A ​földre hullt sárkány I-II. 70 csillagozás

Peter F. Hamilton: A földre hullt sárkány I-II. Peter F. Hamilton: A földre hullt sárkány I-II.

Gyermekként Lawrence Newtonnak az volt az egyetlen vágya, hogy csillaghajóra szálljon és felfedezze a galaxist. Ám a huszonnegyedik századi Amethi telepesvilágán rossz helyen és időben született, hisz az emberi űrrepülés korszaka a végéhez közeledik. Így sok más lázadó kamaszhoz hasonlóan ő is elszökik otthonról. Húsz évvel később egy félkatonai szakasz parancsnoka egy másik világ elleni invázióban. A megmaradt néhány csillaghajót birtokló óriáscégek cinikus módon „kintlévőség-behajtásnak” nevezik ezeket a hadjáratokat, de a valóságban egyszerű kalózkodásról van szó. A nyugtalanítóan hatékony ellenállás támadásainak kereszttüzében Lawrence meghall néhány kósza történetet a Lehullt Sárkány Templomáról, és arról a különös szektáról, mely ott uralkodik, s mely mesés kincseket birtokol. A katona fejében pedig megfogan a terv, és egy felettébb kockázatos magán-akcióba fog..

Eredeti mű: Peter F. Hamilton: Fallen Dragon

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Tuan, Budapest, 2009
398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638799050 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Tuan, Budapest, 2008
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638799043 · Fordította: Hoppán Eszter

Enciklopédia 7


Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
phetei P
Peter F. Hamilton: A földre hullt sárkány I-II.

Rendben volt ez teljesen, kicsit nehezen indult, féltem tőle, hogy általános túlírtságba és mindenféle felesleges leírások unalom spiráljába fullad (amire a 750 oldalas tartalom alapján minden esély megvolt), de szerencsére hamar túllendültünk ezen a részen. Nagy, világmegváltó csodát nem kell várni tőle, de kellemesen szórakoztató volt és a kezdeti döccenők után végig lekötötte a figyelmem.

A magam részéről még a múltba visszatekintő, kvázi romantikus részeket is meglepő könnyedséggel abszolváltam. Leginkább egyébként itt jön ki az, hogy a regény azért már nem mai darab. A végére a tempó egyre inkább felgyorsul a kezdethez képest, az egyes szakaszok viszont még így is lényegesen terjedelmesebbek, mint a napjaink regényeinek gyors, filmszerű vágásokhoz hasonló rövidségű fejezetei. Ezt ellensúlyozza a jól olvasható stílus, az események változatossága és fordulatossága, a több szálon és idősíkban futó történet, valamint a dramaturgia „mese a mesében” jellegű megoldásai.

Különösebben nem akarom sokáig ragozni ezt az értékelést. Teszt jelleggel olvastam a könyvet és sikeresen vette az akadályt, biztosan fogok még Hamiltont olvasni. A földre hullt sárkány most már pár száz forintért beszerezhető, amivel szerintem most az egyik legjobb ár/érték arányú regény a sci-fi piacon. Ajánlom mindenkinek, aki nem túl bonyolult, de azért nem faék egyszerűségű, bármikor olvasható és szellemes sci-fi olvasmányt keres.

2 hozzászólás
>!
vicomte MP
Peter F. Hamilton: A földre hullt sárkány I-II.

Poszt-cyberpunk űropera, a végén erős poszthumán felütéssel.
Írtam már korábban, hogy a cyberpunk soha nem volt a kedvenc alzsánerem az SF-en belül. Ennek egyik oka, hogy soha nem bírtam azt a márkafetisizmussal átitatott technoblablát, amit Gibson és követői előszeretettel nyomtak, a másik, hogy attól az üres pózolástól is felforrt az agyam, ami miatt minden szereplőnek muszáj olyan übercoolnak lenni, hogy a jégkocka is glédában sorakozik a kikockázott hasizmukon.
De ezek leginkább a stílussal szemben berzenkedésemet magyarázzák, de van egy sokkal mélyebb ellenérzésem is. Az, hogy az egész sablon cyberpunk környezet* gazdaságilag egyszerűen nem működik, nem logikus és rohadtul nem is életképes.

