Álmodó ​Üresség (Üresség-trilógia 1.) 33 csillagozás

Peter F. Hamilton: Álmodó Üresség

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​távoli jövőben az űrutazás lehetővé tette, hogy az emberiség a galaxis távoli vidékein is új világokat gyarmatosítson, miközben a legkorszerűbb technika miatt hétköznapi dologgá vált a hosszú, talán az örökkévalóságig tartó élet. Nálunk lényegesen idősebb civilizációkkal ismerkedtünk meg. A megrázó felfedezések után az emberiség most egy új korszak kapujában áll. Talán meg fogjuk érteni a világegyetem legfontosabb titkait is.

A világűr végtelenjében azonban elképzelhetetlen veszélyek is lesnek ránk.

Az Üresség: egy zárt, sokmilliárd éves világegyetem. Eleven, és a tágulását éppen csak hogy meg lehet akadályozni. Kapcsolatba akar lépni velünk.

Inigo titokzatos álmokat oszt meg az emberiséggel egy valószínűtlen hősről, az egyszerűbb életről és a jobb jövőbe vetett reményről – egy olyan bolygón, ami nem az övé.

Elégedetlen követői elszántan megpróbálják valóra váltani ezt az utópiát, és átlépik az Üresség tiltott határát, hogy célba jussanak.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Delta Vision, Budapest, 2019
702 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952948 · Fordította: Varga Csaba Béla

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

Hackett IP>!
Peter F. Hamilton: Álmodó Üresség

Hamilton talán az egyetlen szerző, akitől elviselem, sőt, egyenesen imádom, ahogy képes ekkora méretekben gondolkodni, és magával ragadni, belevonni a hatalmas univerzumaiba, leírni, bemutatni, hogyan működik a világ. Ennél a trilógiánál is kb. 2500 oldal várható, ebből ez a röpke 700 csak egy rövid kis előszónak tűnt.
1200 évvel járunk a Nemzetközösség-univerzum két regénye után, a Primer-háború már csak történelem (nem is kell hozzá ismerni azokat a könyveket), a Nagy-Nemzetközösség galaktikus méretűre nőtt, és számos frakcióban építik tovább a nagyjából optimista jövőt: sokan az ENA nevű érző intelligencia részeként, feltöltött entitásként virtuális valóságokban léteznek, és lenézik az alantas testben élőket, aztán vannak a Fennköltek, a Fejlesztők, csoportemberek, na meg a Galaxis közepén lévő Üresség, amelyből furcsa álmok szivárognak ki, amelyet a titokzatos Inigo nevű figura közvetít az emberek felé, és erre egy remek vallás is felépül az évszázadok során.
Ennek az Eleven Álom nevű vallásnak a hívei pedig éppen egy tömeges zarándoklatot szerveznek az Ürességbe, hogy ott éljenek tovább, mert az álmokból egy idilli világ bontakozik ki. Azonban ha ez sikerül, az Üresség egyfajta tágulási szakaszba lépne, és valószínűleg elnyelné az egész Galaxist. Ezt pedig más értelmes civilizációk, mint a Raeielek, vagy az Ocisen-birodalom kevésbé szeretné, és ez egy folyamatosan feszülő diplomáciai/háborús konfliktus felé sodorja a galaxist.
Szóval, a felállás szuper. Ráadásul a Pandóra csillaga négy számomra legkedvesebb karakteréből három is visszatér: Paula Myo és kedvenceim, a Burnelli klánból Justine és Gore Burnelli (a negyedik, a milliárdos Nigel Sheldon eltávozott az ismert világból, de hogy hova, az majd csak ennek a trilógiának egy két részes előzményéből, a Chronicle of the Fallenből fog kiderülni;)).
Rajtuk kívül is vannak érdekes karakterek, pl. az Aaron nevű ügynök, aki semmit nem tud arról, hogy kicsoda, de meglehetősen hatékony beültetett fegyverekkel próbálja megtalálni az eltűnt Inigót, vagy a fiatal pincérlány, Araminta, aki mindent megtesz, hogy túltegyen a Pandóra-duológiában szereplő Mellannie Rescorai szexuális kalandjainak felülmúlásában, és sikerrel, mert ő konkrétan végigdugja a könyvet. Eközben azonban pl. megismerkedhetünk a csoportember szubkultúrával/létezési formával, egy 38 fős osztott személyiségcsoport életével is. (Ha most azon gondolkozol, hogy egy 38 fős csoportember és egy fiatal lány hogyan is tud, akkor a válasz igen.:)) És közben lassan az is kiderül, hogy mi is Araminta szerepe a regényben.
Aki olvasta a Pandóra csillagát és a Júdás elszabadult, annak pedig nagyon érdekes lesz a több, mint 1000 évvel későbbi, sokkal fejlettebb világot felfedezni, mert megannyi apróságból áll össze ez a megváltozott, kiteljesedett Nagy-Nemzetközösség, ahol az emberek a létezési állapotok különböző lépcsőfokán élnek, ahol 800 éves emberek sétálgatnak az utcákon, és repkednek szerte a Galaxisban.
Szóval, Hamilton ismét lenyűgöző, és élmény olvasni.
De.
A könyv harmada az Ürességben játszódó fantasy szál, az ifjú Edeard főszereplésével, aki egy középkor és újkor határán egyensúlyozó világban, ahol mindennaposak a mentális képességek, egy tipikus fejlődésregény keretében jut el a helyi nagyvárosba, és kezd el felfelé emelkedni, képességei pedig kiteljesedni.
Ez a rész nekem annyira nem jött be.
Az eleje nagyon nem, a közepe egész jó volt, a vége megint csak nem volt túl izgalmas. Sokszor nagyon sablonosnak és ötlettelennek tűnt, és gyakran azt vártam, hogy legyen már vége, és térjünk vissza a Nemzetközösségbe. Néha elég béna is volt sajnos, annak ellenére is, hogy Edeard egy érdekes karakter.
Ráadásul a Nagy-Nemzetközösségben is nagyon ráérősen telnek az események, így mondhatni, a 700 oldal ellenére nem sok minden történik, és mire a rengeteg szál elkezd felpörögni, eltelik vagy 500 oldal.
Ha azt nézem, hogy a teljes történet majd ennek ötszöröse lesz, ez a tempó még belefér, de azért a remek ötletek, gondolatok, sztori mellett is ez így eddig egy csöppet döcögős élmény volt.
Viszont nagyon várom a folytatást, hogy ebből a felvezetésből miként tud kibontakozni, és akkor lehet, hogy ezt a részt is feljebb fogom értékelni.

13 hozzászólás
pat P>!
Peter F. Hamilton: Álmodó Üresség

Peter F. Hamiltont alapvetően hosszabb időre be kéne zárni egy számítógép- és mindenmentes szobába. Egy darab Erika típusú írógéppel.

Majd leszokna erről a grandiózus, félelmetes, pofátlanság határát súroló túlírásról.
A 467 főbb szereplő ruházatának részletes ismertetéséről a legváratlanabb pillanatokban.
Az általuk elfogyasztott ételek még annál is részletesebb leírásáról.
Az erotikus fantáziái hosszú-hosszú, halmozott és visszatérő és sokszemélyes akciók keretében történő megörökítéséről.
A lakásfelújítás és a csempevásárlás részleteinek életszerű és pontos feljegyzéséről.
A rengeteg „fő” karaktert mozgató, igen nagy számosságú cselekményszálról. (Oké, elismerem, memória-tréningnek viszont nem rossz, mikor fel kell idézni, hogy 200 oldallal előbb ki is volt az illető személy, mi történt vele, kik a kis barátai, és kábé melyik bolygón is lehetünk épp.)
A 3x700, illetve 2x2x400 oldalas regénykékről.

Igazán megdöbbentem, hogy talán egy kicsit én is a YA fantasy cselekményszálat bírtam jobban. Lám, mit tesz, ha van valami íve meg koherenciája egy szövegnek! Még ha nem is olyan érdekes, mint az egyébként elbűvölően nagyszabású fő vonala a regénynek – hát de tényleg, ennél nagyvonalúbb világépítést, és ennél parádésabban kezelt tudományt és technikát! (Igenis, az sci-fi, ha van benne kvantum meg nano meg fekete lyuk, akkor az tudományos, nem mágiás, Mr. Clarke is megmondta, punktum.)
Remélem, ahol és ahogy a két szál majd összeér, az olyan pompás lesz, ahogy képzelem. (1500 oldal múlva, várakozásaim szerint.)

Ahogy meg a kötet befeje… véget ért, hát én egyszerre mentem falnak az idegtől, hogy ne már, nem lehet csak így abbahagyni egy (sok) random ponton egy könyvet, ugyanakkor, hát… nem biztos, hogy nem vetettem volna rá magam a második kötetre, ha itt van kéznél már.

