A ​magyar fotó 1840–1989 5 csillagozás

Péntek Orsolya: A magyar fotó 1840–1989

Robert ​Capa, André Kertész, Brassai, Munkácsi Márton: fotós világsztárok, akik Magyarországon születtek és a XX. század elején lettek híresek. A magyar fotózás lenyűgözően gazdag múltja azonban jóval korábban kezdődött: már 1841-ben műterem nyílt Pesten. Vajon hányan tudják, hogy magyar volt a világ egyik első hadifényképésze, és hogy a színes kép készítéséig már a XIX. században eljutott egy erdélyi fotográfus is?
A magyar fotó című kötet a kezdetektől, az első dagerrotípia elkészültétől a neoavantgárd korszakon át egészen 1989-ig mutatja be a magyar fotográfia történetének legfontosabb életműveit. Azokét is, akik bámulatos tehetségükkel és káprázatos teljesítményükkel a nagyvilág más tájain (az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban vagy máshol) lettek méltán sikeresek, mint André Kertész, Robert Capa, Moholy-Nagy László, Kepes György, Lucien Hervé, Brassai, Munkácsi Márton, Besnyő Éva vagy Ergy Landau, és azokét is, akik itthon szereztek maguknak hírnevet,… (tovább)

>!
Látóhatár, Budapest, 2018
344 oldal · ISBN: 9786155444081

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

akire>!
Péntek Orsolya: A magyar fotó 1840–1989

Élvezetes megírt, bámulatos képanyagú, de elrontott koncepciójú (vagy talán csak félrecsúszott című) könyv. A nagyok (Brassai, Capa stb.) életrajzai hibátlanok, akik rájuk kíváncsiak, azoknak bátran ajánlom elolvasásra ezt a könyvet – nekem a Nyáry Krisztián féle jóértelemben vett szórakoztató ismeretterjesztés jutott róla eszembe. Péntek Orsolya emlékezetes regényei után ebben a műfajban is remekel. Viszont inkább ne ebben a könyvben keressük az átfogó magyar fotótörténetet – mivel az írónő mondhatni vendégként tévedt erre, így (vélhetően) felülkerekedik rajta szakmabeli tanácsadójának szubjektív iránymutatása. Sok fotós munkássága fájóan hiányzik…

6 hozzászólás
pável>!
Péntek Orsolya: A magyar fotó 1840–1989

Csodálatos, fantasztikus, lenyűgöző, megható, briliáns. Minden egyes szereplőjéről külön album(sorozat)ot kellene kiadni – erre kéne pénzt adni, nem leendő atomsilókra, a jövő beton kunhalmaira spoiler –, a fotó nemzetközi nyelv és mi kiemelkedőek voltunk benne, magyarok (és magyar zsidók, magyar cigányok, magyar svábok, stb.)
Csak beleolvasgattam (ámultam az eddig számomra ismeretlen csodás fotókon), és megtaláltam a zsenialitás receptjének egyik hozzávalóját, ez Lucien Hervé, eredeti nevén Elkán László (Hódmezővásárhely, 1910 – Párizs, 2007) életrajzában szerepel (jól mondja a kötet, tényleg mintha Rejtő írta volna), aki ötödikes korában megbukott magaviseletből.
Mi más kell még a jó fotósnak, mint izgő-mozgó kíváncsiság, örökös sündörgés, mindenbe beledugott orr: jó szimat – és a „jó szem” mellett: jó adag szemtelenség?

csiga1>!
Péntek Orsolya: A magyar fotó 1840–1989

Nem könnyű keretek között (<350 oldal) fényképekkel illusztráltan beszámolni a magyar fényképészet történetéről. Voltak, akiket egyáltalán, még hallomásból sem ismertem, és voltak, akiket képeikről, kötetekből, kiállításokról ismertem; élvezettel olvastam a sajátos összefoglalást, a szerző egyik regényével párhuzamosan. Jó, hogy több dologhoz ért, és ezeket magas szinten műveli… A képek reprodukálása költséges dolog lehet, és enne ellenére a kötet nem megfizethetetlen, bár már nehezen beszerezhető, ha valaki könyvespolcon is akarja tudni. Sajnálom, hogy Juan Gyenes, Cornell Capa kimaradt, és szívesen láttam volna benne néhány olyan Kertész képet, amelyek a kedvenceim (Cirkusz, Falusi Madonna), de így is nagyszerű a történeti könyv!

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

akire>!

Amikor kitört a háború, Brassai elindult délre – sokat elárul róla, hogy a vonaton Goethet olvasott, miközben a németek megkezdték Európa lerohanását, és amikor egyik útitársa kidobta az ablakon a könyvet, értetlenkedett –, de aztán úgy döntött, visszatér Párizsba

205. oldal

1 hozzászólás
csiga1>!

A fotográfiai lencse optikai természetlátása a leghívebb. Találó nevet is kapott: objektív. A lencse optikai képének ez a hű, minden tévedést kizáró tárgyilagossága a fotográfiának legjellegzetesebb és egyúttal legbecsesebb tulajdonsága.

115. oldal (cit. Pécsi József)

csiga1>!

Nem tudom, ki kezdte ezt a gonosz és őrült játékot. […] A fontos csak az, hogy ki fogja megállítani. Az orosz nép ugyanazt akarja, mint a mi népünk: élelmet, hajlékot, biztonságot.

154. oldal (cit. Robert Capa)


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyáry Krisztián: Igazi hősök
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Nyáry Krisztián: Festői szerelmek
Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok 2.
Robert Capa: Kissé elmosódva
Kéri Katalin: Hölgyek napernyővel
Sas Péter: Kós Károly képeskönyv
Nyilas Péter – Őrfi Ferenc – Tóth István: Mesterségek dicsérete