Az író figyelme leggyakrabban korunk civilizációjának legendáira irányul, olyan tényekre, amelyek jelentőségüknél és kizárólagos voltuknál fogva az egész emberiséget érintik. A jelen művében feldolgozott „legenda”, Hirosima tragédiája is ezek közé tartozik. Csakhogy a szerző meg sem próbálja leírni az atombomba ledobásának körülményeit és közvetlen következményeit. A feje tetejére állítja a vizsgált anyagot. A bűn anatómiáját a bűnösök pszichológiája, nem pedig az áldozatok szenvedései révén tárja fel. Innen ered az elbeszélés szokatlan formája, a groteszk, az abszurd elemek, a váltakozó helyzetek kaleidoszkópikus tarkaságának bőséges áradása. Ezért szerepel lapjain a XX. század híres tudósaival együtt Bonaparte, aki a zsarnok örök jelképe mellett cselekvő személy is.
A XX. század legendája 3 csillagozás
Eredeti cím: Клод Роберт Изерли кам Легенда ХХ века
Eredeti megjelenés éve: 1967
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Mit érdemel az az ember, aki megnyomta a gombot, melynek következtében Hirosimát egy atombomba pusztította el? Talán már nem tűnik túl eredetinek a (feloldhatatlan) problémafelvetés, de hát ez a könyv 1967-ben jelent meg, örményül. Ráadásul a szerző picit összekavarta a neveket, a helyszíneket és az időt, (Pl a bombázást a császár rendeli el, akit Bonapartenak neveznek), így el tud annyira emelkedni a történet, hogy a huszadik század sok más gombját is eszünkbe juttassa*.
A főszereplő Claude Robert Izerly, Bob. (Nem kell sokat keresgélni, hogy kiderüljön: Claude Robert Eatherly valójában az atomtámadást előkészítő felderítő pilóta neve). Bob élhetné az életét, hősként ünnepelik, csak éppen ő gondol önmagára másképp. Nem azzal foglalkozik, hogy mi történt pontosan, hanem azzal, hogy ő maga mit tett, vagy mit nem tett, a közvetlen következmény micsoda tragédia és hogyan lehet ezzel a sokkal együtt élni, hacsak nem tagadja le az egészet, mint ahogy mások, vagy nem tudja elfedni egy távolabbra mutató magyarázattal, mint ahogy megint mások. Színházi jelenetekként követik egymást a szituációk, újabb és újabb adalékok (sokszor elég kuszán, pl a bűnösségét bizonyítani igyekvő, így már eléggé kellemetlenné vált hőst „kilövik az űrbe”, amíg ki nem gyógyul a "bűnösség szindrómából"), éppen csak felvillanó figurák (pl az Atombomba Atyja, vagy egy filozófus). Felvetődnek a kérdések, de nincsenek válaszok, csak egy biztos, úgy tenni nem szabad, mintha nem történt volna semmi.
*pl @n színházi beszámolója https://moly.hu/karcok/804774
Népszerű idézetek
E regény alapja egy, körülbelül a huszadik században keletkezett legenda.
A legenda szerint az emberek egy óriási erejű bombát alkottak, amely egy pillanat alatt elpusztított egy várost sokezernyi lakójával együtt.
Szeretnénk felkiáltani: milyen jó, hogy a valóságban semmi ilyesmi nem történt!
Milyen jó, hogy a valóságban semmi ilyesmi nem történhetett!
(első mondatok)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Narine Abgarjan: Égből hullott három alma 95% ·
Összehasonlítás - Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét 95% ·
Összehasonlítás - Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje 93% ·
Összehasonlítás - Hamvas Béla: Karnevál 93% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája 92% ·
Összehasonlítás - Karácsony Benő: Napos oldal 92% ·
Összehasonlítás - Arthur Koestler: Sötétség délben 91% ·
Összehasonlítás - José Saramago: Minden egyes név 91% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Sátántangó 91% ·
Összehasonlítás - Jókai Anna: Jákob lajtorjája 92% ·
Összehasonlítás