Freddie ​Mercury 25 csillagozás

Peter Freestone: Freddie Mercury Peter Freestone: Freddie Mercury

Peter ​Freestone, a alegjobb barát vallomása.
„Tizenkét évig napi kapcsolatban álltam vele…, ennek jegyében főszakács, mosogató, pincér, komornyik, inas, titkár, írnok, takarító, gyerekfelügyelő (a gyerek ő maga volt) és személyi levelező voltam. Velem járt bevásárolni és műtárgyakat venni, én voltam vele, amikor a világot járta, együtt álltunk a siker csúcsán, és a szakadék alján. …Én voltam a testőre, és én voltam az ápolója, amikor kellett”
Peter Freestone személyi titkára volt Freddie Mercurynak. Freddie-vel lakott Londonban, Münchenben és New Yorkban; mellette volt a halála pillanatában is. Ettől feljogosítva érezte magát arra, hogy a legőszintébb vallomást megírja Mercury életéről. A valóságot mindarról, amit a pletykák elferdítettek.
Peter Freestone bemutatja mindazokat, akik valamilyen módon szerepet játszottak Freddie Mercury különleges, hol kicsattanóan vidám, hol pedig tragikus életében: olyan hírességeket, mint Elton John, Dave Clark, Elizabeth Taylor… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Helikon, Budapest, 2016
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278216
>!
Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 2006
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638700718 · Fordította: Pap Zoltán

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Freddie Mercury · David Bowie


Kedvencelte 2

Most olvassa 10

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 49


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IP
Peter Freestone: Freddie Mercury

Most, hogy itt van nekünk a Bohém rapszódia, a Queen kultusza megint szintet lépett – hogy jó, vagy rossz irányba, arról még sokat fogunk vitatkozni, és vélhetően nagyon sok kritika fogja majd érni a mozit is, miután a tömegek kiheverték az arcukba tolt látványt és hangot. Egykori fanatikus Queen-rajongóként is felvállalom, hogy nem néztem meg a filmet, és láttam/hallottam róla eleget ahhoz, hogy ezen a döntésen ne változtassak még egy darabig. Nem azért, mert kronologikus szempontból sok mindent elcsaltak a bandával kapcsolatban, vagy mert Malek inkább tűnik egy kabaréba való Freddie-imitátornak, mintsem nők és férfiak részéről egyaránt szexistennek tartott rocksztárnak, hanem mert a fent említett zenekari kultuszt idestova harminc éve nagyon esetlenül és következetlenül, leginkább manipulatívan építi a bandát meghatározó két vezéralak: Roger Taylor és Brian May*. Régi teóriám, hogy ők nemcsak a Queen-örökség ápolását tűzték ki maguk elé szent célul, hanem a banda attitűdjének kifényesítését is. Ez talán egy régi traumából, a nyolcvanas években körülöttük legyeskedő bulvármédia elnyomásából származhat – akkor Mercury homoszexualitása és betegsége mellett May apjának halála, depressziója, válása, Taylor kicsapongásai és válása is kedvenc témája volt az angol újságoknak. A Queen hosszú időn át sütkérezett a vakuk fényében, a hetvenes években konkrétan mindent elkövettek, hogy címlapon legyenek – a nyolcvanas években azonban mindez a visszájára fordult, a végső törés pedig Mercury halálakor jöhetett el: ekkor ugyanis senki sem tudta, mit kell tenni a Queennel, hogyan lehet méltón kezelni egy nyilvánvalóan kimúlt, de fel nem oszlatott zenekart. A dilemmára ráadásul két olyan tag kereste a választ, akik abban a hitben éltek, hogy a bulvársajtó miatt a világ ferde szemmel néz rájuk, nekik pedig rendet kell tenniük a fejekben: így jött létre a Bohém rapszódiában csúcsra járatott „családbarát-Queen” image, amit valószínűleg a témában leginkább érintett tag vétózna meg elsőként, ha tehetné – Freddie Mercury.

Mert milyen is volt valójában Mercury? Mármint a színpadtól távol, amikor nem atombiztos egóval és karmával hergelte a tízezres tömegeket estéről estére, hanem kedvenc macskái társaságában ejtőzött londoni házában, netán a müncheni és montreux-i éjszakai életben korzózva, avagy egyszerűen csak a baráti közösségében.
Peter Freestone, Freddie személyi titkára és közeli barátja erre a kérdésre ad nekünk kimerítő választ. A szerzőről érdemes tudni, hogy 1979 végétől egészen az énekes haláláig folyamatosan ott volt a főhős mellett, kapcsolatuk igen szoros barátsággá fejlődött, ugyanakkor a kötetben közölt fotók alapján azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy ennél még intimebb volt a viszonyuk. Abba mindenesetre félelmetes belegondolni, hogy Freestone olyan szinten látott bele Freddie életébe, mint May és Taylor a hetvenes évek legeleje óta soha, sőt, általa derül ki, hogy a szűk baráti körnek nem igazán voltak tagjai a Queen zenészei. Az emlékek tehát Freestone esetében nem kapnak semmiféle színezetet, neki nem kötelessége és igénye, hogy bármit is leplezzen Freddie személyiségéből. Így az általa megfestett Mercury egy életet habzsoló, nagyszívű, féktelen, de igencsak emberi, komplexusokkal is küzdő sztárnak hat, aki bizony homoszexuális, ahogyan az őt körülvevő társaság legjava is. Óriási érdeme a szerzőnek, hogy utóbbi motívumot olyan természetességgel tudja kifejteni, hogy abban ne legyen semmiféle megbotránkoztató felhang; a maga teljes természetességében beszél egy ember szexuális identitásáról. Ő talán az első és egyedüli író, aki Freddie életvitelét ebben a formában képes volt hitelesen ábrázolni, látható megilletődöttség, látens meleg-ellenesség, vagy indulatkeltés nélkül – miközben a legtöbbször éppen ebbe törik bele a zenei irányból közelítő szakírók bicskája.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy Queen-kutatásra nem ez a könyv a legjobb választás. Persze szükségszerűen vannak benne utalások a stúdiómunkára, klipforgatásokra, dalszerzésre, de ezek elenyésző részét teszik ki a teljes terjedelemnek. A Mercury szólólemezekről viszont sokat tudhatunk meg, és nagyon szívmelengető látni, mennyire fontos volt Freddie-nek a Montserrat Caballéval közös munka. Ezzel együtt, ha valaki azt szeretné tudni, milyen technikával játszotta fel Taylor a The Miracle nem-szintis dobtémáit, ne ezt a könyvet üsse fel!

A korábbi értékelések már kihangsúlyozták az írás negatív oldalait – ezek a kritikák persze állnak, sok az önismétlés, a látszólag felesleges részletekben való elmerülés, és néhol tényleg eléggé unalmassá válik a szöveg. Illetve azt is el tudom képzelni, hogy aki még a Bohém rapszódia hatása alatt van, az mp3 lejátszóján pedig folyamatosan ismétlődik a BohRhap/Somebody to Love/WATC daltrilógia, az egyenesen kiakad majd az itt leírtakon. De ha tényleg érdekel minket Freddie, ez a könyv talán az első számú kötelező olvasmányunk.

*Ennek nincs sok köze a könyvhöz, de nagyon bántó látni, mennyire pofátlanul próbálják a Bohém rapszódiában a Queen Freddie Mercury-ját kontrasztba állítani a meleg Freddie Mercury-val: ez az egész sztori a szólókarrierrel kapcsolatos bocsánatkéréssel, meg a csábító meleg menedzserrel minimum gáz, tombolni kéne miatta a rajongóknak, hisz Freddie volt az utolsó, aki a sikerek csúcsán szólókarrierbe kezdett, és ő volt talán az egyetlen, aki sosem rohant el a stúdióból hisztériázva, kilépéssel fenyegetőzve. May és Taylor egyszerűen elhazudja saját maga felelősségét és viseltes dolgait, és őszintén mondom, nem fogok csodálkozni, ha hamarosan a film homofób élét is felfedezik majd az emberek – csakhogy addig a nagy többség már egy teljesen más, sosem létező Mercury képét fogja őrizni az emlékezetében…

>!
Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 2006
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638700718 · Fordította: Pap Zoltán
19 hozzászólás
>!
Zakuro
Peter Freestone: Freddie Mercury

Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam (annak ellenére, hogy az eddig látott dokumentumfilmek és videók alapján nekem Peter Freestone nem volt valami szimpatikus) – és, bár olvastatta magát, egy nagyon picit csalódtam.
Az azért erőteljesen látszik, hogy a könyv szerzője nem író. Nem épp egy vaskos kötet, mégis, a benne szereplő információk egy részét én kihúzattam volna – nem azért, mintha nem lett volna nagyon érdekes, hogy melyik bandatagnak mit vásárolt a legelső alkalommal, amikor alkalmazták, vagy hogy hogy rendezték be a házat, meg hasonlók; csak egyszerűen ezek nem relevánsak. Elveszik a részletek között, és kb. a könyv felénél tartottam már, mikor elgondolkoztam azon, hogy bár már mindjárt vége, mégsem érzem magamhoz közelebb Freddie-t, pedig talán ez lett volna a cél. Időnként azt éreztem, mintha erre maga Freestone is rájött volna, ezért két leírás között gyorsan bedobott egy-két sztorit és elszólást is Freddie-től; ezek tetszettek, jók voltak, és több kellett volna belőlük. A könyv maga meg ugye azért íródott, hogy cáfolja a bulvárlapok pletykáit – ezért is adtam jórészt ennyi csillagot, mert magát a célt nemesnek tartom és dicséretesnek –, de összesen két olyan alkalomra emlékszem, amikor megjegyezte: Ja, amúgy az nem történt meg! Ennyi.
Zavartak az ismétlések is; a sokadik remekül szórakoztunk, és annyira nem szórakoztunk jól után már csak a szememet forgattam.
A vacsora és étkezések leírása egyébként tetszett, elég érzékletesek lettek – komolyan éhes lettem, amíg olvastam :DD Szívesen részt vettem volna amúgy egy olyan vacsin :3
Ami még zavart, az az, hogy olyan csapongó – az elején elindul egy irányba (amikor megismerkedtek), a végén pedig az utolsó hetek és a temetés leírásával zárul, de a kettő közt ugrál összevissza. Látszik, hogy csak azt írta le, ami épp eszébe jutott; és igen, ha valaki visszaemlékezést ír, akkor előfordulhat, hogy nem épp kronologikus sorrendben jutnak eszébe a különböző események, de a végén azért jobb lett volna valami rendszert teremteni, mert ez így elég kusza.
Mindent összevetve a szerző stílusa nekem tetszett; csak sajnáltam, hogy a sok leírás között a kvázi főszereplő elveszett.

>!
padmee
Peter Freestone: Freddie Mercury

A könyv szerzője kétségkívül szerette, elfogadta és megértette Freddie Mercuryt. Emellett nagyon becsületesen mindig jelzi, hogy amit leír, az az ő szemszögét, véleményét tükrözi, és bevallja, hogy néha az emlékeiben is bizonytalan. Mégis úgy érzem, hogy valós képet sikerült rajzolnia barátjáról. A hiperaktív, türelmetlen, energiáit és feszültségét felfokozott partikon és konfliktuskeltésben levezető, de ugyanakkor ebből táplálkozó művész másik oldala egy melegszívű, barátait nagy becsben tartó (bár manipulálni is képes) ember. Engem nagyon érdekelt a hétköznapi élete: milyen ételeket evett, milyen újságokat olvasott, milyen filmeket nézett, kik voltak a kedvencei, és egyáltalán hogyan lakott. Kiderült, hogy Freddie Mercury kiváló stílusérzékkel rendelkezett és meglepő módon rendszerető volt. Ezek a hétköznapi apróságok hozzák olyan közel az extravagáns showmant, hogy végül az olvasó már nem a tehetséges művészt, hanem az embert gyászolja.