Ebben a regényben az egyik csemege az volt a számomra, hogy végre jött valaki, aki következetesen végiggondolta, hogy mivel jár az űr kolonizálása a gazdasági érdekeket és racionalitásokat is figyelembe véve. Ugyanis egy Föld jellegű bolygó terraformálása és betelepítése rohadt hosszú és valójában soha meg nem térülő beruházás, amit valakinek finanszíroznia kell, és ez eleve vesztes pozíció.
Ha figyelembe vesszük azt a teljesen természetes folyamatot, hogy a gyarmaton élők n+1-ik generációja már korántsem érzi jogosnak, hogy kielégítsék a befektetők profitigényét, és ennek olyan erőteljesen adnak hangot, amihez képest a bostoni teadélután (és ami azután jött) tényleg csupán egy ártatlan kis piknik, akkor pedig totális csőd az egész.
A könyv eseményei alapvetően két szálon zajlanak: egyrészt a jelenben Thallspring bolygó ellen a Zantiu-Braun megatársaság által indított követelés behajtási akciót** követhetjük nyomon, ami az előzőleg említett csődhelyzetből próbál még valamit kihozni. Ez a szál végig feszült, különösen azért, mivel az egyik oldalon parancsot teljesítő céges katonák (köztük a főszereplő) vannak, akik kvázi törvényesen járnak el, hiszen a bolygó lakossága valóban tartozik a befektetőknek. És ők aztán nem akarnak mást, csak hogy békében felcuccoljanak mindent, amit a parancsnokság mond és nyugodtan elhúzhassanak haza. Tehát ők a „békés megszállók”.

Másrészt az ellenük diverzáns akciókat végrehajtó felkelők talán első ránézésre morálisan magasabb szinten állnak náluk, végtére is olyan hatalom ellen lázadnak, amely brutális eszközökkel kényszeríti ki azt a fizetséget, ami véleménye szerint megilleti, de azért ők sem válogatnak az eszközeikben.
Az ő módszereik sem a romantikus szovjet partizánfilmeket idézik, sokkal inkább kőkemény terrorista akciók.
Ez önmagában leginkább a klasszikus „megszállók traumája” jellegű történeteket idézi, de a hátterében egy sokkal nagyobb jelentőségű ügy bújik meg, mint ami először gyanítható, és nem véletlenül az a könyv címe, ami, és a könyv befejezése már galaktikus léptékűvé emelkedik.

A másik szálon főszereplő Lawrence Newton életét követhetjük végig, egészen addig, amíg el nem jut Thallspringre.
Ennek során bepillantást nyerünk a Föld és néhány kolónia életébe. Kapunk egy gyönyörű, tudományosan megalapozott leírást arról, hogyan lehet életet lehelni egy izo-rögzült, megfagyott jégkocka jellegű holdba, és hogy ez mivel jár.
Továbbá néhány akció dús harci jelenetekkel tarkított fejezetet arról, hogy korábban melyik kolónián hogyan reagálnak a Z-B „behajtási hadműveleteire”. A Santa Chicon játszódó rész sok szempontból is kiemelkedő – részben, mert itt pőrén megmutatkozik a transzhumanizmus, ami az űr kolonizálásával együtt szinte elkerülhetetlen – másrészt nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki észlelte a meghökkentő hasonlóságot, akár egy-egy adott jelenet szintjén is, az Avatár c. Cameron filmmel.

A könyvvel két kisebb problémám volt.
Egyrészt, a múltban játszódó fejezetek inkább tűntek különálló novelláknak, amelyek bármennyire is érdekesek és jól megírtak voltak, de terjedelmükhöz mérten keveset tettek hozzá a fő cselekményvonalhoz. Másrészt az író, a morális kérdések ütköztetésére többnyire a párbeszédes formát használja, ami miatt néha kissé didaktikus lesz a mondanivaló – bár Hamilton nem foglal állást egyértelműen egyik fél igazsága mellett sem.

* A pusztulatokban tengődő nincstelenek tömege vs. mindent irányító megatársaságok. Izé: hol van a piac? A jól kereső, széles középosztály, akinek a termékeket el lehet adni…
Ebben a könyvben van egy jelenet, amikor az egyik kőkemény cégvezető elmagyarázza, hogy miért alapvető érdeke minden hosszútávon gondolkozó szervezetnek felszámolnia a szegénységet és az elmaradottságot.
** Ezen bankosként eléggé röhögtem. Ha nálunk is így dolgozna a work out….

