Ady ​Endre nagyváradi sajtópere és börtönnapjai 2 csillagozás

Egy kis séta
Péter I. Zoltán – Tóth János: Ady Endre nagyváradi sajtópere és börtönnapjai

1901-ben az akkor már Nagyváradon újságíróskodó Ady Endre kritikus hangú jegyzetet írt az úgynevezett kanonok sor épületeiben elzárkózó és ott dőzsölő katolikus papok életviteléről, életmódjáról, de valójában a klérus ellen. Az egyház, az egyház nevében, ezt követően őt beperelte. Több mint két év telt el, amikor is végrehajtható ítélet született, amely Adyt háromnapos elzárásra ítélte. Bevonult. Éttermek versengtek azért, hogy ellátását biztosítsák. Az irodalomtörténet és a mai krónikusok számára sokáig hozzáférhetetlen volt az a dokumentum, amely most titokzatos úton előkerült. Hála és köszönet Tóth János muzeológusnak és Péter I. Zoltán írónak, akik feldolgozták, újabb ismeretekkel egészítették ki a csaknem százéves, eltűntnek hitt dokumentumot.

>!
Noran, Budapest, 2012
142 oldal · ISBN: 9789639996755

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Ady Endre


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

latinta P>!
Péter I. Zoltán – Tóth János: Ady Endre nagyváradi sajtópere és börtönnapjai

Igen érdekes korabeli világot mutat be ez a dokumentumokból összeállított könyv. A 24 éves Ady Endre peres ügyét tárgyalja, s nem mellékesen idézi a jegyzőkönyveket, a kortársak vélekedését. Megtudhatjuk belőle azt is, milyen lassú volt akkortájt az igazságszolgáltatás ügymenete, hiszen a „tett elkövetése” után még jócskán csócsálták az inkriminált cikket mindenféle fórumokon. A fiatal újságíró Adynak remek barátai vannak, ők is megszólalnak e könyv lapjain.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

latinta P>!

A per másnapján, december 19-én a NAGYVÁRADI NAPLÓ egyik belső oldalán Ady – teljes aláírással – A nagyváradi káptalan tisztessége címmel külön is kommentálta a törvényszéken történteket:

A nagyváradi latin szertartású káptalan főtisztelendő, nagyságos és méltóságos tagjai gratulálhatnak önmaguknak. Mától kezdve nincs köztük „mihaszna”, nincs köztük „ingyenélő”. Ítéletben kimondta a tekintetes törvényszék…

A tekintetes törvényszék bölcs bíráinak ítélete előtt meghajlom, meg kell hajolnom. Csupán fellebbeztem ellene. Az ő ítélkezésükhöz nem lehet, nem szabad az én szavaimnak férkőzni.

Tessék egyebekben örvendezni tisztelt reakció!… Ez fényesen, szépen sikerült. Hejh, de pompás előrelátással csinálták is meg azt az új sajtótörvényt!… Fiatal, túlontúl becsületes hitű, butaságok ellen küzdő, kis újságíró cikket ír, amelyben azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a Káptalan-sornak nem mindegyik lakója teljesíti hivatalát krisztusi szellemben. Hatalmának, tradicionális nimbuszának, tekintélyének egész súlyával ráfeküsznek ezért azok, akiknek kedvez a reakció első beharangozója, az új sajtótörvény, mely ebben a szerencsétlen országban az egyetlen szabad institucióra, a sajtóra is rámérte a halálos csapást… Három nap? Jó, hogy akasztófára nem kerültem. Köszönöm Erdélyi exminiszter úréknak, hogy eddig egyelőre mégsem mentek volt el.

Tudja Isten, egy darabig az forgott az eszemben, hogy nem szúrok meg többet a tollammal senkit. Sem hájas kanonokot, sem feudális pisztolyos urakat, senkit, de senkit… Mért legyek én őrült spanyol Kisázsiában? Menjen minden visszafelé! Mikorára odaérünk, hogy ismét omnes Lutherani comburantur – már én tán befejezem kis játékaimat. Ellenben addig nem törik be a fejemet, s nem élek a Nagy Gézáék rabkonyháján. Szükségem van nekem erre?…

…Hát szükségem van. És egyelőre nem kívánom az eszemet csöndes sutra tenni, sem tisztességesebb országba kivándorolni. Nekem megvannak a magam törvényei, ezek kedvéért kiállom a dicsőséges magyar államét is.

Egyébként sok fényes rehabilitáló ítéletet kívánok még minden káptalanoknak. Sajnos, nem ígérhetem meg nekik, hogy jövőre már nem zárhatnak el. Még egyszer-kétszer tán útjukban leszek.

79-81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ady Endre · Nagyváradi Napló
latinta P>!

Ady reflexiója perének két nappal előbbi, távollétében lezajlott tárgyalásához Az ingyenélés cím alatt jelent meg. Ez az érdekes módon harmadik személyben megfogalmazott kis cikk azt mutatja, hogy a költő mennyire szívére vette a háromnapi büntetést.

A sajtón mindenki szeret ütni. Legkivált a konzervatív öreg bácsik és a megcsontosodott, megméltóságosodott bürokraták. Komolyabb glosszát maga Ady Endre sem óhajt fűzni azokhoz, amiket Sável Kálmán főügyész az ő sajtóperének táblai tárgyalásán elmondott. Különben is alaposan elbánt a főügyész úrral dr. Dési Géza. Csak az inkriminált ingyenélésről akarunk itt az apróbetűs rovatban szólani. Csakugyan olyan súlyos szó volna ez a szó? Csak két fogalommal állhat kontrasztban: a drágánéléssel és az akciótlan éléssel. Most már az ördög tudja, hogy áll a dolog. Ha azt írja valaki egy kanonokról, hogy nagyon drágán él, mindjárt ráfogják az emberre, hogy szekularizálni [világi célokra kisajátítani] óhajtja a papi vagyont. Ha meg az íródik, hogy egy kanonok akcióban van, megint félreértés támad. A »Figaro« egy emlékezetesen ragyogó cikket közölt volt a múlt évben. A cikknek még nagyobb érdekességet adott, hogy állítólag egy egzotikus princ, Jukanter herceg írta. A cikk azt fejtegeti, hogy a lázasan dolgozó művelt emberiség célja voltaképpen egy a tropikus tájak semmittevő lakóinak céljával. Az emberiség azt az állapotot igyekezik megteremteni, melyben örökös élvezetben, a semmittevés boldogságában lesz része mindenkinek. Valóban lehet-e szebb célja az emberiségnek, mint az eljövendő új olimpuszi életnek a kiküzdése? És ha a nagyváradi kanonokok esetleg már előlegezték volna maguknak ezt az olimpuszt, hát olyan nagy baj ez? Csak ezt akartuk kérdezni. Ezt is csak így szelíden. Bajos dolog ám ma őszintén írni. A szabad szónak milliónyi az ellensége s a Kozma Sándorok helyébe Sável Kálmánok jövének…

93-95. oldal

latinta P>!

A dualizmus korszakában, a 20. század hajnalán Nagyváradon a császári és királyi közös hadsereg legmutatósabb tisztjei csörtették kardjukat a korzón, katolikus királyi jogakadémia tanárai nevelték az ifjúságot, merkantil zsidó családok üzletei tették láthatóvá a kapitalizmust, a szabadkőműves páholy művelt értelmisége igyekezett haladásra serkenteni a polgárokat, és a gyárak munkásaiból termett proletárság körében terjedtek a forradalmi eszmék. A két ellenlábas világ: a nyeregben ülő és magát örök életűnek vélt osztályuralom és az ébredező, változásokat kívánó haladás kezdtek mérkőzni itt; igen jól szerkesztett és írt napilapok hasábjain mérték össze a vezetők szellemi pengéjüket. az újjászületni készülő Magyarország vajúdott itt.

5. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sík Csaba – Vekerdi László: A 2x2 józansága
Benedek István: Aranyketrec
Morvai Krisztina – Simek Kitti: Kitti
Ferdinandy György: Üzenőfüzet
Kubiszyn Viktor: Drognapló
Cser László: Himnusz a kereszten
Finta Kata: Üvegerdő
Csalog Zsolt: M. Lajos, 42 éves / Lajos M., aged 42
Szilágyi György: A Nyilas jegyében
Rados Virág: A visszakapott élet