Max ​– Bárcsak… 3 csillagozás

Peter Berczeller: Max – Bárcsak…

Leszámolás ​a kismartoni ötösfogattal, az egykori náci pribékekkel.

„Szó sem volt külső behatásról. Az áldozat ismerte a gyilkosát, hiszen önmaga volt az. ”
Max, a negyvenes éveiben járó idegsebész-agykutató egy forradalmian új találmánynak köszönhetően képes befolyásolni az emberi agyat, és így öngyilkossági vágyat tud ébreszteni bárkiben. Évtizedek óta él benne a bosszúvágy: holtan akarja látni azokat, akik a holokauszt idején kegyetlenül kivégezték az apját. Mivel a találmánnyal olyan eszköz kerül a kezébe, amellyel büntetlenül megvalósíthatja régi tervét, Ausztriába utazik.
A bűntudat és a viszonzatlan szerelem tovább szítja a férfiban a tudósok vágyát: felderíteni az ismeretlent, választ kapni a legsúlyosabb kérdésre, ami azóta foglalkoztatja az embert, hogy tudatára ébredt.
A 88 éves szerző a hajdani beatnemzedék íróinak stílusát idézően, a sci-fi jellegzetes elemeit felhasználva meséli el az 1980-as években játszódó történetet, amelyben komoly… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: I.P.C. Mirror

>!
I.P.C., Budapest, 2019
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636356910 · Fordította: Szántai Zsolt

Enciklopédia 2


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Peter Berczeller: Max – Bárcsak…

Nem is tudom, olvastam-e már olyan könyvet, amit ennyire kényelmetlenül öncélúnak éreztem. (Lehet, mégsem kellett volna olvasás előtt rákeresni a szerzőre…?)


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

Hirtelen a könyvek jutnak eszembe, amiket magam után hagyok. A ruhák, amik sosem érdekeltek. Bárki, aki hordani akarja a nadrágjaimat meg a túracipőimet, meg azt a pár inget és szvettert… Hát csak rajta, tegye meg bátran!
De a könyveim… Úgy érzem, cserbenhagyom őket. Önző voltam velük szemben, hiszen csak magamra gondoltam akkor, amikor meglézereztettem a fejemet. Vajon mi lesz velük most?

ViraMors P>!

A személyes bosszú olyan, mint a méretre készült öltöny.

Kapcsolódó szócikkek: bosszú
ViraMors P>!

Az agyon sokkal könnyebb elvégezni az MRI-vizsgálatot úgy, hogy már nincs benne a tulajdonosa fejében.

ViraMors P>!

(…) elmondtam neki, hogy van bennem valami fura vágy arra, hogy könyveket kérjek, kölcsönözzek vagy lopjak.
Kiderült, hogy a betegségemnek konkrét neve is van. „Kompulzív bibliofil viselkedési rendellenesség”, amit angol elnevezése alapján CBD-nek szoktak rövidíteni. A dokim legalábbis ezt mondta. Tapasztalatom szerint a páciensek általában magasról tesznek a diagnózisokra, őket a prognózis érdekli: mikor múlik már el a nyavalyájuk, és vajon túlélik-e, hogy később meséljenek róla? Az én „betegségemre” nem létezett, és ma sem létezik kezelés. Ebbe nem lehet belehalni, de nem is múlik el. És nemcsak az olvasásról szól, legalábbis javarészt nem, hanem inkább arról, hogy megfogom és megszagolom a könyvet, mielőtt megveszem (mert igen, időnként kénytelen vagyok vásárolni is, ha nincs más mód arra, hogy a sajátommá tegyem a kiszemelt kötetet), meg arról, hogy hazaviszem, mint valami nagy diadal trófeáját. Ezek a részletek számomra éppen olyan fontosak, mint az, hogy megnézzem, egyáltalán mi van a belsejében.

Kapcsolódó szócikkek: könyv
ViraMors P>!

Személy szerint nem rajongok azért, hogy a borzalmas dolgoknak higiénikus neveket adjunk.

ViraMors P>!

Mutass egy, egyetlenegy embert ezen a világon, aki totál idiótának akarja érezni magát!

ViraMors P>!

Egész karriereket lehet alapozni arra, hogy az ember előremeneteli jelentéseket írogat az előremenetel hiányáról.


Hasonló könyvek címkék alapján

Amy Harmon: Homokból és hamuból
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló
Thomas Moran: Niki titka
Mark Twain: A titokzatos idegen – Sátán három könyve
Mark Twain: A titokzatos idegen
Gárdos Péter: Hajnali láz
Kurt Vonnegut: Éj anyánk
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Georgia Hunter: A szabadság illata
Markus Zusak: A könyvtolvaj