Szociális riportok a 19-20. század fordulóján
A 19. század második felétől a nagyvárosok szegények és proletárok lakta negyedeit írók, orvosok, jótékony szervezetek tagjai és végül, de nem utolsósorban a századvégi modern sajtó emblematikus alakjai, riporterek járták be, hogy felfedezzék a metropolisz addig rejtett zugait. Nem volt ez másként a Monarchia két fővárosában sem. A társadalom térbeli szegregációja, a slumosodás más nyugat-európai és amerikai városokhoz képest kevésbé jellemezte Bécset és Budapestet; a megkésett, de annál rohamosabb ütemű urbanizáció azonban ugyanúgy kitermelte a más nagyvárosokban korábban már felbukkant társadalmi feszültségeket. E folyamattal párhuzamosan megjelent egy társadalomtudósokból, írókból és újságírókból álló, a szociális problémákra érzékeny kör, amely azon túl, hogy igyekezett bemutatni a társadalom „másik felének” életkörülményeit a „tisztes” polgárságnak, gyakran megoldási javaslatokkal, önálló szociális programmal is jelentkezett.
A kézirat célja, hogy bemutassa a… (tovább)
A 19. század második felétől a nagyvárosok szegények és proletárok lakta negyedeit írók, orvosok, jótékony szervezetek tagjai és végül, de nem utolsósorban a századvégi modern sajtó emblematikus alakjai, riporterek járták be, hogy felfedezzék a metropolisz addig rejtett zugait. Nem volt ez másként a Monarchia két fővárosában sem. A társadalom térbeli szegregációja, a slumosodás más nyugat-európai és amerikai városokhoz képest kevésbé jellemezte Bécset és Budapestet; a megkésett, de annál rohamosabb ütemű urbanizáció azonban ugyanúgy kitermelte a más nagyvárosokban korábban már felbukkant társadalmi feszültségeket. E folyamattal párhuzamosan megjelent egy társadalomtudósokból, írókból és újságírókból álló, a szociális problémákra érzékeny kör, amely azon túl, hogy igyekezett bemutatni a társadalom „másik felének” életkörülményeit a „tisztes” polgárságnak, gyakran megoldási javaslatokkal, önálló szociális programmal is jelentkezett.
A kézirat célja, hogy bemutassa a Monarchia két fővárosában a századfordulótól megjelenő szociális riport társadalomtörténetét. Az elemzésben nem pusztán a sajtóban és gyakran könyv alakban is megjelent művek tartalmi elemzése kapott hangsúlyt, hanem azok szerzőinek társadalmi háttere, valamint a riport elkészítése során alkalmazott munkamódszer is elemzésre kerül. A vizsgálat során a következő kérdésekre kerestünk választ: Kik és hogyan fedezték fel elsőként a Monarchia két fővárosában a proletárnegyedek, nyomortanyák és „bűnös fészkek” ismeretlen világát? Milyen képet közvetítettek az olvasó/néző felé a nagyvárosi szegénységről, a hajléktalanságról, bűnözésről és prostitúcióról? Hogyan fogadták be a „fogyasztók” e műveket? Voltak-e konkrét szociálpolitikai elképzelései e riportoknak?
