Tükörbirodalmak 40 csillagozás

Peter S. Beagle: Tükörbirodalmak

Mi az a sóbor? Hogyan éli mindennapjait Lila, a vérfarkas? Válhat-e egy egérből macska? Ezen meglepő kérdésekre is választ ad Peter S. Beagle, a nagyszerű mesemondó összegyűjtött novelláit felvonultató – jelen formájában világpremiernek számító – kötet. A rendkívüli történeteket – köztük Az utolsó egyszarvú folytatását – a szerző saját soraival vezeti be, így az olvasók bepillantást nyerhetnek az életébe, jobban megismerhetik őt magát is. A Tükörbirodalmakban nemcsak vele, önmagunkkal s világunkkal is szembenézhetünk.

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2007
448 oldal · ISBN: 9789639679399 · Fordította: Kleinheincz Csilla

Enciklopédia 2


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Peter S. Beagle: Tükörbirodalmak

A válogatás tizennyolc igencsak változatos stílusú novellát tartalmaz, amely Beagle egész életművéről keresztmetszetet ad, kora ifjú korától egészen napjainkig. Ám nem csak a stílus változatos, de eléggé szerteágazó a témaválasztás is; néha még engem is meglepett, hogy Beagle milyen, tőle nem várt és meghökkentően megcsavart toposzokat kapott elő egy-egy írásához. A könyvben zömében persze fantasy témájú elbeszélések találhatóak, amelyek között lehet találni mulatságosan szürreális darabot; sötét, kicsit horrorba hajló urban fantasyt, és természetesen Az utolsó egyszarvú folytatását is, de több olyan írás is van, amelynek semmi köze nincs a fantasztikumhoz.

A Tükörbirodalmak egyik érdekessége, hogy ebben a formában magyarul jelent meg először, és az író minden egyes novella elé rövid kommentárt fűzött, amelyek többnyire a megírás körülményeiről és az írói motivációról szólnak. Bizonyos dolgokat érthetőbbé, átérezhetőbbé tesznek ezek a kis szösszenetek, arról nem is beszélve, hogy ezeknek köszönhetően az olvasó is személyesebbnek érezheti a történeteket, mintha pusztán csak sorban elolvasná őket.

Számomra különösen figyelemreméltó volt, hogy az olvasás során végigkövethettem egy olyan fantasy szerző világszemléletében és írástechnikájában végbemenő apróbb-nagyobb változásokat (ez legjobban a négy Farrell novellában látszik), aki nyilvánvalóan nem azért nem túl termékeny szerző, mert nincs elég ötlete, hanem mert érezhetően minden egyes írását a tökéletesre igyekszik csiszolni.

A novellák egyik nagy erénye az a finom irónia, sőt, helyenként csibészes derű, ami az írások zömében ott munkált. Ezt a magam részéről kellemes meglepetéssel konstatáltam, mert azzal ugyan, hogy Beagle hajlamos az iróniára, tisztában voltam – szinte minden könyvében vannak fanyar utalások különböző toposzokra –, de a regényeinek hangulatát nagyon melankolikusnak éreztem. Ezzel szemben az itt olvasott novellákban az író gyakran színezte át egy-egy alapvetően szomorkás történetet néhány kaján megjegyzéssel, vagy odavetett félmondattal sokkal felszabadultabb hangulatúra.

Annak az írónak a humorérzéke előtt, aki képes egy ilyen zárójeles mondatot leírni: (Egyszer kampányt is folytattam, hogy az Év anyája díjra a Bolygó neve halál királynőjét válasszák meg, de eltérek a tárgytól.) én örömmel emelek kalapot!

A kedvenceim:
Gottesman professzor és az indiai orrszarvú – ismét csak egy egyszarvú, de ez azért más; ez például Nietzschét idéz, de ha úgy adódik, akkor szívesen elhever a fürdőkádban is.
Sóbor – egy klasszikus tengerészes, sellős történet igazi kikötői nehézfiú stílusában előadva.
El regalo – vudu mágiás urban fantasy, gyerekszereplőkkel.
Az égig érő paszuly tetején: egy feleség visszaemlékezései – vicces meseátértelmezés.

