The ​Reality Dysfunction (Night's Dawn 1.) 9 csillagozás

Peter F. Hamilton: The Reality Dysfunction Peter F. Hamilton: The Reality Dysfunction Peter F. Hamilton: The Reality Dysfunction Peter F. Hamilton: The Reality Dysfunction

In AD 2600, the human race is finally beginning to realize its full potential. Hundreds of colonized planets scattered across the galaxy host a multitude of prosperous and wildly diverse cultures. Genetic engineering has pushed evolution far beyond nature's boundaries, defeating disease and producing extraordinary spaceborn creatures. Huge fleets of sentient trader starships thrive on the wealth created by the industrialization of entire star systems. And throughout inhabited space the Confederation Navy keeps the peace. A true golden age is within our grasp. But now something has gone catastrophically wrong. On a primitive colony planet a renegade criminal's chance encounter with an utterly alien entity unleashes the most primal of all our fears. An extinct race, which inhabited the galaxy aeons ago called it „The Reality Dysfunction”. It is the nightmare which has prowled beside us since the beginning of history.

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Pan Books, London, 2012
1232 oldal · ISBN: 9781447208570
>!
Pan Macmillan, London, 1996
1226 oldal · ISBN: 0330340328

Kedvencelte 3

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Dubovszki_Martin P
Peter F. Hamilton: The Reality Dysfunction

Nem tudok elfogultság nélkül Hamilton-regényt értékelni. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy az író nem tud melléfogni – de ez kissé elsietett kijelentés lenne, hiszen még nem olvastam a rossz hírű Misspent Youth című regényét.
De annyi bizonyos, hogy a Nemzetközösség után ismét egy új kedvenc univerzumom lett, a Konföderáció. Egy kicsit túlzóan annyit is mondhatnék, hogy ha megszűnik a science-fiction zsáner, már nyugodt lennék, hiszen olvastam ezt a regényt (de azért ne szűnjön meg, mert a trilógia hátralévő részeit is el akarom még olvasni…).

"(…) A történetet nehéz lenne összefoglalni dióhéjban. Oly szövevényes, oly sok szereplővel operál az író, hogy csak a főbb cselekményszálak felvázolása is jóval több helyet követel, mint egy egyszerű bejegyzés. Ám rövid ízelítőt mégis csak illendő írni. A 2600-as években virágzó civilizációt hívott életre az emberiség. Lakható bolygók százait kolonizálta szerte a galaxisban, a lehető legkülönfélébb kultúrákat létrehozva a Konföderáción belül. A géntechnológia és a nanonikus beültetések elmosták a természet által szabott határokat. Élő űrhajók garmadája járja a űrt, kereskedelmi mozgatórugóként a kolonizált planéták között. Az ismert galaxisban pedig a Konföderációs Flotta tartja fenn a rendet. Közel az emberiség igazi aranykora. Ezekben a sokat ígérő időkben azonban történik valami egy távoli, még fejletlen kolónián, ami az egész Konföderáció létét veszélyezteti.

A könyv 20 éve jelent meg, 1996-ban. Azonban szépen öregedett – már ha lehet egy 20 éves regényt öregnek nevezni – vagy talán még pontosabb kifejezés, hogy kortalannak bizonyult. A Hamilton által leírt technológia a mai szemmel is csodálatos, aprólékos kidolgozottsága hitelessé teszi. A több, mint 800 bolygót számláló Konföderáció minden egyes meglátogatott bolygójáról kapunk egy tömörnek éppen nem mondható történelmi leckét és ez a terjengős stílus a technikai csodákra is igaz. Szinte mindenre kiterjedő leírást kapunk az alapvetően két részre szakadt emberi civilizációról: az Édensitákról és az Ádámistákról. Előbbiek a géntechnológia által a telepátiához hasonló módon összekapcsolták tudatukat egymással, az élő űrhajóikkal és intelligens élettereikkel, míg az utóbbiak a nanonikus beültetéseknek köszönhetően léptek be a transzhumanizmus világába. Már a két csoport szembenállása is megérne egy külön kötetet, de még így is rengeteget tudunk meg a konfliktusokkal kikövezett útjukról, ami aztán a békés együttéléshez vezetett: egy bámulatos pozitív jövőképhez, amiben mindenki szívesen élne. (…)"

Bővebben: http://szeljegyzet.com/ertekeles/peter-f-hamilton-the-r…

6 hozzászólás
>!
Noro P
Peter F. Hamilton: The Reality Dysfunction

Ezerszínű és ezeroldalas űropera a legmodernebb felfogásban. Egy távoli galaxisban kifejlődött energia-lények milliárd éves vándorútra indulnak, élő űrhajók párosodnak a Jupiter gyűrűi közt, modern sírrablók kutakodnak egy rejtélyes körülmények között kihalt faj űrállomásain… és ez csak pár szemelvény az első száz oldalról. A trilógiában ábrázolt Konföderáció egy virágzó, de alapvetően reális bolygóközi szövetség, amelynek életét Hamilton rendkívüli alapossággal mutatja be. Különösen tetszik, hogy a posztkiberpunk elemeket milyen természetességgel ötvözi az űroperával: nanonikus implantok (vagy a bioteket favorizáló Édeniták esetében kvázi-telepatikus gének) vezérlik a 27. század űrtechnológiáját, amely a fénynél gyorsabb ugrálást biztosító „térnyelő hajtómű” kivételével teljesen hihető. De a szerző nem áll meg a szuperkütyüknél, a legprimitívebb kolóniákat is ugyanolyan lelkesedéssel írja le. Ha lehetséges volna, szerintem a Konföderáció mind a 862 bolygóját egyenként bemutatná :)
A történet számtalan nézőpont-karaktert mozgat, akik között néha bizony el lehet veszni. Az elején persze azok a legérdekesebbek, akik fel-alá űrhajóznak a világban (Joshua Calvert, a tökös űrhajó-kapitány kalandjaiban sztem egyenesen arra ment rá, hogy egy kifejezetten Star Wars hangulatú, de realista sztorit írjon :), de később észre sem veszi az ember, és már olyan karakterekért izgul, akikre elsőre talán fel sem figyelt. Igaz, ezek kb harmada nem éli túl a trilógia első részét… (Akar valaki extrapolálni? :D) De a rengeteg szereplő az egyetlen nehézség, amit az olvasóval szemben támaszt, Hamilton ugyanis tud és szeret is magyarázni, így nála minden információ időben a megfelelő helyre kerül. Unalmassá viszont egy percre sem válik, mind az ezer oldalra jut valami érdekes. A mélyebb gondolatok feszegetése talán nem kap nála akkora hangsúlyt, mint mondjuk Simmons vagy Banks néhány űroperájában, de ő is ad gondolkodnivalót. Roppant kíváncsi vagyok például arra, vajon az Édeniták mesterséges túlvilága, vagy az Adamiták vallásos hite hogyan reagálja le a valóságos túlvilág létezését? De érdekes ötletei vannak a jóindulatú diktatúra (irónia nélkül), vagy a fejlődésben mesterségesen visszafogott kultúrák témakörében is.

1 hozzászólás
>!
Mirk P
Peter F. Hamilton: The Reality Dysfunction

Van olyan, hogy grimdark sci-fi? Szerintem ezen könyvön elférne egy ilyen címke.
Az írótól megszokott módon nézőpontkarakterek tucatjaival kezdünk bele a történetbe, ami eleinte csak a mellékszereplők háttértörténetének húszoldalas kifejtéseivel sokkol minket – már aki nem ismeri Hamiltont, én felkészültem a kezdeti információ és szereplőáradatra. Az emberi faj képletesen szólva kettévált, Ádámisták és Édenisták alkotják a Konföderációt, élő űrhajók és kolonizált bolygók adják meg a megszokott űropera felütést, aztán egyszer csak…Átváltunk először nyugtalanító, furcsa, majd egyre gyorsabban, konkrétan horrorisztikus irányba.
Képtelen vagyok megállni, hogy folyton összehasonlítsam a Konföderáció és a Nemzetközösség univerzumát. Itt jön képbe, hogy miért is érzem grimdarknak ezt a könyvet, a történetet most figyelmen kívül hagyva.
A Nemzetközösség egy hiperoptimista utópia, egy tökéletes jövőkép ahol minden általánosságban véve frankó, szép, új és csillogó. Még a legközönségesebb mellékszereplő is jól elvan, mindenki éli a csodás kis életét. Minden és mindenki esztétikus úgy érzem. A legfontosabb azonban, hogy mindenki gyakorlatilag halhatatlan.

A Konföderációban van igazi emberi mocsok. Van „legalja”, vér és erőszak és ezen felül még elmondhatatlan szörnyűségek. Mert ebben a világban nincs halhatatlanság, ez óriási különbség. A várható élettartam kitolódhat, mondjuk maximum 200 évre, de ennyi. (Az Édenisták letölthetik a tudatukat haláluk után az élőhelyük közös nagy tudatrendszerébe és az egyik fő különbséget köztük és a hétköznapi emberek között pont ez adja.)
Ebből az univerzumból hiányzik az a bizonyos utópisztikus optimizmus és szépség. A Nemzetközösségben egy felturbózott harcos ugyanúgy néz ki, mint egy hétköznapi ember – és persze hihetetlenül jóképű/gyönyörű :). A Konföderáció harcosai ugyanakkor emberre alig emlékeztető cyberpunk gépek, funkcionális, mozgó fegyvertárak.
A Nemzetközösség lakóinak könnyed magabiztossága és nyugalma a több évszázados élettapasztalatuk eredménye. A Konföderáció Édenistáinak attitűdje néhányszor inkább dekadensnek tűnik, az affinitásuk – mentális összeköttettés – miatti nagy érzelmességük pedig gyerekesnek.
Még egy érdekesség a könyvben a mód, ahogy az író a feszültséget fokozza. Miután itt nincs azonnali információközlés a Konföderáció kimondottan lassan és ügyetlenül reagál az eseményekre, miközben mi olvasók egyre jobban kétségbe esünk, látva, hogy mennyire elkésnek minden egyes próbálkozásukkal…

>!
kiralyp
Peter F. Hamilton: The Reality Dysfunction

1094 oldal és 372 693 szó. De szűk négy hónap alatt sikerült :) Nincsenek szavak rá, bámulatos az egész.

>!
gandalfbp
Peter F. Hamilton: The Reality Dysfunction

Az egyik legjobb scifi amit az elmúlt években olvasam. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jelenik meg magyarul.


Népszerű idézetek

>!
Dubovszki_Martin P

So now he knew the truth behind the captains’ talk in Harkey’s Bar, and its countless equivalents across the Confederation. Like him they all said how well they were doing, how they only kept flying for the life it offered rather than financial necessity. Lies, all of it a magnificent, artistic construct of lies. Banks sat back and made money, everyone else worked for a living.

>!
Dubovszki_Martin P

There is so much that old Earth’s religions have in common; so many identical beliefs and tenets and wisdoms. But their followers are forced apart by names, by priests who have grown decadent and greedy for physical reward. Whole peoples, whole planets who denounce one another so that a few evil men can wear robes of golden cloth.

>!
Dubovszki_Martin P

It hits us all in the end, son, Olsen Neale thought soulfully to himself. We deliberately bring ourselves down to their level so we can blend in, and sometimes it costs just too much. Because nothing can go lower than human beings.

>!
kiralyp

„Over a thousand tributaries contributed towards the Juliffe’s rapacious flow, a wrinkled network of rivers and streams gathering in the rainfall over an area of one and a half million square kilometres. They emptied themselves into the main course at full volume throughout the whole two hundred and ninety-five days of Lalonde’s year, bringing with them immense amounts of silt, rotting vegetation, and broken trees. The turbulence and power of the huge flow was such that the water along the last five hundred kilometres turned the same colour and thickness as milky coffee. By the time it reached the coast the river’s width had swollen to over seventeen kilometres; and the sheer weight of water backed up for two thousand kilometres behind it was awesome. At the mouth it looked as though one sea was bleeding into another.”

>!
Dubovszki_Martin P

As if we didn’t have enough weapons already. But that’s human nature, we’ve always got to go one better, to increase the terror another notch.


A sorozat következő kötete

Night's Dawn sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ken MacLeod: Learning the World
S. Andrew Swann: Prophets
Alastair Reynolds: Absolution Gap
Neal Asher: Prador Moon
Elizabeth Bear: Grail
Iain M. Banks: The Hydrogen Sonata
Dan Simmons: Ilium
Dennis E. Taylor: For We Are Many
Charles Stross: Neptune's Brood
Paul McAuley: In the Mouth of the Whale