„Közönséges szokásnak látom, nagyságos uram, hogy akik írásokat nyomtatásban kibocsátják, azt is megfontolják, kit kellessék azzal feltisztelni, vagy ki neve alatt kellessék kiereszteni” -írja Káldi György, „közönséges szokásnak” nevezve a könyv dedikáción keresztül történő szimbolikus felajánlását. A magyarországi nyomtatványok jelentős része egészen a 18. század végéig a szerzők kiadásában, de nem az ő költségükön jelent meg. A dedikációk adták az egyetlen lehetőséget, hogy a szerző nyilvánosan megszólítsa patrónusát vagy a mű megrendelőjét és kifejtse a kiadvány megjelenésével kapcsolatos (ön)reflexióit.
Ez a munka arra vállalkozik, hogy a 17. század első fele magyar nyelvű könyvtermésének teljes körű vizsgálatával választ adjon arra a kérdésre, hogy az évszázados latin nyelvű nemzetközi hagyomány mellett hogyan alakul ki és fejlődik a dedikáció műfajának magyar nyelvű eszközkészlete, valamint hogy milyen támogatásban részesül az egyre erősödő magyar nyelvű irodalom, azaz… (tovább)
Dedikáció és mecenatúra Magyarországon a 17. század első felében 0 csillagozás
Most olvassa 1
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete 94% ·
Összehasonlítás - Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés 95% ·
Összehasonlítás - Ungváry Krisztián – Tabajdi Gábor: Budapest a diktatúrák árnyékában 93% ·
Összehasonlítás - Balázs Apor: Láthatatlan tündöklés 95% ·
Összehasonlítás - Ágoston Gábor: Az oszmán hódítás és Európa ·
Összehasonlítás - Kerepeszki Róbert: A „tépelődő gentleman” ·
Összehasonlítás - Vég Gábor: Magyarország királyai és királynői ·
Összehasonlítás - Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában 92% ·
Összehasonlítás - Klacsmann Borbála: Holokauszttörténetek ·
Összehasonlítás - Sz. Jónás Ilona: Árpád-házi Szent Erzsébet ·
Összehasonlítás