>!
altagi P
Peter Freestone: Freddie Mercury

Amit a legjobban szerettem: minden szavából átjön az érzés, hogy a szerző célja ennek a könyvnek a megírásával ténylegesen a pletykák tisztázása volt, nem pedig a nyerészkedés ugyanannak a farvízén. Nagyon érződik, hogy beosztott és főnök viszonyon felül milyen önzetlen és mély barátság fűzte az írót Freddie Mercury-hoz. Aki nem mellesleg a 20. század egyik legnagyobb zenei tehetsége volt, és minden allűrje ellenére is sokkal hétköznapibb, meghatóbb személyiség, mint azok, akik csak annak képzelik magukat manapság.
Amit nem szerettem: sok benne az ismétlés, vagy hosszas leírás pl. a londoni lakásról, miközben én meg unatkoztam. :)

>!
FarkasKa06
Peter Freestone: Freddie Mercury

Gyerek korom óta kedvenc énekesem Freddie Mercury. Amikor eltávozott – akkoriban még lassabban ért el a hir kis hazánkba – épp a névnapom volt, és két pici gyerekemmel csak bámultam a TV képernyőjét…… előszőr még fel sem fogtam a hírt…….
a könyvet egy nap alatt kiolvastam….. Peter Freestone a barát tollából egy kicsit megismerhetjük Freddie több arcát, egy kicsit beleképzelhetjük magunkat a mindennapi életébe…..

>!
Flór
Peter Freestone: Freddie Mercury

Tudni kell jómagamról, hogy nagy Queen rajongó vagyok habár jóval Freddie halála után születtem, mégis imádom a zenéjüket. Régóta akartam olvasni róla és most, hogy ezt megtettem egyáltalán nem ábrándultam ki. Valahogy így képzeltem el őt, ahogy az egyik legközelebbi barátja jellemezte ebben a könyvben. Peter Freestone-nak sikerült felidézett emlékekből és a közös munkából összerakni egy olyan könyvet, amiből az utolsó oldalakra átfogó képet kaptam a személyiségéről és kiismertem őt, annak ellenére, hogy a regényben sok száraz adat és kevésbé érdekes információ is volt. Ez a regény nem Freddieről szólt, sokkal inkább arról, milyen az élet vele/mellette. Ezáltal lehet megismerni valakit igazán.

>!
Juhász_Peti
Peter Freestone: Freddie Mercury

Azzal kezdeném, hogy nem vagyok egy Queen béközép fun, de elismerem, sőt többé-kevésbé ismerem is a munkásságukat. Nekem túl lágy a stílus…de legalább van. November elején megnéztem a Bohém Rapszódiát, az új filmet, ennek hatására gondoltam elolvasom a Mercury könyvet is, mert az igazság valahol a kettő között van, vagy odaát. A film jó, de felszínes, van benne némi hatásvadászat, vagy szőnyeg alá söprés a banda részéről,a könyv ettől jobb, de messze nem tökéletes. Igaz, egyik se a zenekarról szól, hanem inkább Freddie nagyszerűségéről, különcségéről. A könyvben korrekt jellemrajzot kapunk hedonista művészünkről némi kronológiai sorrendben, viszont sok az ismétlés, vagy a környezetleírás. A film és a könyv sem tesz ki egy egészet együtt, de abszolút hiánypótló kultúra. Freestone mellőzi a hatásvadászatot, sőt inkább elfogult irányába, ami nem baj. A szerző szemén keresztül bepillanthatunk a Queen backstage zárt világába, legyen az „babaszoba”, vagy még azon is túl…Frontunkra van kihegyezve a story, a szerző valóban megpróbálja „valós színben” feltüntetni Freddie-t, aki semmiképp nem nevezhető átlag zenésznek, de itt is csak kicsit ásunk a felszín alá.Nem akar szennyest teregetni. Kétségkívül zseni volt, talán ennek hatására megbocsájtható neki homoszexuális beállítottsága, köztudottan a géniuszoknak túl teng az agya. Ebben is akadnak hiányosságok, felesleges részletek – kis túlzással a komplett negyedik (Garden Lodge)fejezet pl. Olvasmányos, de kicsit száraz tényközlés.Könnyed, szórakoztató zenei irodalom. Freddie Mercury 1991. november 24-én, 27 éve lett áldozata a sex, drugs&rock'n'roll vonalnak. Kár volt érte. Jó lett volna személyesen közelebbről megismerni,pedig hetero vagyok. A könyv mindenképp megér egy „misét”, ajánlom!

