Mulandó ​Üresség (Üresség-trilógia 2.) 87% 39 csillagozás

Bár ennek a kötetnek a lezárása eléggé lenyűgözött, az út, ami odavezetett, igen lassú volt, az arányok is eléggé felborultak. Kicsit túl sok volt Edeardból, és emiatt túl kevés minden másból, akkor is, ha valamit megtudhattunk végre.

Jó, de akkor most valaki mesélje el, hogy a Nemzetközösségben játszódó, nagyjából… hát, valahány darab cselekményszál hol ért véget maradt abba, a kötet vége előtt 150-110 (melyik ugye épp hol volt soron) oldallal, mert már most nem emlékszem.
Edeard történetének minden nüansza megvan, köszi. Volt idő benne elmélyedni. (Bár az esküvőt letudtuk valami másfél oldalban?! Épp csak kiderült, milyen ruhája van a menyasszonynak? Ne már! :)

Viccet félretéve, egészen izgalmas és érdekes vége lett helyen szakadt félbe egy csomó cselekményszál. Edeard története kifejezetten szemöldökfelszaladósra sikerült, és a Mellékesen Ténfergő, Egyébként Baromi Érdekes, de Érdektelen Szupertáposságba Pácolt Poszthumán Szereplőfélék kalandjai is pont felcsigázták volna az érdeklődésemet, mikor elhagytuk őket szép sorjában a kanyarokban.

Indítványozni fogom, hogy a harmadik kötet fantasy kategóriában rajtoljon. Nem is azért, mert gondolom annak is effektíven Edeard-fantasy a bő fele, hanem azért, mert az ún. SF rész is annyira hiperhajtóműves meg egzotikus anyagos meg szilfenösvényes, hogy annyi erővel varázspálcájuk is lehetne. spoiler

És a bábuk mozgásba lendülnek…
Látszólag egyre több mindent tudunk, valójában egyre kevesebbet értünk. Az Üresség és a Nagy-Nemzetközösség világa is tartogat még meglepetéseket, amelyek az egész világ sorsára hatással lehetnek. Nagyon kíváncsi vagyok a végjátékra, remélem nem kell rá sokáig várnunk.

Édes Ozzie! – kiált fel elkeseredetten a lelkes Hamilton rajongó énem, miután becsukta ezt a könyvet és letette maga elé az asztalra. Igazán nem vethetem az író szemére, hogy az Ürességben játszódó szál is megjelenik a könyvben, hiszen maga az Üresség köré szerveződik a trilógia, de amikor a könyv 60%-a bent játszódik (részletes statisztika: spoiler), az már kissé túlzás. Olyan ez, mint Ozzie utazása az előző duológiában: biztos fontos valamiért, de nem lehetett volna rövidebb?

Edeard története úgy folytatódik, ahogy az első részt olvasók várnák. Folytatja a harcot a várost uraló bandák ellen, egyre nagyobbak a tétek és egyre durvábbak az ellencsapások is, de semmi igazán egyedi, semmi igazán ötletes nincs benne. Nagyon ritkán, általában az álmok utolsó oldalain történik végre valami, ami segít jobban megérteni, miért is vágyik az Eleven Álom mozgalma az Ürességbe, vagy mi a fene is az az Üresség, de nem érzem, hogy ez ellensúlyozná a többit. Inkább Justine fejezetei azok, amik segítenek megérteni az Üresség működését, ő viszont szerintem túlságosan alulreprezentált.

A Nagy-Nemzetközösségben igencsak felpörögnek az események, a számomra izgalmas események ott történnek, az a történet jelene számomra. Még spoiler mögé sem merem dugni azt a fordulatot, ami a leginkább felcsigázta az érdeklődésemet, hogy aztán megint kispadra küldje Hamilton, és tovább foglalkozzon Araminta menekülésével vagy Paula nyomozásával. A Júdás elszabadul óta eltelt 1200 év történéseiről persze itt derül ki a legtöbb információ, de a fent linkelt statisztikából is érezhető, hogy nem jut elég idő ezekre. Míg az Ürességben csak Edeardot követi a sztori, azon kívül három-négy szál is osztozik az oldalakon.

Összességében tehát csalódottan fejeztem be a könyvet, pedig én még a többség körében népszerűtlen Eltékozolt ifjúságot is szerettem. A végére valószínűleg minden össze fog állni egy nagy képbe, de jobban örültem volna, ha nem ezen az úton kell eljutni odáig.

Tipikus Hamilton, vagy 200 oldalt ki lehetett volna vágni belőle. Az előző könyvei is ilyenek voltak, de egyre nehezebben bírom magam átrágni ezeken a teljesen felesleges mellékszálakon, aminek várhatóan vajmi kevés kapcsolódási pontja lesz a fináléhoz.

Annyira szeretem az egész történetet, mindig örülök, amikor felismerek egy régi szereplőt.
Várom nagyon a befejezést, igazából nem értem az ürességet, hátha a végére egyértelműbb lesz nekem is. Csak spoiler

Nagyon érdekesen halad tovább a történet, bár kissé furcsa ez a két markánsan eltérő vonal benne. Hiszen Edeard történetszála a könyv teljes többi részéhez viszonyítva olyan, mintha az Alapítvány könyvekbe valaki bepréselte volna Harry Pottert. Külön nézve a kettőt, mindkettő önmagában is érdekes lenne, de az Edeard vonal a többihez képest csak egy ifjúsági regénynek tűnik. Nem csoda, ha ebben a közegben az ember kevesebb türelemmel tudja olvasni. Pedig ez is nagyon jó, főleg a végéről visszanézve.
Ezek után komoly várakozással kezdem el a harmadik részt, ahogy ezt az értékelést befejeztem.

Az első résznél is jobban tetszett, pedig az is valahogy élvezetesebb és jobb volt a Nemzetközösség saga-nál (és már az is szuper űropera, és társadalmi scifi volt.)
Lehet hogy valakinek sok volt Edeard története, és kevés volt a Nemzetközösség, de igazából nagyon fontos dolgok derültek ki a története által magáról az ürességről, sok minden értelmet nyert már most. Nagyon várom a harmadik részt, amit el is kezdtem azonnal.
Elviselhetőbb mennysiégű volt a ruházatok és ételek leírása, szerzőnk most a lakberendezés felé kalandozott el inkább, a szobákban található tárgyak, bútorok szolgáltak plusz oldalként :)
Komoly, fantasztikus űropera, továbbra is csak ajánlani tudom a szerzőt a scifi rajongóknak!
Nekem maximális élmény volt.

Még több álom , még több szál , semmi lezárás , további bonyodalmak…
Nem probléma ! Szerettem nagyon , már most olvasnám a folytatást !
Mi lesz a végkifejlet? Jelenleg halvány sejtelmem sincs , de jól is van ez így !

Hát….ezt már nem kellett volna eröltetni.