Bor, ​mámor, Provence 101 csillagozás

Peter Mayle: Bor, mámor, Provence Peter Mayle: Bor, mámor, Provence Peter Mayle: Bor, mámor, Provence Peter Mayle: Bor, mámor, Provence

A regény alapján készült az elbűvölő vígjáték Marion Cotillard és Russel Crowe főszereplésével.
Max Skinner élete gyökeresen megváltozik, amikor főnöke lenyúlja legfontosabb üzleti partnerét. A londoni bankár hirtelen ötlettől vezérelve Provence-ba utazik, hogy szemügyre vegye örökségét: nemrég ugyanis egy jókora provence-i szőlőbirtokot örökölt nagybácsikájától. Max boldogan adja át magát a táj, a napsütés és a hamisítatlan dél-francia konyha vonzásának, ám váratlanul egy gyönyörű fiatal nő toppan be az életébe Kaliforniából…
Peter Mayle nagyszerű regénye a bortermelés roppantul jövedelmező és kegyetlen versenyt diktáló világáról szól, a helyszíne pedig mi más is lehetne, mint a kedves helyi lakosokkal és érzéki csodákkal teli Provence. A magával ragadó, romantikus olvasmány könnyű, mint egy pohár hűs bor megfűszerezve barátsággal, titkokkal, egy csipetnyi nyomozással és szenvedélyes tánccal.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Partvonal, Budapest, 2019
296 oldal · ISBN: 9786155783647
>!
Partvonal, Budapest, 2019
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155783562 · Fordította: Feig András
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
270 oldal · ISBN: 9637253955 · Fordította: Feig András

2 további kiadás


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Max Skinner

Helyszínek népszerűség szerint

Provence


Kedvencelte 9

Most olvassa 5

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Chöpp P>!
Peter Mayle: Bor, mámor, Provence

Azt hallottam, jó a könyv, de jobb a film. Mindkét részét nem tudom alátámasztani – egyelőre –, mert éppen azért olvastam el, hogy megnézhessem a filmet (is). Jó molyként betartom a megfelelő sorrendet.
A regény maga inkább egyszerű, mint nagyszerű. Nem rossz, de nem is egy jeles szépirodalmi alkotás. Egy év, és jöhet a film!

21 hozzászólás
AfterEight>!
Peter Mayle: Bor, mámor, Provence

Olyan üdítő volt, mint egy forró nyári napon az árnyékban ülve kortyolni
egy pohár hűs bort.Az ember hajlamos beleszeretni ebbe a vidékbe.
Provence olyan mint Toscana, ki ne szeretne ott élni?! Szőlőt termeszteni, bort
készíteni, élvezni a jó ételeket és a finom borokat.Ha pedig nyakon csíp bennünket
a szerelem, ugyan ki bánja?! Erről szól ez a könyv, megfűszerezve barátsággal,
kedves helyi lakosokkal, csipetnyi nyomozással, átveréssel, szenvedélyes tánccal.
És romantika kérem, mindenütt:)
Ígéretes, könnyű nyári olvasmány.spoiler

Habók P>!
Peter Mayle: Bor, mámor, Provence

Van két közös pontunk az íróval – mindketten szeretjük Provence-t (bár nem tudom ellenőrizni, ő mennyire ismeri, mert én csak kicsit), és mindketten jókat tudunk nevetni a „borszakértők” cirkuszain. (Csak ő ezt meg is tudja írni…) Aligszerelem, aligkrimi viszont rengeteg és alapos evészet. Ja, és némi takarítás – Madame Passepartout (milyen jó név!) tökéletes! Sőt, nyelvkönyvnek sem rossz – habár a kezdőkre való tekintettel valahogy a fordítást is meg kellett volna oldani.

15 hozzászólás
krlany IP>!
Peter Mayle: Bor, mámor, Provence

Ez is jó, és a film is jó, és bár vannak hasonlóságok, vannak különbségek is. Nem most láttam a filmet utoljára, de az maradéktalanul kedvenc. Ez nem lett kedvenc, de nagyon rendben van. Hangulatban, francia szavakban, atmoszférában erős. A kajákat is megkóstoltam volna. Az „izgalom”-szálat, talán hagyjuk, mert amatőrök ne nyomozzanak, és örülök, hogy a boron van a hangsúly és nem a romantikán, bár ez a kettő azért együtt jár… Mondjuk azt azért valaki elmagyarázhatná nekem, hogy egy echte provence-i falucska hagyományos falunapjára hogy kerül oda a paso doublé, amit minden falusi jófrancia remekül táncol, nyilván.

