Júdás ​elszabadul I-II. (Nemzetközösség saga 2.) 108 csillagozás

Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II. Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​emberiség évszázadokkal ezelőtt lépett ki a csillagok közé. Senki nem tudta azonban, hogy egy titokzatos idegen lény, a Csillagutazó sikeresen manipulálta az elmúlt korszak eseményeit. Cselszövésének következtében könyörtelen háború vár a Csillagközi Nemzetközösség világaira. Lehetséges, hogy a küzdelem az emberi faj pusztulását eredményezi. Hála azonban Paula Myo főnyomozó erőfeszítéseinek, a Nemzetközösség politikai elitjének egy része végre hajlandó elismerni a Csillagutazó létezését. Úgy tűnik, még a leghatározottabb lépésektől sem riadnak vissza, mert szeretnének véget vetni a rejtélyes, ugyanakkor félelmetes földönkívüli ármánykodásának.

Közben változatlan hevességgel folytatódik a Dyson Alfáról kiinduló invázió. Az ellenség tucatjával foglalja el a Nemzetközösség világait. A földi hadiflotta elkeseredett elszántsággal veti magát a küzdelembe. Vezetői azt hiszik, olyan szuperfegyverekkel sikerült felszerelni a hajókat, melyek alkalmasak a háború megnyerésére.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Delta Vision, 2016
1370 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951613 · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, 2016
680 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951620 · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, 2016
690 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951637 · Fordította: Varga Csaba Béla

Kedvencelte 23

Most olvassa 4

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 37


Kiemelt értékelések

pat P>!
Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.

Félreértés ne essék: természetesen az alábbiak ellenére is szívesebben olvasom vagy ajánlom Hamilton munkásságát, mint az univerzumban megjelent könyvek 99%-át, és továbbra is azt gondolom, hogy valahol itt kezdődik a science fiction írás magasiskolája – mindezekhez ne férjen kétség.

De azért. Felnőtt tartalom. Megértem én, hogy a Pandora szerkesztője (és fordítója) a Dyson Deltáig szaladt, meg se állt, mikor hírét vette a Júdás elkészültének. Új szerkesztőt találni szemlátomást nem sikerült, ami legalább akkora baj, mint hogy fordítót viszont igen. Homlokránc.
Mindez azért az írói (relatív) ötlettelenséget, valamint az arányérzék és a lényeglátó képesség durva hiányát egyáltalán nem teszi kisebb súlyú bűncselekménnyé. Kicsit fájt több száz oldalas hadászati nyüszmörgéseket és ruhakollekciókról szóló érzékletes leírásokat olvasni az érdemi cselekmény követése és az első kötethez méltó ötletorgiában való tobzódás helyett. Tényleg muszáj volt ezt 1370 oldalon át húzni? Még ha a zsenialitás és a grandiozitás igen szépet is csillant számos helyen, és a lendületes, valóban izgalmas történetvezetésre is láttunk helyenként példát.

Szóval, ide nekem továbbra is az összes Hamiltont, de kapd össze magad, Peter F.

9 hozzászólás
Nuwiel P>!
Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.

Hamilton az első rész után a másodikban is hatalmasat alkotott. Akár egy gyönyörűen megmunkált perzsaszőnyegnél a szálak, itt is úgy fonódnak össze az egyes szereplők történetszálai, hol itt, hol ott, ismét behozva korábban felvezetett szereplőket, akiknek eleinte látszólag semmi értelme nem volt, aztán egyszer csak hopp, minden világossá vált.

Ezen felül továbbra is csak szuperlatívuszokban lehetne írni a könyvről, ahogy a háború előrehaladtával egyre nagyobb erők csapnak össze mind a politikában, mind az űrben. Pusztítóbbnál pusztítóbb fegyvereket vet be mindkét fél, azonban míg a primerek részéről semmilyen erkölcsi vagy morális kérdés nem merülhet fel azok alkalmazásában, az embereknél sokan elgondolkoznak rajta: biztos ez a helyes? A végén aztán elég látványosan zárul le minden, kellően nyitva hagyva a folytatás lehetőségét.

kvzs P>!
Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.

