Ned ​Kelly balladája 17 csillagozás

Peter Carey: Ned Kelly balladája

Lírai kalandregény Ausztrália „Robin Hoodjának” életéről, melyben a törvényen kívülinek kikiáltott Ned Kelly igazságának tudatában rója papírra védőbeszédnek szánt élettörténetét. E krónikából megtudhatjuk, hogyan is lett egy lótolvaj és gyilkos a vörös kontinens egyik legnagyobb nemzeti hőse…A nyers egyszerűséggel megírt könyv lapjain az ököl- és tűzpárbajok, bankrablások és hajtóvadászatok mellett megelevenedik a századfordulós Ausztrália telepeseinek mindennapi élete is. Fegyencivadékok és kínai aranymosók, kengurusült és gumifák, asszonyruhás haramiák és ősi ír legendák. Vadnyugat és Vadkelet után íme, itt a Vaddél!

Eredeti mű: Peter Carey: True History of the Kelly Gang

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Palatinus, Budapest, 2003
454 oldal · ISBN: 9639487546 · Fordította: Molnár Miklós

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Csabi P
Peter Carey: Ned Kelly balladája

Kezdjük a címmel. A magyarral szemben az eredeti pontos fordítása A Kelly banda igaz története, és könnyen belátható, hogy a ballada és az igaz történet távol állnak egymástól. De nem teljesen földtől elrugaszkodott ötlet volt ez a címváltoztatás, hisz Carey csal, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy hitelesen beszéli el a banda történetét, elsősorban persze Ned Kellyét, egész a gyerekkorától. Először is költ neki egy szerelmet, Mary Hearnt, aki gyereket is szül neki, de ami sokkal jelentősebb, hogy úgy adja el a regényt, mintha az Kelly hátrahagyott írásai alapján készült volna (minden fejezet elején gondosan leírja a kézirat formáját, állapotát), amiről szó sincs. Kelly után „csupán” a nevezetes jerilderie levél spoiler maradt fent 56 oldalon, ami így is szép teljesítmény egy tanulatlan törvényenkívülitől.
Szóval igaz történet ez, meg nem is, és akkor elkezdhetnénk filozofálni azon, hogy mi az igaz. Na jó, csak egy kicsit. Az ausztrál Robin Hood története felveti a kérdést, hogy mi is volt Kelly, egy közönséges bűnöző, vagy a rendszer elnyomása ellen küzdő lázadó? Carey ezt az utóbbi nézetet támogatja inkább, nehéz gyerekkor, kekeckedő rendőrök és hatóság, Ned „Csak akkor ölök, ha muszáj” Kelly legendája épül föl ebben a regényben, aki pénzt oszt a szegényeknek, és segít a munkában az elhurcoltak helyett. Igaz, jórészt számításból, hisz tudja, ha nem nyeri meg magának a lakosságot, akkor pillanatok alatt feladják a vérdíjért. Persze nehezen hihető a nemesszívű vadember teóriája, Carey sokat hozzátesz, olyan dolgokat, amik nem lehettek publikusak, így hozzá kellett költeni a regényhez.

No de ez Kelly regénye, ő az elbeszélő, és épp ez ennek a regénynek az erőssége – ami nagyrészt elveszett a magyar olvasók számára a fordítással –, ahogy megszólal Ned Kelly, ahogy végig az ő szemén át látjuk a történetet, és így mindjárt értelmet nyer az eredeti címben az igaz történet, mert ki ne adná ezt a címet a saját történetének. Ned Kelly, ahogy Ned Kelly látta – volna.
A magyar fordításba átültethetetlen az ír/ausztrál angol, maradt a központozás hiánya, az egybefolyó mondatok, a számnevek (és a határozatlan névelő) számnévvel írása. Ettől ez még nem egy tanulatlan ember zagyva beszéde, nagyon is irodalmi a szöveg, de Carey mégis képes elhitetni az olvasóval, hogy Kelly szavait olvassa. Kissé nyers, de minden mondat pontos, jól megfogalmazott, mintha McCarthyt olvasna az ember.
Nem volt véletlen az a Booker, és csak sajnálhatjuk, hogy ez Carey egyetlen magyarra fordított regénye.

>!
Ákos_Tóth IP
Peter Carey: Ned Kelly balladája

Ned Kelly, a koszos ausztrál préri páncélba bújt Robin Hoodja nemzeti jelkép, olyan hős, akinek a legendáriuma messze túlmutat önmagán. Útonállóból héroszt faragni nyilván csak olyan világban lehetséges, ahol bizonyos társadalmi anomáliák mentén az átlagember képes azonosulni a törvényszegővel – akkor is, ha tevékenysége a köztörvényesség mellett magasabb rendű eszményekkel hozható összefüggésbe (Robin Hood, mint az elnyomó Földnélküli János ellenfele, Oroszlánszívű Richárd megmentője), meg akkor is, ha pusztán csak odapirít a regnáló hatalomnak (a Kelly banda, Rózsa Sándor, a Viszkis), de ámokfutása szigorúan a tényeket nézve inkább a tömegekre jelent veszélyt. Csakhogy amíg Robin Hood egy bizonytalan eredetű mondavilág alakja, addig Ned Kelly egy valódi bandita, aki lovagi sisakra emlékeztető páncéljával még afféle western-ikonná is kinőtte magát – ne szépítsük, mint jelenség, Kelly rendkívül attraktív alakja kultúránknak, akiről írni és olvasni kell.
De nem mindegy, mit!

Man Booker-díj ide vagy oda, engem nagyon megakasztott a könyv sajátos formanyelve. Mint Ned Kelly képzelt önéletírása, a szöveg igényelte a nyelvi játékosságot és a szándékoltan hibás, avagy sajátos szabályrendszer szerint működő nyelvtaniságot, de Carey választott módszere talán nem mindig érte el a kívánt hatást. Elbeszélőnk ugyanis központozást egyáltalán nem használ, ugyanakkor szeret szép, összetett mondatokban fogalmazni. Helyesírási hibákat nem vét, ám következetesen 1x-nek írja az egyszert, 6x-nek a hatszort*, viszont semmiféle különleges tájszólás, vagy archaikus fordulat nincs a kifejezésmódjában. Ha tehát a stílus Ned Kelly vélt-valós írói képességeit próbálja szimulálni, akkor a szerző szerintem nem volt következetes, és nyugodtan rátehetett volna még néhány lapáttal a végeredményre – már csak azért is, hogy később véletlenül se tekintsék Cormac McCarthy epigonjának.
Ám az is előfordulhat, hogy a központozás elhagyása többet hivatott kifejezni a fentieknél: az eredeti szövegnek talán volt valamiféle dallamossága, esetleg tartalmazott olyan motívumokat is, amiket nem lehetett átültetni magyar nyelvre – bárhogy is legyen, az egészen biztos, hogy rettentően nehéz megítélni a művet az eredeti változat megtekintése nélkül, amihez viszont nélkülözhetetlen lehet az ír és ausztrál angol nyelv beható ismerete. Megállapítható tehát az is, hogy a Ned Kelly balladáját lefordítani izzasztó feladat, és könnyen lehet, hogy bizonyos értelemben lehetetlen is.

Egyébként a regény lassú építkezése, sajátos atmoszférája és hangvétele megér még jó pár misét: rengeteg kitartást igényel, de minden vele töltött perc meghálálja magát. Még azzal a fura mellékízzel együtt is, hogy a különös nyelvi univerzum hátterében mintha felsejlene a kortárs csúcsszerzők sorai közé törekvő író alakja – Ned Kelly monumentumának néminemű kárára. Ezen nem segít az sem, hogy a Kelly bandáról magyar nyelven nem nagyon lehet mást olvasni, pedig szívesen közelítenék feléjük akár dokumentarista, akár egy kicsit komolytalanabb oldalról (egy nyomokban szatirikus börleszkre nagyon vevő lennék!).

*Ez az 1x, 6x sokkal inkább eszembe juttatja az internetes szlenget, a chatnyelvet, mint bármiféle XIX. századi igénytelen irodalmi fordulatot – pedig a regény írásakor az informatikai nyelvkorcsosulás még alig-alig ütötte fel a fejét.

>!
Palatinus, Budapest, 2003
454 oldal · ISBN: 9639487546 · Fordította: Molnár Miklós
>!
György_Dragomán IP
Peter Carey: Ned Kelly balladája

Angolul olvastam, briliáns amit a nyelvel csinál, egy nagyon tehetséges autodidakta írót farag az ausztrál népi hőssé érett rablóból, szép és ravasz ez az autográf tizenkilencedik századiság, érdekes figyelni, ahogy az angol-ír nyelvből lassan ausztrál ír lett.
Néha egészen költői pillanatokat enged meg magának, bátor könyv nagyon.
Vajon a magyar fordítás mit tudott ezzel a ravasz sokrétűséggel kezdeni?
(Kapásból azt gondolnám, hogy egy ideális világban ezt Tamási Áronnak kellett volna lefordítania.)

>!
Almost_Zed
Peter Carey: Ned Kelly balladája

„(…) nem volt mirajtunk másféle átok csak a rendőrségé meg a telepeseké.”

Ned Kelly, akit ma Ausztráliában legendás hősként tisztelnek, lótolvajként, rendőrgyilkosként és bankrablóként szerzett magának hírnevet. A bűn útjára lépve bandájával törvényen kívüliekké nyilváníttatnak, ez pedig mivel nem számít életbiztosításnak, 26. évében a bitón végzi.

Kalandos életéről szól a könyv, lányának írt saját visszaemlékezéseiben. Nyers egyszerűséggel fogalmazott írások, nekem kevésbé volt így élvezetes a történet és kissé nehezebb is volt olvasni. Én is kiéreztem a hamisítatlan „vaddéli” hangulatot a könyvből, de az akkori ausztrál viszonyok és a kontinensre jellemző természeti egzotikumok miatt, úgy gondolom, egy ausztrál sokkal jobban tud azonosulni Kelly-vel és történetével, mint egy másik földrészen élő. (Azt hiszem ugyanez a helyzet a mi Rózsa Sándorunkkal is.)

2 hozzászólás
>!
nyolcadikutas
Peter Carey: Ned Kelly balladája

Remek szórakozás az elejétől a végéig. Ízig-vérig kalandregény a javából. A fordítót dicsérő remek nyelvezet, emlékezetes alakok, humor és egy távoli világ távoli kora emberközelből.

>!
zsüdit
Peter Carey: Ned Kelly balladája

Elsőre elég nehéz olvasni, de ha az ember hozzászokik, letehetetlenné válik.


Népszerű idézetek

>!
Almost_Zed

(…) Isten a lónál szebbet nem teremtett annál fölségesebb érzés a világon sincs mint mikor 1 jó ló hátán vágtat az ember hegyen és völgyön át.

HETEDIK KÖTEG


Hasonló könyvek címkék alapján

Yann Martel: Pi élete
Jules Verne: Grant kapitány gyermekei
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Bear Grylls: A krokodil karma
Barbara Wood: Aranyföld
Guy Boothby: Doktor Nikola I-II.
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
John Williams: Butcher's Crossing
Karl May: Winnetou – Old Shatterhand