Freddie ​Mercury 55 csillagozás

Peter Freestone: Freddie Mercury Peter Freestone: Freddie Mercury

Peter ​Freestone, a alegjobb barát vallomása.
„Tizenkét évig napi kapcsolatban álltam vele…, ennek jegyében főszakács, mosogató, pincér, komornyik, inas, titkár, írnok, takarító, gyerekfelügyelő (a gyerek ő maga volt) és személyi levelező voltam. Velem járt bevásárolni és műtárgyakat venni, én voltam vele, amikor a világot járta, együtt álltunk a siker csúcsán, és a szakadék alján. …Én voltam a testőre, és én voltam az ápolója, amikor kellett”
Peter Freestone személyi titkára volt Freddie Mercurynak. Freddie-vel lakott Londonban, Münchenben és New Yorkban; mellette volt a halála pillanatában is. Ettől feljogosítva érezte magát arra, hogy a legőszintébb vallomást megírja Mercury életéről. A valóságot mindarról, amit a pletykák elferdítettek.
Peter Freestone bemutatja mindazokat, akik valamilyen módon szerepet játszottak Freddie Mercury különleges, hol kicsattanóan vidám, hol pedig tragikus életében: olyan hírességeket, mint Elton John, Dave Clark, Elizabeth Taylor… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

Róla szól: Freddie Mercury

>!
Helikon, Budapest, 2022
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634799344 · Fordította: Pap Zoltán
>!
Helikon, Budapest, 2019
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278216 · Fordította: Pap Zoltán
>!
Helikon, Budapest, 2016
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278216

1 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Freddie Mercury · David Bowie


Kedvencelte 8

Most olvassa 12

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

diamondfox>!
Peter Freestone: Freddie Mercury

Rég voltam ennyire boldog egy könyv újrakiadásától, mint ettől. Amikor megláttam a boltban tudtam, hogy ezt kivételesen meg fogom ott helyben venni – kb. kétszer nézegettem, lapozgattam, majd harmadjára meg is vettem.

Aki ismer, tudja, hogy célom minden életrajzot elolvasni erről a csodálatos emberről. Szerintem ez az eddigi kedvencem amúgy. Miért? Mert Phoebe (alias Peter Freestone) egy igazi barát volt, aki a baráti, mindennapi oldalról mutatta meg egy kicsit Freddiet, a Queent és az egész világukat. A partikról, a koncertekről, a szeretőkről és a gondokról is nyers egyszerűséggel és mégis teljesen őszintén beszélt. Ez pedig nekem nagyon tetszett, sokkal közelebbinek éreztem – nem interjús kötetnek, inkább egy baráti beszélgetésnek; vagy inkább, hogy a nagypapa meséli a kalandos fiatalságát az unokájának… :)

A színes képek a végén csak még többet adnak az egészhez, ismét láthattam, hogy egy csupaszív ember volt a rengeteg primadonnás attitűd mögött, ami a színpadi élet elengedhetetlen része volt. Nem volt Freddie sem tökéletes, ember volt. Esendő, egyszerű halandó, aki mégis feltétel nélkül tudott szeretni. Az első Mercury életrajz, amin nem sírtam el magam amúgy. :')

