Tombol ​a hold 284 csillagozás

Peter Marshall: Tombol a hold Peter Marshall: Tombol a hold Peter Marshall: Tombol a hold Peter Marshall: Tombol a hold Peter Marshall: Tombol a hold Peter Marshall: Tombol a hold

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A jó házból való úrilány és az írói ambíciókat dédelgető melósfiú jó eséllyel soha nem találkozott volna egymással, ha ugyanaz a váratlan tragédia nem töri szilánkokra álmaikat. Párhuzamos pályán futó életük kicsivel a végtelen előtt, egy intézetben keresztezi egymásét. Bruce és Anetté egymásba szeretnek, és mindenkivel dacolva eljegyzik egymást – a tolószékben… Szerelmükkel nem csupán felrúgnak minden társadalmi konvenciót, hanem harcot indítanak az élet teljességéhez való jogukért is. Harcuk dühödt, indulatos és elkeseredett. Nem csupán egy fiatalkori lázadás története, hanem mélységesen emberi hitvallás a másság elfogadásáért.

Eredeti cím: The Raging Moon

Eredeti megjelenés éve: 1964

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző · Aranytoll Könyvmolyképző · Szerelmes Világirodalom Magyar Könyvklub · Európa Modern Könyvtár Európa · Lektúra könyvek Kriterion · Európa Regénytár Európa

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708419 · Fordította: Bányay Geyza
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635470886 · Fordította: Bányay Geyza
>!
Európa, Budapest, 1993
228 oldal · ISBN: 9630754797 · Fordította: Bányay Geyza

3 további kiadás


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Bruce Pritchard · Annette Perel

Helyszínek népszerűség szerint

London · Surrey


Kedvencelte 58

Most olvassa 7

Várólistára tette 187

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Annamarie P>!
Peter Marshall: Tombol a hold

Peter Marshall 1964-ben megjelent könyve magyarul is megélt hat kiadást. Van benne valami örök időszerűség, a téma ma sem veszített semmit aktualitásából.

Két tizennyolc-tizenkilenc év körüli fiatal életét követhetjük párhuzamosan nyomon, mindennapi konfliktusaikat szüleikkel, testvérükkel, miközben ábrándos álmokat szövögetnek a jövőről. Ebben a jövőben Annette orvos, Bruce pedig újságíró lesz. Kicsiben már el is kezdik megvalósítani terveiket, amikor valami olyan történik velük, ami végleg megváltoztatja életüket. Talán a véletlenek összejátszásának egyetlen oka, hogy találkozhassanak. A különböző helyről és eltérő családból érkező fiatalokban egyetlen közös van, hogy mindketten kerekesszékbe kényszerültek, s egyikőjük sem az a feladós fajta. Egy egyházi fenntartású gondozói házban érnek össze életük szálai, új színfoltot hozva annak mindennapjaiba. De nem csak önmagukban, hanem egymás iránt hirtelen fellobbanó szerelmük miatt is feltűnést, sőt mi több rosszallást keltenek a régi bentlakók szemében.

Talán fiatalságuk okán, telve vannak reménnyel és szerelemmel. Milyenek is lennének, ha nem elszántak, erősek és motiváltak egy teljes értékű életre? A tapasztaltabbak persze -akárcsak az életben-, mondják a maguk szentenciáit, az ifjak meg lendülettel vágnak neki a rengetegnek. Talán ez a kettősség az, ami megmarad bennem leginkább a könyv kapcsán, s amit most viszek magammal. Ennek a kettős gondolkodásnak tükre egy beszélgetés, ami a gondozó otthonban játszódik, és nagyon szépen kidomborítja annak az ellentétét, hogy egy mozgásában erősen korlátozott ember lehet-e boldog, vagy csak hálásnak kell lennie azok iránt, akik ellátják őt?

Ezt leszámítva a könyv nem érint nagy mélységeket, a stílusa pergő, nyelvezete kissé erőltetetten „laza”, vagy „menő”. Igyekezett visszacsempészni a fiatalok életérzéseit, de így kissé általános lett. Mondanám, hogy inkább a kamasz korosztálynak ajánlanám a könyvet és akkor indokolt az is, hogy csak a téma felszínét kapargatta a történet. Jó ötletnek tartom, hogy a 2008-as kiadás már a Könyvmolyképző Vörös pöttyös könyveinek sorozatában jelent meg.

Peter Marshall írói stílusa markáns, még ha kicsit sablonos is. Ha most meg kellene mondanom, bevallom már nem is emlékszem pontosan, hogy mit takar a cím? Annette és Bruce beszélgetése közben hangzik el, de furcsán is veszi ki magát, hiszen a nagy dumás Brucetól távolt álltak addig ezek a lírai képek. Talán a szerelem szédíti meg ennyire a fiút? Ki tudja, hiszen a hirtelen jött l'amour ábrázolását is elnagyoltnak éreztem, de az is lehet, oly sebesen futott be, hogy csak látni lehet, érteni nem.

3 hozzászólás
SteelCurtain>!
Peter Marshall: Tombol a hold

Nagyon durva történet. Durva, de sajnos nagyon is hétköznapi. Naponta bénulnak le emberek betegség, vagy baleset következtében, s aki nem érintett valamelyik családtag, vagy barát révén, az ennek a lehetőségére még rémálmaiban sem gondolna. Elsiklunk felette, hogy akinek a teste részben, vagy teljesen mozgásképtelenné vált, annak értelmi és érzelmi képességei ezzel semmiféle összefüggésben sincsenek. A test éltető elem, s börtön egyszerre a szellem számára, de nem korlátozhatja annak szabad szárnyalását. Ki tudná ezt jobban, mint az alig 33 évesen elhunyt Peter Marshall, aki paralízis miatt 18 évesen maga is tolókocsiba kényszerült. Rövid életében három írása jelent meg. Kettőt magyarul is kiadtak. A Nincs helyed a temetőben megkérdőjelezhetetlen kedvenc. Ez is az lett. Minden keserűsége ellenére azt sugallja, hogy a világ közömbössége és tudatlansága elpusztíthat ugyan embereket, de a lázadás és a düh megfoghatatlanul szökik ki a világba, s minél több kering e veszélyes elegyből a levegőben, annál tarthatatlanabbá válnak a régi sablonok.

4 hozzászólás
eme>!
Peter Marshall: Tombol a hold

A téma ötcsillagos. Mindig aktuális és az embert emberségében teszi próbára. Nem csak azt, aki személyesen átéli, hanem mindenkit, aki valamilyen szinten kapcsolatba kerül vele. Megszámláltatunk. Egyénenként is, a kisebb vagy nagyobb közösség is, maga a társadalom egésze is. Feltevődik az adok-kapok erkölcsi kérdése. Mennyit és hogyan lehet, kell vagy szabad adni ilyen helyzetben? Mennyit és hogyan lehet, kell vagy szabad elfogadni? Van-e esély az önzetlen segítségre? Van-e esély az egyén szabadságára, mikor „meg akarják óvni az élettől” és mikor „olyasmit kell szeretnünk, amit nehéz szeretni”?
Megkedveltem Bruce-t konokságáért, szókimondásáért, ragaszkodásáért mindahhoz, ami minden embert megillet. Ugyanakkor az is lényeges: a lázadás, az elutasítás nem a betegséggel kezdődött, egy összetettebb folyamat része. A sérültté válás és az ebből származó problémák csak megerősítik a két főhőst addigi gondolkodás- és magatartásmódjának helyességében.
Hogy mégis lepontoztam? Számomra túl kevés volt nemcsak az alakok megformálása, hanem a cselekmény kibontakoztatása is, picit sablonosnak néhol egyenetlennek éreztem, nehezen barátkoztam a stílussal. Fura volt például a lírai, a költői képpekkel gyakran zavaróan túlzsúfolt leírások és a sokkal nyersebb, valóságízűbb párbeszédek, jelenetek összeszövése. Ettől függetlenül jó könyv. Kell olvasni, kell tanulni.

6 hozzászólás
belle_ P>!
Peter Marshall: Tombol a hold

Nagyon régóta már a várólistámon van ez a könyv, még azelőtt is fent volt, hogy a molyra regisztráltam volna. Végre eljutottam odáig, hogy elolvassam és mindenek előtt figyelmeztetni szeretnék mindenkit, aki olvasni akarja: amit itt, molyon hozzácsatoltak a könyvhöz, mint ismertetőt, azt ne az egész könyvre értsétek. Körülbelül a könyv feléig semmi sem történik meg abból, amit ígérnek a fülszövegek, én is csak vártam, hogy a két főszereplő találkozzon, de az nagyon lassan akart eljönni.

Adott két fiatal, akik a történet elején egészségesen, szinte gondok nélkül élik az életüket. A lány vitázik az anyjával a vallásról, az apja pedig lökdösi ugyanarra a pályára a lányt, amin ő is van. A fiú csajozik, ír egy lapnak verseket/történeteket és kicsit sem jön ki a bátyjával. Miután mindkettejük életében megtörténik a tragédia, találkoznak egymással a mozgássérülteket 0-24-ben ellátó intézetben. Kiderül, hogy attól függetlenül, hogy valószínűleg sosem találkoztak volna, nagyon sok közös van bennük. Próbálnak mindketten válaszokat találni vallást vagy éppen aktuális témákat érintő kérdésekre, miközben egymásba szeretnek.

Az egész könyv borzasztó lehangoló volt számomra. Valahogy az egész hangulata, a környezet, amiben a srác felnő és ami az intézetet körüllengi nyomasztó volt. Pedig ott van két fiatal, akik próbálnak a norma ellen menni és minél kevesebbet a körülöttük lévőkre támaszkodni, de valahogy ez sem vidított fel. A vége pedig… Arra csak azt tudom mondani, hogy annyira bosszantó volt a tudat, hogy spoiler.

Nem egy lányregény, de ilyenről is hallani kell, így kicsit sem bánom, hogy végre elolvastam.

Noro P>!
Peter Marshall: Tombol a hold

Felemás érzésekkel kezdtem olvasni: egyik oldalról, ha van olyan téma, amelyet lehetőleg kerülök, az a betegségeké. Másfelől viszont nagyon élvezem az olyan figurákat, akik sosem veszítik el a humorérzéküket, és készek bármikor beolvasni a középszerűségnek. Ezt a történetet két olyan fiatal meséli el, akik sokkal intelligensebbek a környezetüknél, és zseniálisan vitriolos stílusban mutatják be a kispolgári Anglia beskatulyázó gondolkodásmódját. Mert „kétféle ember van: a hülyék és a nem hülyék”.

(Vigyázat: az intézményesített vallásnak különös kegyetlenséggel megy neki. A nyugalom megzavarására alkalmas, meg ilyenek.)

Dawnofmyth>!
Peter Marshall: Tombol a hold

Gimis korom óta szeretném elolvasni, de valahogy mindig akadt valami más, valami az ígéretesebb volt. Nem mondom, hogy csalódtam, mert a téma választás nagyon jó, de azt hiszem valahogy egy kicsit mást vártam. Néhol kicsit erőltetettnek éreztem, néhol soknak, a vége pedig igen hirtelen és nem így képzeltem el. Nyomasztó és megható egyben. Két emberről szól, akiknek összetörtek az álmai, a családjuk nem fogadta el őket. Tetszett a főszereplők élni akarása, hogy nem törtek meg teljesen, és a körülmények dacára is teljes életet szerettek volna élni.

sztinus>!
Peter Marshall: Tombol a hold

Sokkal jobb ez a könyve, mint a Nincs helyed…
Szívesen olvastam volna többet a harmadik harmadból, de szèpen fel volt èpítve.
Megràzó, és drukkoltam, hátha nem így zárja le a sztorit:(

Folyóvíz>!
Peter Marshall: Tombol a hold

Sokszor gondoltam arra elakadó lélegzettel, hogy a csúnya, a buta, a sérült, a gyerek és az öreg is ugyanolyan lélekkel, vágyakkal születik és él, mint én. Mennyire kényelmes azt gondolni, hogy a vágyak szépen hozzáidomulnak a lehetőségekhez!…
Ami a legjobban tetszett ebben a könyvben, hogy nem nyálas, nem hatásvadász, a röviden elmesélhető sztori baljós fenyegetése ellenére sem! Egyszerűen – emberi.

4 hozzászólás
SophiaS25>!
Peter Marshall: Tombol a hold

Elgondolkodtató könyv.
Tele van olyan mindennapi témákkal, melyeket az emberek előszeretettel vitatnak meg. Érdekes világszemlélet, ugyanakkor relatív boldogság. Olyan problémák, amelyeket csak egy olyan ember képes megérteni, aki át is élte a dolgokat.
Valójában nem rossz mű, sőt. Az író lenyűgöző stílussal ír, melyhez remek történet társul. Két bénult fiatal élettörténete, megfűszerezve egy helyzete ellenére is szarkasztikus főszereplővel, ugyanakkor több perspektívából bemutatott elgondolás Istenről. Röviden egy igazán érdekes könyv, melyre szüksége volt az én szedett-vedett gondolataimnak. És bizony meg is változott bizonyos értelemben a világszemléletem. Másként gondolok a mozgássérültekre, a különféle bénulásos betegekre, és talán az életet is másképpen látom.
Összességében tehát érdemes elolvasni, de ajánlatos felkészülni a végén levő mélyreható változásra.


Népszerű idézetek

Sweety>!

– A boldogság relatív – mondtam. – És csak utólag ismerhető fel. Sose tudjuk, hogy boldogok vagyunk, csak azt, hogy boldogok voltunk.

142. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
8 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

– Maga nem hívő?
– Nem tudom. Épp ezért nem is tudok templomba járni.
– Pedig az egyetlen hely, ahol megtalálja a feleletet.
– Nem – mondtam. – Ott minden más válasz hendikeppel indul Isten javára. Én becsületes választ akarok. Azt pedig csak magamban találhatom meg.

140. oldal (Európa)

Kapcsolódó szócikkek: hendikep
7 hozzászólás
Sweety>!

Hogy akármi a helyzet ezen a világon, akármilyen is a körülmények, csak két osztály van. A hülyék és a nem hülyék.

148. oldal

2 hozzászólás
olvasóbarát>!

Odakinn guggol gyermekkorom árnyéka, és keservesen sír.

155. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

– Nem mindenkinek van előítélete a bőr színével szemben. Nem mindenki antiszemita. A többségből csak a kisebbség az, a hangoskodók. De a nagy többség hallgat, egyedül a maga dolgával törődik, és ez a hiba. Hogy azzal nem tünteted el a levéltetűt a rózsáról, ha úgy teszel, mintha nem volna ott. Azzal sem, ha más rózsát vásárolsz. Azt kell megvédened, amid van. El kell pusztítanod a levéltetűt. Csak ott a baj, hogy nem mindenki szeret kertészkedni.

211. oldal (Európa)

Kapcsolódó szócikkek: levéltetű · rózsa
márti>!

De joga volt neki is, hogy próbáljon, hogy szenvedjen, hogy sírjon, hogy elbukjon. Hiszen úgyis csak ennyi az, amiben minden embernek része van.

Aranymag>!

A tolókocsi nem azoknak nagy dolog, akik benne ülnek. Hanem akik nem ülnek benne, és azt képzelik, hogy olyan nagy dolog.

123. oldal

Molly>!

Ha Ednának az agytekervényei is olyan szépen fejlődnek, mint az emlőmirigyei, szikrázóan okos lett volna, de ha egyszer nem, hát nem.

39. oldal

3 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

ANYÁNK: Bruce.
ÉN: Tessék.
ANYÁNK: De ugye, te azért keresztény vagy, fiam?
ÉN: Nem. Egyébként mi az, hogy keresztény?
ANYÁNK: Annak kéne lenned. Mert az valahogy nincs rendjén, ha nem vagy keresztény.
ÉN: Előbb-utóbb csak rájövök, hogy mi vagyok. Most még magam se tudom, mit higgyek. Kiderülhet, hogy szükségem van Istenre, de ha igen, akkor se próbálom mások nyakára erőltetni, mint Harold. Jöjjenek rá ők is maguktól. És ha másra jönnek rá, mint én, ugyanannyi joguk van rá nekik is, mint nekem. Kétféle igazság még nem mindjárt hamisság. Egyszerűen csak kétféle igazság.

29. oldal (Európa)

Kapcsolódó szócikkek: Bruce Pritchard
Sárhelyi_Erika I>!

– Nem is olyan nagy különbség, mi?
– Micsoda? – kérdezte apám. – Milyen különbség?
– A lakodalom meg a halotti tor között. Körülbelül egy ár. És valami szegény fickó veszt rajta: itt is, ott is.

64. oldal (Európa)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Hazel Gaynor – Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban
Lia Louis: Nyolc boldog óra
Bethan Roberts: Az én rendőröm
Diana Hunt: Őrület határán
Ruby Saw: Lucy
Ellie Midwood: A lelkem Auschwitzban maradt
Ken Follett: Egy új korszak hajnala
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya