.” Ezt sose feledd el, Ahmann!
– Nem fogom, dama – felelte meghajolva Jardir.

114-115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ahmann Jardir · csatatér · háború · Khevat dama · titoktartás

A sorozat következő kötete

Démon-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Gabriella Eld: Remények Jordan számára
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Nicholas Eames: A Wadon királyai
Gail Z. Martin: Az árnyak háborúja
Brian Staveley: A tűz kegyelme
Elizabeth Bear: Range of Ghosts – Szellemek hegyei
Anthony Ryan: A várúr
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai
Dave Duncan: A Tűzföldek ura