Pandora's ​Star (Commonwealth Saga 1.) 11 csillagozás

Peter F. Hamilton: Pandora's Star Peter F. Hamilton: Pandora's Star Peter F. Hamilton: Pandora's Star Peter F. Hamilton: Pandora's Star Peter F. Hamilton: Pandora's Star

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

In AD 2329, humanity has colonised over four hundred planets, all of them interlinked by wormholes. With Earth at its centre, the Intersolar Commonwealth now occupies a sphere of space approximately four hundred light years across. When an astronomer on the outermost world of Gralmond observes a star 2000 light years distant – and then a neighbouring one – vanish, it is time for the Commonwealth to discover what happened to them. For what if their disappearance indicates some kind of galactic conflict? Since a conventional wormhole cannot be used to reach these vanished stars, for the first time humans need to build a faster-than-light starship, the Second Chance. But it arrives to find each 'vanished' star encased in a giant force field – and within one of them resides a massive alien civilisation.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Pan Macmillan, London, 2014
994 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781447279662
>!
Pan Macmillan, London, 2010
1144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780330518918
>!
Pan Books, London, 2009
888 oldal · ISBN: 9780330466493

3 további kiadás


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Turms>!
Peter F. Hamilton: Pandora's Star

A huszonnegyedik században járunk, és az emberiség már jó ideje megoldotta két legsúlyosabb problémáját. A túlnépesedés nem fenyeget többé, féregjáratok segítségével fajunk immár bolygók százait népesíti be, és ezek száma szükség esetén akár a végtelenségig növelhető. Ráadásul sikeresen legyőztük a halált is, a klóntechnika segítségével bárki örökké élhet. Na jó, azért nem mindenki, mert ez nem egy olcsó technológia, de úgy középosztálytól felfelé az emberek számára nyitott a halhatatlanság lehetősége. Nem szó szerint persze, mert a fizikai test időre időre elpusztul, de kit érdekel, ha a tudatunkat át lehet menteni következő klónunkba? Sőt, az igazán tehetősek még siettetik is a dolgot, ha elérnek egy olyan kort, amikor már kezd kényelmetlenné válni a létezés, hát megfiatalíttatják magukat, vagyis újrakezdik tizennyolc évesen egy új testben.
Valahogy így kell nagyívű űroperát írni. Bár most csak a két legfontosabb dolgot villantottam fel, de olyan alaposan végiggondolja őket minden lehetséges következményükkel együtt, és mellettük még annyi kisebb-nagyobb ötlet színesíti Hamilton univerzumát, hogy ki merem jelenteni, a Nemzetközösség az egyik legkidolgozottabb sci-fi világ, amivel valaha találkoztam. A Pandora’s Star a maga csekély 1150 oldalával ráadásul csak a két részes történet bevezetője: a könyv nagy részében Hamilton fel-alá vezetget bennünket ebben a csodásan kimunkált és rengeteg szereplőt, kultúrát felvonultató fantáziavilágban, míg előkészíti a fő konfliktust. Mert persze akármilyen jól alakuljon is az emberi faj sora (hogy mást ne mondjak, a történelem kezdete óta most először sikerült elérni a teljes béke korát), azzal a jellegzetes emberi átokkal, a kíváncsisággal csak nem bírunk, és nem tudjuk megállni, hogy azt a kígyófészeknek tűnő valamit meg ne piszkáljuk egy kicsit… Mert hátha mégsem az, aminek látszik. spoiler
Kicsit most pihenek, aztán hamarosan következik majd a második, ennél alig valamivel vaskosabb kötet. Nagyon szurkolok, hogy Hamilton a befejezést se szúrja el, mert már olvastam tőle egy könyvet régebben (A földre hullt sárkányt), és azt nálam pont a konfliktus bugyuta feloldása tette tönkre. Mindenesetre most az első kötet után még töretlen a bizalmam és a lelkesedésem.

>!
Pan Macmillan, London, 2014
994 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781447279662
7 hozzászólás
Noro >!
Peter F. Hamilton: Pandora's Star

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a Pandóra csillaga olyan az űroperában, mint fantasyben a Trónok harca. Tucatnyinál is több szálon futó, az egész világot hihetetlen alapossággal bemutató, nagyívű regény, amely változatos és hatalmas szereplőgárdát mozgósít. Hősei között vannak olyanok is, akik sohasem találkoznak egymással, mégis mindegyiküknek megvan a maga szerepe a monumentális történetben.

A fülszöveg szerint a regény egy csillagászati felfedezés és egy űrbeli expedíció története, de helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy egy felfedezés és ennek minden következménye megjelenik a könyvben. Hamilton ugyanis olyan maximalista, aki a Nemzetközösség életének minden szóba jöhető aspektusát bemutatja a sorsfordító események előtt és után. Milliárdos oligarchák, bolygókat képviselő politikusok és egyszerű, 24. századi kisemberek mindennapjaiba is betekintést nyerünk, miközben komplett történetszálak első ránézésre semmiféle összefüggést nem mutatnak a központi eseményekkel. Ott van például egy gyilkossági nyomozás, amely távolról sem csak arra szolgál, hogy újabb szereplőket hozzon be a cselekménybe, hanem remekül illusztrálja a világ működését is (hiszen mennyire hétköznapi az, hogy egy gyilkosság után az áldozatot is kihallgatják?). Ozzie odüsszeiája a silfen ösvényeken pedig szabályosan külön regény a regényen belül. (Ez utóbbi egyébként szerintem a Void trilógiában érik csak be igazán.)

A világ, amely alighanem a legjobban kidolgozott a szerző által megálmodott univerzumok között, érdekes keveréke a transzhumán utópiának és a realista (poszt)kiberpunknak. Hamilton hagyományosan nagyon erős a műszaki részletek bemutatásában, akárcsak abban, hogy ezek miként hatnak az emberek életére. Bár a Nemzetközösséget lényegében egy szűk, extrém gazdag réteg irányítja, az átlagpolgárok is kényelmesen élnek, az emberi élet pedig mindennél értékesebb: ezt jól bizonyítja, hogy az erőszakos halált elszenvedőket automatikusan újraélesztik. Ez olyan kulcsmotívum, amely nélkül szerintem nem is érthetjük meg azt, ahogyan a történet későbbi pontján bekövetkező katasztrófákra reagálnak.
Egy másik sajátos elem természetesen a féregjáratok használata. Ezek a “csillagkapuk” lényegében lehetővé teszik, hogy az emberiség űrhajók használata nélkül, földi életmódjának megőrzésével költözzön át más, Föld-jellegű bolygókra. Különösen jópofa adalék, hogy a féregjáratokon keresztül történő közlekedésre vonatokat használnak, ez pedig az én szememben kifejezetten európai gondolkodásra vall. Az amerikai sci-fiben uralkodó mentalitás inkább azt sugallja, hogy mindenkinek legyen saját űrhajója, de a Nemzetközösség kapuhálózata visszahozza a jövőbe a közösségi közlekedést. Tulajdonképpen szégyen, hogy egyetlen kiadás borítóján sem szerepelnek vonatok, hiszen ez a duológia igazi trademark eleme.

Szintén remek munkát végzett az író a történet idegen kreatúráival. Ennyire nem emberi, mégis kidolgozott és részletesen bemutatott lényekkel ritkán találkozhatunk. Érdekesség, hogy a Prime-ok legközelebbi “rokonai” egy klasszikus magyar SF regényben lelhetőek fel: spoiler. Telitalálat az is, ahogy a Prime életforma és a féregjáratok technológiája egymásra talál: hiszen számukra ez nem csak egy kényelmes utazási mód, hanem logikus és szükségszerű útja a faj továbbfejlődésének. De a tündérszerű silfenek is érdekes kérdéseket vetnek fel a maguk ellentmondásos és érthetetlen kultúrájával.

Bár könnyű azt mondani, hogy a szerző elsősorban futurisztikus család- és akcióregényt ír, ha alaposabban megfigyeljük, hogyan is épül fel a Nemzetközösség világa és milyen kérdések foglalkoztatják a lakóit, akkor összetettebb témákra is bukkanhatunk. Nyilván nem egy Banks-i vagy Simmons-i mélységben, de mindenképpen elgondolkodtatóan. A könyvet – és folytatását – pedig nem is annyira a számos különböző nézőpont és történetszál hizlalja fel, hanem inkább Hamilton kényszeres leírásai. Legyen szó egy városról vagy csak egyetlen luxusvilláról, esetleg egy idegen bolygó növényvilágáról, rendkívül hosszú és gyakran fölösleges ismertetők szakítják meg az eseményeket. Ez az egyetlen, ami miatt néha úgy érzem, hogy a britek egyik legtermékenyebb és legkreatívabb SF-szerzője esetleg írhatna egy kicsivel kevesebbet.

1 hozzászólás
Attila_Márton>!
Peter F. Hamilton: Pandora's Star

Első PFH könyvem és végleg beszippantott. Az űropera. Két tucat világ, amelynek mind saját története, vagy inkább történelme van. Szereplők, akik egy része emberöltőket élt már. Technikák, technológiák, társadalmak, kultúrák, élőlények, amelyek egyesével is megérnének egy novellát. Ezek mind egy konzekvens, egységet alkotó világban szerepelnek, a nem túl távoli jövőben. A történetszövésben nem találtam egyetlen üresjáratot sem, minden bekezdése okkal szerepel a könyvben, ami ~1100 oldalnál elég hihetetlennek hangzik.
A kedvenc karakterem természetesen Paula Myo, a detektívasszony, aki eleinte kicsit karótnyeltnek tűnik, de a végén már kedvenccé érik. Ahogy olvastam egész kis valós rajongótábora van már a következő Commonwealth olvasók közt. :)
Részletes leírásért pedig nagyon ajánlom az sfmagos külső linket lejjebb, én is ez alapján csábultam el.
Szóval nagyon jó könyv, folytatása a Judas Unchained, majd ezt követi a Void-trilógia. 2014-ben pedig jön a Fallers Trilogy, amely ugyanebben a világban játszódik. Kimeríthetetlen, és akkor még nem olvastam a Reality Dysfunction-t és társait. Ajajj.
Sajnos magyarul nem várható egyhamar.

u.i.: a vége eléggé emlékeztet T.Pratchett-A mágia színére :)

10 hozzászólás

Népszerű idézetek

Turms>!

That's the thing with serious money, you can do so much that you never have time to do anything.

409. oldal, 11. fejezet (Pan Books, 2014)

Noro >!

He never did understand why people collected or even admired art, the greatest human artist could never hope to match what nature did with a single flower.

page 260. (PAN Books)

Noro >!

Civilization was a blessing you never really appreciated until it threatened to collapse all around you.

page 1123. (PAN Books)

Attila_Márton>!

After centuries spent moving around the Commonwealth, Ozzie knew just how much truth there was in the old saying that every conservative is another liberal who got mugged.

Chapter 16


A sorozat következő kötete

Commonwealth Saga sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alastair Reynolds: House of Suns
Kim Stanley Robinson: 2312 (angol)
Dennis E. Taylor: All These Worlds
David Brin: Existence (angol)
Vernor Vinge: A Deepness in the Sky
China Miéville: Embassytown
Ken MacLeod: Learning the World
S. Andrew Swann: Prophets
Hannu Rajaniemi: The Quantum Thief
Paul McAuley: In the Mouth of the Whale