1 hozzászólás
LRn>!
Peter S. Beagle: Tükörbirodalmak

Vegyesek az érzéseim a kötettel kapcsolatban, de annyi bizonyos, hogy sosem fogok elutasítani egy szép mesét, egy jó történetet, ebben pedig jónéhány ilyen van. Beagle számos archetipikus motívumot használ, sok közismert mítoszt vagy mesét feldolgoz és megcsavar, s épp annyira nyúl hozzájuk, hogy meglepjen minket. Melankolikus hangulata, amit már gyerekként is szerettem Az utolsó egyszarvúban, jellegzetes humorral párosul (kicsit cinikus, kicsit kegyetlen, de legtöbbször nagyon betalál), és bár remekül belehelyezkedik a különböző elbeszélői pozíciókba, s a történetek témában és műfajukban is változatosak, mégis nagyon érződik rajtuk Beagle kézjegye. A szövegek minősége szerintem elég változó volt, de a jobbak erősek, maradandó élményt adtak.

A kötet egyik jellegzetessége, hogy minden szöveg előtt olvashatunk a szerzőtől egy rövid bevezetőt, rendszerint az adott szöveg keletkezésének kapcsán. Ezek néha segítenek az értelmezésben, néha pedig inkább csak érdekességek, mindenesetre jó volt őket olvasni, közelebb hozzák a novellákat. A Sóbor és más titkok című szakasz a válogatás leghosszabb része, ebben különálló, vegyes történeteket találunk. Nagyon aranyos volt a művelt egysz orrszarvúról és az öreg professzorról szóló novella (Gottesman professzor és az indiai orrszarvú), kissé bizarr lélektani tanulmány a két világ találkozásáról. A Sóbor és A nága is tetszett, és persze a Két szív mellett sem mehetek el szó nélkül – ez a történet Az utolsó egyszarvú folytatása, és remekül visszahozza a hangulatát, hiába nem akarta megírni Beagle. Szerintem akkor van igazán elemében, amikor mitikus lényekről ír, s a hozzájuk kapcsolódó kettősségről, arról a furcsa helyzetről, amikor az ember szembesül velük, s emiatt egyszerre lesz szomorú és gyermekien lelkes. Talán ezért lett a Farrell fejezetből is az utolsó a kedvencem (a többi nem is nagyon kötött le), a Julie egyszarvúja. Végül a Mesék között is voltak remek pillanatok, különösen akkor, amikor szabadjára engedte az iróniát az Égig érő paszuly átiratában vagy a kicsit sem finomkodó Fabulákban.

Szívből ajánlom a kötetet mindazoknak, akik szeretik a meseátiratokat, a fantasyt; azoknak, akik őrzik magukban a gyerekkori lelkesedést. Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára lesz a gyűjteményben néhány darab, amihez közel tud kerülni.

Noro P>!
Peter S. Beagle: Tükörbirodalmak

Nagyon érdekes és nagyon érdektelen történeteket olvastam ebben a könyvben. Szerencsére az első fajtából többet, de a csillagozással így is bajban vagyok. Amikor formában van, Beagle afféle átmenetet képez Tolkien és Gaiman között: a fülszöveg jól mondja, valóban mesemondó, de meséit hajlamos modern felfogásban tálalni, és egy kis abszurdért sem megy a szomszédba. A 'Sóbor és más titkok' legtöbb története ennek megfelelően tetszett is, akárcsak a könyv végi 'Mesék' – bár utóbbiak valahogy távolságtartóbbak, inkább a szituációra épülnek, mint karakterre. A Farrell-novellákkal, az utolsót leszámítva (úgy látszik, az egyszarvúak stílustól függetlenül jól állnak Beagle-nek), nem tudtam mit kezdeni. Az egész karakter nekem erősen „na és akkor mi van” kategóriás volt.
A könyvben össze-vissza öt darab novella nem fantasztikus. Közülük a 'Sigerson' mindenképpen megérte, a kötet közepe táján található rövid szösszenetek – főleg a 'Telefon' és 'A kórházban' – azonban nem értem, mit a frászt is keresnek ebben a válogatásban.

Lynella>!
Peter S. Beagle: Tükörbirodalmak

Nem volt felhőtlen a kapcsolatunk. Némely novella teljesen hidegen hagyott, volt, amin nagyon unatkoztam, de ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elolvastam. Beagle rendkívül szerteágazó témákat vett elő, mindenféle hangulattal és a művek előtti kis szösszeneteket kifejezetten imádtam.