>!
Tuan, Budapest, 2009
398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638799050 · Fordította: Hoppán Eszter
14 hozzászólás
>!
csartak MP
Peter F. Hamilton: A földre hullt sárkány I-II.

Jelen esetben az űropera többféle szólamban szólítja meg az olvasót. Már az első fejezetetekben előtérbe kerül a technológia, ha már sci-fi, akkor jöjjön is a science. Érdekes leírást kapunk például az űr gyarmatosításáról, és az űrkolóniákról. Ez nekem tetszett. Főleg a High Frontier és Bernal–gömb koncepció, aminek jobban utána is néztem. (http://moly.hu/karcok/346359) Ugyanakkor az Amethi bolygó gyarmatosításának története is szintén tetszetős volt. Az események előrehaladtával, aztán volt egy pont, ahol mosolyognom kellett, mert olyan történt a sűrű bevezető fejezetek után, amire nem számítottam: romantika és szerelem. Jó, nem a csöpögős fajtából, de mindenképpen meglepetést okozott. Hogy ebben a könyvben szexelésről fogok olvasni? Vicces volt.
Aztán valahol helyreáll a rend, felváltva jönnek a fejezetek múltba való visszaemlékezések, és a jelen történései között. Tulajdonképpen két történetet olvasunk, amelyek egy ponton összekapcsolódnak.
Egyik kedvenc részem, amikor Lawrence és csapata, a Kinabica bolygó egyik nagy holdján, a Floydon rajtaütést hajtanak végre, ahol végül fegyvercsatába bonyolódnak idegen lényekkel. Tisztára mint egy izgalmas számítógépes játék! ;)
Igazából nem hosszú maga a történet, inkább sűrűn és akciódúsan leírt. Mindenből van benne egy kicsi, kaland, tudomány, akció, és a szerelem. Ajánlom minden sci-fi kedvelőnek, mert jó kis könyv. A vége meg kifejezetten ötletes, gondolja is az ember, nahát tényleg így volt, van, lesz. :)

>!
zamil P
Peter F. Hamilton: A földre hullt sárkány I-II.

Ez a könyv, és az író megvett kilóra.
Pont annyira cselekményes, pont annyira tudományos, pont annyira hard, pont annyira űropera, pont annyira erkölcsös, és pont annyira harcias amennyire én szeretem.
Nagyon tetszett a több szálon futó cselekmény, a főhős múltjának és jelenének bemutatása, a Föld és a telepes bolygók bemutatása, az idegen fajok, Newton élete, mely élet hozzánk hasonló, mert mi is hasonló buktatókon mentünk, megyünk végig.
Szóval jó kis könyv, jól szórakoztam.

12 hozzászólás
>!
zsorzsi
Peter F. Hamilton: A földre hullt sárkány I-II.

Először is ez a Prime egy csodadolog. :)
Másodszor pedig ilyennek gondolnám én az igényes sci-fit, pont a megfelelő arányokkal megírva mind a tudományos leírások, az akció és a karakterábrázolás tekintetében.
Nagy érdeklődéssel olvastam Lawrence Newton jelenéről és múltjáról, a részletesen bemutatott terraformálásról, a kommandózásról a különféle bolygókon, az adott bolygók körülményeihez való legkülönfélébb alkalmazkodási módokról. De még az űrkolonizálás gazdasági kérdéseiről is.
Lelkesedésem egész pontosan a legvégén tört meg, amikor sikerült egy az egész történetre visszaható logikai bakira bukkannom. Nos, vagy az én figyelmemet kerülte el valami, vagy pedig ténylegesen, valósan ott van az a probléma a könyv végén, amely bizony elég zavaró tényező számomra annyira, hogy emiatt nem vagyok képes rá az öt csillagot megadni.

>!
Leonidas
Peter F. Hamilton: A földre hullt sárkány I-II.