Ács_Milán>!
Peter Mayle: Bor, mámor, Provence

Már a cím hallatán az ember egy jobb hangulatba kerül, ha pedig elolvassa a regényt is, akkor azt szeretné, ha abban a pillanatban Provence-ba repülhetne. Engem is ilyen érzések kerítettek hatalmukba…

A történet olvasása közben szinte láttam magam előtt Max megörökölt házát, a szőlőbirtokot, a bőrömön éreztem a napsütést és minden túlzás nélkül, még az illatokat is.

Főszereplőnk, Max élete gyökeresen megváltozott azzal, hogy Franciaországba költözött, ugyan akadt néhány probléma, amit meg kellett oldania, de azt hiszem, hogy a környezet, az emberek, a birtok kellőképpen kárpótolták azokért a bosszúságokért.

Nem kell ettől a történettől nagy dolgokat várni. Az olvasónak csak el kell lazulnia és csak szimplán élvezni a bort, mámort és Provence-t!

Számomra végtelen szórakoztató és kellemes élményt nyújtott a regény.
Viszont annyi negatívumot megjegyeznék, hogy a történetben szereplő francia szavakhoz lehetett volna a lapok alján vagy esetleg a könyv végén egy lábjegyzet, mert ugye nem minden olvasó annyira penge franciából, hogy minden szót, kifejezést megértsen amivel a regényben találkozhatunk.

Belle_Maundrell >!
Peter Mayle: Bor, mámor, Provence

Szeretem az ilyen vidékre elvonulós, földi örömöknek hódolós történeteket. Még nem láttam a filmet sem, úgyhogy nem voltak elvárásaim, csak annyi, hogy bűbájos legyen
Tényleg nagyon hangulatos, ezek után bármikor kapható lennék egy Provence-i kiruccanásra. Teljesen megértem, hogy Maxet miért varázsolta el ennyire; bár azért több leírást is el tudtam volna viselni az atmoszférateremtés oltárán, de így is átjött a lényeg. A borászat nekem kicsit sok volt, mivel egyáltalán nem érdekel a téma, és elszánt antialkoholistaként a sok kóstolgatós rész se jött át. Így jártam, a kajás részek viszont nagyon guszták.
Én igazán értékelem, hogy az író ilyen nagyra tartja a nyelvi képességeimet, de azért örömmel vettem volna, ha a sok-sok francia kifejezés kap egy kis lábjegyzetet, hogy ne kelljen állandóan a Gugli fordítóhoz fordulnom. Utoljára akkor voltam így rácuppanva a telefonomra, amikor David Attenborough könyvét olvastam, és rákerestem minden ismeretlen állatra meg növényre. Bár legalább máris rohamléptekben fejlődik a franciatudásom, eddig legfeljebb azt tudtam elmondani, hogy esik az eső, mostantól meg csak úgy ontom magamból a közmondásokat meg az ételkülönlegességeket.
Szóval, ahogy már sugallmaztam, a bor része annyira nem kötött le, de nyilván számítottam rá a cím alapján. A vele kapcsolatos rejtély egy picit sete-suta, és nagyon amatőr módon vetik be a szereplők a nyomozói képességeiket. Viszont Max újrakekezdős sztorija tetszett, és jó, hogy a szerelmes vonal nem túl hangsúlyos. Amúgy se nagyon jött át a romantika, és a nők is elég kidolgozatlanok. De ha már a karaktereknél tartunk, akkor muszáj megjegyeznem, mennyire imádtam a házvezetőnőt, nagyon szórakoztató volt.
Összességében egy aranyos, könnyed és szórakoztató könyvet kaptam. Néha picit unatkoztam, és olvastam már jobbat is hasonló témában, de tetszett, igazán kellemes kikapcsolódást nyújtott. És egyszerűen fantasztikus az új borító, sajnálni is fogom visszavinni a könyvtárba. Addig is jó sokat fogom nézegetni meg simizni.
Ezek után valószínűleg megnézem majd a filmet bár Russel Crow szerintem túl öreg Max szerepére, és az író má könyveivel is meg szeretnék ismerkedni, szerettem a stílusát.

