Agnes 9 csillagozás

„Agnes halott. Egy történet ölte meg.”
Na ne.
Játék a szöveg hatalmával: az írás mágiája… well, hát akár máglyát lehetne rakni ezekből a könyvekből, és hát ugye nem minden arany, ami fénylik, pedig küllemre nagyon szép, vonzó, karcsú kötet, a szerzőről is mindenféle jókat írnak a fülön, aki a rá záporozó díjeső miatt el sem indul esernyő nélkül odahaza, a svájci német Alpokban.

Zanzásítva: narrátorunk és a címszereplő egy chicagói könyvtárban talál egymásra, hoppá, máris szerelem, majd elhidegülés egy abortusz után, de ami a lényeg: a pasi írni kezd róluk a lány kérésére, saját, közös történetüket, a pasi meg (aki amúgy író, de nem szép- hanem szak-, ekkoriban éppen a luxusvonatok történetét kutatja), szóval a pasi húzódozik, de aztán belevág, a lány meg néha átíratja, így néha már mi sem tudjuk, beleolvasva a (kurzív) közös életregénybe, mi is a valóság.
Jó lett volna, kár, hogy egészen földhözragadt, prózája meg olyan semmilyen – mintha láthatatlan tintával írta volna a jobb részeket.

Mesélek inkább mást. Nemrégen láttam egy filmet, a kirobbanó tehetségű süldőlány Zoe Kazan írta és főszerepelte (Ruby Sparks / https://snitt.hu/filmek/fejbenjaro-bun-2012 ), az kb. ugyanerről szól, ott is hatalma van a leírt a szónak, de még mennyire! Kb. ugyanennyi idő abszolválni, de a a film sokkal szórakoztatóbb, szebb és mélyebb – tehetségesebb, na. (Zoe amúgy Nicholas Kazan leánya.)
(2013)

Peter Stamm Ágnese számomra több, mint egy szerelmi kapcsolat elmesélése.
Először is, meg kell jegyeznem, hogy Peter Stamm szinte minden művét olvastam eredetiben, német nyelven. Egy időben teljesen rákattantam, nagyon tetszett a stílusa, a történetei. Az Agnes azonban valahogy a végére maradt. Azt csak két évvel ezelőtt olvastam, miután megtudtam róla, hogy olyan óriási siker lett német nyelvterületen, hogy a gimnáziumokban ajánlott olvasmánnyá tették, sőt munkafüzetet is készült a feldolgozásához.
Az eredeti szöveg után a napokban került a kezembe a magyar nyelvű fordítás, milyen véletlen, hogy pont a hozzám közel álló Napkút Kiadó adta ki, 2012-ben!
Bár a fordítást nem találtam túl élvezhetőnek – néhol magyartalan megfogalmazásokkal, az eredeti szöveghez ragaszkodó, de a mi nyelvünkön idegen kifejezésekkel – találkoztam –, ez semmit sem von le a regény értékéből. Peter Stamm remek író. A történet fordulatokban gazdag, érdekfeszítő. A könyv olvasása közben végig fenn tudja tartani az olvasó figyelmét. De, mint ahogy az elején írtam, a regény számomra sokkal több annál, mint hogy egy férfi és egy nő szerelmét bemutassa.
A férfi középkorú, a lány fiatal. A férfi túl van több csalódáson, a lánynak ő az első szerelme. A férfi Svájcból származik, a lány amerikai.
Ez utóbbi megállapítás nagyon fontos, mert valójában az identitás, a származás kérdése az, amiről a regény szól. A szerelmi történet csak egy elterelő hadművelet, egy csomagolóanyag, amibe belerejti a szerző a fő témát. És attól vált olyan értékessé német nyelvterületen a regény, hogy egy svájci szerző kilépett végre a komfortzónájából, és története nem a havas hegyek és a legelésző tehenek között zajlik, hanem egy metropoliszban, a világ másik felén. De még ott, a felhőkarcolók árnyékában is Svájc és a német nyelv fordulnak elő lehetséges lakóhelyként és társalgási nyelvként, amikor leendő családja letelepedésére gondol. Mi ez, ha nem a legszebb identitástudat!
Peter Stamm számomra azt fogalmazta meg, hogy kerülhetünk bárhová is a nagyvilágban, az otthon mindig is az a hely lesz számunkra, ahonnan származunk.

Ágnes és a mozdonyokról szakkönyvet író szerző szerelme egy nagyon szép történet.
A könyv elején kibontakozó romantikus szerelmi viszony hamar átvált egy félelmekkel és bizonytalansággal teli párkapcsolatba. Csak úgy, ahogyan az átlagemberek sem élnek állandóan harmonikus, problémamentes kapcsolatokban. Ezzel Peter Stamm a főszereplőket az átlagemberek szintjére helyezi, amitől az olvasó még jobban bele tudja élni magát a helyzetükbe, azonosulni tud velük.
A romantikus szálon túl megjelenik a hovatartozás kérdése is: a férfi főszereplő svájci származású, a lány amerikai. Hol fognak élni akkor, amikor az író befejezi a szakkönyvet a mozdonyokról és vissza kell költöznie a hazájába? Svájcban vagy az USA-ban? Milyen nyelvet fognak beszélni? Angolul vagy németül? Az író szerint ez mellékes, Ágnes számára viszont ez egy meghatározó kérdés: nem tudja elképzelni az életét egy számára idegen nyelvet beszélő országban.
A történet befejezése meglepő, bár nem váratlan fordulat, hiszen a könyv első mondata ezzel kezdődik: Ágnes halott. Az odáig vezető út viszont fordulatokkal teli. Izgalmas olvasmány.

Egy teljesen átlagos sztori, ami igazából épp ettől lesz különleges. Olvasás közben nem éreztem, hogy olyan sokat adott volna nekem (ezért is a késői értékelés), akkor kevesebb csillagot kapott volna, de utólag visszagondolva nem volt rossz. Viszont idegesítő és zavaró, hogy az angol címeket, szövegeket nem fordították le.