Korunk egyik legnagyobb rendezőjének, az angol Peter Brooknak töprengéseit tartalmazza ez a könyv élete szerelméről-értelméről, és legnagyobb gondjáról: a színházról. Nem szakkönyvet írt, nem is tévedhetetlen kalauzt, hanem lenyűgözően személyes vallomást arról, ahogy ő látja a mai színház helyzetét, ahogy ő dolgozik, ő viaskodik a kor teremtette problémákkal, keresvén a megoldást, amely mindig csak a múló pillanaté lehet. A közönség, tágabb értelemben: a társadalom és a színház kapcsolatának megújítása, megszilárdítása – ez a kérdés izgatja elsősorban akkor is, ha a színházi műhelymunka folyamatát elemzi, ha a színjátszás különböző formáiban felbukkanó „holt elemekre” hívja fel a figyelmet. Ez a könyv mindenkinek szól, aki a színházat gyakorlóan szereti, tehát művész vagy néző, de szól azoknak is, akik szeretnék szeretni.
Az üres tér 13 csillagozás
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Mérleg Európa · Európa Modern Könyvtár Európa
Enciklopédia 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 20
Kölcsönkérné 2

Kiemelt értékelések


Tanulmányaim miatt került a kezembe ez a kötet, de nagyon örülök, hogy elolvastam. Számomra fontos gondolatokat fogalmaz meg a színházról, annak értékeiről, működéséről, hatásairól. Éppoly aktuálisak ezek a gondolatok most is, mint keletkezésükkor – talán most még fontosabb üzenetet hordoznak az alkotók és nézők számára egyaránt.


Nem túlzok ha azt mondom hogy nagyon-nagyon lassan haladtam az olvasásával. Nem volt rossz könyv voltak benne érdekes, jó gondolatok de én még mindig a regényeket szeretem jobban.
Népszerű idézetek




Létezik-e más nyelv a szavak nyelvén kívül, amellyel a szerző ugyanolyan pontossággal fejezheti ki a gondolatait? Létezik-e külön nyelve a cselekvéseknek, a hangoknak; van-e nyelv, amelyben a szó helyén a mozdulat, a hazugság, a paródia, a bárgyúság, az ellentmondás, a sikoly áll? Ha arról beszélünk, hogy valami több, mint önmaga betű szerinti értelme, ha a költészet az, ami többet sűrít magába és mélyebbre hatol – akkor erről a nyelvről beszélünk?
A "Szent" Színház




Mexikóban, a kerék feltalálása előtt, rabszolgacsoportok hatalmas köveket cipeltek át a dzsungelen, fel a hegyekre, míg gyermekeik apró kis hengereken húzták maguk után a játékaikat. A rabszolgák készítették a játékszereket, de évszázadokon keresztül nem jöttek rá az összefüggésre. Amikor jó színészek rossz komédiákban és másodrangú musicalekben játszanak, amikor a közönség közömbös klasszikusoknak tapsol, csak mert élvezi a jelmezeket, a színváltozásokat vagy a női főszereplő csinosságát, abban nincsen semmi rossz. De megfigyelték-e már, hogy mi van a játékszerek alatt, amelyeket spárgán húznak maguk után? Kerék.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Sándor János: Thália örökös jegyese, Juhász Gyula ·
Összehasonlítás - Herczeg Tamás (szerk.): Emlékkonferencia ·
Összehasonlítás - Ablonczy László: Nehéz álom ·
Összehasonlítás - Vajda György Mihály – Szántó Judit (szerk.): Színházi kalauz I-II. ·
Összehasonlítás - Orosz Ildikó: Marton László – Összpróba ·
Összehasonlítás - Király Jenő: Karády mítosza és mágiája ·
Összehasonlítás - Nánay István: Tanodától – egyetemig ·
Összehasonlítás - Kemény Henrik: Életem a bábjáték bölcsőtől a sírig ·
Összehasonlítás - Pentelényi László (szerk.): Arcok iskolája ·
Összehasonlítás - Sándor L. István: A Katona és kora ·
Összehasonlítás