Bonita ​Avenue 37 csillagozás

Peter Buwalda: Bonita Avenue

Siem ​Sigeriust, a nagy ívű holland regény kulcsfiguráját nehezen lehetne másként leírni, mint az élet császáraként: elismert matematikus és volt dzsúdóbajnok, egyetemi rektor, aki szerető családban neveli felesége előző házasságából származó csodálatos lányait.

Csak kevesen tudják, hogy vér szerinti fia gyilkosságért ül börtönben, és még kevesebben, hogy imádott mostohalánya, Joni a barátjával együtt pornóoldalt üzemeltet, melyből hatalmas titkos bevételre tesz szert a pár. Nem sokkal oktatási miniszteri kinevezése előtt Sigerius felfedezi a Joniról készült képeket, ráadásul közben a fia is szabadlábra kerül…

Az események elkerülhetetlenül követik egymást, és hamar iszonyatos lavinává dagadnak, mely mindent és mindenkit maga alá temet. A megrázó lélektani hitelességgel ábrázolt, ugyanakkor sodró lendületű történések logikája kíméletlen és meggyőző, Buwalda idősíkokat és nézőpontokat váltogató elbeszélésmódja pedig szinte észrevétlenül egyszerre kimondja és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Scolar, Budapest, 2014
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632445342 · Fordította: Zákányi Viktor

Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Amadea>!
Peter Buwalda: Bonita Avenue

Erről a könyvről – habár akad benne pár hihetetlen momentum – csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, nem is értem, miért nem olvassák többen.
Buwalda egy család széthullásának történetét mutatja be – de hogyan! Egyszerű szavakat használ, mégis odaszögez a székhez/buszüléshez/nyugágyhoz (fantasztikus wellness közbeni olvasmány volt). Olyan érzés volt, mint bámulni egy balesetet: hiába borzalmas és rettenetes, nem bírod levenni róla a szemed. Borzongató gyönyörűség, elszabadult féktelenség és az őrület finoman az elmére ereszkedő fátyla, amikor a bénult fantázia megmérgezi a tudatod és finoman kimoccantja a valóságot a helyéből.
Lehet, hogy szentségtörés, de nekem ez a holland fickó sokkal jobban tetszik, mint Franzen pedig egyik se egy deli legény. Franzen nem megy elég mélyre, Buwalda viszont a végső határokat is átlépi. Szépen, egyenként a kezedbe adja a zsigereidet – a vége felé kb. ilyen volt a regényt olvasni. Beszélnünk kell Kevinről-szintű erős rengés, vagy talán annál is erőteljesebb.

Ui.: Sőt, azt is bevallom, hogy nálam a Buwalda-Shriver-Rowling – hármast követően, leghátul kullog szegény Franzen.

mate55 >!
Peter Buwalda: Bonita Avenue

A könyv elbeszélése meglehetősen bonyolult (úgy is mondhatnám, időről-időre „hajózik”) megmondom őszintén, kezdetben küzdöttem is vele. Egy addiktív tébolyda:) Egyeseknek kissé frusztráló lehet. Ellenőrizzük a sorsunkat, vagy a sorsok irányítanak bennünket? Mi ez a holland megszállottság a problémás szülői kapcsolatokkal és a tartós családi titkokkal? Ez a kérdés, amit a holland szerző, Peter Buwalda regényében vizsgál. A történet nyomon követi a boldogtalan (Sigerius) családot az 1980-as évektől a 2000-es évekig, amelyben Buwalda mesteri módon rögzíti a közelmúlt történelmét mind Európában, mind az USA-ban. Számos olyan témát ölel fel, mint a judo, a mentális betegségek, a online pornóipar. Haláltánc a javából. Bár a holland humor, a családi kötelékek ereje és a kis kulturális dolgok, mind ott voltak a könyvben, igaz meglehetősen szélsőséges formában. Minden szempontból megrázó, gonosz, vétkes… és letaglózó. Sötét, beteg és zseniális „képek” váltják egymást, fajunk legmélyebb poklába vezetve bennünket, hogy mire észbe kapunk, már a szakadék legalján, és újra az Édenkertben leszakadó alma sorsvetésének pillanatában találjuk magunkat. S talán meglátjuk a mélységeit. Freud ujjongva tapsikol valahol. Isten hozott nálam, öcsém, ez a való világ. Ez a kérlelhetetlen sötétség, Herman Koch: A vacsora című regényére emlékeztet.

2 hozzászólás
giggs85 P>!
Peter Buwalda: Bonita Avenue

Peter Buwalda holland újságíró közel negyven évesen kiadott első regénye, a Bonita Avenue nemcsak hazájában, de világszerte is óriási siker – mind a kritikusoknak, mind az olvasóknak egyaránt kedvence lett. Stílusát és látásmódját elsősorban Jonathan Franzenéhez hasonlítják: a könyv elolvasása után azt kell mondanom, nem is véletlenül.

A regény központi alakja Siem Sigerius, látszólag tökéletes ember. Fiatalon eredményes dzsúdóbajnok volt, később bármi előképzettség nélkül világhírű matekzseni, majd professzor lett, az 1990-es évekre egy elitegyetemet igazgat, szerető felesége van és gyönyörű lányai. Legendák keringenek tudásáról, emberségéről – és az emberek szeretik őt. A látszat azonban, mint mindig, most is csal, és szép lassan nemcsak Siemről, de az őt körülvevő emberekről is lehull az álarc.

A bő ötszáz oldalas regény három szereplő nézőpontjából mutatja be ezt a bukástörténetet, Siemen kívül ugyanis még a lánya, Joni és az ő barátja, Aaron szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket. Amit először is a könyvvel kapcsolatban mindenképpen kiemelnék, méghozzá ha lehet vastag vonallal aláhúzva, az az időkezelés. Az még hagyján, hogy a 2010 környéki jelenből tekintünk vissza a 2000 májusában történtekre, amikor is az enschédei tűzijáték-raktár felrobbanása nemcsak a környéket dönti romba, de közvetett módon a szereplők életét is, de a szerző nem elégszik meg ennyivel: szinte minden oldalon kilép az épp aktuális történésekből és visszább ugrik az időben, hogy minél pontosabban meg tudja világítani, az adott szereplő miért teszi éppen azt, amit.

Mindvégig újabb és újabb megdöbbentő részletek derülnek ki a Sigerius család és a hozzájuk kapcsolódó emberek életéből, és az olvasók is úgy érezhetik magukat, mint Aaron, aki úgy a századik oldal táján, négy év együttélés után idegesen megkérdezi barátnőjét, Jonit, hogy „Ezt eddig miért nem mondtad? Erről én miért nem tudok?” Ahogy haladunk előre, egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedünk az iszapba – megállíthatatlanul.

A könyv nagyon fontos mai témákat boncolgat: a bevándorlás kérdését, az elidegenedést, a családok széthullását és a kommunikációképtelenséget; előtérbe kerül a látszat és a valóság, vagy a józan ész és az őrület közötti vékony határvonal is. Buwalda szinte hibátlan könyvet alkotott, ha már mindenáron hasonlítani akarjuk valakihez, akkor azt hiszem, hogy megáll az az állítás, hogy ő az európai Franzen, és mint ilyet, azt hiszem, nem is kell mondanom, hogy olvasni kell minél több embernek.

4 hozzászólás
nola P>!
Peter Buwalda: Bonita Avenue

Adott egy író, aki hibátlanul képes ábrázolni egy család bukását, a képeslapra kívánkozó felszín alatt szép lassan rothadó kapcsolatokat, mocskos kis titkokat, elhallgatást, hazugságokat. A szöveg árad, hömpölyög, az idősíkok egymásba fonódnak, mégsem válik unalmassá, sőt. Valóban pszicho-thrillert kapunk.
Na de a vége… csak azt tudnám feledni. Mintha nem is ugyanaz az író írta volna meg a befejezést, hiszen hogy lehet ezzel a már groteszk, ízléstelen túlzásnak tűnő fordulattal lenullázni mindazt az erős drámaiságot, amit felépített?
Hogy mégis négy csillagra értékelem, az jelzi, mennyire hibátlan is volt a szöveg egészen a befejezésig.

cseri P>!
Peter Buwalda: Bonita Avenue

Igazából érdekes volt olvasni, nyilván ez nem az a fajta könyv, amiben az ember magára ismer, mert kezdettől fogva nem tudtam megérteni egyik szereplőt, sem, de hagyján, ettől még biztos vannak ilyen dolgok, viszont az utolsó fejezet olyan szinten csapja agyon az egészet, nyilván már azt se értettem, hogy tud valaki két másik gyereket szeretni a sajátja helyett, de a vége spoiler egyszerűen már annyira abszurd, hogy még csak viszolyogni se tudtam tőle, jaj, haladjunk már, gondoltam, itt valaki igencsak elvetette a sulykot.

Wanita>!
Peter Buwalda: Bonita Avenue

Eltekintve attól, hogy nem kedvelem a thrillereket, ez egy igyazán jól megírt regény, bár egyszer le kellett tennem egy időre, lelkem megóvása érdekében. Ennyi szörnyűséget már régen olvastam, ráadásul nem is tudtam, hogy pszicho-thrillert veszek a kezembe. Jött is a megdöbbenés.
Peter Buwalda nagyon jól ír, a könyv időkezelése pedig külön figyelemre méltó.
Egy család széthullásának története – írják mindenhol a könyvről. Emberek széthullásának a története, kérdésekkel, hiszen nem igazán tudjuk meg, csupán sejtjük, kinek hol kezdett széthullani a személyisége, az élete. Ha egyáltalán van ilyen pont…
Szigorúan felnőtteknek ajánlott olvasmény!!!

Szimirza P>!
Peter Buwalda: Bonita Avenue

Sokkal összetettebb regény, mint azt elsőre gondoltam. Tetszett az író stílusa, a karakterek fejlődése és bukása, a történet kibontakozása.

entropic P>!
Peter Buwalda: Bonita Avenue

Jó brutális, jóformán letehetetlen, okosan és cselesen megírt látszat-leleplezős, lélek-élveboncolós és játszmázós regény.
Furcsa módon más mondanivalóm nincs is róla.

2 hozzászólás
Sheeana>!
Peter Buwalda: Bonita Avenue

Ellentmondásos érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Az időkezelése szerintem zseniális. A három nézöpont közül a két férfié nagyon szuggesztív, a női nézőpontba nem sikerült tökéletesen belehelyezkednie, itt maradt bennem hiányérzet. A végét hatásvadásznak tartom, nem érzem indokoltnak, a pszichológia szerintem sántít. Ennek ellenére ajánlom olvasásra minden, nem mimózalelkű felnőtt molynak.

Rooxy>!
Peter Buwalda: Bonita Avenue

Hát… nekem nem tetszett. Nagyon sok felesleges rész volt benne, és a szereplőkkel sem tudtam mit kezdeni, annyira nyomorult volt mindegyikük. A végére már inkább valami groteszk műnek éreztem.
Bővebben: http://ilovebooks.blogger.hu/2018/07/07/peter-buwalda-b…


Népszerű idézetek

mate55 >!

Hitler a bűnözők egyetemének tartotta a börtönt.

46. oldal

Treszka>!

A véletlen sokszor egy hóhér benyomását kelti (…)

42. oldal

Treszka>!

A harag és a keserűség légnemű anyagként töltötte ki a teret.

48. oldal

Treszka>!

Tüneményes képesség az agyunké, mely fáradság és habozás nélkül ismer fel arcokat. Mindig is lenyűgözte ez a képesség – most a gyilkosa lett.

51. oldal

Treszka>!

Sigerius barna volt, a szemei kihűlt kávét idéztek, cigányos volt, majdnem fekete. Arcszőrzete olyan erős, hogy egy evolúciókutató mint a tíz ujját megnyalta volna.

27. oldal

Treszka>!

Rájött, hogy igaz: egyedül a félelemtől kell félnünk.

63. oldal

Sheeana>!

Úgy emlékszem, hogy másnap, de az is lehet, hogy valamivel később elsétáltunk egy erdei megalitikus építményhez, és a hatalmas tömbök egyikén Wilbert talált egy kis mélyedést, ami megtelt esővízzel, és három kis ebihal úszkált benne. Megkérdezte, hogy látom-e a halat, aminek olyan duzzadt a feje, az Siem, mondta, és ez a kis mélyedés a világmindenség, amiről azt hiszi, hogy mindent tud. A két másik hal pedig ő és én – nekünk ordítozik arról, hogy ezen a kis pocsolyán kívül nem létezik semmi sem.

335. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dennis Lehane: Viharsziget
Caroline Kepnes: Te
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Louisa Reid: A fájdalom helye
Liz Nugent: Mindig is éjjel lesz
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Paula Hawkins: A víz mélyén
Darcey Bell: Egy kis szívesség
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
J. P. Delaney: The Girl Before – A lány a múltból