Pokoltűz ​Klub I-II. 20 csillagozás

Peter Straub: Pokoltűz Klub I-II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Évtizedek óta nincs az élők sorában a náci eszmékkel kokettáló, gátlástalan és nagy hatalmú pénzember, vállalkozásai java sem élte őt túl – kivéve a virágzó kiadót, a Chancel House-t, melynek legtöbb pénzt hozó írója szintén halott már, könyve azonban sorozatgyilkosokat inspirál. Ám hiába vannak ezek az emberek a törvény kezén, mégis hullanak a középkorú, egyedül élő nők a connecticuti kisvárosban, Westerholmban. A gyilkosságok és öngyilkosságok azonban még a második világháború előtt kezdődtek… A kiadó múltjában titkok lappanganak, s Nora, a múlt démonaival küzdő egykori ápolónő rádöbben: a Pokoltűz Klubhoz címzett szürreális New York-i klubnak, a múlt és a jelen rémtetteinek, egy arisztokrata család szekrényeiben rejlő csontvázaknak, valamint a Connecticutot rettegésben tartó szuperintelligens szörnyetegnek hamarosan hozzá is köze lesz…

Eredeti cím: The Hellfire Club

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Bolt, Budapest, 2005
694 oldal · ISBN: 9639557293 · Fordította: Rákócza Richárd

Enciklopédia 4


Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Vhrai P>!
Peter Straub: Pokoltűz Klub I-II.

Senki ne hasonlítsa a történetet a Talizmánhoz, mert távol áll a két regény egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Amikor a kezembe akadt ez a könyv, már a fülszöveg alapján nyilvánvalóvá vált, hogy egy szürreális, elvont írással lesz dolgom. Na igen, maga a szó is szerepel az említett leírásban. Straubnak két olyan témát sikerült összefésülni, amit talán senkinek nem jutna eszébe utána csinálni. Egyrészt egy könyvkiadó, és azt azt alapító család körüli rejtély nyomába eredhetünk, másrészt pedig részesei lehetünk egy sorozatgyilkos tombolásának. Ez a két szál természetesen összefonódik. Elég fura élmény volt olvasni, néhol talán kicsit vontatott. De számomra izgalmasabb volt a múltbeli nyomozás, mint a jelenben játszódó jelenetsor, pedig az utóbbi sokkal mozgalmasabb. Ami nagyon tetszett, hogy a szerző nem spórolt sem az események, sem pedig a környezet leírásával, szinte láttam magam előtt a jeleneteket. De ugyanez igaz a karakteralkotásra is. Alaposan kidolgozott, nem hétköznapi szereplőkkel ismerkedhetünk meg. Nem sűrűn választanak főhősnek egy éppen klimaxos, a negyvenes éveinek végén járó, ráadásul még poszttraumatikus stresszben is szenvedő nőt. De a sorozatgyilkos sem igazán illik bele a megszokott sémába. Összességében egyáltalán nem volt rossz olvasmány, de tényleg csak azok vegyék kézbe, akik bírják az extrán elvont alkotásokat.

Voorhees >!
Peter Straub: Pokoltűz Klub I-II.

Én, mint a magyar olvasók többsége valószínűleg, Peter Straub nevével a Stephen King-el közösen írt „A Talizmán”, valamint 'A fekete ház" című könyvek borítóján találkoztam. Mivel ez a két könyv a mester által írtak közül is kiemelkedik, (én személy szerint imádtam Jack Sawyer karakterét és kalandjait, mind gyermekként, mind felnőttként), azonban a Pokoltűz Klub elolvasása után egyértelmű számomra, hogy az említett írások színvonala nagymértékben inkább King-nek köszönhető.
De jelen értékelésemben inkább Straub könyvével foglalkoznék. Először is, olyan érzésem volt, mintha az író nem tudta volna eldönteni, tulajdonképpen mit is akar írni. A könyv horrornak indult, majd átváltott családi drámába, folytattuk krimivel, majd később belecsempészett némi thriller-szerűséget, később néhány elfuserált kísérlet után, hogy visszatérjen a horror műfajába, maradt inkább a kriminél. Ami kb annyira volt izgalmas, mint a Dowton Abbey.
A szereplők közül egyedül Nora jelleme volt úgy-ahogy kidolgozva, és egyedül ő volt az, aki képes volt bármiféle jellemfejlődésen átmenni. A többi karakter elképesztően tompa, szinte faék egyszerűségű, céljaik és motivációik jóformán állati szinten vannak. Dick Dart ábrázolása, mint sorozatgyilkos, nevetségesnek hatott a női ruhamárkák, táskák, cipők magas szintű ismerete mellett. Arról nem is beszélve, milyen módon váltott kocsikat a menekülés során. Straub elbagatellizálta az egész hajszát, az izgalmat csírájában megfojtva.
A regény semmiféle felépítettségről nem tanúskodik. Kicsit olyan, mintha az író csapongó gondolatait tükrözné. A szerkesztői munka egyáltalán nem látszik. A címet adó Pokoltűz klub alig szerepel, és ami szerepe van, az is összefüggéstelen és értelmetlen. Megjegyzem, Paddi Mann személyazonosságára a regény végéig nem derült fény, amit egyértelmű elvarratlan szál. A könyvnek inkább azt a címet kellett volna adni, hogy Hugo Driver nyomában, bár valószínűleg akkor nem vette volna meg senki.
A végkifejlet gyenge, kiszámítható. Az Éjszakai utazás szerzőjének kilétére a regény felénél rájöttem. Az egyetlen csillag pusztán azért, mert Nora és Dart menekülése valamennyire élvezhető volt, és a vége is tartogatott hajszálnyi izgalmat.
Nem szoktam ilyet írni, de ezt a könyvet nem ajánlom senkinek. Első, önálló találkozásom Peter Straub-al vélhetőleg az utolsó is volt.

