Bon ​appétit! 22 csillagozás

Peter Mayle: Bon appétit!

Peter Mayle immár valóságos háziszerzője az Ulpius-háznak. Az Egy év Provence-ban után sorra jelent meg a Bor, mámor, Provence, a Hajsza Cézanne-ért és a Hotel Pastis , és most jut el magyar olvasóihoz a következő kötet, a Bon appétit! Mint az már az eddigiekből is kiderült, az angol író nagy szerelmese a francia tájaknak, a francia embereknek, a francia kultúrának és, egyáltalán nem utolsósorban, a francia konyhának és pincészetnek. A maga friss, szellemes és szemléletes stílusában, amely mögül egy nagytudású, kellemes egyéniségű humanista képe rajzolódik ki, Mayle ebben az új művében is élvezetes franciaországi utazásra hívja az olvasót, egy olyan körútra, amelynek középpontjában a válogatottan finom konyhai remekek végigkóstolása áll. Mint írja, az evéshez a franciákat valóságos szerelmi viszony fűzi; de az érzéki örömök mögött egy békés, bölcs, emberszerető életforma és életfilozófia áll. Aki a jó konyhát szereti – rossz ember nem lehet.

Eredeti megjelenés éve: 2001

Tartalomjegyzék

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
222 oldal · ISBN: 9639602922 · Fordította: Szántó Judit

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
Balázs_Erőss
Peter Mayle: Bon appétit!

Rövid szösszenetek a francia életből (vagyis inkább az ételből). Persze nem abból amit Párizsban, vagy más nagyvárosban tapasztalhatsz, hanem, ami a hamisítatlan, francia vidéken lep meg. Persze csak akkor, ha hagyod magad. Szerezz egy üveg finom rozét, menj ki egy parkba (de lehetnek a közeli hegyek is), ahol a város zaja nem annyira hangos, és a félárnyékban ülve olvass el egy vagy két fejezetet. Meglátod egészen más lesz az élmény mint otthon!

>!
utazó
Peter Mayle: Bon appétit!

Jó, jó, de mikor tudom én is megtapasztalni ezeket az ízeket, különlegességeket, ezt a hangulatot?

>!
Kriszta_Oláh
Peter Mayle: Bon appétit!

Egynek jo. Tul sok francia szo van benne, es en nem tudok franciaul. De az is lehet, hogy az olasz konyha kozelebb fekszik a szivemhez. :-)

>!
meseanyu MP
Peter Mayle: Bon appétit!

Mayle-t olvasni mindig kellemes időtöltés, a könyvek során nagyon megszerettem Provence-t.

>!
Szeszti
Peter Mayle: Bon appétit!

Az egyik kedvencem az írótól. Szórakoztató, és olvasás közben az ember egyre azon gondolkodik, mikor is tudna indulni legközelebb Provence-ba. :)


Népszerű idézetek

>!
Balázs_Erőss

Sötét, névtelenségbe burkolódzó üveg került elő: címke és keltezés nélküli, házilag főzött calvados, amelynek aromája könnyet csal az ember szívébe, gömbölydedsége betölti a szájat, sima melege pedig a torokból a gyomorba száll. „A gyomor napsütésének” nevezik.

116-117. oldal

>!
Szeszti

Volt egyszer, hol nem volt – szól a rege – egy szépséges királylány, aki a tó szélén egy békába botlott.
– Valaha daliás ifjú herceg voltam – mondta a béka a királylánynak –, míg csak egy gonosz boszorkány el nem varázsolt. De elég egyetlen csókod, és újra királyfi lesz belőlem. Akkor majd megülhetjük a nászt, és a palotába költözhetünk anyámhoz. Főzhetsz és moshatsz rám, kitakaríthatsz utánam, világra hozhatod a gyermekeimet, lakomát készíthetsz a barátaimnak, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Csak egyetlen csók, és mindez valóra válik. – Aznap este a vacsoránál a királykisasszony kuncogott magában. Azt lesheted, gondolta, és mohón szopogatni kezdte a békacombot.

67. oldal

>!
pelika_Bp

Az étlapok megszövegezői is rákényszerülnek majd szókincsük kiterjesztésére: zsenge korú marhafelsál, házilagos hormonokkal gazdagítva; vajbab és zsenge zöldborsó, genetikailag Isten szabad ege alatt módosítva; sült báránycomb, féltő gonddal klónozva; borjúláb zamatos szteroidokkal körítve. És mindezt egészségtudatos konyhafőnökök készitik majd el, sebészi maszkban és gumikesztyűvel. Nem csoda, hogy egyre magasabbra növünk, és egyre tovább élünk.

161. oldal - Kék lábú arisztokraták

>!
pelika_Bp

A franciák általában nem érzelegnek, ha evésről van szó, de szeretik, ha leendő táplálékuk elégedettnek látszik. Ennek következtében a hentesüzletekben és a piaci bódékban, a plakátokon és a csomagolópapiron a legvalószinütlenebb pofákon fedezhetünk föl emberszabású vonásokat. Mosolyog a csirke, hahotázik a tehén, sugárzik a malac, kacsint a nyúl, vigyorog a hal. Mindnyájukat felvillanyozza, hogy a vacsorában fontos szerep vár rájuk.

74. oldal - Lassú kaja

>!
pelika_Bp

Kedvelem a teheneket. Van bennük valami mélységesen megnyugtató. Nemigen érhetjük őket sietségen. Lassú mozgásukkal, farkuk ütemes suhintásával, festői békességükkel bizonyos távolságból nézve derűt és méltóságot sugároznak. Közelről már látjuk szempillájukat, állkapcsuk folyamatos, tojásdad formát leiró mozgását, ahogy a visszakérődzött falatot rágják, és föltűnik, hogy szügyüktől patájukig trágya és mocsok boritja őket. A most kiállitott tehenek azonban mintha a marhakozmetikustól érkeztek volna. Hosszú, rendezett sorban voltak fölállitva, az utolsó szőrszálig ápoltan. Vörhenyesbarna-krémszinű bőrük csillogott, sötét patáikat tükörfényesre sikálták, a szemük ragyogott. A vemhesség határozottan jól állt nekik.

110. oldal - Szerelem első szippantásra

>!
Szeszti

Fajtájára nézve haslábú: egyetlen izmos, önnedvesítő lábbal vonul át méltóságteljesen az életen. Kettős pár szarvval van ellátva: a felsőben van a szem, az alsóban a szaglóérzék. Elmondható továbbá, hogy hermafrodita: azzal a figyelemre méltó, és minden bizonnyal hasznos képességgel van megáldva, hogy az alkalomtól függően változtatni tudja a nemét. A csiga különös, de ártalmatlan teremtmény; és az a szerencsétlensége, hogy csemegének minősül – legalábbis Franciaországban.

71. oldal

>!
Szeszti

A vitteli békavásáron , ahol jelen voltam, a legszebb leányzót Miss Békává választották, amit még hízelgőnek is értelmezhetünk, elvégre a békák híresek a maguk hosszú lábáról és formás combjáról. No de a MIss Csiga cím? Mi jut erről az ember eszébe? Kétszer két szarvacska, egyetlen izmos láb és egy kocsonyás alváz – mindehhez aligha társítunk szépségkirálynőt. Nem sokkal jobb a Miss Puhatestű sem, a Miss Hermafrodita pedig szóba sem jöhet.

72. oldal

>!
Szeszti

Kortyoltunk, öblögettünk. Fejlődésének e korai szakaszában a borban annyi volt a csersav, hogy a májunk fölszisszenhetett tőle, habár éreztük, hogy ha felnő, még sokra viheti.
Jacqueson szélesen elvigyorodott.
– Egy szakértő úgy jellemezte, hogy „feszíti az ifjonti türelmetlenség”. Ki hallott még ilyet?
Erről egy klasszikus közhely jutott az eszünkbe: „Nem fiatal még ez a bor , hogy ilyen sokáig fenn legyen?”

144. oldal

>!
Szeszti

Kritikus (miután kortyolt, nyelt és köpött): – Hmmm… Határozott gout de tapis.
Gazda (fölháborodva): – Hogy érti azt, hogy szőnyegízű? Hogy merészel ilyet állítani?
Kritikus (békítőn): – De nem közönséges szőnyegre gondoltam, barátom, hanem egy nagyon régi, nagyon értékes szőnyegre.

145. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Anthony Capella: A jégkirálynő
Michael S. Sanders: Versenyben Provence-szal
Deborah Lawrenson: A lámpás
Elizabeth Bard: Ebéd Párizsban
Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson
Kathleen Flinn: Éles kések, vidám könnyek
Kecsmár Szilvia: Egy maréknyi fűszer
Julia Child: Életem Franciaországban
Joanne Harris: Csokoládés barack
Joanne Harris: Ötnegyed narancs