4 hozzászólás
>!
kstimi
Peter Freestone: Freddie Mercury

Más úgy hallani egy történetet, hogy egy barát meséli el és más egy egyszerű író, vagy újságíró tollából. Ha egy barát meséli el a történteket, az biztosan reálisabb, részeletgazdagabb, érzelmileg is közelibb lesz. A információk nem egyszerűen a papírra kerülnek, hanem benne van a személyes „élmény” érzése. Sokkal kellemesebb volt így olvasni Freddieről. Nekem emiatt tetszett ez a kötet. A Matt Richards – Mark Langthorne: Bohém rapszódia elolvasása után kezdtem el ezt, és így ezután érződik, hogy a BR kicsit "nyersebb"(hisz nem személyes emlékekből dolgozik, bár észrevettem, hogy ebből a könyvből is átvett pár idézetet.).

Peter Freestone könyve csupán 250 oldal, de mégis tartalomdús. Sok olyan információt megtudunk ami amúgy nem fontos, de egy fanatikust persze hogy érdekli hogy hogyan nézett ki belülről akkor a Garden Lodge vagy mi Freddie kedvenc teája! :D Tetszett, hogy minden fejezetben más került középpontba: Peter kapcsolata a Queennel, a zenekarhoz való csatlakozása, Freddie ruháiról, étkezési szokásairól, macskáiról, házairól lakásairól és azok berendezéséről, a bulikról, összejövetelekről, a vitákról és a leghumorosabb pillanatokról. Itt még a szappan márkája és a bútorok készítőinek neve is meg van nevezve.. Ez aztán a részletes munka! Emellett sokszor humoros is és nem az írás miatt, maga az elmesélt történetek között rengeteg ilyen szituáció volt. Nem néztem tükörbe olvasás közben, mégis tudom, hogy végig vigyorogva olvastam. :D
A vége nagyon megható lett :(

Az ötödik fejezet tetszett leginkább, az 5 történet amit elmesélt, köztük is legjobban az 5.
Szerintem nagyon szép könyv, csak ajánlani tudom. A végén fényképek is vannak. :)

>!
Rita_Szabó
Peter Freestone: Freddie Mercury

Annyira akartam volna maximális pontot adni ennek a könyvnek, hiszen nagy kedvencem Freddie Mercury…néha sodró lendületű, néha viszont altató jellegű volt a könyv. Mikor Freddie házát részletesen leírja azt hiszem elalszok…..nem tudom nem vagyok bútor és lakás centrikus. Még mindig rejtély maradt nekem ez a fickó, de nagyon sok titkos történést olvastam vele kapcsolatban. Egy újabb, könyv, amit nem bántam meg, de lehetett volna közelebb hozni még Freddiet, pl. mikor leírja az illat márkát, amit nagyon szeretett, orr nélkül csak egy név maradt, meg hogy női illat, nem volt erőm a google-én utána keresni. Gondolom másnak sem. Tapasztalataim alapján, egy ujabb nézőpontot vázolt fel, az amúgy is zavaros Mercuryból…..főleg magánéleti téren….Freddie jól titkolózott, még a szűkebb környezetében is…kicsit hiányzott belőle Freddie, élénksége, amit apró dolgokkal színesebbé lehetett volna tenni….de legalább egy olyan könyvet olvasunk, amit , nem egy szerető, és nem egy szakmabeli, vagy sajtós írt róla…..és ez nagyon jó.


Népszerű idézetek

>!
Flór

A későbbi tapasztalataim és a saját nézeteim szerint az élet készíti fel az embert a halálra. Amikor közeledik az idő, nem előre nézünk, hanem visszafelé, és a szép pillanatokra emlékezünk. Arra, hogy mit tettünk, és mi marad utánunk.

241. oldal

>!
kstimi

Clevelandben Freddie ugyanazt a szállodai lakosztályt kapta, amelyben nem sokkal korábban Bette Midler is megszállt, és itt mondta el azt a halhatatlan köszöntőt, amely híres koncertlemezén is halható: Hello, Cleveland!
A szoba maga pasztell és zöld árnyalatokkal volt kifestve, és ahol csak szabad felületet találtak a festők, tarkára mázolták. Még a zongorát is. Gusztustalan volt, nagy G-vel.
De akkor ez a Gusztustalanság mosolyt csalt az arcunkra.
Nagyon jót mulattunk.

45. oldal

>!
kstimi

Ami a politikát illeti, Freddie elítélte az olyan zenekarokat, mint például a U2, akik arra használták fel a hírnevüket, hogy széles körben hirdessék politikai meggyőződésüket.

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: politika
>!
altagi P

Az unalomküszöbe nagyon-nagyon alacsony volt, és sokkal értékesebbnek tartotta a idejét annál, hogy könyvekre pazarolja, ráadásul ha valami érdekelte, megkérdezhetett akárkit, és megkapta a választ. Mivel nem élt „normális” életet, ezért nem hozta lázba, ha valaki a saját normális életéről írt.

164. oldal

>!
kstimi

Az Under Pressure teljesen spontán módon keletkezett. Bowie, aki szintén Montreux-ban lakott, hallotta, hogy a Queen itt dolgozik, és ellátogatott hozzánk. Roger és David gyorsan haladtak a zenével, míg a cím és a szöveg a két énekes együttműködésének az eredménye lett.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: David Bowie · Freddie Mercury
>!
altagi P

Én azon szerencsések közé tartozom, akiket közel engedett magához, és nincs az a pénz, amely kifejezhetné ennek a barátságnak az értékét.

206

>!
Juhász_Peti

Annyira vagy jó, amennyire a legutolsó bulid az volt.
Freddie Mercury

37. oldal

>!
kkemenczy

Még azon a héten Montserrat a londoni Covert Gardenben lépett fel, és természetesen meghívta Freddie-t is. Hatan néztük meg, köztük Mike Moran is. (…)
A megegyezés úgy szólt, hogy Freddie megnézi az előadást, Montserrat pedig viszonzásul ellátogat a házába, Garden Lodge-ba a műsor után. Nagyon meglepődött, amikor a show vége előtt Mike sűrű elnézések közepette azt mondta: “Bocsánat, de ki kell mennem a budiba.” A ráadás közepén pedig Montserrat megállt, és bejelentette, hogy “most pedig új zongoristát köszönthetünk a színpadon. Egy olyan dalt fogok előadni, amit korábban még nem énekeltem közönség előtt. Egy olyan személy szerzeménye, akit jól ismernek, de nem az opera falain belülről, és aki épp önök között foglal helyet… Ott!”. Azzal Freddie-re mutatott, és ugyanebben a pillanatban Mike besétált a színpadra. Freddie azt remélte, hogy megnyílik alatta a föld. Ahogyan önök is tudhatják, az operaházakban teljesen sohasem halványul el a világítás előadás közben, így Freddie végig látható volt halványkék öltönyében. Montserrat megkérte, hogy álljon fel (…), amit ha kelletlenül is, de megtett, aztán megpróbált belesüllyedni a székébe. Majd megszólalt a színpadon az Excercises in Free Love, amit az énekesnő egész héten intenzíven gyakorolt (…)
Freddie nem hitte volna, hogy valami, amit ő komponált, egyszer egy ilyen magasztos épületben fog felcsendülni. Nekem azt bizonyította ez az este, hogy a zene az zene, bárki írja is a darabot.

Kapcsolódó szócikkek: zene
>!
Juhász_Peti

A szexualitás a fizikai energiák levezetésére szolgált,így ugyanolyan szerepet töltött be az életében, mint a dohányzás vagy az utazás.Hiperaktív személyiség volt, ezért mindig csinálnia kellett valamit, hogy lekösse az energiáit. Emlékszem egyszer kijelentette, hogy az alvás a leghaszontalanabb időpocsékolás.Utálta feleslegesen elpazarolni az időt, de a szexet nem ebbe a kategóriába sorolta, mert a munkán kívül csak így tudta kiadni magából a felesleges feszültséget.

190. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

David Bret: Borotvaélen
Mark Eglinton: James Hetfield
Steven Tyler – David Dalton: Nem zavar a zaj a fejemben?
Jim Hutton – Tim Wapshott: Mercury és én
Richard Carman: Robert Smith & The Cure
Neil Strauss: Mötley Crüe – The Dirt
Ben Myers: Muse – Az Univerzum lüktetése
Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A Rock története 1.
Joel McIver: Queens Of The Stone Age
Bob Dylan: Krónikák