Kutya ​csillagkép 77 csillagozás

Peter Heller: Kutya csillagkép

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hig valami okból túlélte az influenzajárványt, amely mindenkit elpusztított a környezetében. Meghalt a felesége, a barátai; egy elhagyatott repülőtér egyik hangárjában él kutyájával, Jasperrel és egy harcias, fegyvermániás, embergyűlölő férfival, Bangley-vel. Hig az 1956-s Cessnájával a reptér széléig merészkedik, eljár a hegyekbe horgászni, hogy úgy tegyen, mintha semmi nem változott volna. Ám amikor egy véletlen adást fog a gépének a rádióján, a hang reményt ébreszt benne, hogy létezik egy jobb élet – olyan, mint amilyen a régi élete volt – a repülőtéren túl. Mindent kockáztatva túlrepül azon a ponton, ahonnan még biztonságban vissza tudna térni a reptérre és követi a recsegő rádió-hangot. Amit talál, sokkal jobb és sokkal rosszabb, mint amit valaha remélni mert. San Francisco Chronicle és Atlantic Monthly: az év legjobb könyve.

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2013
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632612782 · Fordította: Bozai Ágota
>!
Maxim, Szeged, 2013
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632612799 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Bruce Bangley · Hig


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 57

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Roszka>!
Peter Heller: Kutya csillagkép

Egész biztosan nem konyhafelújítás közben kellett volna olvasnom! Nagyon jó történet, egy világvége utáni maroknyi túlélő küzdelme a magánnyal, a lelkiismeretükkel, az érzéseikkel, az érzelmekkel. Valamint ezek hiányával.Küzdelem a gyásszal, mikor elveszíti egyikük a társát, aki már kilenc éve többször megmentette az életét. De van halvány remény is a végén.

2 hozzászólás
kriszet_Paulinusz P>!
Peter Heller: Kutya csillagkép

„Úgy éreztem, hogy a szívem menten kifakad. A kifakadás persze más, mint a megszakadás. Úgy éreztem, csordultig telt szépséggel, egy csepp sem fér már belé. De nem csak azzal, nem csak szépséggel. Volt valami olyan érzés is benne, hogy beleillek a világba. A sima kövek alkotta kanyarulatba, az összehajló sziklák közé. A lucfenyők illatába. A tó fekete vizében köröket leíró kis pisztránghoz. És nem kell semmiért hálát adnom. Csak lenni. Csak horgászni. Csak felgyalogolni a patak mentén, rám sötétedik, fázom, minden egy. Ez mind valahogy én vagyok.”

Azt hiszem a disztópiák egyik gyöngye ez a könyv, de…
megint megtanultam sírni,
félni a jövőtől,
félni attól, hogy milyen reggelekre ébredek,
hogy nem él örökké a kutyám,
hogy én sem élek örökké,
hogy minden napnak meg kellene adni a tiszteletet,
és félek attól, hogy soha többet nem tudjuk egymást úgy tisztelni, ahogy kellene.

„Van olyan fájdalom, amiből az ember nem gondolkodhatja ki magát. Amit nem lehet kibeszélni magunkból […] Menni lehet. Egyik láb a másik után. Belégzés, kilégzés […] A veszteséget nem lehet megemészteni. A veszteség benne van az arcod, a melled sejtjeiben, a szemed mögött, a gyomrod csikordulásában. Izom, ín, csont. Ez vagy. Ennyi vagy.”
Ez az egyik legjobb disztópia, amit az elmúlt években olvastam!

csartak P>!
Peter Heller: Kutya csillagkép

Milyen világ az, ami színes, de közben üres, mert lassan eltűnik az élet? Milyen egyetlen ember szemszögéből látni egy egészségügyi világkatasztrófa következményeit? Ráadásul ha ez az ember félig-meddig a saját belső világába bezárkózva él… Mert ugyan a jelenben cselekszik, de közben felvillanó képekben a múltról beszél. De ezt annyira, hogy néha már azt hittem róla, hogy meghasadt a tudata, és fele se igaz, amit lát.
Két részre tudom felosztani a történetet: Ha maga a cselekmény kerül előtérbe, akkor izgalmas, pörgős. De van egy másik, elmélkedős része, ami viszont lassú. Ezeket a részek összemixelődnek: Lassú, haladunk, lassú, lassú, haladunk.
Az író nagy művelője a szavaknak, így szép, hatásos mondatok sorakoznak fel. Érződik, hogy nagy szerelmese a repülésnek. Ha utat tesz meg a Bestiával, akkor szinte mi is vele együtt repülünk. De ugyanígy lelkesen ír a másik két szenvedélyéről, a vadászatról, és a horgászatról is. Előfordul, hogy túl sokáig időz egy-egy pillanaton, ezáltal vonatottá válik a cselekmény. De ez az érzés kettős. Mert igaz, hogy vonatott, de közben meg költői és szép is. Szomorúan szép. Belemar az emberbe, nem ereszti a gondolat. Hogy milyen gazdag a világunk, mi mindent veszthetnénk. Vagy veszthetünk.

1 hozzászólás
Bélabá>!
Peter Heller: Kutya csillagkép

Lenyűgöző, olvasmányos posztapokaliptikus történet. Teljesen véletlenül jött most a kezembe, és elég furán hatott a Covid közepette… Egyébként egy könyvtáros hölgy zengett róla ódát évekkel ezelőtt, akkor szereztem róla tudomást.
Egy halálos influenza járvány után alig marad pár túlélő, akiknek a küzdelmét – szó szerint és átvitt értelemben – ábrázolja Heller regénye. Tetszett a természetközeliség, az, hogy a durva részeket elnyomta ezzel mintegy nyugtatólag. Egy kicsit Malevil-es, egy kissé Az út is eszembe jutott közben. Volt benne küzdelem, lelki vívódás és némi romantika. Magával ragadott végig, sajnáltam, hogy vége lett. Természetesen ötöst adok, sőt még kedvencelem is!

josageszter P>!
Peter Heller: Kutya csillagkép

Lassan csörgedező filozófiai regény, ami azzal a témakörrel foglalkozik hogy, mi lenne ha egy virus kiirtaná az emberiséget és már csak kevés ember élne, hogyan alakulna és épülne fel ismét a társadalom – jelen esetben sehogy. A főszereplő nekem nagyon szimpatikus, megtartotta emberséget az embertelen körülmények között, még is küzdött erkölcseivel, rengeteg etikai, morális kérdést vet fel és átértékeli az életét, fontosak lesznek olyan dolgok, amik régen természetesek voltak. A nagy csattanó, hogy mit is tálal Hig, lehet nem akkora durranás, de még is mi mást találhatna valaki egy ilyen világban? Számomra teljesen elfogadható volt a könyv további folytatása, főleg hogy előtte spoiler Nagyon tetszett és nagyon igaz az, hogy mennyire egymásra tudnak találni, milyen könnyen kialakul egy családra jellemző kötelék teljesen ellentétes emberek között. Bár ha jobban belegondulunk, ki lenne a barátja a saját testvérének, ha nem a testvérének született volna? A fogalmazás mód igényes, szépirodalmi. Kiemelkedő a disztópiák közül, amely egy teljesen – számomra – új nézőpontból közeliti meg a műfajt, kerülve mindenféle tini drámát és tini hősöket.

Shion_Blanc P>!
Peter Heller: Kutya csillagkép

Végre nem egy tinirománcos disztópia!
Bár, először nem szándékoztam elolvasni, mert a túlélősdi nem az én műfajom, de végül cseppet sem bántam meg.
Az író stílusa könnyed, de mégis remek. Szerencsére nem annyira, hogy úgy érezzük, hogy személyesen éljük át a történetet, de mintha végig ott állnánk a főszereplő mellett és látnánk min megy keresztül, ami talán jobb is így.
Szerintem ez egy remek történet arról, hogy mivé válhatna az ember, ha egyszer csak megszűnne az a civilizált világ amiben élünk és az így kapott kép… nos, kellően elborzasztó.
Az örök tanulság: Ember embernek farkasa, de néha a farkasok is legbelül szelídek….

anni_olvas>!
Peter Heller: Kutya csillagkép

Végig az érdekelt, mi az a nagy dolog, amit Hig talál, mi az, ami sokkal jobb és sokkal rosszabb, mint amit valaha remélni mert. Nem tudtam meg. Ezért csak négy csillag.
Számomra nagyon hajaz McCarthy-tól Az útra, de az rövidsége ellenére sokkal izgalmasabb és átütőbb volt ennél, ez valahogy végig döcögött…. Ez az influenza-téma pedig úgy emlékszem, már volt egy /több/ filmben.

arsenal0522>!
Peter Heller: Kutya csillagkép

Kicsit bajban vagyok az értékeléssel, mert tetszett is a könyv, meg nem is; ez utóbbi érzést a nyilvánvaló hasonlóság okozta Cormac McCarthy Az út című könyvével. Ha azt nem olvastam volna,akkor simán megadtam volna az öt csillagot is, így viszont csak nagy jóindulattal adtam meg a négyet, elsősorban a könyv hangulata miatt. A hasonlóságokról: egyrészt a stílus, a gondolatjelek nélküli tőmondatok, rövid, velős párbeszédek hajaznak McCarthy könyvére.
Aztán a hasonlóság a történetben: ugyanaz a kihalt, posztapokaliptikus világ, ahol csak kétféle túlélő létezik; a gondolkodó, reménykedő ember, és vele szemben a kannibalizmusra is hajlamos, elvadult, bűnöző egyedek.
Az út történetében ismeretlen kataklizma pusztította el a földet, ezért minden sivár, szürke, ebben a könyvben – mivel influenzavírus tizedelte meg a lakosságot (és az állatvilág egy részét) – legalább a természet nem pusztult el teljesen, ezért kicsit színesebb a világ…
És kevésbé nyomasztó, mint az a történet, de ettől függetlenül letaglóz…nagyon elgondolkodtató könyv…mint kutyás moly, Jasper eseténél meg a szívem is megszakadt.
Azt a zavaró gondolatot meg, hogy a mutáns vírusok tulajdonképpen bármikor
elszaporodhatnak, azt igyekszem elásni az agyam egy távoli szobájának
egy eldugott fiókjába

hattori>!
Peter Heller: Kutya csillagkép

Ha író lennék, pont így szeretnék írni. Nagyon megfogott a tagolt írás, szép, de érthető rövid mondatokkal megírt történet – még a stílus is természetközeli.

Bogas>!
Peter Heller: Kutya csillagkép

Hívószavaink valának: remény a reménytelenségben, ember és természet, emberi természet, gyász, magány, kötődés. Ja, és legyen benne kutya, mert az jobbá tesz mindent. (De tényleg.) Műveljük kertjeinket, mert az meg minket tesz jobbá.
Homo sum, humani nihil a me alienum puto, főleg, ha már ilyen kevesen maradtunk emberek ebben a posztapokaliptikus világban.
Ami pedig ezt a regényt jobbá tenné: kevesebb szerkesztési hiba, esetleg egy hangyabokányival jobb fordítás. (Meg ha nem érezném azt, hogy ezt tulajdonképpen már olvastam Az útban meg a Station Elevenben, de ez legyen az én problémám.)


Népszerű idézetek

csartak P>!

A gyász egy elem. Megvan a maga ciklusa, mint a szénciklus, nitrogénciklus. Felezési ideje nem állapítható meg, soha nem tűnik el, soha. Mindenkibe behatol, ki-be jár.

144. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász
arsenal0522>!

Az élők és halottak között talán csak az a különbség, hogy az élők gyakran akarnak dermedtek, érzéketlenek lenni, míg a halottak soha, ha egyáltalán akarnak valamit.

195. oldal

2 hozzászólás
csartak P>!

Jól elvan a magányával; mint a harangpalástban visszhangzó harang.

66. oldal

csartak P>!

Még azelőtt volt egy tévéműsor: Élet az emberek után. Láttam minden egyes adást. Felvettem. Telejesen függő lettem. Lenyűgözött. Maga az ötlet: milyen lenne New York City ezer év múlva: árapályos folyótorkolat. Mocsár. Folyó. Erdő. Hegyek. Tetszett. Nem tudnám megmondani, miért. Teljesen rabul ejtett.

37. oldal

9 hozzászólás
csartak P>!

Az én dolgom: lehántom az izmokat a karokról, mellekről, alfelekről, lábikrákról. Vékony szeletekre vágom, sós vízbe áztatom és megszárítom, hogy Jaspernek legyen mit ennie, amikor más zsákmány nincs. Emlékszel, hogy járt az a rugby csapat, amelynek a repülőgépe az Andokban lezuhant? A hullák hullák voltak, már halottak. Ők is azt csinálták, hogy életben maradjanak. Én sem vagyok más. Én a kutyáért csinálom. Én őzhúst eszek, halat, nyulat. A Jaspernek szárított húst légmentesen záródó zacskókban tartom. Biztosra veszem, hogy ezt szereti a legjobban; a só miatt. Holnap is ezt fogom csinálni. Csak a fiúval nem. Nem gyengédebben, nem részvéttel, de egyben temetem el a sastollával együtt.

63. oldal

1 hozzászólás
Dyus33>!

Nem robbantam, mint valami bomba vagy ilyesmi, de darabjaimra hulltam. Egyenként. Darabjaim ellebegtek, mintha pályára álltak volna körülöttem. Mintha hasadó galaxis lennék. Rendkívül lassított mozgású megsemmisülés.

315. oldal

arsenal0522>!

Van olyan fájdalom, amiből az ember nem gondolkodhatja ki magát. Amit nem lehet kibeszélni magunkból.

142. oldal

arsenal0522>!

Akkoriban néha, ha elmentem Jasperrel horgászni, fel a Sulphur folyóhoz, elértem azt az állapotot, ahonnan nincs tovább. Úgy éreztem, hogy a szívem menten kifakad. A kifakadás persze más, mint a megszakadás. Úgy éreztem, csordultig telt szépséggel, egy csepp sem fér már belé. De nem csak azzal, nem csak szépséggel. Volt valami olyan érzés is benne, hogy beleillek a világba. A sima kövek alkotta kanyarulatba, az összehajló fák közé. A lucfenyők illatába. A tó fekete vizében köröket leíró kis pisztránghoz. És nem kell semmiért hálát adnom. Csak lenni.

21. oldal

Lillam>!

A veszteséget nem lehet megemészteni. A veszteség benne van az arcod, melled sejtjeiben, a szemed mögött, a gyomrod csikordulásában. Izom, ín, csont. Ez vagy. Ennyi vagy.

143

csartak P>!

Nem éreztem úgy, hogy legszívesebben elmennék a folyón át a fák közé.

222. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Martin: Hegyek között
Ben H. Winters: Végső ígéretek
R. J. Hendon: Korcsok
W. Bruce Cameron: Egy kutya hazatér
Mary Alice Monroe: Déli karácsony
Jenny B. Jones: Tiéd leszek!
Kevin Hearne: Hexed – Megátkozva
Kate DiCamillo: Penny miatt
Nora Roberts: Nyomkövetők
Abby Jimenez: A póráz két végén