Hamilton folytatja az előző részben megkezdett ötletorgiát.
Bevallom, az elején kicsit nehezen rázódtam bele a történetbe, mert régen olvastam az előző két téglát, és néha csak vakargattam a fejem, hogy ki kicsoda és mit akar, és honnan hova megy, de szerencsére a visszautalások miatt hamar visszatértek a főbb emlékeim, és attól kezdve nem eresztett a könyv.
Amíg az előző részben erőteljes volt a világépítés, itt inkább a cselekmény volt a hangsúlyos. Nyomozás, politikai intrikák és hatalmi játszmák, árulás, cselszövés, az összeesküvésen belül is összeesküvés, társadalmi konfliktusok, lelki problémák és az emberiség alapvető tulajdonságainak boncolgatása, vagyis az emberi oldal volt a hangsúlyos ebben a részben.
Lehet, hogy néha kicsit túlírt a történet, azt azonban bátran ki merem jelenteni, hogy kevés ilyen író van, mint Hamilton: nem csak ötletei vannak, de ki is tudja őket fejteni, és össze is fűzi mindet egy egységes egésszé.

Razor P>!
Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.

Kicsit tartottam a regénytől a terjedelme miatt, de ahhoz képest egész gyorsan sikerült elolvasnom.
Pedig a Pandóra csillaga nagy fordulatszámon pörgő befejezése után a Júdás indítása kissé lagymatag volt. Ozzie-ék szála eddig sem volt igazi, de őszintén szólva, Mellanie nyomozása sem volt túl érdekfeszítő a könyv elején. Szerencsére úgy kb. az első kötet felétől felpörögtek ismét az események, és onnét már sodort a cselekmény, bár a Csillagutazó utáni hajszánál Hamilton szerintem kissé eltolta az arányokat: az üldözés túlságosan hosszú volt, a lezárás viszont gyors. Viszont annak nagyon örültem, hogy hajlandó volt a könyv végén egy utolsó fejezetben nagyjából minden főszereplő sorsát bemutatni, nem csak ukk-mukk-fukk lezárta ezt a vaskos duológiát. Sok író példát vehetne róla.
Az biztos, hogy egy elképesztő világot sikerült a szerzőnek felvázolni, úgyhogy kíváncsian várom mind az előzménykötetet, mind a folytatás trilógiát.

Hackett IP>!
Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.

Egy helyett majdnem két évet kellett várni a Pandóra csillaga folytatására, ami azért is fájó, mert a történetfolyam a legizgalmasabb ponton szakad félbe a Pandóra végén.
Na, de most már itt a lezárás, amelyben aztán minden kiderül, ki a Csillagutazó és kik a beépült ügynökei, közben a Nemzetközösség a túléléséért folytat élethalálharcot a végletekig racionális Hajnali Fény Hegyével, és kiderül a Dyson burkok készítőinek titka is.
Hamilton továbbra is olyan a sci-fiben, mint egy termékenyebb GRR Martin a fantasyben, monumentális és átgondolt világai lenyűgözőek, az ötletei, a távlatok, a cselekmény gyorsan beránt és a végéig nem enged, viszont a karakterei azért nem mindig az igaziak.
A Pandóra csillaga az egyik kedvenc SF-regényem, és a Júdás elszabadulban is csak apróságokba tudok belekötni. Szerintem továbbra is van pár olyan szál, ami nem túl érdekes, gondolok itt Ozzie Szilfen-ösvényes kóborlásaira, vagy Mark Vernon legtöbb jelenetére, és még néhány karakterre, amely seimán kihagyható lett volna. Emellett kifejezetten dühítő, amit Hamilton Mellannie Rescorai-jal tett, pedig az első kötetben kedveltem, de a Júdás nagy részében konkrétan minden férfi nedves álmává válik, és mindenkit boldoggá is tesz, néha egyik ágyból a másikba röppenve, és ezt azért így nem kellett volna.
Viszont itt van Nigel Sheldon, Paula Myo, Wilson Kime, a Burnelli család és még néhány igazán emlékezetes figura, valamint az egész Nemzetközösség, amely a maga nehézségeivel is egy optimista jövő intelligens és modern társadalma, amely néha lomha és körülményes, de ha kell, akkor hihetetlen erőfeszítésekre képes átszervezve önmagát, hogy megvédje az emberiséget.
Nem lenne rossz ilyen jövőben élni.
Úgyhogy lelkesen várom a folytatást, illetve először a tavaszra ígért előzményt, az Eltékozolt ifjúságot.

(Végezetül kitérnék a fordításra/szerkesztésre, ami sajnos nem az erőssége a regénynek – mind a fordító, mind a szerkesztő más, mint a Pandóránál. Erre akkor jöttem rá, amikor többször felvontam olvasás közben a szemölkököm, mert szerintem Hamiltont ugyan nem a szép prózája miatt szeretem, viszont néha egészen esetlen kifejezésekkel, mondatokkal találkoztam, és végül kénytelen voltam levenni a polcomról az angol kiadást, hogy megnézzem az eredetit, és itt ki is derült, hogy amivel a Pandórában nem volt gond, azzal itt igen. Akad néhány borzasztó hozzáköltés a szöveghez, de fájóbb, hogy láthatóan sem a fordító, sem a szerkesztő nem tudott mit kezdeni a he, she személyes névmások magyarításával, pedig ezeket többnyire el lehet hagyni, néha pedig elég lenne a beszélő neve, de ehelyett olyan szörnyű odaköltésekkel találkoztam, hogy néha a hajamat téptem. Arról nem beszélve, hogy ami angolban jó tőmondatként, azt magyarban nyugodtan össze lehet vonni. Azt azért megjegyezném, hogy a regény második felében ezek vagy megszűntek, vagy elvitt a történet lendülete annyira, hogy már nem vettem észre ilyesmit.
Azért remélem, hogy a következő Hamilton-könyvnél erre fokozott figyelmet fordít a DV.)

3 hozzászólás
B_Petra>!
Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.

Várva várt folytatás volt, örülök is, hogy elolvastam, de több mint felét kihúztam volna, bármennyire is összeértek a szálak, a szereplők a végére a helyszinekkel a motivációkkal, itt ott untam.
A világépités már kész volt, igazán rátérhetett volna az akcióra, azt is kicsit brutálisabban,
sok volt a riporter csaj, kevés Hajnali Fény Hegye, sok volt a kizárólagos emberi szemszög, alig alig az idegen. Átfogóan elmesélni nem érdemes miről szól, a Nemzetközösségről, minden jó és rossz tulajdonságával együtt.
Hamiltont szeretem, meg a könyveit is, csak ajánlani tudom, mesterien ir.

Sai_home>!
Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.

Ha jól számolom 15 hónappal ezelőtt olvastam a Pandóra csillagát, ami akkor a 2016-os év egyik kedvence lett nálam. Ez a könyv is könnyedén megkapja az 5 csillagot, de a kedvenceim közé már nem kerühet be.
A 15 hónap sok. Aki teheti ne hagyjon ennyi időt a két rész között, mert nagyon nehéz felvenni a fonalat, eleve rengeteg szereplő és szál van és az író sem segít túl sokat. Ebben a részben már kevés új embert ismerünk meg, viszont eléggé jól halad a cselekmény (bár az első felében inkább a politikán van a hangsúly, a második felében pedig az akción). Vannak olyan szálak, amikre nagyon kíváncsi voltam (Ozzy-ék vagy Hajnali Fény Hegye), viszont nem kaptam belőlük eleget, vagy éppen nem voltak túl érdekesek. Cserébe más szálak, amik kevésbé érdekeltek (nyomozósdi) érdekessé váltak, bár nehéz volt megérteni, hogy az adott helyzetben ugyan miért is foglalkoznak ezzel az emberek.
Kicsit sajnáltam azt is, ahogy Mellanie-val és az ÉI-vel bánt az író, sokkal többet is ki lehetett volna hozni a „karaktereikből”.
Összességében elégedett vagyok, a főbb szálakat szépen lezárta, kiderült minden, olvasmányos is volt, kicsit military sci-fi-jelleget vett fel, de a jobb fajtából. Sokat elárul, hogy egy hét alatt elolvastam :)
Olvasni fogok még Hamiltontól és ajánlom is mindenkinek!

WerWolf>!
Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.

Peter F. Hamilton a Pandóra csillagában felépítette a Nemzetközösség világát, és megteremtette az alap konfliktust, mellyel a Júdás elszabadul két féltéglányi kötetében néz szembe az emberiség. Itt már csak ritkán kapunk világleírásokat, bár az író néha elkalandozik, hogy bemutathassa az olvasóknak a bolygók jelenét és múltját. Néha olyannyira belefeledkezik ebbe, hogy több oldalnyi leírást kapunk, ami egyáltalán nem viszi előre a történetet és újabb, lényeges információt sem tartalmaz.
A Júdás elszabadul, már nem az az eget-rengető sci-fi űropera, hanem inkább egy háborús-nyomozós történet, ami valamikor a jövőben játszódik. Az első részből megismert szereplők viszik tovább a történetet és csak nagyon ritkán tűnik fel újabb személy, aki megbolygatná az eseményeket.
Hamilton mintha egy teljesen más stílusban írta volna meg azt a részt, vagy csak sok volt az a két év, ami eltelt a Pandóra csillaga olvasása óta. Itt már tényleg nincs másról szó, mint hajszáról az ügynökök után, illetve a háborús készülődésekről, melyek folyton kudarcot vallanak. Nem beszélve az olyan felesleges és unalmas szálakról, mint pl. Ozzie Fernandes Isaacs utazása, mely leginkább egy betépett trippre hasonlít.
Nos, azért nem volt ennyire rossz a könyv, csak kicsit elkeserített, hogy a végét már tudni lehetett előre, illetve, hogy Hamilton nagyon túlírta ezt a részt. Maga a történet azért jól ki lett dolgozva, és olvastatta magát, bár sokat elárul, hogy majdnem három hét kellett a két kötet elolvasásához.
A társadalmi feszültségeket sikerült az írónak jól megjelenítenie, annak ellenére, hogy Nigel Sheldon szerepét túlságosan is a középpontba helyezte. Szemléletesen megmutatta, hogy a gazdagok mindig a saját érdekeiket nézik, és ha szembekerülnek a teljes pusztulás lehetőségével, akkor keresik a menekülési utat, amin a családjukkal leléphetnek, ha túl forró lesz a talaj a lábuk alatt.

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/09/peter-f-hamilton-judas-elszabadul/

Ananiila>!
Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.

Másfél hónapig kirándultam a Nemzetközösségben, minden perce megérte.
Számtalan kalandban és hihetetlen akcióban vettem részt, érdekes emberek és űrlények társaságában.
Volt részem háborúban a primerek ellen, melynek része volt egy csillagközi utazás, számtalan szuper fegyver és kütyü, egy üldözés a Csillagutazó nyomában egy különleges bolygón. Részt vehettem Ozzie és Orion kalandjaiban, akik a szilfenek ösvényein jártak. Moyo nyomozóval együtt elmélkedhettem azon, hogy vajon felül lehet e írni egy-két jó cselekedettel egy régebben elkövetett szörnyű bűnt. Melanieval megtapasztalhattam mennyi mindent el tud érni egy nő, ha az átlagosnál szexibb. A szupergazag Sheldon vendégszeretetét is kiélveztem, részt vettem a politikai, társadalmi csatározásokban, hogy aztán ez a sok (és még több meg sem említett) ember összefogjon és megvívja több fronton is az emberiség megmentésére irányuló csatáit.
Hosszú, néha bizony fárasztó utazás volt, de megelégedéssel tértem vissza a hétköznapokba és csak kicsit fájt a szívem, hogy ott kellett hagynom újdonsült barátaimat.

vöri P>!
Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.

FYI: a Pandóra csillaga és a Júdás elszabadul 1 db könyv, csak véletlenül kettőnek adták ki, négy kötetben. Legalábbis nekem ez a szent meggyőződésem, mert a felépítése alapján így nyer értelmet minden – a bevezető részek hossza, a végső (igencsak elnyújtott) üldözési jelenet az utolós kötet végén, no meg úgy általában az, hogy az adott szálakon milyen sebességgel zajlanak az események.
Hamilton szerintem egészen pontosan tudja, hogy mit csinál, és minden milliméterre és másodpercre pontosan időzített és előre eltervezett a regényben, valami egészen zseniális az egész, legalábbis a rendszerszeretetemet alaposan jóllakatta, és mocskos módon sajnálom, hogy csak bő 2500 volt az egész – pedig már az is hihetetlen, hogy ez a terjedelem működni tudott.
Egyértelműen kedvenc, hosszú távon.

Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-02…


Népszerű idézetek

Nuwiel P>!

– Nem igazán értem, miért kell ilyen agyafúrt nyelvi leleményeket használnotok, hogy átmeneti társnőt szerezzetek magatoknak – szólt közbe Tochee. – A valódi lényetek talán nem elegendő ahhoz, hogy a nőstényekben feltámadjon az ösztönös vonzalom?
A két ember összenézett.
– A fajtánk hajlamos arra, hogy túlkomplikálja a dolgokat – szólalt meg végül Ozzie. – Amivel persze nincs semmi baj.
– Valótlan dolgokat meséltek a lehetséges párzótársatoknak?
– Nem, nem, nem erről van szó! Ez tulajdonképpen egyfajta hagyomány.
– Azt hiszem, a fordítóprogram újra nehézségekkel küszködik.

II. kötet, 317. oldal, 14. fejezet

Nuwiel P>!

A Kharübdisz technikai tisztje a Sheldon család tagja volt. Nigel egyenes ági leszármazottai közé tartozott, mégpedig a kilencedik nemzedékbe. Marknak az első pillanattól kezdve komoly nehézséget jelentett a Sheldonok bonyolult hierarchiájának áttekintése. Alapvetően az számított, hogy kit hány nemzedéknyi távolság választ el Nigeltől. Minél kisebb volt a nemzedékek száma, annál fontosabb volt a leszármazott… vagy legalábbis annál fontosabbnak tartotta magát. Mark ugyanakkor kénytelen volt elismerni, hogy a túlélőhajó-projekten dolgozó Sheldonok kivétel nélkül hozzáértő szakemberek. Csupán azért bírta nehezen elviselni őket, mert a hangjukból csak úgy sugárzott az önteltség, valahányszor kimondták a nevét. Ezzel igencsak felmérgesítették.

65. oldal, II. kötet, 11. fejezet

Razor P>!

– Van egy mondat, amit mindig is szerettem volna bemondani a mikrofonba – ismerte be,amikor a repülőgép számítógépe jelezte, hogy a mikroreaktorok készen állnak a felszállásra. – Atomturbinák teljes gőzzel előre!

331. oldal, II. kötet, Tizennegyedik fejezet

Sancho1234>!

– Derék. Még valami… Ugye elég jó a szobaszerviz?
– Azt hiszem, erre nyugodtan igennel felelhetek, uram. Szállodánkban működik a város legkiválóbb étterme. Meg akarja tekinteni az étlapot, uram?
– Nem. Egyszerűen küldjön fel mindent a lakosztályba.
– Ahogy parancsolja, uram. De bocsánat, akkor mit is küldjek fel?
– Mindent.– Mindent?
– Persze. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha biztosra megyünk. Hozzanak fel a teljes menün kívül még huszonöt fej salátát is.
– Igenis, uram. Azonnal visszük, uram.


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Herbert: A Dűne
Iain M. Banks: Közelkép
Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala
Alastair Reynolds: Jelenések tere
Dennis E. Taylor: MI, Bob
Alastair Reynolds: Napok háza
Greg Egan: Diaszpóra
Neal Stephenson: Seveneves – A hét Éva
Kim Stanley Robinson: 2312
Joan Slonczewski: Agypestis