A csillagozás merőben szubjektív. Meg eleve nem lehet egy ilyen könyvet megítélni mondjuk egy olvasás után. Akkor lehetne igazán, ha az ember a gyerekeit az itt leírtak szerint nevelné, igyekezne ilyen apa lenni, aztán ha eltelt egy halom év, és kb. ott van a halálos ágyán, és a gyerekei mellette, és szeretik, na, akkor mondhatja, hogy köszi Ballnik, jó volt a könyv.
Na de. Persze lehet ezt máshogy is. Ez a könyv olvasmányos, alapra van véve, fényes papírra nyomtatták, ami nem segíti a fontos részek bejelölését, vagy a lapszélre jegyzetelést (ami egy igazán jó efféle könyvnél sűrűn megesik), a képek nekem 99%-ban túlságosan beállítottak ill. németesen tiszták és makulátlanok – és van még pár (vagy sok) dolog, ami Németországban működhet, itt, az átlag magyar ember számára viszont esély sincs rájuk, vagy nem sok – de alapvetően rendben lévő könyv. Sok gyakorlati tanács van benne, így aztán többször kell elolvasni, hogy megragadjon az emberben. Másrészt mondjuk elég általános, és apaként volna egy rakat kérdésem, problémám, akármim, amire ez a könyv minimális választ ad, vagy annyit sem. Ranschburg és Vekerdy könyveit nyilván érdemesebb lesz azok kapcsán fellapoznom.
Gondolom, egy halom apa azt mondja egy ilyen könyvre, hogy baromság, az ilyesmit nem lehet könyvből tanulni, és ez igaz, de az a tapasztalatom, hogy a könyvek zömében van (legalább) egy mondat, amiért érdemes elolvasni őket, és nem tudom, létezik-e olyan szuper fater, akinek ez a könyv semmit sem tudna mondani. Szóval bátran olvassa el, aki apa, de még tán az anyák is, hátha lesz benne valami, ami jó. (De azt senki ne gondolja, hogy ebből a könyvből megérheti, milyen apának lenni, vagy milyen az apák lelkivilága, mit éreznek, meg ilyenek.)
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2013-02-25+…