Pernilla Stalfelt a gyerekek által sokszor feltett kérdésekre nem szentimentális válaszokat ad. Elmeséli, hogy egyszer minden élőlény meghal, még a legeslegnagyobbak is. A halál egészen váratlanul is érkezhet. Egyik nap még él a nagyapa, de másnap talán már nem találkozhatsz vele. Minden nagyon üres és szomorú ilyenkor.
Keresi a lehetséges válaszokat arra, mi történik azután, hogy meghalunk: A választ senki nem tudja, csak aki már meghalt. Sokan úgy hiszik, hogy a lelkünk halálunk után Istenhez jut. Ki tudja, talán virág lesz belőlünk… Néhányan úgy hiszik, hogy csillagok leszünk az égbolton.
Elmondja, mi történik egy temetésen, hogyan viselkednek az emberek, hogyan gyászolnak.
Bemutatja, hogy Mexikóban az emberek nem szomorkodni járnak ki a temetőbe, hanem, hogy ott vidáman piknikezzenek.
Jóllehet a könyv komolyan fordul a halál kérdéséhez, de az illusztrációk miatt szórakoztató is az a téma, amelyet (nemcsak) a gyerekek előtt tabuként kezelünk, mi felnőttek.
Halálkönyv 60 csillagozás
Tagok ajánlása: 5 éves kortól
Kedvencelte 1
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 15
Kiemelt értékelések
Se porontyom, se pedagógusdiplomám, úgyhogy lesben állva vártam, hogy az a kolléganőm, akinek mindkettő van (az egyikből több is), kimondja erre a könyvre az ítéletet. Gondoltam, addig szerényen elhallgatom, hogy nekem ez tetszett, hogy az illusztrációkon a hasamat fogtam a nevetéstől, a tartalommal pedig igen nagyon elégedett voltam és arról ábrándoztam, vajh' milyen jó lett volna gyerekként ilyen könyvből tanulni a halált.
Mert meg lehet próbálni eltitkolni a halál létezését, csak aztán jön a hörcsög, a kutya,a nagypapa – és egyszercsak kimúlnak, és ott vagyunk, hogy nem beszéltünk erről. És ha mondhatok ilyet, ez még a könnyebb eset. Mert ugye van, hogy apa vagy anya halnak meg, vagy gyerekként azzal kell szembesülni, hogy meghal a kistesód, vagy nem viszik haza a kórházból a kisbabát, aki anya hasában lakott. Be lehet tuszakolni ezeket az eseményeket egy óriási dunsztos üvegbe és az üveget be lehet gurítani az ágy alá, de számíthatunk rá, hogy az egyszer ki fog gurulni az ágy alól, és visszanyal, mint a bizonyos fagyi, akkor meg már nem jobb ideje korán, gyereknyelven, gyermeki észjárással tudomást szerezni a létezéséről és ha már, akkor jól képen röhögni? Mert lehet, hogy tudatlan vagyok, de én azt gondolom, hogy de, jobb.
Na kérem szépen:
Kezdjük azzal, hogy három gyerekes anyaként BÁRMELYIK gyerekem kezébe beleadtam volna ezt a könyvet, nagycsoportos ovisnak/elsős gyereknek jócskán való a kötet. (5-7 éves)
De ha kicsit előbb hal meg valaki a családból, szülő-nagyszülő, gyászfeldolgozásnak is jó segítőeszköze lehet. Viccesek a rajzok, nagyszerűen ellenpontozott a szöveg, amint ír egy tragikusabb részt, rögtön következik egy poénosabb is.
A skandináv nevelés egyébiránt PONT az ilyen könyvektől tart előrébb, mint mi itt Kelet-Közép Seholfalván, hogy mernek beszélni a világ dolgairól, arról is, ami nehezen emészthető, nem vidám, de az élet része.
Nem véletlenül nyert annyi díjat, mert színvonalas ismeretterjesztő könyv a témában a gyerekeknek, egy csipetnyi humorral, épp annyival, ami picit ellensúlyozza a téma fajsúlyát.
Mi ezen 62%?
Ez egy olyan könyv, melyet nem úgy kell a gyereked kezébe adni, hogy nesze, fogd fel, mi a halál, aztán jónapot. Aki azt írta, nem adná a gyereke kezébe, az – már bocsánat, de – nem tudja, hogyan kell egy gyerekkel megismertetni kényes dolgokat.
Ez a könyv szerintem nagyszerű ahhoz, hogy anyuka, apuka közösen elbeszélgessen a poronttyal arról, mi is az a halál, mert mankót nyújt, nem az a gyászkeretes borzadvány, ahogyan sokan a halált adagolják. Én kifejezetten örülök, hogy megismerhettem ezt a könyvet, számomra mókás is, és egyben érdekes, új nézőpontot ad.
Én kamaszként átéltem egy szülő haldoklását és elhalálozását, halvány fingom sem volt, mit kezdjek ezzel az egésszel.
2006-ban adták ki magyarul, apám 2009-ben halt meg. 2006-ban 13, 2009-ben 16 éves voltam. Szóval nekem kvára jól jött volna ez a könyv, mert 14 voltam, mikor kiderült, hogy rákos.
Szóval aki szerint ez a könyv szar, nyugodtan kövezzen meg, mert én ezt írtam, de baromira pipa vagyok, mert sokan olyan szűk látókörűek.
Unokatesómnak meg a férjének is megmondtam már, hogy szívesen megnevelem a kölyküket, ha már én vagyok a pótapja, mert egy időben többet látott engem a tulajdon apjánál, nem leszek szívbajos.
Fúúú, bocsánat.
Phoebe őszinte dalai jutnak eszembe róla a Jóbarátokból. :o)
Azt hiszem, nem adnám a gyerekem kezébe…
Népszerű idézetek
Szeretnéd tudni, mi történik velünk, miután meghaltunk?
A választ senki nem tudja, csak aki már meghalt.
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Shona Innes: Az élet olyan, mint a szél 96% ·
Összehasonlítás - Jujja Wieslander – Tomas Wieslander: Mú mama kunyhót épít 94% ·
Összehasonlítás - Benji Davies: Nagypapa szigete 92% ·
Összehasonlítás - Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek 88% ·
Összehasonlítás - Anna Fiske: Ilyenek vagyunk hátulról ·
Összehasonlítás - Barbro Lindgren Enskog: Szigorúan bizalmas! 75% ·
Összehasonlítás - Sven Nordqvist: Pettson karácsonya 98% ·
Összehasonlítás - Maja Lunde: Hónővér 97% ·
Összehasonlítás - Chihiro Maruyama: A Labirintustorony rejtélye 98% ·
Összehasonlítás - Timo Parvela: Miú, Vau és a cikázó cickány 98% ·
Összehasonlítás