Eowyn I>!
Peter Straub: Pokoltűz Klub I-II.

Erős motiváció volt a könyv hátulján King bácsi ajánlása.
Volt, hogy rendesen untam, (de a 2. kötet végére Straub összeszedi magát) de azért egy olvasást mindenféleképpen megér.
Dart karakterét bírtam, nem a szokványos sorozatgyilkos meg minden.
Szóval összességében szerettük.

fiszi>!
Peter Straub: Pokoltűz Klub I-II.

Hát ez eléggé fura volt… talán csak még nem vagyok elég érett ehhez a könyvhöz, de nekem nagyon összevisszának tűnt. Izgalmas volt különben, de főleg az eleje hemzsegett a túlírt részektől, kicsit fura volt, hogy mi után is nyomoznak tulajdonképpen… nekem végülis nem esett le, hogy ami kiderült a végén, az miért i volt annyira fontos tulajdonképpen. Plusz ott volt a sorozatgyilkosos szál is (életem egyik legundorítóbb, legidegesítőbb gonoszával, akinek irritáló a beszédstílusa, undorítóan ért a sminkekhez és a különféle női márkákhoz, mindemellett pedig szeret nála jóval idősebb nőket megerőszakolni), ami elég hirtelen bukkant fel az elején, aztán vissza-visszatért, és tulajdonképpen sok értelme nem volt szerintem. Kissé túl brutális volt a főtémához viszonyítva.
Összességében egész izgalmas vlt, de néha fölhagytam azzal, hogy próbáltam megérteni, miről is van szó tulajdonképpen. A három PS könyv közül, amit olvastam, még mindig ez volt a legjobb.

Röfipingvin P>!
Peter Straub: Pokoltűz Klub I-II.

Hát a könyv egyik belső fülszövegén – behajtós borítója van – az szerepel, hogy Peter Straub a Stephen King – Dean R. Koontz triumvirátus harmadika. Kinget olvastam már, szeretem a stílusát etc. Koontz-hoz még nem volt szerencsém, tudom, hogy létezik, hogy sok könyve van, magyarul is hozzáférhető, de még nem volt ingerenciám, hogy tőle olvassak.
És akkor itt van Straub. Tetszik a könyv alapötlete. A sztori viszonylag sok szálon fut, de ezt nem úgy kell érteni, hogy minden fejezet máshol játszódik és egyebek, hanem az egész megoldása több eseménylánc összefonása. Az elején nekem nehezen indult a történet, viszonylag sok a szereplő, vagy inkább azt mondom, hogy sok a név és el kell igazodni köztük. Aztán elindul a dolog egy olyan történéssel, ami sokáig egész lehetetlennek tűnik, és nem is hiába érezzük, annak, mert… de inkább nem spoilerezek.
Aztán történik megint valami, és a könyv stílusa jó 40-50 oldalra megváltozik, olyan igazi véres, erőszakos, pszichopatás lesz. Majd megint snitt (kvázi váratlan fordulat) és hirtelen egy hagyományosabb krimit, nyomozást követhetünk. A vége felé pedig keveredik a két verzió: egyszerre van jelen a pszichopata vonal és a hagyományosabb krimi.
Visszacsatolva értékelésem elejéhez: nálam Straub azért King alatt maradt. Eme könyv alapján biztos, de a későbbiekben próbálok még tőle olvasni, hátha mást is tud mutatni.
Azért nem kap nálam 5 csillagot, mert túl élesek a határvonalak a két stílus között, nem érzem annyira egybedolgozottnak, mint amilyen a végére lett.
Ennek ellenére lekötött, bővelkedett a fordulatokban és tetszett, hogy a könyvön belül is egy könyv és annak a születése és írója, az ekörül lappangó titok álltak a középpontban.