A kedvencem a Két szív (habár ezt már olvastam korábban). Nagyon élveztem még a Sóbor, a Jer, Halál úrnő!, Gottesman professzor és az indiai orrszarvú és az El regalo történeteket és természetesen az összes mesét. :)
A macskaiskola egy olyan hely, ahová én is nagyon szívesen beiratkoznék. :D

rex501>!
Peter S. Beagle: Tükörbirodalmak

Teljesen más fajta történetekre számítottam, de nagyon kellemesen csalódtam. Beagle a szokványos, klisés fantasy történeteken csavart egyet és nagyrészt a napjainkba ültette át őket. Ezáltal olyan szórakoztató és egyben elgondolkodtató meséket kaptunk, amelyeknek a stílusaik igencsak változatosak, de élvezhetőek is.
A novellák előtti rövid kommentárok sokat segítenek abban, hogy megértsük mégis mi motiválta az írót a történet megírására. Nekem a kedvencem Az égig érő paszuly tetejéből a következő mondat: „Egyszer kampányt is folytattam, hogy az Év anyája díjra a Bolygó neve halál királynőjét válasszák meg, de eltérek a tárgytól.” Ezen nagyon sokáig nevettem az éjszaka közepén.
Nem mindegyik történet nyerte el a tetszésemet, de azért én megadom neki az öt csillagot. A kedvenceim: A nága, Sóbor, Két szív és a Négy fabula.
Megjegyzés: most már tényleg muszáj lesz elolvasnom az Az utolsó egyszarvút is.

RandomSky>!
Peter S. Beagle: Tükörbirodalmak

Ez egy egyedi szerkesztésű novellaválogatás, melybe az ’50-es évektől 2006-ig íródott Beagle művek kerültek be. Van köztük, ami eredetileg önálló kötetként látott napvilágot, de olyan is, ami csak magazinokban került közlésre. 18 (avagy 21) hosszabb-rövidebb sztori, mind sajátos és különböző, és egy sincs köztük, ami ne bizonyítaná, hogy az amerikai író napjaink egyik (ha nem a) legnagyobb mesélője.
Nem tetszik ugyan mindegyik (a nagyon is valós alapokra épülő Farrell novellák közül csak a „Julie egyszarvúja” varázsolt el úgy, ahogy általában Beagle szokott), de a legtöbb ugyanakkora élvezetet okoz, mint eddigi öt magyarul is megjelent könyve. A nyitó „Tánc Emiliának” az egyik legemberibb és legszívszorítóbb írása egy barát elvesztéséről, és arról, milyen furcsa dolgokra képes az emlékezet. A „Jer, Halál úrnő” szebb és mélyrehatóbb sok klasszikus gótikus történetnél is. A „Sóbor” hátborzongató novella felelősségről meg bűnhődésről, és tengeri népekről. A „Két szív” pedig a fantasy klasszikusának számító „Az utolsó egyszarvú” gyönyörű és szomorú folytatása, mely 2006-ban elnyerte a legjobb novellának járó Hugo díjat.
„Az utolsó és egyetlen, avagy Mr. Moscowitz francia lesz” Beagle minden bolondos ötlete közül az egyik legfurább, míg a néhány oldalnyi „Lányom neve Sarah” semmi fantasztikusat nem tartalmaz, ellenben az Élet dióhéjban.
És van még néhány mese, melyek közül a „Gordon, az önjelölt macska” talán egyszer még afféle siker lesz, mint a Stuart Little kisegér; és további remekbe szabott stílusgyakorlatok, stb. Mi a varázs(os)könyv, ha nem ez?!

(Megjelent a Hammer magazin 195. (2007.06) számában)

Shanara>!
Peter S. Beagle: Tükörbirodalmak

A Beagle életmű itthon megjelent kötetei közül ez a kötet maradt utoljára olvasásra. Már csak azért is, mert ez a novelláskötet tartalmazza Az utolsó egyszarvú folytatását is, aminek a megírásáról a szerző nagyon sokáig hallani sem akart. A másik érdekessége ennek a kötetnek, hogy ebben a formában sehol máshol nem jelent meg, csak Magyarországon. Úgy is lehet mondani, hogy világpremiernek számító válogatásról van szó. Novelláskötetet értékelni soha nem egyszerű eset. Valahogy a novellákkal lassabban haladok, mint a regényekkel. Minden novella előtt található egy kis bevezető, amelyben az író a történet keletkezésének körülményeit, a novellához fűződő emlékeit, érzéseit tárja elénk. Bepillantást nyerhetünk a „kulisszák mögé” és ez számomra nagyon szimpatikus volt. A Sóbor és más titkok fejezet volt az a rész, ahol tetszésemet elnyerő és kevésbé elnyerő írásokat is olvashattam. Nagyon tetszettek a Jer, Halál úrnő!, A nága, a Sóbor és a Telefon című írások. Mindegyikben volt valami, ami megfogott. A Jer, Halál úrnő! egy olyan témát feszeget, amelyen a legtöbb ember már elgondolkozott. Hogy néz ki a halál? Mi van, ha nem is olyan, amilyennek elképzeltük? A nága az indiai mitológiák világába repít minket. Teljesen belemerülve olvastam a történetet. A Sóbor olvasása közben akaratlanul is eszembe jutott H.C.Andersen és híres meséje. A kedvencem a kötetből a Két szív, ami Az utolsó egyszarvú folytatása. Egyszerűen imádtam minden szavát! Nem gondoltam volna, de visszahozta azt a hangulatot, amit az előzményként megírt regény olvasása közben éreztem. A Farrell történetek mindegyike tetszett. Még akkor is, ha az egymástól nagyon eltérő korszakokban, időpontokban keletkeztek. A Mesék című fejezet közvetlenül a Két szív története után következik a kedvencek listámon. A Négy fabula valami fantasztikus válogatás. A szónoki képességet bevető moly, a népének jobbat akaró, hiszékeny, de mégis eredményes strucc, az isteni magaslatokat kereső polip és a dínó, akinek gondot jelentenek a hosszú szavak. Igazi, tanulságos, cinikus, mégis mondanivalóval teli állatmesék. Még többet! Egy egész kötetre valót!
Ez a kötet is ugyanolyan gyönyörű, mint a kiadó gondozásában megjelent többi Beagle könyv. Nagyon egyedi és csodaszép stílust választottak az életműsorozathoz. Örülök neki, hogy olvashattam ezt a könyvet, mert bár nem tökéletes, de nagyobb része nyújtott élményt a számomra, mint amennyi nem. Sajnálom, hogy nincs több olvasatlan Beagle könyv a polcomon.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.com/2012/02/peter-s-beagle-…

hemynight>!
Peter S. Beagle: Tükörbirodalmak

Másra számítottam. Egy egyszerű, fantasytörténeteket tartalmazó, hétköznapi kötetre. Erre kapom ezt, ami annyira beszippantott, hogy még mindig a hatása alatt vagyok.
Nem olvastam még Beagle-t, de ezzel a könyvvel megvett kilóra. Ahány történet, annyi karakter, világ, nézet.
Ami legjobban megragadott, az az, hogy milyen zseniálisan használja ki az első személyt. A naiv kislánytól kezdve az aggastyán tudósig minden szemszöget olyan hitelességgel ír le, hogy meg sem fordulna a fejemben, hogy ezt mind ugyanaz az ember találta ki.
Egyetlen hibája a könyvnek a kivitelezése. Ez természetesen nem az író hibája, hanem a kiadóé, de mégis rengeteget elvesz az olvasás élményéből, amikor minden oldalon találni egy elgépelést, valamilyen szerkesztési vagy vesszőhibát. A borító gyönyörű… lenne, ha hű lenne a történetekhez. Van unikornis, van orrszarvú is, csak épp máshogy néznek ki. De ez legyen a legnagyobb problémám.
A történetek maguk fantasztikusak, mindenkinek csak ajánlani tudom.

1 hozzászólás
Wormy>!
Peter S. Beagle: Tükörbirodalmak

Az utolsó egyszarvú mélyenszántó, lebilincselő története után, kíváncsian vártam, milyen új élményekkel képes gazdagítani Peter S. Beagle novelláskötete. Vegyes érzelmekkel telítetten fejeztem be a könyvet. Nem feltétlenül mondom azt, hogy csalódott vagyok, csak sajnos számomra a könyvben szereplő történetek fele nem felelt meg az áhított várakozásoknak. Nem éreztem közbülső átmenetet a novellák között; vagy annyira felvillanyozott, hogy sajnáltam hogy vége szakadt, vagy épp az ellenkezője: azt vártam mikor lesz már vége.

Egészében csak annyit tudnék elmondani, hogy olvasás közben még itt is éreztem azt a varázst, amit Az utolsó egyszarvú közben. Az író stílusával azonosulni kell, ami részemről elég könnyen ment, miután a következőket felismertem. Ahhoz, hogy teljes mértékben rabul ejtsen a mondanivalója, felnőtt fejjel, de gyermeki lélekkel kell értelmezni az olvasottakat. Ehhez, hozzá tartozik, hogy még mindig szeretem, ahogy sokszor első szám első személyben meséli el a történteket. Az egészről süt az a hangulat, mikor a nagypapa mesél az unokájának a tűz mellett, miközben a kisfiú néha-néha rákérdez a cselekmény egy-egy mozzanatára, és erre a mesélő készségesen válaszol is. Ezt a „kényelmes, otthon ülök és engedem, hogy a mese magával ragadjon” érzést csupán csak megerősíteni tudta az író azzal, hogy minden történetét bevezetéssel kezdte, amiben ismertette a pappírra vetés körülményeit is.

Személyes kedvenceim voltak a könyv végére sorolt Mesék. Ismét az imádott elem jelent meg előttem, mikor egy ismert történetet helyez a szerző más kontextusba. A Farrell novellák is nagy részben közel álltak szívemhez, megszerettem jellemét. Történeteiből többet is szívesen lapozgattam volna. A Sóbor és más titkok kötetből igen kevés nyerte el szimpátiám. Gondolom, nem lepődik meg senki, ha ide sorolnám Lír király és a griff történetét, amit olyan érzés volt olvasni, mikor egy hosszú út után hazatér az ember. A Nagini története után szívet melengető érzések telítettek el; egy másik kiemelkedő történet a többi közül.

Mindezek után, bizton állíthatom, hogy ezzel sem hagyom abba Peter S. Beagle fantasztikus csodavilágainak felfedezését, és szeretnék tőle még több könyvet elolvasni.

Hannah>!
Peter S. Beagle: Tükörbirodalmak

Hamisítatlan Beagle, végig ott táncikál a valóság és a fantázia határán, ahol a macskák is táncolnak, és ahol igenis létezik Sóbor.


Népszerű idézetek

Shanara>!

Az ember együtt élhet a számítógépekkel, üzenetrögzítőkkel, faxgépekkel, még az e-maillal is, de ezeknek a holmiknak tudniuk kell, hol a helyük.

8. oldal - Tánc Emiliának (Delta Vision, 2007.)

3 hozzászólás
Shanara>!

– Egy jó feleség ne is vitatkozzon a férjével – mondtam. – Az anyám azt mondja, meg kell várni, amíg kimegy vagy elalszik és aztán az asszony azt csinál, amit akar.

201. oldal - Két szív (Delta Vision, 2007.)

Shanara>!

Már megint csinálom. Ez a nagy előnye annak, ha valaki ugyanazt a hibát sokszor elköveti. Felismeri és aztán megvizsgálhatja és belehelyezkedhet, valóban a magáéá teheti.

351. oldal - Lila, a vérfarkas (Delta Vision, 2007.)

Wormy>!

(Egyszer kampányt is folytattam, hogy az Év anyája díjra a Bolygó neve halál királynőjét válasszák meg, de eltérek a tárgytól.)

405. oldal

ViraMors P>!

Attól tartok, az árulás az igazi szelmirai nemzeti sport.

Sigerson

Shanara>!

Teljes imádat – nem sok ilyennel találkoztam életemben, valódival legalábbis, mert a szív sosem szolgált arra, hogy megmutassa, ami magától is megnyilvánul.

64. oldal - Sigerson (Delta Vision, 2007.)

Wormy>!

Másfelől, mint ahogy asszonya mondta, az öröm, amelyet szerelmükből merített, még egymástól távol töltött óráikat is bearanyozta emlékével, ahogyan a nap lenyugodván felderíti éjszakáinkat a hold jó szolgálatán keresztül. Így tanulja meg az ember értékelni, összetévesztés nélkül a nappalt, éjt és szürkületet, mindazzal együtt, amit tartalmaznak.

146. oldal

hemynight>!

Amit a régi időkben nem nagyon látott az ember, és manapság mégúgy sem, azok a sellőfik voltak. Egyesek hablegényeknek hívják őket. Rondák, mint a bűn, egytől egyig: egy sincs, akinek ne lenne náthás, vörös orra, rusnya, kócos üstöke – ráadásul legtöbbjének vörös, nem tudom, miért –, összevissza álló tömpe, zöld foga, a bőrük, mint egy krokodil segge. Ha az ember alaposabban szemügyre tudja venni őket, rögtön nem csodálkozik azon, miért lógnak a hableányok a tengerészek körül. Egy férfisellő mellett idővel még én is tisztességesnek tűnhetek.

155. oldal, Sóbor

1 hozzászólás
Lahara IP>!

– Van egy lány az osztályban, aki szeretné, ha Eddie vele táncolna. A neve Tilly Hofberg, és egy nebbish.
A nebbish a kedvenc szavunk. Arra használjuk, hogy a szürke kisegérre
emlékeztető embereket leírjuk vele. Még nebbish típusaink is vannak.

Lányom neve Sarah


Hasonló könyvek címkék alapján

Peter V. Brett: A Nagy Bazár / Brayan Aranya és más történetek
George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák
Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett II.
Ted Chiang: Érkezés és más novellák
Stephen King: Minél véresebb
Mark Lawrence: Úti testvérek
Ted Chiang: Életed története és más novellák
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
Stewart Wieck (szerk.): Antológia