2 hozzászólás
Morpheus>!
Peter F. Hamilton: Álmodó Üresség

Remek történet, bár az elején még hümmögtem, hogy mi ez az ezer szál, biztos csak azért van, hogy minél nagyobb legyen a könyv terjedelme. Nem tévedtem, de a szálak azért többé-kevésbé érdekesek voltak, és kevés redundanciát tapasztaltam. A szálakból körcikkek lettek, és bár még mindig vannak hiányos részek, egész jól képet kaphatunk erről a jövőbeli civilizációról, amelynek a társadalmi és technológiai sokfélesége lenyűgöző, és szinte átláthatatlanul bonyolult. Jöhet a következő rész.

B_Petra>!
Peter F. Hamilton: Álmodó Üresség

Hosszan áradozni fogok róla, aztán azt is leírom, hogy lehet másképp is látni ezt a storyt.
Először is, lehet olvasni az előzmények nélkül, de nekem így többet adott. Bár sokszáz oldal, és grandiózus a háttértörténete, nagyban kidolgozott kalamajka vár ránk, mégsem tudám azt fölvetni, hogy hosszú, vagy túlírt, nem is hiszem, hogy működne másképp, csak így nagyban.
Több mint ezer év telt el a Csillagutazó háborúja óta az emberi társadalom több típusra szakadt. Vannak akik az ENA inteligenciájába töltik fel a tudatukat, megszabadulva fizikai testüktől, számukra ez jelenti az evolúciót. Közöttük találkozhatunk régi ismerősökkel, aki már ezer év körüliek, és igazából senki sem tudja valójában mik a céljaik. Élnek Fennköltek, rengeteg beültetéssel, módosított testtel, vagy Fejlesztők, csoport emberek, persze akad még pár radikális „maradi” is, és itt vannak a vallásos Eleven álom hívők is. Vallás, de milyen?
Az Eleven Álom és az ő bukott messiásuk Inigó a központi konfliktus generálója.
A tehnológiai fejlődés(szilfen tehnológia koppintás) lehetővé tette az érzelmek/álmok megosztását, mi által Inigó különleges álmai felforgatták a galaxist.
Be is barangoljuk bolygórol, bolygóra több karakter szemszögéből, de a legfontosabb mégis az Üresség, ahonnan az álmok is származnak, ahová a hívők zarándokolni akarnak, amit sokan akadályozni igyekeznek, vagy épp nem, ez szinte kideríthetetlen. A zarándoklat következményei beláthatatlanok.
Kedvencem az Aaron nevű titkos ügynök, valószínűleg mivel az ő részei a legakciósabbak, a végére elképzelésem is lett, honnan jött ő.
A Burnellik is színre lépnek, valamint egyetlen kedvenc női könyvszereplőm, Paula Myo is újra bevetésen van.
Araminta, a legelképesztőbb és az ő sexuális kalandjai lehet egyeseknél kiverik a biztosítékot.
Mindenki helyezkedik, keresei a megoldást.
E közben olvashatjuk Inigó álmait sorban, egy világról az Ürességben, ami középkori fantasy világnak s beillik, csak hát minen varázslatnak látszik aminek nem ismerjük a tudományos hátterét.
Várom a folytatást!
Lehet azonban úgy is nézni, hogy egy galaktikus dekadens szappanopera az egész, előfordulhat ez a vélemény is. Én ugyan nem osztom ezt, de én rajongónak számítok.

ViraMors P>!
Peter F. Hamilton: Álmodó Üresség

Néha rossz dolgokat kell tenned ahhoz, hogy jó dolgot tehess.

Jól hangzó mondat, bár ha túl sokáig ismételgeti valaki, könnyedén elviheti egy nagyon rossz irányba. Mellé tenném még az eszközt szentesítő célról szólót, meg némi elmélkedést a kisebbik rossz létéről, avagy nem létéről. Ezek voltak azok, amik időről időre eszembe jutottak a regény közben. Mármint olyankor, amikor éppen nem azzal voltam/voltak elfoglalva oldalakon keresztül, hogy mit tálaltak fel reggelire – amit aztán meg sem ettek – , vagy hogy nézett ki a templom, – amit rövidebb oldalszám alatt döntöttek romba, mint amennyi a fullos leírásához szükségeltetett. Na jó, a kajánál túlzok. A templomnál… hát ott nem biztos.
Mindezzel csak oda akartam kilyukadni, hogy Peter F. Hamilton remekül ír, de valami elképesztően körülményes tud lenni. Ez a 702 oldal, lényegében alig több, mint a bevezetés, van benne rengeteg – jobbára – érdekes leírás, néhány érdekes, esetenként izgalmas esemény, és szám szerint kb ugyanennyi említésre méltó karakter. Millió meg egy szálon fut, amikről látszik, hogy egyszer össze fognak érni, de egyelőre még ide-oda kóborolnak a Galaxisban, ami valljuk be: elég tágas, még akkor is, ha éppen végveszélyben van.
Mindettől függetlenül alapvetően tetszett – valamire adtam 4*-ot, vagy nem? – de azt semmi nem mossa le róla, hogy elképesztően körülményes.

2 hozzászólás
kvzs P>!
Peter F. Hamilton: Álmodó Üresség

Monumentális bevezetése egy újabb(?) monumentális Hamilton történetnek. Az író felhelyezte a bábukat a táblára, felskiccelte a hátterüket és mozgásba hozta a játékot.
Furcsa, de én szeretem Hamilton terjengős, aprólékos világépítését, még akkor is, ha az első kötetben szinte még semmi nem történt -na jó, a szereplőink élik az életüket, és néhol már a szálacskák is összeérnek-, és csak sejthetünk irányokat. Van idő bevonódni, megismerni a világot, kicsit bepillantani a kulisszák mögé és meglátni az eseményeket mozgató erőket.
Érdekes módon én még az Ürességben játszódó kvázi fantasy történetet is szerettem. Üdítő ellenpontja volt a középkorias környezet és mágia, a messzi jövőben játszódó, technológiailag és társadalmilag fejlett kerettörténtnek.

ftamas>!
Peter F. Hamilton: Álmodó Üresség

Hát ez zseniális. Rengeteg szálon fut és nem mondhatnám, hogy minden szál olyan lenne, amit szeretek. Ugyanakkor, azok a szálak is, amelyek nem a kedvenceim, ugyanúgy lekötnek, mert az író mesterien adagolja a hangulatot.
Egyébként, meg mintha a Nemzetközösség saga nem ért volna véget.
Viszont a kiadó vétett egy óriási hibát. Magas fokú kegyetlenség úgy kihozni a kötetet, hogy nem jön vele a folytatás is…. Remélem nem sokára jön a másik két kötet is.

Sai_home>!
Peter F. Hamilton: Álmodó Üresség

Eltelt néhány évszázad a Csillagutazó háborúja óta, de számít ez igazán? Az emberek akármeddig élhetnek, fel is lehet akár támasztani a halottakat, ilyen körülmények között nem sok szerepe van az eltelt időnek. Minden megváltozott? Meg. És talán mégse. Máshogy hívják a csoportokat, másnak tűnnek a cékitűzéseik, de most is vannak, akik univerzum-szinten gondolkoznak és vannak, akik csak kisebben.
Ismét sok szálon, sok főszereplővel fut a történet, ebből az egyik egy YA-fantasy, spoiler, bár én a sci-fit szoktam preferálni, itt mégis ezeket a részeket vártam leginkább, itt nem tűnt bevezetés-szagúnak a történet, míg a többi szálnál csak lassú „vánszorgást” tapasztaltam. De ebben az esetben még ez is megalapozott, a könyv (nagyon) jó, csak nincsen egyensúlyban.
Azért hiányoznak a Primerek (vagy bármi olyan faj, ami érdekességben felvehetné velük a versenyt), hiányzik Ozzie (bár ő akár még meg is jelenhet a későbbi könyvekben). Paula Myo viszont csalódás, egyik kedvenc szereplőmet egyszerűen „kiherélték”.

Busmen>!
Peter F. Hamilton: Álmodó Üresség

Kimondottan tetszett! Eleinte kicsit nehezebb volt megszokni hogy most már a messzi jövőben járunk , vártam , kerestem az ismerős szereplőket , s miután be is kúszott egy-kettő roppant módon elkezdtem élvezni , felfedezni a változásokat!
Nagyon tetszett az álomszál, egy jól felépített másik világ kezdett feltárulni érdekes történettel!

Robina14>!
Peter F. Hamilton: Álmodó Üresség

Nagyon nehezen ment le ez a könyv, majdnem félév kellett ahhoz, hogy a fel-felhorgadó haragom ellenére befejezzem. Többször is bedühödtem, igen, mert van például egy szereplő, aki csendesen éli az amerikai kertvárosi középosztály mindennapjait, tényleg, palacsintát süt reggel a gyerekeinek, majd autóval elviszi őket a suliba, közben elbúcsúzik a feleségétől, hogy sajnos el kell utaznia munka ügyben, és nem tudja, milyen hosszú lesz az útja puszi-puszi, majd balra el, hogy titokzatosnál is titkosabb ügynökkén elszáguldjon világgá a legmodernebb űrhajóval. És ezt a jelenetet hosszú oldalakon át kellett olvasni. És ott elveszett a türelmem. Pláne, hogy ez az a karakter, akiről jóval a könyv fele után meg kellett kérdeznem egy barátomat, emlékszik-e mégis hova tűnt ez a csávó a sztoriban, melyik szál a gondos apuka.
Én tényleg szeretem a hosszú regényeket, képes vagyok nagyon sok oldalt elolvasni és összefüggéseiben értelmezni, ennek ellenére az Álmodó üresség bosszantóan túlírtnak hat számomra, rövidke sztorija pedig nevetséges az oldalszám tükrében – a monumentális vízió kitakar mindent.
Ennek ellenére: Hamilton zseniális ötletekkel építi fel a Csillagutazó-háború utáni Nemzetközösség világát, lenyűgöző és szerteágazó lehetőségeket vonultat fel az emberiség, az egyén fejlődését tekintve. Nem utáltam az egészet, helyenként kifejezetten szórakoztató volt minden felszínessége dacára, feltehetően kényszeresen el fogom olvasni a többi részt is és majd gyűlölve szeretem mindet.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– Önnek üldözési mániája van.
– Mint minden elvált nőnek.

ViraMors P>!

Veszélyes dolog személyesen találkozni egy ünnepelt bálvánnyal – a hírességek csak a legritkább esetben olyan nagyszerűek, mint a legendájuk.

Zsola>!

Az éjszakai égboltból elősikló CNE Caragana szürke és skarlátvörös burkolatát megvilágította a világűrben minden irányban több fényévnyi távolságig tomboló ionvihar halvány foszforeszkálása.

(első mondat)

ViraMors P>!

– Nincsenek róla adatok; manapság ez átkozottul szép teljesítmény.

ViraMors P>!

A hajónaplóból az is kiderült, hogy Corrie-Lynnek valahogy sikerült kicseleznie a konyhai automata blokkolását, amivel ő meg akarta akadályozni az alkoholtartalmú italok készítését.

ViraMors P>!

– Te tényleg a rokonom vagy. Ostobán makacs az utolsó pillanatig.

ViraMors P>!

Néha rossz dolgokat kell tenned ahhoz, hogy jó dolgot tehess.

ViraMors P>!

Troblum komor pillantást vetett az elérakott tányérra, a szalonnával töltött, vastag vajas palacsinták eperrel koronázott tornyára, a yoksajtra, a galfour rántottára és a véres hurkára. A palacsinta oldalán vulkánból kifolyó lávára emlékeztetve juharszirup és aftonszósz folyt lefelé. A tányér szélét művészien elrendezett, parányi röszlidarabkákkal, szőlőlevélbe tekert, pirított salfuddal és aranyszínű sült paradicsommal díszítették.

ViraMors P>!

A reggeli olberoni kékgyümölccsel kezdődött, amit karamellizált banános bundás kenyér követett; a főfogást hajdinalisztből készült palacsinta, kacsatojás, grillezett Uban gomba és füstölt ayrshire-i szalonna követte, végül pedig az egészre ínycsiklandó kaviáros rántotta tette fel a koronát.

Kapcsolódó szócikkek: bundás kenyér · kacsatojás
ViraMors P>!

Huxley Menedéke megőrizte a rendezett társadalmát úgy, ahogy másfél évezrede működik; a közösségen belül mindenkinek genetikailag előre meghatározzák a tulajdonságait, és a Kaptár még mindig elképesztően jól működik, a lakossága pedig ugyanannyira egészséges, mint amennyire boldog.


A sorozat következő kötete

Üresség-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alastair Reynolds: Napok háza
Kim Stanley Robinson: 2312
Brandon Hackett: Xeno
Iain M. Banks: A száműző
Drew Williams: Gazdátlan csillagok
China Miéville: Konzulváros
Orson Scott Card: Ender árnyéka
Orson Scott Card: Ender száműzetésben
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben