Fejlődő ​Üresség (Üresség-trilógia 3.) 94% 21 csillagozás

A trilógia befejező kötete fantasztikus lezárást adott, és időnként meg is hatódtam a sok izgalom mellett. Egyszóval tetszett, és most már sorra fog kerülni az író többi könyve is.

Annyira zseniálisan jó ötletek vannak benne!
A 772 oldalon belül hozzávetőleg hat és fél mondat terjedelemben.

De azért elvoltam vele. Részben megszoktam gondolom a terjengősségét, részben kevés volt benne az Edeard rész, részben pedig a rendes cselekmény, bár sok szálon bonyolódott, de annyira azért nem esett szét és kenődött el. És tényleg voltak benne (helyenként, ugyebár) olyan nagyívű, bizarr, innovatív dolgok, amiket mondjuk A háromtest-trilógiával lehet egy lapon említeni. Klassz volt.

Mondjuk azért sérelmeztem, hogy azon a 2000+ oldalon nem volt hely egy rendes, értelmes, hülyék-is-felfoghatják típusú magyarázatnak. Hogy mindent csak sejtetett a kedves szerző a végén. És ráadásul a legfontosabb, megoldási kulcsot jelentő félmondatok csak úgy hangsúlytalanul vannak szerteszét szórva folyton, mint a ruházkodási és belsőépítészeti érdekességek. Három sor erejéig pont nem figyelsz, és soha többé nem értesz meg semmit… És ezt az én memóriámmal?! Persze tréningnek nem volt rossz, köszi.

Egy újabb monumentális Hamilton történet végére értünk, és bizony megint nem kellett csalódni az íróban. A sok apró szál összeér, és minden, és mindenki a helyér kerül.
Minden frakciónak, és főbb szereplőnek van a könyben olyan húzása, amire nem számít a gyanútlan olvasó. Talán ez az, amiben Hamilton -a hatalmas távlatok, új világok és technológiai fejlődés bemutatásán túl- annyira zseniális: a szereplői nem statikus papírmasé figurák, hanem a történettel együtt fejlődnek, és nem csak reagálnak a körülöttük történő dolgokra, hanem önálló döntéseket is hoznak -amik bizony nem mindig a kívánt eredmény hozzák.
Lezárult egy újabb fejezet, és én már most kíváncsi vagyok, hogy mivel nyűgöz le legközelebb az író.

Az első két kötet után felüdülés volt olvasni a lezárást. Még mindig sok, de már kevesebb és kevésbé unalmas Ürességben játszódó rész volt, de végre eljutott oda a történet, hogy kiderüljön, miért is vágyik annyira mindenki az Ürességbe. Jó, ez már az előző kötetben is benne volt, de most olvashattam Inigo utolsó álmairól, köztük arról is, amiből kiderült, miért hagyta ott az Eleven Álom mozgalmát, mi is valójában az Üresség, micsoda Makkathran, és a többi, és a többi. A végére talán kicsit túlságosan is gyors lett a könyv, legalábbis néha úgy éreztem, közeledik ugyan a megoldás, de nem lesz elég oldal a kifejtésére. Korábban bosszankodtam is, hogy kezdem már unni a Nemzetközösség világát, örülnék már Hamilton más könyveinek is, de most úgy érzem, hogy még, még, ide a Chronicle of the Fallers duológiát is!

Talán lehet olvasni a trilógiát a Pandóra csillaga / Júdás elszabadul nélkül is, de jó pár utalás és szereplő volt ebben a kötetben, akit csak úgy értékel igazán az ember, ha ismeri azokat spoiler.

Jó, hogy beleolvastam az előzményekbe. Így is volt 1-2 ember, akiről nem tudtam hogy ki, de annyira nem is volt fontos. Nagyon szeretem ezt az univerzumot és talán az előzőnél is írtam, én itt szeretnék élni.

Monumentális :) szerettem ezt a trilógiát, ebben a részben szépen összeértek a szálak. Alig várom H az új történeteit.