medizonka>!
Peter Freestone: Freddie Mercury

Elvitathatatlan tény, hogy Freddie Mercury a 20. századi könnyűzenei élet kikerülhetetlen, ikonikus alakja. Ha magam nem is, de a legjobb barátnőm mióta ismerem tudom – idestova negyedszázada- mindig is hatalmas Queen rajongó volt, így számomra is elöbb – utóbb elkerülhetetlen volt, hogy jobban megismerkedjek a zenekar életével, főleg Freddie életrajzával. A zenei pályafutását és zsenijét sosem kérdőjeleztem meg, erre ha jó füle van a hallgatónak hamar le tudja venni, hogy különleges élménynek lehet szem – és fültanúja. Nos a háttér élet és amit a bulvársajtó rátesz az már más kérdés ki mit von le belőle.
Ezért is érdekes vállalkozás Freestone könyve Freddie-ről, hiszen a bulvársajtótól mentes embert törekszik bemutatni egy egyedi szemszögből, ahogy a világon egyedül csak ő láthatta, még a zenésztársak sem. Kétségtelenül nemes és nehéz vállalkozás ez, ami sok buktatót rejt magában. Az pár oldal múlva nyilvánvalóvá válik, hogy nem gyakorlott tollforgatóval van dolgunk, hiszen sokszor a mondandója során megtöri a kronológiai sorrendet, sokat csapong és viszonylag sokszor ismételgeti önmagát. Sokszor bocsátkozik irreleváns részletek megterhelő taglalásába mint a berendezési tárgyak mérete, színe. Értem én, hogy Freddie szerette a szépet a környezetében és különösen alapos, precíz megfigyelő volt, de nem gondolnám, hogy egy életrajzi kötetet unalomba menő részletességgel ezzel kellene megtölteni. Viszont az étkezések, vacsorák ételkülönlegességeinek leírása beillene egy szakácskönyv oldalai közé is.
Magáról Freddie-ről megtudtam ugyan egy- két értékelhető részletet, ami hozzá tesz a valódi képhez, de valljuk be mintha nem is róla szólt volna ez a kötet. Annyiból igen, hogy megtudtuk, hogy a szerzőt és a Művészt milyen őszinte, mély és önzetlen barátság fűzte egymáshoz, a főnök – beosztott hierarchia ellenére , s hogy a hiperaktív zenész mennyire tudta tisztelni és elfogadnia barátait. Ami ezenkívül van leírva az már igen , a korszak lenyomata, s inkább ebből kapunk többet nem az emberből. Szóval mintha azzal a bizonyos kád vízzel a gyerek is kiborult volna, úgy érzem.
Őszinte hangvétele, nemes szándéka vitathatatlan a szerzőnek, de írói megnyilvánulásain még van mit csiszolnia, ha tervez még ezen a területen megnyilvánulni.

padmee>!
Peter Freestone: Freddie Mercury

A könyv szerzője kétségkívül szerette, elfogadta és megértette Freddie Mercuryt. Emellett nagyon becsületesen mindig jelzi, hogy amit leír, az az ő szemszögét, véleményét tükrözi, és bevallja, hogy néha az emlékeiben is bizonytalan. Mégis úgy érzem, hogy valós képet sikerült rajzolnia barátjáról. A hiperaktív, türelmetlen, energiáit és feszültségét felfokozott partikon és konfliktuskeltésben levezető, de ugyanakkor ebből táplálkozó művész másik oldala egy melegszívű, barátait nagy becsben tartó (bár manipulálni is képes) ember. Engem nagyon érdekelt a hétköznapi élete: milyen ételeket evett, milyen újságokat olvasott, milyen filmeket nézett, kik voltak a kedvencei, és egyáltalán hogyan lakott. Kiderült, hogy Freddie Mercury kiváló stílusérzékkel rendelkezett és meglepő módon rendszerető volt. Ezek a hétköznapi apróságok hozzák olyan közel az extravagáns showmant, hogy végül az olvasó már nem a tehetséges művészt, hanem az embert gyászolja.

Zakuro>!
Peter Freestone: Freddie Mercury

Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam (annak ellenére, hogy az eddig látott dokumentumfilmek és videók alapján nekem Peter Freestone nem volt valami szimpatikus) – és, bár olvastatta magát, egy nagyon picit csalódtam.
Az azért erőteljesen látszik, hogy a könyv szerzője nem író. Nem épp egy vaskos kötet, mégis, a benne szereplő információk egy részét én kihúzattam volna – nem azért, mintha nem lett volna nagyon érdekes, hogy melyik bandatagnak mit vásárolt a legelső alkalommal, amikor alkalmazták, vagy hogy hogy rendezték be a házat, meg hasonlók; csak egyszerűen ezek nem relevánsak. Elveszik a részletek között, és kb. a könyv felénél tartottam már, mikor elgondolkoztam azon, hogy bár már mindjárt vége, mégsem érzem magamhoz közelebb Freddie-t, pedig talán ez lett volna a cél. Időnként azt éreztem, mintha erre maga Freestone is rájött volna, ezért két leírás között gyorsan bedobott egy-két sztorit és elszólást is Freddie-től; ezek tetszettek, jók voltak, és több kellett volna belőlük. A könyv maga meg ugye azért íródott, hogy cáfolja a bulvárlapok pletykáit – ezért is adtam jórészt ennyi csillagot, mert magát a célt nemesnek tartom és dicséretesnek –, de összesen két olyan alkalomra emlékszem, amikor megjegyezte: Ja, amúgy az nem történt meg! Ennyi.
Zavartak az ismétlések is; a sokadik remekül szórakoztunk, és annyira nem szórakoztunk jól után már csak a szememet forgattam.
A vacsora és étkezések leírása egyébként tetszett, elég érzékletesek lettek – komolyan éhes lettem, amíg olvastam :DD Szívesen részt vettem volna amúgy egy olyan vacsin :3
Ami még zavart, az az, hogy olyan csapongó – az elején elindul egy irányba (amikor megismerkedtek), a végén pedig az utolsó hetek és a temetés leírásával zárul, de a kettő közt ugrál összevissza. Látszik, hogy csak azt írta le, ami épp eszébe jutott; és igen, ha valaki visszaemlékezést ír, akkor előfordulhat, hogy nem épp kronologikus sorrendben jutnak eszébe a különböző események, de a végén azért jobb lett volna valami rendszert teremteni, mert ez így elég kusza.
Mindent összevetve a szerző stílusa nekem tetszett; csak sajnáltam, hogy a sok leírás között a kvázi főszereplő elveszett.

altagi P>!
Peter Freestone: Freddie Mercury

Amit a legjobban szerettem: minden szavából átjön az érzés, hogy a szerző célja ennek a könyvnek a megírásával ténylegesen a pletykák tisztázása volt, nem pedig a nyerészkedés ugyanannak a farvízén. Nagyon érződik, hogy beosztott és főnök viszonyon felül milyen önzetlen és mély barátság fűzte az írót Freddie Mercury-hoz. Aki nem mellesleg a 20. század egyik legnagyobb zenei tehetsége volt, és minden allűrje ellenére is sokkal hétköznapibb, meghatóbb személyiség, mint azok, akik csak annak képzelik magukat manapság.
Amit nem szerettem: sok benne az ismétlés, vagy hosszas leírás pl. a londoni lakásról, miközben én meg unatkoztam. :)

HHajni>!
Peter Freestone: Freddie Mercury

Szeretem ezt a zsenit, akinek minden testrészéből áradt a zene. A könyv nem tetszett, kevés új információ, számomra lényegtelen részletek a ház bútorzatáról, a színekről ….
Viszont megtudtam, hogy a mikrót nem tudta kezelni, bezzeg a zongorát, gitárt, keverőpultot :-)

ViKa89 P>!
Peter Freestone: Freddie Mercury

Szeretem a Queen dalait, ezért is szerettem volna ezt a könyvet is elolvasni. De egy kicsit csalódtam … Nehezen rágtam át magam rajta. Nekem sok volt a felesleges információ, sok volt az ismétlés. Sok új dolgot sem olvastam benne, talán csak a halálának és temetésének körülményeiről.

