14 141 csillagozás

Peter Clines: 14

Lelakatolt ​ajtók, szokatlan fények, mutáns csótányok.

Nate lakásával valami nincs rendben. De a gondolatait most más köti le. Utálja a munkáját, a bankszámlája lassan kimerül, és még barátnője sincs. Elképzelni sem tudja, mit vár az életétől. Új lakása nem éppen ideális, de legalább élhető, és megengedheti magának. A bérleti díj egészen alacsony, a házkezelő cég ügynöke szuperbarátságos, és a rendellenességek inkább csak idegesítőek, mint nyugtalanítóak.

Egészen addig, amíg a férfi nem találkozik Mandyvel, a szomszédjával, és fel nem fedezi a lány lakásának furcsaságait. És a másik szomszédjáét, Xeláét. És Tim és Veek lakásáét is.

Merthogy a régi, Los Angeles-i téglaépület minden egyes bérlakása szolgál némi rejtéllyel. Olyan rejtélyekkel, amelyeknek a története több mint száz évvel korábbra nyúlik vissza. Némelyik furcsaság szembeötlő, míg másokat zárt ajtók rejtenek el a kíváncsi tekintetek elől. Viszont ha e különös rejtélyek összeadódnak, az akár a… (tovább)

Eredeti mű: Peter Clines: 14 (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Fumax, Budapest, 2016
464 oldal · ISBN: 9786155514852 · Fordította: Habony Gábor
>!
Fumax, Budapest, 2016
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514722 · Fordította: Habony Gábor

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Cthulhu · Joker · Howard Phillips Lovecraft · Nate Tucker · Tim Farr · Clive · Debbie · Roger · Veek · Xela


Kedvencelte 16

Most olvassa 7

Várólistára tette 151

Kívánságlistára tette 144

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Peter Clines: 14

Örülök, hogy olvashattam a könyvet, hála a barátosnőmnek (@A_Shara), aki kölcsönadta.
Ez nem egy horror, hiába a címke, inkább valahol a sci-fi és a fantasy között van. Vannak egész tudományos dolgok is benne, de persze többnyire egy jól megírt mese. Lehet izgulni, drukkolni a hőseinknek, de nagyon is jókat aludtam olvasás után. :)
Az író már ott megvett magának, hogy egy különleges, szimpatikus szereplőgárdát válogatott össze. A szereplőink mind másfélék – kocka, díszletes, különc festőnő, hacker, nyugdíjas kiadótulajdonos, mégis elég hamar összebarátkoznak. Pont a ház hozza őket össze.
spoiler
A háznak pedig annyi titka van, hogy minden fejezetre jut bőven. Amúgy teljesen másra számítottam spoiler, de meglepett az író. Olvassátok nyugodtan!

8 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea MP
Peter Clines: 14

Most rögtön azonnal be szeretnék költözni én is egy régi házba, ahol titkos ajtók, és felderítésre váró földalatti alagutak vannak. :)
A ház titkainak felgöngyölítése rendkívül izgalmas, és okos módon volt megírva, a végén, amikor Tesla is szóba került, már alig tudtam nyugton ülni a fenekemen.

A történet végkifejletekor egy kicsit leült a lelkesedésem, arra a részre mondhatnám azt is, hogy az nem az én stílusom volt, de nem tudom… ez így lehet nem teljesen igaz, lehet, hogy csak olyan felfokozott állapotba kerültem addigra, hogy nem éreztem ezt a végkifejletet elég monumentálisnak a korábban történtekhez képest.

A történet lezárása az aranyos volt, tetszett nagyon. :)
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/peter-clines-14.html