BoneB P>!
Peter Mayle: Bor, mámor, Provence

Először filmen láttam a történetet, de olyan régen, hogy már az apró részletekre nem emlékeztem, csak nagy vonalakban a történetre. Úgyhogy örülök neki, hogy végül el is olvastam. Bár tény, hogy a szereplők elképzelésével kapcsolatosan igencsak hatással volt a film, nem is tudtam másképp gondolni rájuk, mint a színészekre.
A rengeteg francia szó kicsit megnehezítette az olvasást, de a történet szempontjából nem voltak annyira lényegesek.
Charlie lett a kedvencem a maga bohókás fazonjával. :)
Azért a végén nagyon szorítottam nekik, spoiler
Ez egy igazi kikapcsolós könyv, finom ételekkel, amitől az embernek összegyűlik a nyál a szájában, napsütéssel, humoros párbeszédekkel, egy kis izgalommal. Kedvem lett volna Franciaországba, Provence-ba költözni, azonnal. :)

Zita_Csunderlik>!
Peter Mayle: Bor, mámor, Provence

Ez az első olvasásom az írótól, akinek már szinte minden könyve megvan. Megelőlegeztem neki a bizalmat, mivel szinte minden könyve Dél-Franciaországban játszódik, ami az egyik legkedvesebb hely számomra a Földön. Nem csalódtam szerencsére. Mivel láttam a könyvből készült filmet (amit egyébként nagyon szeretek), nem gondoltam, hogy sok izgalmat tartogat a könyv. De nagyon sok mindenben különbözik a kettő, néha mintha nem is ugyanarról a történetről lenne szó. Max a könyvben nekem sokkal szimpatikusabb, egyenesebb, korrektebb, és a történet sokkal izgalmasabb, olyan szálakkal, amiről a filmben szó sem esett, vagy csak említés szintjén.

gybarbii>!
Peter Mayle: Bor, mámor, Provence

Egyből egy vallomással kezdem, a könyv elolvasása előtt szinte semmit sem tudtam Provence-ról, még abban sem voltam biztos, hol helyezzem el pontosan a térképen. Persze ez már nagyban változott, mivel a történet előrehaladtával egyszerűen nem bírtam ki, hogy rá ne keressek egy-egy helység, étel, ital vagy borkészítési fogalom nevére.
A könyv olvasása hasonló érzelmeket váltott ki belőlem, mint a Napsütötte Toszkána, kedvem lett volna csomagolni, új életet kezdeni valahol a napfényes Luberon lábainál, és szőlőművelésbe kezdeni… Talán egy kicsit (látatlanul is) beleszerettem Provence-ba, pont úgy, mint Toszkánába. Muszáj lesz ellátogatnom erre a vidékre, hogy magam is megtapasztalhassam ezt az érzést.
A Partvonal kiadását olvastam, és itt ragadnám meg az alkalmat arra is, hogy egy kicsit méltassam a borítót. Letisztult, egyszerű, de mégis nagyszerű, én imádtam, sokkal jobban tetszik, mint a korábbi ulpius-házas változatok.
A történet tökéletesen kikapcsolt, könnyed, magával ragadó, gyorsan lehetett haladni vele. Volt benne egy kis romantika, egy kis nyomozás, rengeteg bor és francia étel (ezekhez esetleg lábjegyzet vagy egy szószedet nem ártott volna, a je t'aime-re korlátozott szókincsemmel elég nehezen boldogultam…), barátság, hirtelen felbukkant unokatestvér, egy kis mulatság és paso doble, makulátlan takarítás, folyamatos napsütés… ez a tökéletes egyveleg! Bor, mámor, Provence… Pontosan ezt adja ez a kis történet. Rengeteg bort, fantasztikus mámort, és a lenyűgöző provence-i életérzést.
Peter Mayle nevével korábban még nem találkoztam, és ahogy utánaolvastam, szomorúan konstatáltam, hogy 2018-ban elhunyt. De ahogy láttam, jó pár Provence-hoz köthető könyve megjelent, amikre biztosan sort fogok keríteni a jövőben.
Azt olvastam, hogy Mayle felkérésre írta a Bor, mámor, Provence-t, direkt azért, hogy később megfilmesítsék. Nem tudom, hogy ez igaz-e, mindenesetre úgy döntöttem, hogy akkor már a filmváltozatot sem hagyhatom ki, így a könyv befejezése után egy kellemes kis bor társaságában bele is vetettem magam.
És hát… nem éppen azt kaptam, amit vártam. Egy kicsit le is hangolt ez a felfedezés, szinte az volt az érzésem, hogy egy teljesen másik sztorit nézek, amiben véletlenszerű egyezéseket lehet találni. Sokkal kevesebbet kaptam Provence-ból, a borokból és a francia konyhából, és ami talán a legkevésbé tetszett, az Max karaktere volt… Russell Crowe tökéletesen játszotta a filmbeli Max Skinnert, de szerencsére a könyvben egy teljesen más karaktert ismerhettem meg. Ami számomra (nagyjából az egyetlen) pozitívum volt, az Marion Cotillard személye, aki Fanny-t játszotta. Oké, nem akarok ennyire negatív lenni. Ha a könyv olvasása előtt látom a filmet, vagy jobban el tudok tőle vonatkoztatni, akkor talán egy egyszer nézhetős kis romantikus vígjátékként írom le, de valószínűleg akkor sem lettem volna elragadtatva tőle… Megint csak győzött a könyv a filmmel szemben!

Bélabá>!
Peter Mayle: Bor, mámor, Provence

Roppant hangulatos könyv. Jó volt élvezni a tájat, finom ételeket. A pezsgés hiányzott kicsit a regényben, a vége, az a barbatrükk tetszett. Tanácsos nem éhgyomorra olvasni :-)


Népszerű idézetek

Bélabá>!

– Tudsz lovagolni?
– Naná. Miért, te nem?
Max Oscar Wilde nézetét osztotta, aki szerint a lovak mindkét részükön veszélyes, középütt pedig kényelmetlen jószágok…

186. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Max Skinner · Oscar Wilde
AfterEight>!

A zuhany a késő huszadik századi francia vízvezetékszerelés klasszikus
példája volt, egy a kényelmetlenségnek állított emlékmű, nem több mint
egy csökevényes utógondolat, amelyet a kád csapjához egy gumi
köldökzsinórral erősítettek hozzá.

Bélabá>!

Tudod, a Francia Paradoxon: „Naponta egy palack bor, és soha nem lát a doktor”.

gregsys P>!

Max boldogan engedelmeskedett, újra úgy érezte magát, mint hajdan az iskolában, egy jóindulatú, ámde zsarnoki felügyelőnő uralma alatt. Ösztönei azt súgták, hogy Madame Passepartout még igazi kincsnek is bizonyulhat, csak meg kell találni rajta a hangerőszabályozót.

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Max Skinner
Belle_Maundrell >!

– Francia nők! Mindig kikezdenek valakivel.
– Flörtölnek – magyarázta Max. – Régi francia szokás ez, akár az életveszélyes autóvezetés.

159. oldal (Partvonal, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: autóvezetés · flört · francia · Max Skinner · nők
Chöpp P>!

Az egész világon nincs még egy hely, ahol ennyire kevés és ennyire élvezetes munkából meg lehet élni.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Provence
coni11>!

Max Oscar Wilde nézetét osztotta, aki szerint a lovak mindkét végükön veszélyes, középütt pedig kényelmetlen jószágok…

186. oldal

Polonius>!

– Ki a leggazdagabb ember a világon?
– Nem tudom. Bill Gates?
– George Soros? – találgatott Charlie is. – Valamelyik Rockefeller vagy du Pont vagy Rothschild – nem, várj csak, esetleg Tengah szultánja? Annak van egypár petákja.

18. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Bill Gates · Rockefeller · Soros György
Belle_Maundrell >!

– […] Ó, mellesleg hoztam neked egy kis füstölt lazacot meg cumberlandi kolbászt. Beraktam a minibáromba, úgyhogy elvileg rendben kell hogy legyen. Semmi más nem jutott eszembe, ami kedvedre lenne, Kate Mosst kivéve, persze, de ő most nem ér rá.

206-207. oldal (Partvonal, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Kate Moss

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

P. G. Wodehouse: Telihold Blandingsben
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Whitney G.: Barátod: Carter
Kristan Higgins: Álmaidban
Jodi Taylor: Semmi lány
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kígyónyelvű asszonyok
M. C. Beaton: Miss Pym és a léhűtő lord
Lana Millan: Átkozott Hannah Brown
R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona
Dana Bate: Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez