Pandóra ​csillaga I-II. (Nemzetközösség saga 1.) 97 csillagozás

Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II. Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II. Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.

Krisztus ​után 2380-at írunk, és az emberiség már több mint hatszáz bolygót kolonizált, amelyeket féregjáratok kötnek össze. A Föld központú Csillagközi Nemzetközösség egy békés, gazdag társadalommá vált, ahol a lakosok a megfiatalító eljárásnak köszönhetően évszázadokig élhetnek.

Amikor Dudley Bose csillagász felfedezi, hogy egy több mint ezer fényévre lévő csillag váratlanul eltűnik, mert bebörtönzi egy emberi elmével felfoghatatlan méretű erőtér, a Nemzetközösség nyugalma felbolydul, mindenáron ki akarják deríteni, hogy mi történt. Mivel a hagyományos féregjáratok nem érnek el olyan messzire, megépítik az első, fénysebességnél gyorsabb utazásra képes csillaghajót. A Második Esély Wilson Kime kapitány, a régi dicsőséges időket hajszoló egykori NASA pilóta irányításával elindul a történelmi jelentőségű expedícióra.

De valaki vagy valami nem véletlenül zárt be egy egész csillagrendszert. Ha a Második Esélynek sikerül megtalálnia a bevezető utat, vajon mit engednek… (tovább)

Eredeti mű: Peter F. Hamilton: Pandora's Star

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Delta Vision, Budapest, 2015
ISBN: 9789633951149 · Fordította: Vitális Szabolcs
>!
Delta Vision, Budapest, 2014
608 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633950623 · Fordította: Vitális Szabolcs
>!
Delta Vision, Budapest, 2014
1150 oldal · ISBN: 9789633950647

1 további kiadás


Kedvencelte 27

Most olvassa 13

Várólistára tette 130

Kívánságlistára tette 85

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Rodwin
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.

Nagy utazás, és hosszú olvasás volt a részemről, de nagyon megérte! Nem a fő zsánerem a sci-fi, de ez a könyv így is majdnem tökéletes számomra. Hamilton páratlan író, már szinte MI, aki ennyi nevet, történést, megannyi szálat észben tud tartani és a megfelelően keverni, hogy ne fulladjon unalomba. Le a nemlétező kalapommal előtte.
Nem akarok nagyon szakzsargonos, és mindenre kitérő értékelést írni. A jóval hozzáértőbbek, már elmondtak előtte mindent a könyvről.
Volt itt minden ami tetszett, távoli bolygók lélegző kolóniákkal. Jól megírt űrcsaták, gyilkosságok, nyomozás, féreglyuk, idegen civilizáció.
Politikai szál már kevésbé, és sokszor túlírtnak éreztem. Az idegen faj keletkezését, bemutatását viszont, nagyon élveztem.
Egy élmény volt találkozni a szilfenekkel, és járni az ösvényükön. Kedvenceim Ozzie és Orion szála lett.
Sokszor Mass Effect érzetem volt, mintha épp a játékban lennék a könyv olvasása közben. Ilyen volt nekem a Nemzetközösség világa. :)

Röviden Trónok harca sci-fiben, rengeteg szállal és szereplővel. Amelynek a nagy része a végén összefonódik, és rájössz, hogy a legkisebb dolognak is, milyen jelentősége volt.
Mindenkinek ajánlom, aki nem riad meg a méretétől, és szereti a műfajt.
A Júdás még várat magára, de biztos be fogom szerezni, és elolvasni.
Kíváncsi vagyok nagyon a folytatásra, és egy rossz pont az írónak, hogy egyszer csak úgy lett vége, ahogy…

5 hozzászólás
>!
pat P
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.

Az egyik leglenyűgözőbb könyv, amivel valaha találkoztam. Élő ember talán nem is tud ennyit ilyen jól írni, tehát komoly esélyt látok rá, hogy Hamilton tulajdonképpen egy igen fejlett SF-író program. Szinte már MI. És akár ember, akár MI, valami végtelenül gonosz entitás. Egy 1200 oldalas, minden ízében sziporkázó monstrumnak ilyen aljas cliffhanger-ekkel véget vetni, ilyen hirtelen – hát valami rettenetes módon felhúztam magam rajta. Mikor az ember már azt hinné, hogy végre meglátja azoknak a rohadt kis fogaskerekeknek a kapcsolódási rendjét, és szépen átlátja, hogy is működik az az óramű… Bekaphassa, no.

Egyébként tényleg lenyűgöző. Nagyszabású, összetett, tele remek ötletekkel, fantáziával és logikával. Ráadásul nem túlságosan kell sci-fi írói elmélkedésekkel, futurológiai aggodalmakkal, összetett társadalmi dilemmákkal, magasfizikai bravúroskodással és egyéb morfondokkal terhelni a kis agyunkat. (Természetesen ez egy kritikai élű megjegyzés volt. :P) Olvasás közben azért nem egyszer volt az az érzésem, hogy mondjuk a történet harmadát szépen ki lehetne húzni, gigantikus túlírtságból, lényegtelenségből és unalom-indukálásból kifolyólag. De így utólag, már nem vagyok biztos benne, hogy nem lett volna akár hangulatilag, akár a történetvezetési cselességet illetően veszteség bármely mondat kihagyása. Egyszerűen gyönyörű, ahogy a végére a legjelentéktelenebb történetszálról is (szinte már) kiderül, milyen szépen kapcsolódik a főmenübe, és milyen fontos szerepet játszik a Nagy Egészben. És mikor kezd összeállni a történet logikája, és felmerül a gyanú, hogy itt bizony igencsak kavarja valaki / valami a háttérben…. Na akkor várni kell egy évet a folytatásra.
Asszem, megütöm.

19 hozzászólás
>!
Hackett IP
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.

A Delta Vision Kiadónak köszönhetően idén csak megjelent a Nemzetközösség-saga első kötete, és magyarul újraolvasva szerintem az utóbbi évek magyarul megjelent legjobb sci-fi regénye. Szinte tökéletes elegye a tudományos, logikus, következetes, de mégis elszállt sci-fi fantázia szárnyalásának. (Vigyázat: a könyv magyarul két kötetre bontva jelent meg, ugyanazzal a borítóval!)
Hamilton olyan a sci-fiben, mint George R. R. Martin a fantasyben, monumentális, tucatnyi főbb karaktert mozgató világteremtő, a különbség az, hogy míg Martin évekig pepecsel egy könyvön, Hamilton két évente megír egy tégla méretű regényt, és nem egyetlen univerzumban, ráadásul szinte sosem bicsaklik meg a tolla (laptopja) és a fantáziája.

A történet kezdetén 2050-ben járunk, az első Mars-expedíció landolásának pillanatánál. Wilson Kime kapitány és társai által várt, felemelő pillanatot, az űrutazás korának újabb mérföldkövét, azonban megzavarja néhány szemtelen kaliforniai fizikus, Nigel Sheldon és Ozzie Isaacs, akik a CalTechről nem sokkal korábban egy kísérleti féreglyukat nyitottak a vörös bolygóra. Sheldon egy saját maguk által tákolt szkafanderben nézi végig a Marsra szállást, és üdvözli némi fricskával megfűszerezve Kime-éket, és egyúttal darabokra zúzza az álmaikat.
A féreglyuk-technológia felfedezése egyben az űrkorszak végét is jelenti: az emberi faj egy egészen más utat talál a terjeszkedésre: a csillagok közti hosszú utazás helyett azonnali átjárókat nyit ezek lakható bolygóira. A Nemzetközösség 2380-ra, előre megtervezett fázisokban több száz bolygót kolonizált már, a féreglyuk technológiát birtokló TŰV (Térhajlítású Űrközlekedési Vállalat) az egyik legtőkeerősebb cég (a két feltaláló, Nigel Sheldon és Ozzie Isaacs több százéves, multimilliárdos különcök), az emberi faj békésen fejlődik és terjeszkedik tovább, a megfiatalító kezelések és a biztonsági másolatként lementhető és visszaállítható tudat, valamint újraklónozható testburok több évszázados életet, már-már halhatatlanságot biztosít a polgároknak. Rendkívül szimpatikus, idealista világkép ez.