1 hozzászólás
nyolcadikutas>!
Peter Straub: Pokoltűz Klub I-II.

Senkinek sem ajánlom. Straub az, aki – Talizmán ide, Talizmán oda – biztos nem kap tőlem több esélyt. Ez egyszerűen gyalázatosan rossz volt. Egy karakter volt egyedül érdekfeszítő, de igazából az sem volt normális. Aki találkozik ezzel a könyvvel, kerülje messziről!


Népszerű idézetek

Eowyn I>!

Másodvonalbeli könyvekből lehet jó filmeket csinálni; a nagy művekből készült műveket mindig a tökéletlenség irritáló bűze lengi körül.

25. oldal

Röfipingvin P>!

Davey belekortyolt koffeinmentes French Roastjába, s a forróság miatt hunyorgott. – Jól menne egy kis kümmel ehhez a mokkához, nem?
Nora megrázta a fejét, aztán meggondolta magát. – Miért is ne.
….
Csurig töltötte a kávéscsészéjét. Aztán Noráéba töltött mintegy félhüvelyknyit. A konyhát kömény és ázott virágok illata öntötte el.
– Hát akkor? – kérdezte az asszony.
– Igen.
– Igen, mi? – Italába kóstolt. Olyan íze volt, mint valami kávéval keresztezett ellenméregé.

I. kötet 131. oldal 1. bekezdéstől

Kapcsolódó szócikkek: kömény
4 hozzászólás
Röfipingvin P>!

A világot hálátlanok, degeneráltak és seggfejek népesítik be, no meg azok, akik nem érnek fel velük.

185. oldal 6. bekezdés 3. sor

Röfipingvin P>!

– Miért itt alszik, és miért nem a hálódban?
– A párna miatt – felelte Harwich –, ha tudni akarod.
– A párna miatt?
– Allergiás a tollpárnára, márpedig én másmilyenen nem tudok aludni. Ez itt laticel. Szerintem laticelen aludni ugyanaz, mint kotonnal közösülni.
Nora rájött, hogy tud mosolyogni. – Dan, nemigen látom, hogy különösebb jövője lenne a harmadik házasságodnak.

II. kötet 64. oldal 12. bekezdéstől

Eowyn I>!

Az ember nem eshet így szerelembe kétszer; semmit nem csinálhat egyformán kétszer, kivéve, ha álomról van szó.

17. oldal

Röfipingvin P>!

A csinos Main Street kellemes benyomást keltett utcai lámpáival és éttermeivel, amelyek hagyományos, tűzifás kemencében készült, kövön sült pizzát, tandoori csirkét és hideg cseresznyelevest kínáltak;

II. kötet 121. oldal 5. bekezdés

Kapcsolódó szócikkek: cseresznyeleves
Eowyn I>!

A boldogság akkor jő el, amikor másfelé nézel. Melléktermék az, önmagában semmi jelentősége.

85. oldal

Röfipingvin P>!

Hát akkor hogy nézett ki ez az igen nagyon fontos hely? Éj Ura leírása szerint „a Daloló Kövek által szabadjára engedett baljóslatú szellemek elvetemült kísértésének helye”;

II. kötet 149. oldal 3. bekezdés

3 hozzászólás
Röfipingvin P>!

Dark megitta maradék borát. – Halálbüntetés mindenkinek, aki elég ostoba ahhoz, hogy rajtakapják, amikor bűncselekményt követ el. Ott helyben adják be neki a méreginjekciót. Nyilvánosan persze, és nem árt, ha a tévé is egyenesben közvetíti.

II. kötet 287. oldal utolsó bekezdés

3 hozzászólás
Eowyn I>!

Élj szabadon, vagy halj meg.

II. kötet 209. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Karen Rose: Sikíts értem
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
Don Winslow: Drogháború
Lakatos Levente: Aktus
Stieg Larsson: A tetovált lány
Angela Marsons: Elfojtott sikoly