Meg kell vallanom, hogy teljesen mást vártam, mint amit kaptam. Ennek az űroperának elég hard sci-fi íze volt. :)
Az első fejezet után azt hittem, egy akció-sci-fit tartok a kezemben. Aztán szép lassan egy teljesen másfajta történet kezdett kibontakozni. Valamiért lassabban haladtam, főleg a sok részletes high-tech és űrhajó leírás volt nehezebben emészthető. Az írónak rengeteg jó ötletet sikerül belezsúfolni, de szerintem túl sokat akart markolni. Több a múltban játszódó fejezetnél éreztem, hogy lelassítja a történetet. Értem én, hogy az író szerette volna bemutatni Lawrence életútját, a Földi társadalomban meg telepes bolygókon beállt hatalmas változásokat. Olyan érzésem volt, mintha túlzsúfolta volna a regényt. Mégis elejétől fogva nagyon tetszett. Pár kevésbé érdekes részt leszámítva, végig izgalmas olvasmány. Nagyszerű volt a Santa Chicói kaland. Igazán izgalmas és remek ötletekkel teletűzdelt fejezet.
Összességében elégedett vagyok. Remek modern sci-fi, amit csak ajánlani tudok a műfaj minden rajongójának.

36 hozzászólás
>!
kvzs P
Peter F. Hamilton: A földre hullt sárkány I-II.

Kiválóan felépített karakterek és háttérvilág, logikusan végigvitt cselekmény: egy igazi űropera.
Az író zseniálisan szőtte végig a szálakat és tartotta fent az érdeklődést az egész (nem rövid…) könyvön keresztül. Az idősíkok és a szereplők állandó váltogatása mindig újabb lökést ad a történetnek, és így az információt is mindig időben, és soha nem szájbarágósan kapjuk. A háttérvilág kezelése a „mese a mesében” alkalmazása miatt nagyon elegáns, a technikai újítások átgondoltak és pont kellően magyarázottak, így egyik sem nyomja agyon a történetet, amiben megfelelő arányban keveredik minden, ami egy jó sci-fihez kell.
A könyv egyetlen rossz része a borító. A kiadó borítótervezője érdemelne egy nagy tockost érte…

4 hozzászólás
>!
Amilgade
Peter F. Hamilton: A földre hullt sárkány I-II.

Ide nekem a Prime-t! Hamiltontól ez az első könyvem, de nem az utolsó. Hihetetlen gazdag fantáziája van, és a leírásai teljesen elvarázsoltak. Alapmű!

>!
kte
Peter F. Hamilton: A földre hullt sárkány I-II.

Értékelésemet az első kötet alapján írom, a második kötet még olvasásra vár a polcomon.
A történet két szálon halad, a középpontban Lawrence Newton-nal. A múltban fiatalkorát követjük az Amethi bolygón, közben megismerjük a földi gyarmatosítás helyzetét, illetve a világgal kapcsolatos terveket és állásukat, később katonává válásának történetét és korábbi bevetéseit. A jelenben a Thallspring-re indított katonai akció, pontosabban követelés behajtás eseményeit követjük. Az utóbbi esetben más nézőpontokat, köztük a telepesek, illetve az ellenállók szemszögét is megismerjük.
A könyv első felében sok leírás van, köztük az űrrepülés módjairól és költségeiről, a Bőrnek nevezett testpáncélról, nekem ebből kicsit sok volt, helyenként untam, később azonban szerencsére beindult a cselekmény is.
Közgazdász énem örült annak, hogy több témával kapcsolatban jelentős súlyt kaptak a gazdasági szempontok, hiszen manapság a Mars-utazás elsősorban pénz kérdése és az új ötleteket akkor valósítják meg, ha várhatóan nyereségesek lesznek. Ez a része alaposan átgondolt, kidolgozott, hiteles világot hozott össze a szerző. Ennek megfelelően a konfliktusban nincs erkölcsileg magasabban álló fél, hiszen mindkét oldal indítékai érthetőek, igazolhatóak. Az ellenállók pedig egyáltalán nem finomkodnak, nem állnak másképp az emberélethez, mint a katonák. Denise meséi révén filozófiai elmélkedésekbe is merülhetünk.
A történet általam olvasott első felében nem volt igazán nagy fordulat, spoiler talán egyedül a földönkívüliekkel való találkozás volt igazán izgalmas.

>!
Pro_SKA
Peter F. Hamilton: A földre hullt sárkány I-II.

A Pandóra csillaga után Hamilton ebben a féltéglában is bebizonyítja, hogy mestere az űroperáknak, ugyanis egy pazar világot sikerült kidolgoznia, remek cselekménnyel, egy-két kis hibával.

A történet a huszonnegyedik században játszódik, amikor a csillagközi utazás aranykora már véget ért, és lassú hanyatlás vette kezdetét. Az uralkodó megacégek gyakorlatilag már csak arra tartják a flottáikat, hogy a gyarmatvilágokról a kalózkodásaik… pardon, kintlevőség-behajtásaik során elvett javakat a Földre szállítsák. Ugyanis ezek a cégek szeretnének profitot termelni ezekből a bolygókból, ha már egyszer annyit költöttek rájuk. A főszereplő az egyik ilyen cég katonája, őt kísérhetjük figyelemmel, miközben egyik kalandból a másikba csöppen.

A könyvben az tetszett a legjobban, ahogy Hamilton bemutatta az űrhajózás egyik legnagyobb problémáját, ami sajnos már most is létezik: azt, hogy költséges. Iszonyú drága egy űrhajót megépíteni és fenntartani, és még drágább utazni vele egy másik bolygóra. És ha egy űrhajó ilyen drága, akkor vajon mennyibe kerülhet egy távoli világon felépített kolónia? Egy olyan kolónia, ami még hosszú évekig nem hoz hasznot (talán soha), és ahova kezdetben más bolygókon kell legyártani a létszükségletekhez szükséges felszereléseket, majd célba juttatni őket: természetesen nem két forintért. Eddig nemigen olvastam olyan könyvet, ami így foglalkozott volna ezzel a témával.

Ahogy halad előre a történet, úgy kerül bemutatásra egyre több egyedi és változatos világ. Ezek közül a kedvencem a Santa Chico volt. Egy sűrű dzsungelekkel borított bolygó, gyönyörű (és halálos) élővilággal. És olyan lakókkal, akik már inkább poszthumánok, mint „hagyományos” emberek. Ez a világ azért is tetszett, mert a lakói a saját testüket és biológiájukat igazították a bolygóhoz, és nem a máshol bevett gyakorlatot alkalmazták, miszerint a bolygón irtsunk ki minden életformát, mert az nem kompatibilis a miénkkel. Ez utóbbi módszer számomra finoman szólva is erkölcstelen és unszimpatikus volt, remélem nem ilyen irányt fognak venni a jövő kolonizálásai. Ezenkívül a világon zajló harcok a Z-B zsoldosai és az „őslakók” között eléggé hasonlítottak a Vietnámi háborúhoz: áthatolhatatlan erdőségek, mindenhol lesben álló ellenség, az erdők felperzselése stb.

A cselekmény is rendben volt egy két hibától eltekintve. A múltban játszódó fejezetek időnként túl hosszúak és vontatottak voltak. A jelenbeli cselekmény viszont rendben volt, izgalmas volt a Thallspringen játszódó fejezeteket olvasni, ahol a megszálló katonáknak kellett szembenézniük a helyi ellenállás rafinált és alattomos akcióival. A végén a spoiler

Összefoglalva elmondhatom, hogy a Pandóra csillagához hasonlóan ez is egy színvonalas, részletesen kidolgozott űropera volt, remélem Hamiltontól a jövőben is csak ilyet fogok olvasni.


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

– Gyűrűbirodalmak és kicsi zöld hercegek vándorúton… Miért nem olvas nekik klasszikusokat? Pratchettet, Tolkient?
– Szerintem ők manapság már nem túl időszerűek.
– Elég baj. Talán régiek, de attól még csodálatos történetek. Én nagyon kedveltem a jó öreg Zsákos Bilbót. Még egy igazi papírra nyomott példányom is van „A babó”–ból, amit a Földön készítettek a Tolkien–bicentenáriumra.

I. kötet, 35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: J. R. R. Tolkien · Terry Pratchett · Zsákos Bilbó
>!
csartak MP

A Floyd épp csak elég nagy volt ahhoz, hogy légkörrel rendelkezzen – egy vékonyka argon-metán réteg volt ez, mely néha, a sötét oldalon ammóniát havazott, amikor a hőmérséklet nagyon alacsonyra ereszkedett. Itt nem voltak tengerek, de még tavak sem. A felszínt szivacsszerű, fakópiros, fodros levelű zuzmóra emlékeztető vegetáció uralta. Ez borította be a hold minden négyzetcentiméterét, a kevés hegytől a kráterek mélyéig. Még a sziklákat is hatalmába kerítette erőszakos szaporodásával. A helybéliek Wells-gyomnak hívták a „Világok háborúja” falánk marsi növénye után szabadon.