2 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Peter Clines: 14

Tudom én, hogy kasszasiker, meg bestseller, meg közönségkedvenc, meg minden. De sajnos ez a könyv nem nekem íródott. Annak ellenére, hogy Clines jó stílusban ír, igazi ötletparádét tart és a regénye valóban cselekményes, ez a száguldó kamion az én olvasatomban több helyen is keresztbe fordult a sztrádán.
Először is a szerkezettel volt problémám. Nyilván meg kell ismernem a főhőst és közvetlen környezetét ahhoz, hogy vele izgulhassam végig az eseményeket. De az nálam már unalomba fullad, ha egy 460 oldalas könyv 200. lapja körül (immár kb. 426-odszor!) olvasok – még mindig csak – arról, hogy hősünk bemegy a munkahelyére és mocskosul utálja azt, amit csinál. És emellett – ezzel egy időben – a regény igazi főszereplőjeként funkcionáló misztikus házban még épphogy csak ismerkedünk egymással és a rejtélyes körülményekkel.
Majd a szerző egyszer csak gondol egy nagyot, visszakapcsol és nyom egy padlógázt, amitől az események meglódulnak egy kifejezetten ígéretes irányba, lendületet kap a történet és ez kisebb-nagyobb zökkenőkkel majdnem kitart a végkifejletig. De…!
És itt jön a másik problémám: bár én szívesen kalandozom különböző műfajok, zsánerek irányába, de azt azért nehezen viselem, ha egy történet a már említett nyomott légkörű, dögunalmas amerikai nagyvárosi, „napról-napra lét” hosszú ecseteléséből, horror elemekkel tarkított thrillerré (eddig még hagyján!), majd fantasy regényekben otthonos lényeket megvillantó, apokaliptikus fenyegetést lebegtető scifivé alakul, és a végére az egész mű valami – számomra sem stílusában, sem zsánerében meg nem határozható – egyveleggé gyúródik.
A regény egyébként rendkívül érdekes ötleteket vonultat fel, még a rémtörténetek irodalmának, valamint a tudomány és technika ikonikus alakjának spoiler közvetett, vagy közvetlen megjelenítése és a sztorihoz kapcsolása is frappánsnak mondható. De összességében mégis úgy éreztem, hogy leginkább a könyvben sokat emlegetett Scooby-Doo rajzfilmek egyik hosszú epizódját nézem, nagyjából azzal az izgalmi faktorral.
Mögöttes tartalomként leginkább az emberi kíváncsiság mibenlétének és határtalanságának boncolgatása érdekelt a legjobban, ez szórakoztatott a leginkább.

Senkit nem kívánok eltántorítani, vagy lebeszélni róla, de sajnos számomra eddig nem ez az „Év könyve”.

8 hozzászólás
>!
Ardena P
Peter Clines: 14

Egye kukac, nem kezdem szőrös szívűen az évet, legyen 4,5 csillag :) Azt biztosra mondhatom, hogy régen volt már olyan, hogy egy könyvtől rémálmaim legyenek, hogy egész éjjel azon filozofáljak alvás közben is, hogy vajon ez mi lehet, és hogy szabályosan féljek, amikor ki kell mennem a szobából. Peter Clines elérte ezt, amit ezúton is köszönök :) Akármilyen rémesen hangzik is mindaz, amit a fentiekben leírtam, én ezért szeretek/szeretnék olvasni. Imádom, ha valami hatással van rám, legyen az akár félelem, vidámság vagy szomorúság. A könyv háromnegyedéig elképzelésem sem volt, hogy mi lesz ebből az egészből, csak kapkodtam a fejem, gyártottam az ötleteket, de egy másodperce sem vált unalmassá, lapossá, rettenetesen élveztem leltárba venni a furcsaságokat, nyomokat, amiket a lakók felleltek a saját kuckójukban, együtt nyomoztam, izgultam, kíváncsiskodtam velük. Egytől egyig (na jó, majdnem) megkedveltem őket, legalábbis az aktív résztvevőket, legszívesebben én is odaköltöztem volna hozzájuk :)) Voltak érzéseik, volt humoruk, elég színes egyéniség volt mindenki (pláne Xela a kék hajával :D). A furcsa jelenségek és az erős karakterek mellett volt még egy hatalmas pozitívuma a könyvnek: irtó humoros és poénosan morbid részek voltak benne, néha a legnagyobb izgulás közepébe bevágott 1-1 ilyet az író, és azt sem tudtam, hogy most akkor körmöt rágjak, vagy sírva nevessek.
Szép, kerek történetet kaptunk, szerintem nem sok kérdés, elvarratlan szál maradt a végére, és külön tetszett, hogy spoiler
spoiler
Mindent összevetve: jó szívvel ajánlom, de ha szabad még megjegyeznem annyit, hogy akkor a legélvezetesebb, ha fogalmatok sincs róla, mi ez az egész, tehát ne olvassatok se fülszöveget, se értékeléseket, se semmit, úgy sokkal nagyobbat üt! A könyv egyébként is arról szól, hogy hogy járnak, akik kíváncsiskodnak! :P
Köszönöm, hogy „rávettél” a beszerzésére, @buzavirág! :)

17 hozzászólás
>!
deen
Peter Clines: 14

Peter Clines te egy akkora elme vagy! Semmi sem úgy történt, ahogy vártam, pedig aztán tényleg mindenre gondoltam, hogy mi lehet a háttérben, de úgy pofára estem, hogy csak na. Aki egy végig körömrágós történetre számít, az lehet picit csalódni fog, mert a könyv fele tulajdonképpen egy nyomozás, amiben a lakókból összeverődött kis csapat megpróbálja kibogozni a Kavach épület furcsaságait (és higgyétek el, ezekből van bőven). Amikor azt hinnénk, hogy megvan a magyarázat, na, akkor jön csak az áldás. Hihetetlen feszült ez a könyv, mert bár folyton kapunk darabokat a kirakóshoz, minél közelebb kerülünk a vélt vagy valós megoldáshoz, annál inkább elragad a rettegés. Az embernek egy idő után annyira mi a fene folyik itt érzése van, hogy már le sem bírja tenni a könyvet. És valóban a nagy csavar és a körömrágás csak a könyv utolsó harmadában érkezik, de onnantól aztán nincs megállás! Nagyon tetszettek a szereplők, mert bár közülük egyértelműen Nate a főszereplő, de a többiek is legalább annyit tettek hozzá a cselekményhez. Minden karakter egyedi volt, máshonnan jöttek, más a múltjuk, de mindannyiuknak van veszteni valója. Mégis a kíváncsiság legyőzi bennük a félelmet. Nate, Veek, Tim, Roger, Debbie, Clive, és persze Xela, az egész Scooby-Doo csapat a végsőkig kitartva lebbenti fel a fátylat az épületről. A feszült cselekményszál mellett pedig még humorra és egy kis szerelmi szálra is futotta. Kedves új albérletet keresők, ha a házban egy ajtót rengeteg lakat zár le, ki ne nyissátok!

>!
csartak MP
Peter Clines: 14

Mikor hallottam róla, hogy lovecrafti utalások vannak benne, egyből nagyot ugrott a képzeletbeli listámon, oly annyira, hogy első lett a nyári kikapcsolódásos olvasmányaim sorában.

Jól zajlanak a történések, az író fokozatosan bemutatja a különböző háttérrel rendelkező szereplőket, akik egyre több furcsa dolgot vesznek észre otthonaikban. A rejtélyek összehozzák őket, így megindul a ház felfedezése. Ezek a részek nagyon tetszettek, ott egész kellemes volt a feszkó, mindvégig kíváncsi voltam, mit találnak a lelakatolt ajtók mögött, mit rejtenek a a titokzatos feliratok, ki építette a házat.. ezek jól voltak adagolva.
Viszont sajnos bizonyos részeiben a ki nem használt lehetőségek és a mellébeszélések története lett.
Főhősünk munkahelyi nyűglődéseit én úgy ahogy volt kivágtam volna belőle, főleg hogy spoiler
Helyette olvastam volna, arról, hogyan alkották meg, hogy hozták létre, ama bizonyos 14-es ajtó mögötti dolgokat, illetve honnan jöttek az ellentábor tagjai, kik azok a félig-meddig spoiler
Mert így kb semmi jelentősége nem lett a 14-es ajtónak, hiszen a fő dolgok nem is az mögött zajlódnak.
És igen a vége felé átkapcsolunk némi sci-fibe spoiler érdekes ez a világ, kicsit borzongós, van is benne fantázia, no de tudjuk, hogy ebben Lovecraft a király. (A rettenetes spoiler lények túlburjánzó jelzőkkel tarkított leírásában tényleg Lovecraft az igazi badass, őt nem is állt volna jól utánozni.)

A végén kellemes B kategóriás fantasy-horrorfilm feelingem volt, főleg a zárójelenetnél, szinte vártam a megdöbbentő csattanót, és úgy maradjunk vele, és jöhet a vége főcím. ;)

>!
NewL P
Peter Clines: 14

Már nagyon régen nem olvastam ennyire jó thrillert, bár nem igazán fér bele ebbe a kategóriába. A történet lassan épül fel, és a lakókkal együtt szépen követhetjük a rejtély kibontakozását. Végig kellemesen borzongtam, és nagyon izgultam a történtek alatt. A szereplők a regény folyamán a nem érdekel személyiségekből egyre érdekesebbé váltak, akik kezdtek felnőni a feladathoz. Persze vannak a regénynek hibái, de ezeket én el tudtam nézni neki, mert egy másik világot tárt fel előttem.

