A ​hihetetlen Hulk 2. (A hihetetlen Hulk 2.) 77% 22 csillagozás

Végre megérkezett a második Hulk kötet is, mely ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbahagyta. Bruce okos Hulkként továbbra is a Pantheon ügynökeként ténykedik. A követkető küldetése meglehetősen nehéz ügynek bizonyul, egy potenciális új Hitlerré váló gyereket kellene elkapni. Még a Pantheon is megosztott, mit is tegyenek a sráccal. Miközben Rick Jones Achillest próbálja megállítani, addig a Hulk kénytelen az izraeli hőssel, Sabra-val pofozkodni. A történet tartogatott jó fordulatokat, ráadásul elég kényes témák kerültek elő. Kezdetnek ott volt a megölhetünk-e egy embert a nagyobb jó érdekében, ám komoly kritikát kapott az USA külföldi/izraeli politikája (Ez így kijöhetett anno ejnye-bejnye nélkül?), valamint a náci fajírtás is.
A folytatás hasonlóan erős volt. Bár csupán egy részes történet volt, az AIDS-eseket állította középpontba. Többet nem mondanék, tessék elolvasni, így kell szépen társadalmi mondanivalóval ellátott sztorit írni.
(Itt aztán ugrottunk egyet a füzetek sorában. Ahogy láttam, az egyik sztorit nem is Peter David írta, a többrészes pedig eléggé akcióközpontúnak tűnt. Gondolom Harza Tomi jó okkal hagyta ki ezeket.)
A negyedik történet újabb egyrészes, ám ezt egyelőre nem teljesen tudom hova tenni, random bunyós sztorinak tűnt, de lehet hosszabb távon még fontos szerepet játszik.
A kötetet záró duplában a Hulk visszatér Vegasba, miután volt főnöke gyanús körülmények közt elhalálozott. Az hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az egyik nagykutya keze van a dologban, akinek legfőbb verőemberére a Megtorló is vadászik. Bruce és Frank némi nézeteltérés után összefognak, hogy egy élvezetes, gengszterfilm-beütésű sztoriban tegyenek rendet. Ha a nyitó történeteket a mondanivaló, ezt a humor végett szerettem, vicces volt a Hulkot, mint nagymenő gengsztert látni.
Összességében ez egy ismét jól sikerült kötet volt. A rajzolás, az élénk színvilág nekem nagyobb bejött, jó ilyet is látni a mai komor, sötét rajzok mellett. A Hulkot nem ismerőknek is csak ajánlani tudom a kötetet, különösebb előismeretet nem igényel, ráadásul az átívelő szálak is (spoiler) itt kezdenek csak beindulni.

Abszolút korrektnek tartom ezt a hat részt, mindegyikben van annyi „egyedi” (legyen szó akár a mondanivalóról, akár a humorról), ami simán emlékezetessé teszi az adott füzetet, és ami miatt nyugodt szívvel tudom ajánlani őket. De mégsem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy ezek nem Hulk-történetek azon túl, hogy Hulk szerepel bennük. Míg az első kötetből sokkal inkább az maradt meg bennem, hogy Bruce személyisége, gondolatai, érzelmei irányítják a cselekményt (esetleg fordítva), hogy komoly hatással van rá minden egyes oldal, itt mintha sokkal nagyobb hangsúly kerülne a mellékszereplőkre – mondjuk Rickre és az édesanyjára, vagy a Banner körül lévő hölgyekre. Ez nem feltétlenül probléma, sőt, merem állítani, hogy néha ilyesmire is szükség van – viszont ezek után nagyon kíváncsi vagyok, hogy a következő számokban milyen arányok lesznek.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-07-13+…

Ez a kötet nálam elég vegyes fogadtatásra talált. Az első három történet kimondottan tetszett, jó volt, hogy Peter David komolyabb témákat is behozott (gondolok itt a náci eszmékre vagy az AIDS-re). A másik három történet azonban leginkább csak arról szól, hogy Hulk mindenkit lezúz – itt nem éreztem annyira, hogy David olyan sokat újított volna. Ráadásul ennél a résznél ugrottunk vagy 5 füzetet, és bizonyos jeleneteknél úgy éreztem, hogy megint kimaradtunk valamiből, amiről legalább egy összefoglalót jó lett volna olvasni.

Hulk sose tartozott a kedvenceim közé és szerintem sose fog. De ahogy haladtam előre, annál jobbak, érdekesebbek voltak a történetek.

Peter David folytatja a meglepetésbombáit, amiket egyenesen rám szór. A Kis Hitler csavarjától elengedtem egy, a számból ritka „váó”-t. Egyre több figyelmet kap a Betty-Marlo-Rick trió, különösen Rick egy megható, (ámde annál idiótább főgonosszal operáló) AIDS-ről szóló fejezet erejéig. Megtorló és Hulk pedig egyesítik erejüket, hogy egy régi barátot elmés módon megtoroljanak. Apropó, Joe Fixit, mint kaszinótulaj „gengszterfigura” nagyon jó és nem utolsó sorban poénos karakter (csak fel ne bosszantsák). Egyedül ezt a Traumás fejezetet nem tudtam hova rakni.