The ​Neutronium Alchemist (Night's Dawn 2.) 6 csillagozás

Peter F. Hamilton: The Neutronium Alchemist Peter F. Hamilton: The Neutronium Alchemist Peter F. Hamilton: The Neutronium Alchemist Peter F. Hamilton: The Neutronium Alchemist

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

The ​ancient menace has finally escaped from Lalonde, shattering the Confederation's peaceful existence. Those who succumbed to it have acquired godlike powers, but now follow a far from divine gospel as they advance inexorably from world to world.
On planets and asteroids individuals battle for survival against the strange and brutal forces unleashed upon the universe. Governments teeter on the brink of anarchy, the Confederation Navy is dangerously overstretched, and a dark messiah prepares to invoke his own version of the final Night. In such desperate times the last thing the galaxy needs is a new and terrifyingly powerful weapon.
Yet Dr Alkad Mzu is determined to retrieve the Alchemist – so she can complete her thirty-year-old vendetta to slay a star. Which means Joshua Calvert has to find Dr Mzu and bring her back before the Alchemist can be reactivated.
But he's not alone in the chase, and there are people on both sides who have their own ideas about how… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Pan Books, London, 2012
1280 oldal · ISBN: 9781447208587
>!
Pan Books, London, 2012
1272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781447208587
>!
Pan Macmillan, London, 1998
1274 oldal · ISBN: 0330351435

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Dubovszki_Martin P
Peter F. Hamilton: The Neutronium Alchemist

Tulajdonképpen kár is a Night'S Dawn-trilógia köteteit külön-külön értékelni, hiszen olybá tűnik, hogy a történet csak azért lett három részben kiadva, mert egy kiadó sem vállalta, hogy egy durván 3700 oldalas könyvként adja ki egyben.
Hamiltonra jellemzően a cselekmény most is számtalan szálon fut és majd minden szempontból górcső alá veszi a reality dysfunction-t. Az élők és a megszállottak oldalát is sok szempontból megfigyelhetjük: ki hogyan áll a visszatérőkhöz, a bizonyított túlvilági szenvedéshez vagy magához a tényhez, hogy csak a test halandó. Bár az íróra nem jellemző a komoly és magvas gondolatok végletekbe menő részletezése, azért akad bőven olyan szál is, ami gondolkodásra ad okot.
Azért az elég erős fegyvertény, hogy Hamilton a kilencvenes évek közepén/végén alkotott egy ilyen kortalan világot, amin az öregedés jeleit csaknem lehetetlen megfigyelni. Bevallom magával a témával voltak fenntartásaim, főleg a Nemzetközösség univerzuma után, de szerencsére nem kellett csalódnom, sőt – bár még korai ezt kijelenteni – de talán a Konföderációba szívesebben ellátogatnék, mint a Nemzetközösségbe.
Valójában kár is a további szócséplés, hiszen ha az első részt elolvastad, ezzel sem fogsz kivételt tenni. Ahogy a befejező résszel sem.

"A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész véget ért: a Konföderáció éppen csak kezdi felfogni az ismert emberi világra leselkedő veszély mértékét, hiszen a “megszállottak” kitörtek Lalonde-ról, Joshua Calvert kapitányt is csak egy hajszál választotta el, hogy ott hagyja a fogát. A visszatérők között kiemelkedik Al Capone, aki ismét egy szervezett bűnbanda fejévé válik. Közben az Édenisták és az Ádámisták egymás iránt érzett előítéleteiket és ellentéteiket félretéve együtt próbálnak meg szembeszállni az egész Konföderációt veszélyeztető helyzettel. A konfliktust csak tovább súlyosbítja, hogy egy 30 éve történt népirtástért bosszút esküdő tudós kiszabadul a börtönét jelentő élettérből. Így a megszállottak és az élők is üldözőbe veszik: előbbiek meg akarják kaparintani a tudós birtokában lévő végítélet fegyvert, utóbbiak megakadályozni akarják, hogy bárki is használhassa azt. (…)

Hamilton oly sok szálat mozgat a szóban forgó kötet több, mint 1200 oldalán, hogy röviden lehetetlen vállalkozás összefoglalni a cselekményt. Az író sokféle variációt sorakoztat fel a megszálló lelkekre, hiszen nem mind olyanok, mint az első részben megismert elmebeteg Quinn Dexter. (…)

A történet a megszokott módon lassan indul be és sokáig csak megállíthatatlanul hömpölyög, oly nagyszámú szálat mozgatva, hogy egy-egy szereplőtől gyakran több száz oldalon keresztül nem hallunk. Ez akár zavaró is lehetne, de ez hozzátartozik a hamiltoni történetvezetéshez és személy szerint én szeretek elmerülni egy-egy világ történéseiben. (…)"

Bővebben:
http://szeljegyzet.com/ertekeles/peter-f-hamilton-the-n…

>!
Noro 
Peter F. Hamilton: The Neutronium Alchemist

Zombiapokalipszis a 27. században. Legalábbis az első néhány (száz) oldal ezt a benyomást keltette bennem. Aztán viszont nagyon érdekes variációkat mutat a „megszálló” lelkekre, akik bizony nem mind olyanok, mint a pszichopata Quinn, vagy a Lalonde közveszélyes rettegésben létező telepesei. Al Capone (Chicago) világi hatalmat akar, Fletcher Christian (HMS Bounty) úgy érzi, nemes küldetésre engedték vissza a világba. Mások egyszerűen csak élni szeretnének, megint. És talán volna is hozzá joguk, csak nem így… Az élők eközben azzal a tudattal küzdenek, hogy halála után mindenki a pokolba kerül majd. Ámbár van, akit az alternatíva gondolata – ti. hogy van odaát valami gondolkodó entitás, ami eldönti, ki hová jut – legalább ennyire megrémít. Ritka az olyan sci-fi, aminek a kétharmadánál még lövésem sincsen, hogyan lehet majd megnyugtatóan lezárni.
Hamiltonra jellemző, hogy ezúttal sem éri be azzal a tíz-húsz cselekményszállal, ami a megszállottak eljövetelét mutatja be szerte az emberlakta világűrben. Mert közben egy eltűnik egy szuperfegyver tervezője a szigorúan ellenőrzött űrállomásról, ahol eddig élt, és félő, hogy véres bosszút akar állni egy harminc évvel korábbi népirtásért.
A könyv szerkesztése ezúttal lehetett volna egy kicsivel szorosabb. Elég sok az irreleváns elkalandozás (bár ezek közt is akadnak elgondolkodtatóak), vannak fontos szereplők, akiket több száz oldal erejéig elveszítünk szem elől, és a történet csúcspontja is több, mint száz oldallal a vége elé került, ami szerintem túl van a „hibahatáron”. De most már meglehetősen izgat a folytatás.


Népszerű idézetek

>!
Dubovszki_Martin P

There is no such thing as God, Ralph. Only humans are stupid enough to create religions. Have you noticed that? None of the xenocs we’ve encountered need to bandage their insecurities and fears with promises of incorporeal glory that are every soul’s due.

>!
Dubovszki_Martin P

‘Possession. I find it offensive and prejudicial.’
‘That’s right, babe,’ Cochrane chortled. ‘We’re not possessors, we’re just like dimensionally disadvantaged.’

>!
Dubovszki_Martin P

Certainty is no longer possible. But then humans have never needed absolutes to convince themselves. The Tyrathca have, and it’s a difference which divides us far greater than our biology.

>!
Dubovszki_Martin P

So government did what government always does when confronted with an opposition which can’t be brought down by fair and legal means. It cheated.

>!
Dubovszki_Martin P

Interpretation though the filters of ideology has always been one of our race’s curses.

>!
Dubovszki_Martin P

You are going to die, Ralph. Today. Tomorrow. A year from now. If you’re lucky, in fifty years’ time. It doesn’t matter when. It is entropy, it is fate, it is the way the universe works. Death, not love, conquers all in the end. And when you die, you will find yourself in the beyond.

>!
Dubovszki_Martin P

Because everything now is temporary. Everything. When you're damned to exist for eternity, nothing you experience lasts for long.

>!
Dubovszki_Martin P

Adolescents were a carefree breed; it was a state to which he had long aspired, and which his chosen profession had singularly failed to deliver. It seemed altogether unfair that happiness should exist only at one end of life, and the wrong end at that. It should be something you came in to, not left further and further behind.


A sorozat következő kötete

Night's Dawn sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ken MacLeod: Learning the World
Alastair Reynolds: Absolution Gap
S. Andrew Swann: Prophets
Neal Asher: Prador Moon
Elizabeth Bear: Grail
Dan Simmons: Ilium
Dennis E. Taylor: For We Are Many
Charles Stross: Neptune's Brood
Paul McAuley: In the Mouth of the Whale
Ken MacLeod: Fractions