A ​jazz 6 csillagozás

Pernye András: A jazz Pernye András: A jazz

Pernye András könyve 1964-es kiadása óta hiányzik a zenei könyvek kínálatából, novemberben jelenik meg újra a kiadó gondozásában. A műfaj történetét a kezdetektől a bebop és a modern jazz korszakáig tárgyaló munka méltán számíthat a közönség érdeklődésére, hiszen Pernyénél a közérthető stílus tudományos igényességgel párosul. A kötetet számos kottapélda és közel harminc fotó illusztrálja. Az új kiadáshoz Dés László írt előszót, Pernye életpályáját pedig Fehér Anikó vázolja fel a könyv utószavában.

>!
Noran, Budapest, 2007
404 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639716490
>!
Gondolat, Budapest, 1966
364 oldal
>!
Gondolat, Budapest, 1964
342 oldal · keménytáblás

Most olvassa 2

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

karel>!
Pernye András: A jazz

Valószínűleg nem (már csak a megírás időpontja miatt sem) a legátfogóbb jazztörténeti vagy elméleti könyv – aki ilyet keres, az úgysem magyarul fog olvasni. A könyv mögött érezhető hatalmas tudás, felkészültség, zene iránti szeretet azonban kivételes élménnyé varázsolja az olvasást, ami így nem csak a jazz hallgatáshoz, hanem általában a zenéhez és zenéléshez is kedvet csinál.
(A bemutatott, megemlített számok közül nagyon sok meghallgatható a http://listen.grooveshark.com/ oldalon.)


Népszerű idézetek

csillagka>!

A modern muzsika mesterei közül kétségkívül Bartók hatott rá legerősebben. Saját bevallása szerint a Mikrokosmos, ez a nagyszerű bartóki zongoradarab-sorozat hatott rá a legerősebben. A jazzmuzsika kapuit Brubeck igen szélesre tárta. A „Time out” című hanglemezén például 5/4-es és 7/8-os darabokat találunk (Take Five és Blue Rondo a la Turk) Ezeket az aszimmetrikus ritmusokat Brubeck kétségkívül Bartók közvetítésével tette magáévá, s érdeklődése törökországi tartózkodása idején még jobban elmélyült ilyen irányban.

IV. A bepop és a modern jazz korszaka - 4. A bepop és a modern jazz mesterei - H) Dave Brubeck

6 hozzászólás
csillagka>!

Egy-egy akkord funkciója nem más, mint kapcsolata az előtte levő és utána következő akkordhoz. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy bizonyos akkord után csak bizonyos akkord következhet, hogy tehát – a klasszikus összhangzattanban – az első akkord bizonyos mértékig meghatározza a másodikat, a második a harmadikat és így tovább. Innen ered az a gyakorta megfigyelhető jelenség, hogy ha valaki már jól ismer néhány Bach- vagy Mozart-kompozíciót, akkor több-kevesebb bizonyossággal előre meg tudja határozni, vagy legalábbis előre megérzi, hogy mi fog következni. (Nagyrészt innen ered az a meghatározás, hogy valakit „zeneértőnek”, a másikat meg „botfülűnek” neveznek. Különben az előbbi helyes, az utóbbi helytelen megállapítás, mivel született „botfülű” ember nem létezik."

II. A blues és a klasszikus jazz - 2. A blues elmélete és jelentéstana - A) Vízszintes és függőleges rendezőelv és a funkció

5 hozzászólás
csillagka>!

A szigorú keretek között szabadon juthat felszínre a rögtönzés, az egyéni képzelőerő, a virtuozitás stb. – és megfordítva: a szabad rögtönzés szinte szükségszerűen hozza létre saját, szigorú korlátait, saját, szigorú rendszerét, hogy e megkötöttségeken belül önmagára találhasson. A jazzmuzsika szabadsága a kötöttség szükségszerűségének helyes felismerésén alapul.

II. A blues és a klasszikus jazz - 2. A blues elmélete és jelentéstana - B) Funkció és kollektív rendezőelv - Bluesharmónia

10 hozzászólás
csillagka>!

A blueshangnak nagy része van abban, hogy a jazzmuzsika hangvétele általában bizonyos fokig fájdalmas. Érvényes ez még a látszólag könnyed hangvételű, gyors tempójú számokra is. A különösen vidám vagy nyilvánvalóan humoros jazz többnyire inkább a szalonzene vagy az európai tánczene körébe tartozik.

II. A blues és a klasszikus jazz - 2. A blues elmélete és jelentéstana - B) Funkció és kollektív rendezőelv - Bluesharmónia

4 hozzászólás
szam42>!

Az útmenti kiskereskedők, benzin- és élelmiszerárusok szorgalmasan zsarolják a menekülőket – de nem sokáig, mert hamarosan őket is felfalja a Bank, ez a megfoghatatlan szörnyeteg, ez az elérhetetlen moloch, amely vért és emberéletet – vagy mondhatnánk így is: profitot – követel. Hol van a Bank? – kérdik Steinbeck emberei. – Hol van hát? Megmondanánk neki, hogy ezt ne tegye, megmondanánk neki, hogy ezt a földet nagyapáink szerezték véres harcok árán az indiánokkal és a kígyókkal, a szárazsággal és az árvízzel… s ha nem értené, hát megismerné öklünk erejét… S a felelet, különféle formában, de egy és ugyanazon tartalommal ilyenféle módon hangzik: a Bank sehol sincs és voltaképpen nem is létezik… de a Bank mindenütt ott van és voltaképpen az egyetlen igazi valóság… rajta kívül nincs is semmi más… A Bank nem azonos azokkal az emberekkel, akik helyiségeiben dolgoznak, akik a páncélkasszát kezelik, beváltják a csekket és szerződéseket kötnek, akik pénzügyeket intéznek és kamatokat számítgatnak… Azok az emberek egyenként mind mást akarnak, mint a Bank, és mégis mindannyian a Bank akaratát szolgálják, és egyben ők maguk a Bank akarata… A Bank a Láthatatlan és mégis Mindenütt Jelenlévő… A Bank a Mindenható…

187. oldal (Gondolat Kiadó, 1966)

szam42>!

Az a mûvészet, amely egyetlen napon, meghatározott órában született – gyanús dolog, mivel az esetek döntõ többségében nem mûvészet, hanem csupán „izmus” vagy egyszerû divat.

45. oldal (Gondolat Kiadó, 1966)


Hasonló könyvek címkék alapján

Göbölyös N. László: Az ajtókon innen és túl
Szántó Péter – Presser Gábor – Karácsony János – Solti János – Somló Tamás: És ilyen a Boksz?
Papp Ádám: A zene marad!
Benedek Szabolcs: Beatles vágatlanul
Riskó Géza: Pege Aladár
Szőnyei Tamás: Az új hullám évtizede 1.
Legát Tibor: Beat, pop, rock
Boronkay Antal – Gurály László – Nemes Nagy Péter – Szőnyei Tamás: Képes rock enciklopédia
Kovács József: A blues története a kezdetektől napjainkig
Simon Géza Gábor: Képes magyar jazztörténet