I. kötet, 293.oldal

Kapcsolódó szócikkek: H. G. Wells · H. G. Wells: Világok harca
5 hozzászólás
>!
elge76 P

Olyan idők jártak, amikor ez a bár még a Zantiu-Braun Stratégiai Biztonsági Divíziójától is szívesen látott volna bárkit, meghívta volna az első sörére, s figyelmes áhítattal hallgatta volna élete történetét, mely élet oly másképp zajlott odakint, az új gyarmatbolygók közt.

(első mondat)

>!
Morpheus

Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanult, az az volt, hogy nem szabad másokat a saját mércénk szerint megítélni. Ha egy egész bolygónyi népnek tetszik valami, ami nekünk nem, az még nem jelenti azt, hogy ők tévednek vagy rosszak. Mindenki másmilyen, főleg, ha egész világok szintjén nézzük. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nyilvánvaló gonoszságokat akár helyesnek is ítélhetjük, de Mozark azt legalábbis megtanulta, hogy toleránsabb legyen mások hitével és ideáival.

Kapcsolódó szócikkek: tolerancia
>!
Morpheus

De a ti cégeitek nem akarják, hogy bárki is remete vagy valami más legyen. Szerintük mindenkinek úgy bele kéne illeszkednie ebbe az egyenkultúrába, amit próbálnak meghonosítani, mint csinos kis blokkoknak az áramköri lapba. Én nem akarok ebbe belemenni. Én szabadságot akarok.

Kapcsolódó szócikkek: szabadság
>!
hankman I

Gondolod, hogy képes lennél erre? Az embereknek nagyon nehezükre esik a véleményük és a hitük megváltoztatása, és nagyon ritkán sikerül gyökeresen új szemszögből nézniük a dolgokra.

2. kötet, 363. oldal

>!
Morpheus

– Gyümölcsöt esznek! Igazi gyümölcsöt! A bokorról! Nyavalyás regresszorok!

A ház hűtője tele volt konyhakész ennivalóval. Lawrence magában megjegyezte, hogy meg kell majd néznie a csomagolásukat. Szerencsére egyetlen legelésző állatot sem látott a faluban – ennyire még az itteniek sem perverzek.

>!
csartak MP

Egy idegen lény kúszott elő a gépek közül három méterrel a föld felett, vízszintes testhelyzetben kapaszkodva a csövekbe. Lawrence első érzése a csalódottság volt: nem valami látványos. Akkora lehetett, mint egy németjuhász, hat vagy talán nyolc, szinte kétrét hajlott póklábbal, melyek apró, karmos ollókban végződtek. Borzas, pikkelyes irhája fáradtolaj–szivárványszínben irizált. Az igazán idegenszerű a szeme volt, pontosabban ami annak látszott: krómfekete, izgő–mozgó göbök az oldalán. Valami fejféléje is volt: a teste egyik vége tojásdad alakban végződött, melyen szájnyílás látszott.

I. kötet, 303.oldal

>!
csartak MP

Még az 1970–es években, amikor Gerard K. O'Neill összerakta High Frontier koncepcióját, több tervet is készített űrbéli „szigetek”–hez, kezdve az egyszerű négyszáz méter átmérőjű Bernal–gömbbel, továbbhaladva a „Hármas Sziget” paradicsomkertjéig, mely húsz kilométer hosszú ikerhengerekből állt. Ezek a tervek elismerten megvalósíthatóak voltak viszonylag egyszerű mérnöki megoldásokkal. A probléma ott kezdődött, hogyan lehet összehozni ennyi alapanyagot a megfelelő szerelőszemélyzettel és szerszámmal egy olyan korban, amikor több mint kétszázmillió dollárba kerül egyetlen űrrepülőgép felbocsátása.

I. kötet, 92. oldal

>!
tamasloczi

Merev bőrű arcuk alkalmas volt bizonyos alapvető érzelmek kifejezésére, de talán csak a szemek miatt – egy alattomos pillantás az univerzumban nagyjából mindenhol egyforma.

2/ 190. old


Hasonló könyvek címkék alapján

Alastair Reynolds: Napok háza
Iain M. Banks: A játékmester
China Miéville: Konzulváros
Ian Watson: Inkvizítor
Piers Anthony: Khton
Brian W. Aldiss: Amíg világ a világ
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
John Wyndham: A triffidek napja
John Wyndham: Újjászületés
Dan Abnett: Az áruló