A veterán űrhajós Wilson Kime álmait ugyan évszázadokkal korábban tönkretették, azonban váratlan esélye nyílik a visszavágásra, és hogy újraélje a régi dicső napokat. Dudley Bose, a távoli Gralmond kolónia egyetemi csillagásza ugyanis egy különös jelenséget fedez fel a Földtől több, mint ezer fényévnyire, messze túl a féreglyuk-technológia jelenlegi hatósugarán. A tudós két egymáshoz közeli csillagot, a Dyson Alfát és Bétát vizsgálja, amelyek eltűntek, csakhogy kiderül, hogy ez az eltűnés egyik pillanatról a másikra történt meg, a csillagokat gigantikus burokba zárta egy rejtélyes és az emberekénél feltételezhetően jóval fejlettebb technikával rendelkező erő. A Nemzetközösség vezetésének feltételezése szerint az ott lakók elzárkóztak valami elől, és ez azt is jelenti, hogy odakint ismeretlen ellenség tartózkodhat, amely akár a Nemzetközösséget is veszélyeztetheti.

A biztonság érdekében, mivel a féreglyuk-technológiával még nem tudnak elérni odáig, ezért egy hipermodern csillaghajót építenek, amely a féreglyuk-technológia módosítása révén a saját erejéből eljuthat oda, hogy információkat szerezzen a helyzetről, és a történelmi küldetés parancsnokául Wilson Kime-t kérik fel, mint az egyetlen élő embert, akinek egyáltalán van űrhajós tapasztalata. A Második esély névre keresztelt csillaghajó elindul, hogy kiderítse, mi történt a két csillaggal, azonban nem sejthetik, hogy a feltételezett ellenséget nem kívül, hanem odabent kell keresniük. Valakinek nagyon jó oka volt, hogy elzárjon két szomszédos csillagrendszert, mert élnek ott valakik, akiket senki nem akar a burkon kívül látni. De nagyon nem.

Ez csak a regény magja, mert az 1150 oldalon számtalan párhuzamos szál fut, amelyek aztán egyre inkább összekapcsolódnak. A világ elképesztően részletgazdag, és felfedezni való apróságokkal teli: itt van például a Mennyei Angyal nevű, több kilométeres, értelemmel bíró csillaghajó, amely a Galaxis értelmes fajait tanulmányozza, vagy a Peremvilág nevű nemzetközösségi bolygón évszázadokkal korábban lezuhant ismeretlen idegen űrjármű, a Csillagutazó feltételezett és a Nemzetközösségbe beépült ügynökei, az Őrzők nevű titokzatos terroristacsoport, akik úgy sejtik, hogy a Csillagutazó manipulációi vezettek Pandóra csillagának kinyitásához, vagy a szilfen nevű idegen civilizáció, akiknek érthetetlen, misztikus téridő “ösvényei” bolygókon, csillagrendszereken át vezetnek.

Hamilton egyik legnagyobb erénye, hogy alapjaiban gondolta végig, miként is működne a féreglyukak rendszerére épülő csillagközi gazdasági szerveződés, és mit ér ez a fejlett gazdaság, ha a nulláról kell felépíteni egy űrflottát. A Nemzetközösség élő, hihető, lélegző, jövőbeli világ. A regényben emellett megférnek egymás mellet a nagy hatalmú családok közti politikai manipulációk, űrfelderítő küldetések, sőt, betekintést nyerünk a 24. századi bűnüldözés sajátosságai közé Paula Myo nyomozónő karakterén keresztül, aki az egyik legszimpatikusabb karakterévé válik a regénynek, de megtalálható benne az egyik legracionálisabb, legkíméletlenebb gondolkodású idegen faj is, a Primerek, valamint az embereket segítő, de tőlük független Érző Intelligencia, amely egy önálló tudatú MI-szerveződés.
A rengeteg párhuzamos szál között akad egy-két felesleges mellékvágány, de ezáltal megismerjük a világ gyakorlatilag minden fontosabb szereplőjét, motivációját, és a terjedelem miatt a sok szereplő egyáltalán nem zavaró.

A Pandóra csillaga sodró lendületű, monumentális modern űropera, hard-scifi látásmóddal fűszerezve (de nem hard sci-fi, minden világos és érthető benne), egyedi gondolatokkal, izgalmas jövőképpel, és rendkívül sok fordulattal, apró részlettel. Nyugodt szívvel odarakhatja mindenki a polcán a Hyperion-ciklus, Reynolds, Banks, vagy a Dűne mellé.
A fordítás is jól sikerült, azt pedig külön szeretném kiemelni, hogy az ekkora terjedelem ellenére is mindössze egy elütést vettem észre a szövegben, azaz a szöveggondozásra sem lehet panasz.

Bővebben: http://sfmag.hu/2014/12/29/peter-f-hamilton-pandora-csi…

5 hozzászólás
>!
mcgregor
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.

I. kötet
Szinte véletlenszerűen vettem le a polcról, leginkább egy kihívás miatt, és igazi pozitív csalódás volt. Kezdetben kicsit úgy tűnt számomra, hogy nem fog lekötni, de a szerteágazó szálak összességében mégis egy különleges történetet rajzoltak ki, és az események előrehaladtával egyre izgalmasabbá vált a könyv, egy vékonyka érből egy egyre sebesebben zúgó áradattá vált . Volt olyan szál, amit elsőre nem tudtam mire vélni, és nem tartotta fent a figyelmemet, de végül mégis szépen belefonódott a nagytotálba. Gyengéje talán a túlzott részletesség, néhány mellékszál és technikai részlet indokolatlanul aprólékosra sikerült, persze ez ízlés dolga is. Az érem másik oldala, hogy ennek az aprólékosságnak köszönhetően félelmetesen kidolgozott világról van szó, amelyet Hamilton futurisztikus, mégsem irreális technikai fejlesztések bemutatásával tesz teljesebbé, és a háttér felépítése révén az egyes szereplők is élőek. Szinte kiált a megfilmesítésért. Összetett és mesterien kimunkált írás. Az első kötet után egyből a második kötet beszerzését fontolgattam.

>!
Lisie87 P
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.

Ez valami brutál könyv volt, mind tartalmilag, mind formailag! :D Olyan sok információ, esemény, karakter szerepelt benne, hogy kiadott volna 4-5 könyvet ez az egy monstrum! Le a kalappal az író előtt, akinek ekkora fantáziája van és ilyen csúnya módon zárja le az első részt, hogy teljesen kétségbeesve hagyja az olvasót!
Dicsérhetném napestig a könyvet, de mások már úgy is megtették, úgyhogy kiemelek pár részt. Fél csillag levonás azért, mert voltak kevésbé érdekes részek számomra, amikor félretettem a könyvet, mert nem haladt olyan mértékben, ami teljesen lekötött volna. A végén spoiler ültem a vonaton és folyamatosan halkan káromkodtam, hogy basszus, ebből mi lesz! :D Nagyon nagy plusz pont, hogy Markék nem hagyták ott a kutyusukat!!! ^^ Kicsit több űrhajós-űrutazásos részt vártam volna, néha túl sok volt a politika, vagy a bolygók bemutatása, bár utóbbi sokszor nagyon élvezetes volt, és hihetetlen,hogy milyen kreatív ötletei vannak az írónak! :)
Isteni könyv volt,rettenetesen kíváncsi vagyok a folytatásra!!!!

4 hozzászólás
>!
kvzs P
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.

Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha nem egy, de inkább öt könyvvel birkóznék. És ez nem csak a könyv terjedelme miatt volt így, hanem a beltartalma miatt is. Van benne ugyanis minden, amitől egy becsületes sci-fi olvasónak elkezd csorogni a nyála: féreglyuk technológiára épülő jövőbeli társadalom, annak felépítése és rákfenéi; már-már cyberpunkra emlékeztető gigacsaládok és vállalatok; értelmes fajok (több is!), amelyek ennél jobban nem is különbözhetnének egymásról (és az a visszautalás a mesékre és mondákra…); önállóan létező és működő mesterséges intelligencia és az ő titokzatos céljai; űrutazás és űrcsata; titkos háttérhatalom(?). Ez az egész meg van fűszerezve politikával és krimivel, illetve nagyon jól megrajzol szereplőkkel. A szálak folyamatosan váltakoznak, ezért az olvasó sosem tudhatja, hogy a következő oldalakon világbemutatás, technikai leírás, romantikva vagy kalandregény várja, de ez nem is baj, mert a végére szépen összekapcsolódik minden, és a legkisebb apróság is hozzátesz a nagy egészhez.
Az egyetlen baj a könyvvel a vége: hogy lehet így abbahagyni, és miért nincs már a kezemben a következő rész?!?

8 hozzászólás
>!
B_Petra
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.

Vegyétek, és olvassátok. Nagyon jó. Engem megvett kilóra.
Nagyon jól ir, tökéletesen meg vagyok elégedve.

>!
Spaceman_Spiff IP
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.

"Hamilton nagyon sok időt szentel arra, hogy bemutassa, hogyan is néz ki ez a XXIV. század, hogyan működik a gazdaság, a társadalom, milyen az az életforma, ahol az ember számos életciklust tud maga mögött, vagy éppen hogyan is működik a bűnüldözés. Mindezeknek köszönhetően egy hihetetlenül grandiózus képet kapunk a jövőről, annak miriádnyi aspektusáról, olyan szintű realista ábrázolásmóddal, amivel a csili-vili űrhajós sci-fikhez szokott olvasó ritkán fut össze egy űroperában (mert attól, hogy mindenki féregjáratokon utazik, a történet a regény végére igazi űrhajós science fictionné válik). És ami a legfurcsább, egy idő után azon veszi észre magát az ember, hogy rendben, sok mindent megtudtunk a világról, de azok az elemek is érdekelnének bennünket, amikre csak egy-két elejtett utalás jutott (ugyanis azoknak tényleg semmi szerepük nincsen). Az író így is talán az összes aspektusát, következményét, lehetőségét megmutatja egy ilyen jellegű jövőnek, a lehetséges társadalmi kísérletektől kezdve az élvhajhász életmód legszélsőségesebb változatáig.

Persze az ember egy idő után ráun a nagy világbemutatásra, erre már fentebb kitértem. A sztori néha észveszejtően lassan cammog előre, és hiába lesz később jelentősége egy-egy szálnak, kezdetben ezt nem érezzük. De amikor az űrhajósok végre a könyv felénél eljutnak a beburkolt csillagokhoz, ott átkapcsol a történet. Nem mondom, hogy felpörögnek az események, de onnantól kezdve exponenciálisan megnő a 100 oldalra jutó fordulatok száma, a megdöbbentő összefüggések felbukkanása és úgy egészében az az érzés, amikor az ember szinte fizikailag ugrik egyet a meglepetéstől. Hamilton itt – gyakorlatilag a magyar kiadás második kötetében – mutatja meg igazán, mire is képes. A feszültség némelyik jelenetben fizikailag tapinthatóvá válik, aztán amikor kiderül, mi is van a burok alatt, ott az író elengedheti a fantáziáját, és azt is beszippantja a könyv, aki unta az azt megelőző közel 700 oldalt. Sajnos el kell ismerni, hogy egy 200 oldalas könyvnél nem baj, ha a fele csak felvezetés, de egy 1200 oldalasnál már igen. Viszont ez most nagyon rosszul fog hangzani: én valahol az utolsó 400 oldal miatt meg tudok bocsátani. Ugyanis a könyv végére viszont már tényleg teljesen felpörögnek az események, az eddig unalmas szálak is érdekesekké válnak, a nyugodt, optimista jövőképbe Hamilton szinte örömmel tolja bele a konfliktust, és a szemünk láttára következik be a kataklizma. Az ember elkezd izgulni, szorítani a szereplőknek, elkezdi falni az oldalakat, érdeklődve olvassa, mi történik a különféle szereplőkkel. Aztán amikor óhatatlanul eljutunk az utolsó oldalhoz, azonnal nyúlnánk a folytatásért."

Még több itt:
http://acelpatkany.blogspot.hu/2015/01/pandora-csillaga.html

2 hozzászólás
>!
elge76 P
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.

I. kötet:

Az író, akire a jövőben NAGYON oda fogok figyelni. Mit alkotott ez az ember, te jószagú atya-úr-isten!
Rakd egy edénybe a Star Trek-et, önts mellé Gibsoni cyberpunk hangulatot, vastagon, az egészet lazítsd fel egy kis Expanse-al, vagy ha az nincs otthon akkor a Battlestar Galactica is tökéletesen megfelel, végül keverj hozzá egy leheletnyi Star Wars-t.
Mindezt helyezd bele egy történelem könyvbe, a sztorit támaszd alá tényekkel és érvekkel, okokkal és okozatokkal, majd az egészet úgy tálald, hogy a végeredmény minden szempontból következetesnek és átgondoltnak hasson.

Nagyjából így tudnám jellemezni ezt az epikus, bocsánat, EPIKUS történetet, ami elkezdődött itt az első könyvben. Konkrétan olyan hatása van az egész történetnek, mintha az író a jövőből indulva, visszautazott volna 400 évet, ide, a mi időnkbe, és a legapróbb részletekbe elmerülve mutatná be, hogyan is élnek ők a saját idejükben. És ebben az a szép, hogy még a legapróbb részletek sem unalmasak, mert egy olyan világot tárnak elénk, amitől minden sci-fi hívő összevizeli a nadrágját örömében.
Ebben a könyvben pont az a magával ragadó, hogy akár ilyen is lehetne az emberiség jövője cirka 400 év múlva.

Hamilton nyilvánvalóan egy csúcsra járatott ÉI (Érző Intelligencia), mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ember képes ilyet összehozni. Ez valami egészen elképesztő, sőt, gigantikus léptékű mű. Nem is tudom mit mondhatnék még róla, annyi minden van benne, hogyha egy dolgot kiemelnék, akkor száz másikról is kellene beszélnem.
Úgyhogy aki szereti a sci-fi műfajt, annak kötelező darab kell, hogy legyen. Életed egyik legnagyobb hibáját követed el ha kihagyod! Én pedig azt hiszem emelek egy oltárt ennek a fickónak.

II. kötet.
Gyakorlatilag a közvetlen folytatása az első kötetnek, amin nem kell csodálkozni, hiszen alapból egy több, mint 1000 oldalas műről van szó, ami (ha jól tudom) külföldön egyetlen kötetként jelent meg.
A történet második része még izgalmasabb volt, mint az első. Bekövetkezik a katasztrófa, és az emberiség kénytelen szembenézni azzal, hogy hiába a végtelen tudás, a mesterséges intelligenciák, és a több száz kolonizált bolygó, mindez vészesen kevés spoiler
Az utolsó 70 oldal tömény, nagybetűs izgalom, gyakorlatilag ezt vezette fel az egész történet, itt csúcsosodik ki minden, ami eddig történt. Viszont a komplett sztorinak ez még mindig csak az első fele, úgyhogy… ide nekem a folytatásokat!!

.

A helyesírási hibák pedig… kedves @DeltaVision, ez bizony eléggé lelombozó. Ha egymás mellé raknám őket, legalább 30 oldalt biztosan elfoglalnának a több mint 1000 oldalból. Ezzel valamit sürgősen kezdenetek kell!

>!
ftamas
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.

A két kedvenc műfajom, de ha választani kell a fantasy és a scifi között, akkor a fantasyt választom. Hamilton Pandóra csillaga az a könyv, amely olvasása után elgondolkozok, hogy így van e. A könyv hosszú normális betűméretű és az jót tett neki, hogy a delta megemelte egy kicsit a könyvméretet a legtöbb kiadványához képest, de ez mind külsőség, a legjobb benne a tartalom. Teljesen lenyűgözött. Áramlott belőle a fantázia és az író egyszerre játszik kicsiben(kalandok idegen bolygókon) és nagyban(űrháború), mindeközben világokat mutat be részletgazdagon, hihetetlen ötletekkel. Ugyanakkor viszont nem felejtkezik el a karakterekről. Kedvenc született, a folytatás pedig KELL!!


Népszerű idézetek

>!
Rodwin

Csobbanhatnánk egyet valamelyik hegyi patakban a birtokon,
van belőlük néhány.
– Hogy te micsoda szadista vagy! Washington államban, tavasszal?
El tudod te képzelni, mit művel az ennyire hideg víz egy férfival?

2. könyv. 88. oldal

3 hozzászólás
>!
elge76 P

Gyorséttermi diétán élt, egyáltalán nem sportolt, és ettől úgy nézett ki, mint egy puhos vámpír.

289. oldal

11 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP

Mert itt húzódik a végső határ. Olyan messze van a kiindulási ponttól, amennyire csak lehet… mármint a Peremvilágot leszámítva, természetesen. Ez csodás érzés, noha sokan banálisnak és nevetségesnek tartják. Itt egyszerűen kiülhetek a partra, akár késő éjszaka is, és elgondolkodhatok azon, hogy hová tartunk. Nézed a csillagokat, és tudod, hogy miféle csodákat láthatsz odakint. Azok a kretének ott mögöttünk sosem néznek fel az égre. Ahol most vagyunk, arról hitték azt az őseink, hogy a mennyország. Én most kinézhetek az ő mennyországuk ablakán, és látom, hogy hová visz a jövőnk.

40. oldal, Első fejezet

>!
elge76 P

Volt valami nemes és fenséges abban, amikor az ember űrhajóval szelte át a végtelen és barátságtalan űrt, az emberi szellem dicsőségét hordozva magával, megtestesítve minden jót és értékeset, ami csak az emberi fajra jellemző.

104. oldal

>!
Lisie87 P

A fiú visszamosolygott, és olyan vágyakozó tekintettel nézett rá, mint a jutalomfalatot váró kutyakölyök. Mellanie önkéntelenül elnevette magát. A férfiak annyira egyszerűek. Bár jelenlegi lelkiállapotában legkevésbé egy férfi érintésére vágyott. Egy lány jóval kedvesebb, figyelmesebb és befogadóbb az ágyban.

21. oldal

5 hozzászólás
>!
Dubovszki_Martin P

A ti fajotok miért tölt annyi értékes időt szexszel, politikával vagy a vallás kérdéseivel? Azok vagyunk, aminek születtünk, függetlenül a külsőnktől, természetünktől és méretünktől.

362. oldal, Tizedik fejezet

>!
elge76 P

– Nem bújhatunk el egy sötét pincében, csak mert olyan történt, amit nem értünk. Mint faj, pokoli sokat fejlődtünk az elmúlt évszázadok során, most már inkább Homo galactic a nevünk, nem Homo sapiens.

177. oldal

>!
elge76 P

A tengelyeket hajtó motorok felbőgtek, ő pedig belesüppedt az ülésbe a gyorsulástól. Beállította a kívánt sebességet, megadta a koordinátákat a navigációs rendszernek, majd kényelmesen hátradőlt, és átadta az irányítást a fedélzeti számítógépnek. Az abroncsokba épített elektroizom szálak azonnal reagáltak a nagyobb sebességre, és kiszélesítették a futófelületet a nagyobb tapadás érdekében. Carys kéjesen vigyorgott, amikor háromszáz kilométer per órás sebességgel vágtatott fel az első emelkedőre.

427. oldal

>!
Lasy

Sosem értette azokat az embereket, akik drága műtárgyakat gyűjtöttek, hiszen nincs olyan művész, aki képes lenne visszaadni azt a csodát, amit a természet képes alkotni egyetlen nyíló virággal.

271. oldal, Nyolcadik fejezet


A sorozat következő kötete

Nemzetközösség saga sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kim Stanley Robinson: 2312
Iain M. Banks: Anyag
David Brin: Dettó
Alastair Reynolds: Napok háza
Dennis E. Taylor: MI, Bob
Brandon Hackett: Az ember könyve
Brandon Hackett: Xeno
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe
Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala
Neal Stephenson: Seveneves – A hét Éva