_Tazi_ P>!
Peter Freestone: Freddie Mercury

Ritkán fordul elő velem, amikor amiatt kell félretennem egy könyvet, hogy gyorsan leírjam az olvasmánnyal kapcsolatos gondolataimat, mielőtt elfelejteném őket. Ez a mostani most egy ilyen eset. Olvastam már néhány könyvet Freddieről és a Queenről, de ez tyűűűűű. Ezt egy szerintem mondhatom, hogy közeli barátja írta, egyfajta visszaemlékezésként. Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha „Phoebe” velem szemben ülne és mesélne.
Freddie fantasztikus személyiség volt. Sok tévhittel ellentétben nem egy végletekig bulizó, mindenkin átgázoló sztárallűrökkel teli zenész volt. Sokkal inkább egy istenadta tehetség, egy kedves, szerethető pasi, aki amint azt a pénztárcája megengedte, elhalmozta ajándékokkal a számára kedves embereket. Hacsak tehette meglepte ezzel-azzal a szeretteit. Amellett, hogy a két végén égette a gyertyát, megmaradt EMBERNEK, így, csupa nagybetűvel. Akár egy „átlagembernek” neki is megvoltak a maga csalódásai a barátaitól és a párkapcsolataiból egyaránt. Sosem feledte el, hogy honnan is jött, ezért amikor lehetősége adódott, kiállt a dél-afrikai közönsége mellett is, és ami számomra még nagyon szimpatikus, hogy belül valószínűleg nem, de kifelé mindig politikailag semleges maradt. Egész életében küzdenie kellett azzal, hogy bizony sokan csak azért voltak a közelében, hogy kihasználják őt, a hírnevét vagy a vagyonát. Csak kevesen ismerték őt annyira, hogy valóban megértsék az egy-egy dühkitörése mögött rejlő valódi üzenetet. Azonban szerencséjére így is volt egy szűk, bizalmi köre, akik egészen a haláláig mellette maradtak, bár úgy érzem, bizonyos szintű magány még így is végigkísérte az ő fájdalmasan rövid életét.

Ami magát a könyvet illeti: Klassz volt, bár helyenként kissé csapongott a sztorikban, az idősíkokban és az én ízlésemnek egy kicsit túl részletes volt például a Garden Lodge-i otthonuk leírása.

Az egész visszaemlékezésből sütött, hogy bár nem nagyképű módon, de töménytelen mennyiségben szórta a pénzt. Igaz, megtehette.

Szuper könyv volt. Örülök, hogy olvashattam.

SáraKata P>!
Peter Freestone: Freddie Mercury

Érdekes érzések váltakoztak bennem olvasás közben. Ő volt az egyik ember, aki Freddie közvetlen közelében élt, mégis néhol úgy éreztem, hogy mégse ismeri elég jól. Néhol más képet mutatott, mint a többi könyvben olvasottak. Nem tudom eldönteni, hogy ez a könyv az igaz vagy a többi. Az biztos, hogy mindegyik ír valós dolgokat. Peter néhol erősen próbál cáfolni pletykákat, mint például a törpés eset. Nem tudom….és ezt már sose tudjuk meg, hogy mi az igazság. De jól van ez így. Nagyon tetszettek azok a részek, amikor leírja, hogy Freddie miket szeretett, miket evett, ivott és milyen márkákat használt. Ilyen a szappan, parfüm és a bor márka. Rögtön rákerestem. A vége letaglózott, sehol sem olvastam még, hogy mi volt Freddie utolsó pillanata. Könny szökött a szemembe. Kicsit befejezetlennek hat nekem a könyv, olvastam volna még Peter szemszögéből a hagyatékról vagy a többiekről. És Mary még mindig Garden Lodge-ban lakik??? Erről se tudom mit gondoljak, se Maryről. Írtak róla is mindenfélét. Az biztos, hogy Freddie fantasztikus ember volt, nagyon szeretem őt és a zenéjét. Pótolhatatlan!!!!

Valaki13>!
Peter Freestone: Freddie Mercury

Szeretem Freddie Mercuryt. Nagyjából tisztában voltam az életével, de ennyire részletesen mégse láttam bele. És úgy olvashattam, hogy biztos lehettem benne, hogy igaz ami le van írva. Rengeteg érdekességet tudtam meg az énekesről. És bármennyire is azt éreztem az elején, hogy le akarom tenni mégis sikerült végig olvasnom. És örülök, hogy végül elolvastam. A végét legszívesebben kitörölném az emlékeimből. Szörnyű volt arról olvasni, hogy mennyire beteg volt. Tudtam a betegségéről, de mégis durva volt ennyire belelátni ebbe a helyzetbe és látni milyen nehéz volt neki és a körülötte lévőknek is. Ha soha többet nem is veszem készbe, egyszeri olvasásra szerintem tökéletes volt.


Népszerű idézetek

diamondfox>!

Freddie mondásai és kijelentései közül számos ismertté vált, és össze is gyűjthetnénk őket, mert érdemesek rá. A már említett jegyzetfüzetemben is van egy:
„… a rock 'n' roll dívája, valamint egy Volga eltüntetésére alkalmas torok.”

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Freddie Mercury
Pink_dinosaur P>!

Úgy gondolta, hogy a kritikusok bukott, sikertelen és ezért irigy előadók. Szerinte egy művész képes arra, hogy saját magát elemezze és értékelje, nem kell hozzá egy idegen, aki csak okoskodik.

168. oldal

Juhász_Peti>!

Annyira vagy jó, amennyire a legutolsó bulid az volt.
Freddie Mercury

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Freddie Mercury
Pink_dinosaur P>!

A barátság és a ragaszkodás többet ért neki, mint bármely pénzösszeg, és elsőként ő lett lojális ahhoz, akit szeretett.

207. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság
Timi98>!

Clevelandben Freddie ugyanazt a szállodai lakosztályt kapta, amelyben nem sokkal korábban Bette Midler is megszállt, és itt mondta el azt a halhatatlan köszöntőt, amely híres koncertlemezén is halható: Hello, Cleveland!
A szoba maga pasztell és zöld árnyalatokkal volt kifestve, és ahol csak szabad felületet találtak a festők, tarkára mázolták. Még a zongorát is. Gusztustalan volt, nagy G-vel.
De akkor ez a Gusztustalanság mosolyt csalt az arcunkra.
Nagyon jót mulattunk.

45. oldal

altagi P>!

Az unalomküszöbe nagyon-nagyon alacsony volt, és sokkal értékesebbnek tartotta a idejét annál, hogy könyvekre pazarolja, ráadásul ha valami érdekelte, megkérdezhetett akárkit, és megkapta a választ. Mivel nem élt „normális” életet, ezért nem hozta lázba, ha valaki a saját normális életéről írt.

164. oldal

Timi98>!

Az Under Pressure teljesen spontán módon keletkezett. Bowie, aki szintén Montreux-ban lakott, hallotta, hogy a Queen itt dolgozik, és ellátogatott hozzánk. Roger és David gyorsan haladtak a zenével, míg a cím és a szöveg a két énekes együttműködésének az eredménye lett.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: David Bowie · Freddie Mercury
Newsyfül>!

A show-nak, akárhogy is, folytatódnia kell!

71. oldal

SáraKata P>!

"A jegyzettömbömben a mai napig van egy oldal ezzel a rímmel:
„Kérlek, légy szabad, szerelmem tiéd marad…”
Tudomásom szerint ezt a sort örökre félretette…"

82. oldal

Juhász_Peti>!

A szexualitás a fizikai energiák levezetésére szolgált,így ugyanolyan szerepet töltött be az életében, mint a dohányzás vagy az utazás.Hiperaktív személyiség volt, ezért mindig csinálnia kellett valamit, hogy lekösse az energiáit. Emlékszem egyszer kijelentette, hogy az alvás a leghaszontalanabb időpocsékolás.Utálta feleslegesen elpazarolni az időt, de a szexet nem ebbe a kategóriába sorolta, mert a munkán kívül csak így tudta kiadni magából a felesleges feszültséget.

190. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Matt Richards – Mark Langthorne: Bohém rapszódia
Lévai Balázs: Lovasi
Peter Guralnick: Az utolsó vonat Memphisbe
Szentesi Zöldi László – Rudán József: Rudán Joe
Mátyás Lara (szerk.): Queen
David Bret: Borotvaélen
Göbölyös N. László: Az ajtókon innen és túl
Jim Hutton – Tim Wapshott: Mercury és én
Richard Carman: Robert Smith & The Cure
Rick Sky: Freddie Mercury élete