A legkorábbi csekket 1368-ban állította ki két firenzei, akik egy családtag temetésére rendelt fekete szövet árát fizették ki ily módon… 1360-ban egy barcelonai bankárt saját üzlete előtt fejeztek le, miután ügyfelei nem tudtak pénzt kivenni számláikról… 1477-ben egy csaló rávett egy kölni polgárt, hogy vásárolja meg egy valójában nem is létező vállalat részvényeit… Tucatnyi ország archívumait felkeresve, tengernyi kereskedelmi feljegyzést, számlakönyvet és levelet elolvasva Peter Spufford harminc évig kutatott a fentiekhez hasonló számtalan kis adattöredék után. Ezek segítségével munkájában olyan képet fest a középkori üzleti világról, amely egyaránt lesz élvezetes a laikusoknak és hasznos olvasmány a történészek számára. A könyv első részében megismerkedhetünk a korai vállalkozók által létrehozott korszakalkotó üzleti változásokkal, továbbá a modern hitel-, bank- és biztosítási rendszer elődjével. A változások végbemeneteléhez szükséges vagyon nagy része a királyi udvarokban… (tovább)
Hatalom és haszon 7 csillagozás
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 18
Kiemelt értékelések
Peter Spufford: Hatalom és haszon Kereskedők a középkori Európában
A könyv előnye, hogy közérthető, de még is tudományos. Kellő alapossággal írja le a középkori Európa kereskedőit és azokat a folyamatokat, amik most is meghatározzák minden napjainkat.
A közérthetősége ellenére azért még se egy könnyed olvasmány. De pozitív értelemben. Számos kérdést fog felvetni az olvasóban, aki majd mindnek utána akar majd nézni.
Nem csak történelem rajongóknak ajánlanám.
Peter Spufford: Hatalom és haszon Kereskedők a középkori Európában
Már nagyon régen neki akartam ugrani a nem éppen könnyen hordható kötetnek.. A mű alapos betekintést ad a középkori kereskedés gyökereibe.. A különböző utak és árukapcsolatok viszonyaiba.. Sokkal mélyebb adatokat tartalmaz arról, hogy az európai kereskedelem miért alakult így és ugyanakkor arra is, hogy a nemesfémek és az áruk ki és beáramlása hogyan alakult és ebből mi is következett.
Népszerű idézetek
Az Európába került rabszolgák között akadtak férfiak is, igaz viszonylag kis számban: a 15. századi Genovában hét eladott rabszolgából csupán egy volt férfi. A férfiakat nem a ház körül, hanem ibizai és andalúziai sóbányákban, illetve a krétai és ciprusi cukornádültetvényeken dolgoztatták, A genovai phocaeai timsóbányákba szállítottak sok férfi szolgát, illetve a hadigályákon az elítéltek mellett rabszolgák húzták az evezőt. A velenceiek ezzel szemben szabad születésű evezősöket foglalkoztattak hajóikon, és rendszeres fizetést adtak nekik. Sokáig latolgatták azonban, hogy ne használják -e fel a rabszolgák munkaerejét a lagúnák és vízi utak fenntartásához, ám végül elvetették ezt az ötletet.
339. oldal, 6. fejezet - Élelmiszerek, nyersanyagok és rabszolgák kereskedelme (Scolar, 2007)
Peter Spufford: Hatalom és haszon Kereskedők a középkori Európában
Az amerikai prériken betakarított gabona bőséges vagy éppen alacsony mennyisége néha még hatással van a fejlett világ piacaira, ám közel sem annyira, mint a 14. századi aratások sikere vagy kudarca az akkori emberek életére. Az Európa északi területét 1315-ben és 1316-ban is sújtó rossz termés világméretű éhínséget, zűrzavart és halálozást okozott Lengyelországtól Írországig. Az éhezés egyet jelentett a halállal.
14. oldal, Első fejezet - A kereskedelem átalakulása (Scolar, 2007)
Peter Spufford: Hatalom és haszon Kereskedők a középkori Európában
Egy 1441-ben kiadott törvény kimondta, hogy „aki a a contado területén saját birtokán (podere) él, ültessen minden évben eperfát, egészen addig, amíg számuk el nem éri az ötvenet”. Hogy az eperfákon élő selyemhernyók milyen hatással voltak a firenzei selyemiparra, az nem teljesen tisztázott, ám az eperfaültetés törvényi szabályozása precedensértékű volt más városokra nézve, ahol hamarosan hasonló rendeleteket adtak ki.
250. oldal, 5. fejezet - Iparcikkek kereskedelme (Scolar, 2007)
Peter Spufford: Hatalom és haszon Kereskedők a középkori Európában
A 15-16. század folyamán a luccai kereskedők igen előkelő helyet foglaltak el a „nemzetközi” üzleti életben, ami nagy részben annak volt köszönhető, hogy a városvezetés gondoskodott a lakosok megfelelő oktatásáról és képzéséről.
30. oldal, Első fejezet - A kereskedelem átalakulása (Scolar, 2007)
Peter Spufford: Hatalom és haszon Kereskedők a középkori Európában
Az első, illetve Rigaud érsek esetében a második nap alatt megtett út során az utazó átvágott, a Párizst körülvevő erdőségeken. Ezt az erdősávot az uralkodók és az arisztokraták a vadászati lehetőségek miatt igen kedvelték. A híres Párizs környéki paloták – Vincennes, Fontainebleau, Versailles és Chantilly – eredetileg mind vadászkastélyok voltak. Egy történész egyenesen azt állította, hogy a Capeting királyok azért Párizst választották székhelyül, mert itt voltak a legjobbak a vadászati lehetőségek. Míg az arisztokrácia boldog volt, hogy Párizst lóhátról csupán egy napi útra levő erdőségekben, látszólag végtelen mennyiségű vad található, ugyanez a párizsi polgárokat már kevésbé töltötte el örömmel. Párizs egy 15. század eleji lakosa híres, de sajnos névtelen naplójába feljegyezte, hogy kemény teleken a farkasok az erdőkből egészen a városfalak közelébe húzódtak, és ha valaki a megfelelő elővigyázatosság nélkül egyedül indult útnak, bizony előfordult, hogy az éhező állatok megtámadták és felfalták.
142. oldal, 3. fejezet - Az udvari városoktól a könyvelőkig (Scolar, 2007)
Peter Spufford: Hatalom és haszon Kereskedők a középkori Európában
A városvezetésnek mindig gondja volt arra, hogy a szegény lakosok éhezése ne vezzesen az étel minősége és ára miatti lázadásokhoz. Hogy az elégedetlenséget csillapítják, gyakran előfordult, hogy az állam pénzzel támogatta a kenyérvásárlást. Erre Firenzében az 1340-es évek európai éhínségek idején került sor, amikor a városvezetés nagy mennyiségben gabonát importált, melyet utána alacsonyabb áron adott tovább a városi pékeknek. A lázadásokat megelőzendő előfordult az is, hogy közvetlenül a szegényekhez juttatak adományokat. XXII. János pápa (1316-1334) például hetente átlagosan 767500 vekni kenyeret osztott szét Avignon szegényebb polgárai között.
95. oldal, 2. fejezet - Udvarok és fogyasztók (Scolar, 2007)
Peter Spufford: Hatalom és haszon Kereskedők a középkori Európában
Giovanni Benci – Amerigo Benci fia – családja nem számított jómódúnak, az 1427-es firenzei adóösszeírás (cataso) szerint egy városi házzal és egy vidéki tanyával rendelkeztek. Iskolái elvégzése után, 15 évesen kezdődött meg a kereskedelmi karrierje, amikor 1409-ben a Medici-vállalat római irodájában küldöncként helyezkedett el. 1420-ra már ő volt az iroda főkönyvelője, 1424-ben pedig Genovába küldték, hogy előkészítse egy újabb iroda megnyitását, melynek hamarosan a vezetőjévé választották. A genovai vállalkozásból részvényesként is kivette a részét. 1433-ban időszakos irodát nyitott Bázelben, arra az időre, amíg az egyházi tanácskozás miatt a pápai kúria itt tartózkodott. 1435-ben a Medici-cég cégvezető-helyetteseként tért vissza Firenzébe, és ezután a társaság banki ügyleteit irányította. 1443-ban vehette át a cégvezetői posztot; vezetése idején a vállalat szépen prosperált. Természetesen saját vagyonának gyarapításáról sem feledkezett meg: amikor 1451-ben a vállalatot átstrukturálták, 18 ezer forintot tudott befektetni az újonnan létrejövő társaságba. A 1457-es cataso szerint Benci több mint 26 ezer forintnyi vagyont hagyott az örököseire, mely meghaladta a Medici-vagyon ötödét.
56. oldal, Első fejezet - A kereskedelem átalakulása (Scolar, 2007)
Peter Spufford: Hatalom és haszon Kereskedők a középkori Európában
Franciaországban az adókat a területi királyi hivatalnokoknak kellett befizetni, akik továbbküldték a kincstárnak, más néven a Trésor-nak ahol – az adónemtől függően – a Chambres des Comptes vagy a Cour des Aides gondosan átszámolta. A király csak igen kis mennyiségű készpénzt kapott ténylegesen kézhez. VII. Károly például szerencsejátékokra kért kisebb-nagyobb összegeket argentierétől, Jacques Coeurtől.
60. oldal, 2. fejezet - Udvarok és fogyasztók (Scolar, 2007)
Peter Spufford: Hatalom és haszon Kereskedők a középkori Európában
A 14. századi mércével hatalmasnak számító Firenzében tehát a lakosság egyharmada egy bizonyos tevékenységből, a gyapjúszövetek gyártásából élt. És nem is akármilyen gyapjúszöveteket gyártottak itt! Az előállított textíliák többsége az arisztokraták által generált felvevőpiacra szánt elsőrangú, luxiscikknek számító áru volt. Az 1330-as években évente nagyjából 80 ezer tekercs szövetet állítottak elő, melynek összértékw Villani szerint 1,2 millió aranyforint volt. Ez az összeg az angol és a francia király évi jövedelmeinek együttes összegével volt egyenlő.
237. oldal, 5. rész - Iparcikkek kereskedelme (Scolae, 2007)
Peter Spufford: Hatalom és haszon Kereskedők a középkori Európában
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jónás Ilona: Európa születése ·
Összehasonlítás - Királyok és kánok ·
Összehasonlítás - Lajta Edit: Korai francia festészet ·
Összehasonlítás - Pósán László: Magyarország és a Német Lovagrend a középkorban ·
Összehasonlítás - Diószegi György Antal: Ungrovlachia a Hunyadiak koráig ·
Összehasonlítás - Révész Éva – Halmágyi Miklós (szerk.): Középkortörténeti tanulmányok 5. ·
Összehasonlítás - Kádár Zsófia – Mikó Gábor – Péterfi Bence – Vadas András (szerk.): Micae Mediaevales I. ·
Összehasonlítás - Fábián Laura – Gál Judit – Haraszti Szabó Péter – Uhrin Dorottya (szerk.): Micae Mediaevales V. ·
Összehasonlítás - Kiss P. Attila – Piti Ferenc – Szabados György (szerk.): Középkortörténeti tanulmányok 7. ·
Összehasonlítás - Péterfi Bence – Vadas András – Mikó Gábor – Jakab Péter (szerk.): Micae Mediaevales II. ·
Összehasonlítás