3 hozzászólás
>!
Navi
Peter Clines: 14

Ez most így megvett engem kilóra :) Alapjáraton nagyon megnézem, mit veszek a kezembe, itt molyon is lecsekkolom, mit írtok róla, milyen címkéi vannak, ez mennyire vág az én érdeklődési körömmel egybe.
Jelen esetben az a nagy helyzet, hogy dunsztom sem volt arról, miről fog szólni a könyv. A címkéket úgy, ahogy vannak, elfelejtettem megnézni, az értékeléseket nagyjából inkább csak csillagozás tekintetében néztem meg. A borító és a Thriller címke miatt én egy jó kis krimire számítottam, sorozatgyilkosokkal, nyomozókkal.
Ehhez képest ennek úgy nagyjából egészéből semmi köze a krimihez. Igaz, hogy a könyv végére elkönyvelhetünk néhány hullát, van, aki kifejezetten sajnáltam.
Ha mélyen belegondolok, akkor azt tudnám mondani, a könyves utalások után, hogy ez a mű egy spoiler-remake? Ez a helyes kifejezés? Az említett úriember munkásságával soha nem kerültem kapcsolatba, de az egyik műve pont múlt héten került a kezembe a könyvtárban. Jel? Nem tudom. Minden esetre imádtam.
Szeretem a Schooby Doo-meséket, jók voltak a párbeszédek, nekem a felvezetés is pont elég volt, szépen adagolta a szerző az izgalmakat, mindig hagyott egy megválaszolatlan kérdést, ami miatt nem akartam letenni.
Nagyon tetszett :)

2 hozzászólás
>!
ggizi P
Peter Clines: 14

Nekem ez a könyv nagyon tetszett. Eleve egy számomra szimpatikus bagázs összekovácsolódását követhettük végig, ami nyilván sokat nyomott a latba, de persze a lényeg nem ez volt. Mert a lényeg a rejtélyes Kavach-ház volt. Bevallom (szerencsére) nem tudtam mire számítsak, és az agyam egy kicsit felturbózta a kezdeti sejtelmes hangulatot spoiler és egy kicsit ráparáztam az elején, de aztán hamar átkapcsoltam egy másik vonalra.
Nagyon lekötöttek a történések. Izgalmas volt és feszültséggel teli, ahogy lépésről lépésre szembesülhettünk egy-egy rejtéllyel, és el nem tudtam képzelni mire fog kifutni az egész. Arra meg pláne nem számítottam, amire aztán kifutott. Nagyon meglepődtem, de nekem ez a meghökkentő irány is bejött. spoiler
Jó volt, jó volt, még ilyet!!

6 hozzászólás
>!
buzavirág P
Peter Clines: 14

Az éjjel fejeztem be, miután bezártam a könyvet, fel is tettem magamban a nagy kérdést, fogok ezek után aludni? Szerencsére nem volt gond, de kattogott rajta az agyam rendesen. Utolsó háromnegyede olyan hátborzongató volt, amit könyvben még nem tapasztaltam, mázli, vagy sem, de vagyok olyan nyitott, hogy én ezt simán el tudom képzelni, hogy megtörténhet. Remek csapattal ismerkedhettem meg, ilyen szomszédai legyenek mindenkinek, akik kitartanak egymás mellett minden körülmények között. Az viszont más lapra tartozik mennyire jó, ha valaki kíváncsi, és oda is bebújik ahova nem kellene, de Nate pont erre vár, hogy valami felrázza egyhangú életét. Megkapja, sőt, azonfelül egy olyan élményben lesz része ami meghatározza az egész életét. Remek, feszültséggel teli könyv, nem is tudnám egyhez sem hasonlítani, kiválóan szórakoztam, nagyon szeretnék még olvasni az írótól.

10 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

– Torchwood! – szólalt meg Xela hirtelen. Még csettintett is az ujjaival. – Ők ilyesmivel foglalkoznak, nem?
Veek gúnyosan elmosolyodott.
– Ugye tudod, hogy az csak egy tévésorozat? – kérdezte.
– Biztos? Úgy tudtam, hogy valami létező csoport alapján készítették.
Tim a fejét ingatta.
– Csak egy tévésorozat – erősítette meg.

Kapcsolódó szócikkek: Tim Farr · Veek · Xela
1 hozzászólás
>!
csartak MP

– Családja is volt? Él még valaki közülük?
Veek ismét a fejét ingatta.
– Mind meghaltak már, de az unokájáról biztosan hallottál már.
– Olyan vagy, mint egy szappanopera. Várnom kell egy hetet a folytatásra, vagy letölthető?
– H. P. Lovecraft.
Nate fejében megálltak a fogaskerekek. Törékeny elmeszüleménye majdnem darabokra szakadt.
– Az a… horroríró, nem?
– A világ egyik legeredetibb horrorírója, legalábbis tízből nyolcan ezt mondják. A szóbeszédek szerint kiskorában H. P. kapott egy nagy adagot ősi szörnyetegekből. A nagypapi sokat mesélt neki. Felnőve Lovecraft elmondta, hogy ezek a történetek inspirálták az írásait az Idősebb Istenekről, a Nagy Öregekről meg Cthulhuról.
– Most tényleg csak poénkodsz, ugye?
– Fenn van a Wikin, úgyhogy igaznak kell lennie.
– Ez a Cthulhu valami gonosz istenség, nem? Ilyen izé…
csápok
– …polipfeje van, jól tudom?

Kapcsolódó szócikkek: Cthulhu · Howard Phillips Lovecraft
>!
gesztenye63 P

(…) százezrek találták ki egészen hamar, hogy ezt és ezt akarják csinálni, de egyáltalán nem jók benne. Minden energiájukkal doktornak vagy ügyvédnek tanulnak, miközben egy másik pálya sokkal jobban feküdne nekik. Nem is említve azokat, akik csapdába esve vergődnek valamilyen munkahelyen, de nem tehetik meg, hogy otthagyják. Egy csomó olyan emberrel találkoztam, aki milliomos lehetett volna, ha rájön, hogy nem azt kellene csinálnia, amit csinál.

10. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Tim Farr
>!
Lénaanyukája P

A kedd legalább annyira fájdalmasnak bizonyult, mint a lehető leglassabban lehúzott ragtapasz.

>!
Mrs_Curran_Lennart P

– Meg akartam bámulni. Csak eszembe jutott, hogy később milyen fura lenne összefutni a mosodában.
– Nem igazán. Mosni is meztelenül járok. Így mindent kimoshatok egyszerre.
– Tényleg?
– Persze, hogy nem. Mindenki hülyének nézne.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nate Tucker · Xela
>!
Ardena P

A képernyőn minden összekavarodott, zöld krikszkrakszok futottak rajta. Kínai vagy muszlim írásnak látszott, vagy bármelyik másiknak, amelyik csirkekaparást használt normális betűk helyett.

367. oldal, 65. fejezet

2 hozzászólás
>!
csartak MP

– Homokférgek? – kérdezett vissza Nate.
– Olyan nagy giliszták, amik úgy úsznak a homokban, mint halak a vízben. – Roger hullámzó mozdulatot tett az egyik karjával. – Vagy egy olyan nagy izé, mint a Star Warsban. Mi van, ha lemegyünk, és a homok hirtelen egy nagy gödörré változik szájjal az alján?
– Sarlaccnak hívják – jegyezte meg Xela. – Csak a pontosság kedvéért.
– Kocka! – horkantott fel Roger.

Kapcsolódó szócikkek: Star Wars
>!
mrsp

Nem így képzeli mindenki a jó életet? Hátradőlni, elfelejteni azt a sok szart, ami a héten történt és a naplementét nézve inni egy sört. Vagy hármat.

91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tim Farr
>!
Fumax KU

Szombat este összegyűltek a társalgóban. Veek becsapta a tűzvédelmi ajtót, hogy el legyenek zárva a folyosótól. Roger letette a BluRay lejátszóját egy fotelre, és elkezdte rácsatlakoztatni a nagyképernyős lapostévére, közben a többiek odafordították a két díványt.
Clive a lejátszó mellé tett lemeztokra nézett.
– A hihetetlen Hulk? – kérdezte.
– Hulk vagány – jegyezte meg Roger, miközben a helyére dugta az utolsó kábelt.
Nate felvette a tokot, és elolvasta a hátsó borítót.
– Ez most a jó vagy a vacak változat? – kérdezte.
– Mind a kettő vacak volt – mondta Veek.
– Nehogy leszóld a szuperhőseiket! – figyelmeztette Debbie a másik nőt.
– A jó változat – jelentette be Clive. Tettetett haraggal meredt Veekre.

Kapcsolódó szócikkek: Clive · Debbie · Nate Tucker · Roger · Veek

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Ruins – Romok
Blake Crouch: A pokol kapujában
Ann Aguirre: Helyőrség
M. R. Carey: Kiéhezettek
Stephen King: A ragyogás
Joe Hill: Szarvak
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Stephen King: Christine
Joe Hill: NOS4A2
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár