Az ​utolsó egyszarvú / Két szív 55 csillagozás

Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú / Két szív

Egy elvarázsolt erdőben élt egy egyszarvú – az utolsó a világon. Amikor útnak indul, hogy meglelje a többieket, egészen másfajta társakat talál: Smendriket, a varázsolni képtelen varázslót és Zsémbes Marcsát, aki lány korában unikornisokról álmodott. Együtt lépnek Zordon király birodalmába, és az egyszarvú soha többé nem lesz már ugyanaz, mint aki egykor volt… Az utolsó egyszarvú örök mese csodákról, a veszteség fájdalmáról és a szerelem erejéről.
Peter S. Beagle híres, mágikus regénye 1968 óta töretlenül a legjobb fantasy könyvek között szerepel, és több nemzedék kedvencévé vált. A könyv második magyar kiadása új fordításban jelenik meg és a Két szív című folytatást is tartalmazza.

Az utolsó egyszarvú megjelent önállóan is.

>!
Ciceró, Budapest, 2013
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635398157 · Fordította: Kleinheincz Csilla

Enciklopédia 5


Kedvencelte 13

Most olvassa 3

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

bamon>!
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú / Két szív

Egyszarvú-mániám jóval a rózsaszín unikornis-divat előtt kezdődött. Hogy is ne vonzana egy mondabeli lény, aki halhatatlan, csupa titok, és szép, mint a szarvasok? Kevés köze van ennek a glitteres pólókhoz – Peter S. Beagle hőséhez annál több.
Beagle fantasztikus karaktereket teremt! A kis kaliberű, kóbor varázsló, az aranyszívű haramia-feleség, vagy a szerelemért hőssé nemesedő anyámasszony-katonája úgy is magával sodorna, ha nem egyszarvú körül örvénylene a történet. De a mese vele mozog, és miközben élővé és szerethetővé teszi a cseppet sem emberszerűt, tanít minket. Időről, erőről, harcról. Szeretetről, kötelességről, magányról. Barátságról, varázsról, veszteségről.
Aztán ráadásként kapunk egy új, bűbájos narrátort, bölcs befejezést, és gyönyörű záró mondatot, amitől minden él tovább. Ha bármi mást mondanék, spoiler lenne. Inkább elhallgatok. Inkább olvassátok el. Tudok várni.

atalant I>!
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú / Két szív

Megint tipikusan az a fajta könyv, aminek a borítója nem túlzottan felnőtt-férfi-kompatibilis. Az Én kicsi pónimra hajazó figura miatt olyan becsmérlő tekinteteket kaptam a tömegközlekedés során, hogy majdnem el is szégyelltem magam. Aztán inkább ettem egy kókuszgolyót.
Az egész fenti dolog egyébként nem biztos, hogy gond, hiszen olvasás közben folyamatosan azt éreztem, hogy nem én vagyok a fő célközönség. Szóval inkább csak amolyan kalandorként tekintettem rá a végén. Engem nem varázsolt el, a történet is untatott néha, de cserébe érdekes kérdéseket boncolgattak a szereplők. Nem mondom, hogy mindig mélyre ástak a filozófiába, de ettől még érdekes volt. A hatalom miben léte, az elmúlás szépsége, érzelmeink feladása ma már nem ritka témák, de ’68-ban még nem biztos, hogy általánosnak számítottak.
A sok közül a legjobban az az üzenet tetszett, miszerint ne várjuk a csodát a szorult helyzetben. Ilyenkor hősökre van szükségünk: az ő dolguk a mentés. És az én olvasatomban a hős bárki lehet, akár mi magunk is. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa. -mondják az okosok. Hát a könyv is mondhatná, és van benne még egyszarvú is. Tudom, nem egy mélyenszántó és eredeti gondolat, de ott, akkor szép volt, na.
A figurák jórészt elég sablonosak. Egyik sem egy Mariana-árok. Talán Zsémbes Marcsa és Smendrik volt érdekesebb (általában az ő párbeszédeikben van a legtöbb tartalom), bár főleg csak sodródtak az árral.
Elég epizodikus, így jól olvasható: mintha mindig más könyv lenne. Bár ennek meg az a hátránya, hogy előfordulnak olyan epizódszereplők, akik nem sok vizet zavarnak. Ráadásul volt egy hely, ahol nálam még ez a szerencsétlen, utolsó egyszarvú is eltűnt valahol a szövegben, és visszaolvasva sem jöttem rá, hogy a jelenet alatt merre tartózkodott a patás. Lehet, hogy túl fáradt voltam, plusz később megint ott volt, úgyhogy nem aggódtam tovább… :D
Nekem a befejezés lett a legkedvesebb. A könyv lapjait átitató szirupból oda már jóval kevesebb jutott. Ez igazán tetszett. (A folytatást elnyújtottnak és feleslegesnek éreztem. Nem illett az eredeti történethez.)

3 hozzászólás
Lynella>!
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú / Két szív

Gyerekkorom egyik kedvenc meséje volt, és továbbra is imádom.
A könyvet is olvastam már, de ha már ez a kiadás van meg a polcomon, akkor az illem úgy diktálja, hogy ebben a formában kézbe kell venni. :D

Nagyon szeretem az egész könyv kedves és fennkölt hangulatát, a közben mégis szívszorító, szomorú mivoltát, a szerethető karaktereket, a csodaszép befejezést.
A Két szív című folytatás újdonság volt számomra, annyira nem is éreztem már magaménak, az első rész tökéletességét nem tudja felülmúlni.

Habók P>!
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú / Két szív

Kedves, szomorú mese, épp csak egy kicsit kevésbé szirupos, mint ami nálam a határ. Találtam benne nekem tetsző ötleteket spoiler, vagy a Zordon birodalma és Boszorkapu közti különbség, tetszett az Éjfél Karneválja Cirkusz is. Jót derültem a Koponyán és a tarka macskán. Amire viszont oda kellett figyelni, az a varázsló és Marcsa néhány mondata volt. A második mese viszont – hát igen, a hősök is megöregszenek. spoiler

Spaceman_Spiff IP>!
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú / Két szív

„Tragikus sorsok, melyeket emlékezetes alakok élnek meg – Smendrik és Lír emelkedik ki közülük, de még az útonállóknak is emberi a története –, egy, a miénktől különböző, varázslatos világ, aminek már csak nyomai vannak, mindez pedig egy saját magára reflektáló, az emberi értékekről szóló történet köré fonva. Ez Az utolsó egyszarvú, melynek szívszorító lezárását nyújtja a Két szív, végérvényesen lezárva a mesét a világ legcsodásabb teremtményéről.”

(Kicsit bővebben:
http://acelpatkany.blogspot.hu/2014/06/az-utolso-egysza… )

kvzs P>!
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú / Két szív

Igazi mesés mese ez a könyv a barátságról, szerelemről, sorsról, kívülállásról, szabad akaratról, önfeláldozásról, kicsinyességról, gonoszságról stb (persze mind csak csupa nagybetűsen…), csak sajnos számomra eléggé túlzsúfolt mese. Néhol mintha csak összedobált ötletek halmaza lett volna, néhol pedig túlságosan szájbarágós (de lehet, hogy csak nem voltam ráhangolódva). A szereplők sokszor túl sztereotipikusak, a cselekmény néhol erőltetett, a világ meg sajnos lóg a levegőben. Nem igazán volt egységes élmény, nem is tudtam beleveszni szinte sehol az olvasásba.
A legegységesebb a Két szív volt, ami egy nagyon kedves novella, és fel is húzta a könyvet 4 csillagig.

Mandula8>!
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú / Két szív

Nehéz értékelni. Nem a legjobb pillanatban találkoztunk mi, a könyv és én: valahogy nem tudtam teljesen ráhangolódni. Vagyis inkább folyton elkalandoztam olvasás közben, átsiklott a szemem a sorokon. Ennek sok oka lehet, nem feszegetem. Viszont ez egy kétségtelenül nagyon szépen megírt mese. Nagyon régen olvastam már ehhez hasonlót. Volt benne valami régies, népi, távoli. Szomorú volt, még a felemelő pillanatokban is, miközben rengeteg humor, műfaji kikacsintás színesítette, fakasztott mosolyra. Szép.

Sisyll>!
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú / Két szív

Egy nagyon jó barátnőm szerint Beagle egy olyan író, akit jobban értékelni kellene, mint amennyire értékelik. Azt hiszem ebben nagyon is van valami.
Csodaszép ez a történet, még akkor is, ha nem könnyű olvasni. Rengeteg elgondolkodni való van benne. Beagle gyönyörűen fogalmaz és egy olyan teremtmény életét tárja elénk, ami szintén különleges és egyedi, akárcsak Beagle stílusa.
Olvasás közben úgy érzem szükséges volt a teljes nyugalom, hogy az ember a szürke hétköznapokat teljesen át tudja magát adni eme varászlatos lény világának,
Nem mondom, hogy úgy bele tudtam szeretni, mint barátnőm, de teljesen megértem rajongásának tárgyát és úgy érzem egy új szerző felé nyitottam ismét kaput.

szep_eszter>!
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú / Két szív

Az utolsó egyszarvú varázslatos regény. Nem egyszerűen attól, mert mágikus lény a címszereplője, vagy mert egy fontos szereplője varázsló (a többi meg hercegnő, lovag, gonosz király, macska és Marcsa, akikkel kevés dolog történik, mert vagy mennek, vagy várnak). Vannak a könyvben olyan váratlan helyzetek amiknek nem tudtam, mi lesz a megoldása, és általában pedig igazán mély kérdéseken lehet merengeni, jó a minden mindegy gonosz és a jövőről félő város.
Azonban főleg azért varázslatos ez a könyv, mert a nyelv, amin meg van írva, bámulatosan asszociatív módon működik. Amikor pl az olvassuk, hogy „mosolya úgy fickándozott a lábuk előtt, mint egy reménykedő kutyakölyök”, vagy „a ketrec hófehér kinyúlt az egyszarvú után”, vagy „a körvonalai még nem döntötték el, aznap milyen formát öltsenek”, akkor elsősorban ezek a nyelvi képek azok, amik varázslatossá teszik a regényvilágot. A mondatok elemei, a hasonlatok, a metaforák külön életet élnek és varázslatot lehelnek magára a cselekményre. Beagle prózája egyrészt meglepő dolgokat köt össze ezekben a képekben, másrészt többnyire aktív dolgokat, így a tárgyak, leírások is aktivitással telnek meg. A nyelv által lesz ez egy cselekvő, kiszámíthatatlan, valóban varázslatos világ, amiről jó olvasni. Még néhány példa arra, hogyan hoz létre Beagle több varázslatos és aktív világot is a nyelv által. „Tőrök villantak, mint halfarkak a sötét tenger habjai közt.” "A helyiségben tartózkodó élőlények közül csak a macska és a csend nézett vissza rá értelemmel." „Apró mosoly volt, akár az újhold” "maradt, ahol volt, mert körülötte ébredezni kezdett egy régi álom" „valamennyi kőkocka kígyóként sziszegett”

2 hozzászólás
Izolda P>!
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú / Két szív

Az utolsó egyszarvúba mire belelendültem, el is fogyott. Jó volt, de öreg vagyok én már ehhez? (Ami azért elkeserít.)
A Két szív jobban magával ragadott.
Sajnálom, hogy nem szerettem jobban.

>!
Ciceró, Budapest, 2013
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635398157 · Fordította: Kleinheincz Csilla

Népszerű idézetek

halrudacska>!

Nem mindig azok vagyunk, aminek látszunk, és csak ritkán azok, aminek megálmodtuk magunkat.

3. fejezet, 41. oldal

Mandula8>!

Nem túl jó, ha valakinek van ideje. Az életnek mozgalmasnak kéne lennie: tele rohanással, kaparással, kétségbeeséssel, eltűnő, fennmaradó és nagy dolgokkal, amik be sem férnek ilyen kicsi helyre. Bizonyos dolgokhoz későn kell hozzáfogni. Ne aggódjatok emiatt.

207. oldal

Amethyst >!

Ha tudnék, belépnék az álmodba, és ott éppúgy őriznélek téged, és éppúgy levágnám a rád vadászó lényt, mintha nappali fényben merészelne szembeszállni velem. Viszont nem nyithatok be hozzád, hacsak nem álmodsz rólam.

190. oldal

halrudacska>!

– Kislány, mit keresel itt? Eltévedtél?
– Nem – motyogtam teli szájjal. – Csak nem tudom, hol vagyok, az más.

Két szív - 266. oldal

Izolda P>!

Ami meg téged, a szívedet és kimondott és kimondatlan szavaidat illeti, ő akkor is emlékezni fog majd rájuk, ha az emberek már csak mesealakok lesznek a nyulak könyveiben.

257. oldal

halrudacska>!

Úgy vélem, hogy a szerelem hatalma erősebb, mint a szokásé vagy a körülményeké. Azt gondolom, hogy sokáig őrizheted magad valakinek, és mikor végül megérkezik, még mindig emlékezhetsz arra, hogy mire is várakozol.

11. fejezet, 190. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Amethyst >!

Nem nézhettem úgy rád, hogy ne láttam volna a világ szépségét, és ne sirattam volna, hogy tönkreteszik.

227. oldal

Amethyst >!

Azt mondják, hogy a szerelem a férfiaknak szárnyakat ad, a nőket pedig lelassítja.

195. oldal

Sisyll>!

A macskák értékelik a hősies abszurdumokat.

177. oldal X. fejezet

eper29>!

Nem mindig azok vagyunk, aminek látszunk, és csak ritkán azok, aminek megálmodtuk magunkat. Mégis, én azt olvastam, vagy úgy hallottam egy dalban, hogy az idők kezdetén az egyszarvúak még meg tudták különböztetni a kettőt egymástól – a hamis és a valódi csillogást, a színből és a tiszta szívből jövő mosolyt.

41. oldal ( Ciceró Könyvstúdió, 2013.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Lois Duncan: Locked in Time – Időbe zárva
F. Goldsborough: Karmazsin varázslat
Munkácsi Gabriella: A sziget vadásza
Odette Beane: Egyszer volt, hol nem volt – Ébredés
Katherine Arden: A boszorkány éjszakája
S. A. Chakraborty: Aranybirodalom
Neil Patrick Harris: A különc varázsló
Gwenda Bond: Lány a kötélen
Melissa Grey: A lány éjfélkor
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve