Nincs bizalma könyvesbolthoz, nincs is könyvesboltja egy kelet-angliai városka lakóinak, amióta egy könyvkereskedő leütött egy okvetlenkedő vevőt. Ugyancsak fölkavarja hát a kedélyeket, hogy az évek óta lakatlan – csak kísértetjárta … – házban boltot nyit A könyvesbolt józan eszű hősnője. Hadakozhat is a helyi intrikával, a közeli pornószaküzlet konkurrenciájával, maradiak világszemléletével, „kopogó szellemmel”, s a vihar hullámai fölcsapnak a parlament felsőházáig is.
Nagyregényt megérő anyagot tömörít kisregénybe az írónő, aki kedveli a cselekményességet, aki az elmúlt években regényével is osztatlan sikert aratott hazájában, és akinek kalandos élete is önként kínál témákat: volt a BBC munkatársa, kávéfőzőnő, főiskolai tanár, újságíró, dolgozott könyvesboltban, és lakott három gyerekével egy temzei bárkán, amely egy szép napon elsüllyedt.
Innen a másik regény, A part mentén környezete, típusai: egy bárkalakó kolóniáé. Művészek és… (tovább)
A könyvesbolt / A part mentén 26 csillagozás
Eredeti cím: The Bookshop / Offshore
Eredeti megjelenés éve: 1979
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető
Enciklopédia 10
Kedvencelte 1
Most olvassa 3
Várólistára tette 46
Kívánságlistára tette 27
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Az első regényke még csak-csak tetszett, a szürke nő leírása, a kisvárosi élet intrikái és a kicsinyesség, mindez nagyszerűen megjelenik a könyvesbolt lapjain. Az egész város olyan érdektelen, még a gyerekek is, na igen, a dolgozó gyerekek, nem csoda. Kicsit olyan ez a város, mint az én választott városom, olyan maradi, ellenséges, talán ezért a tetszés, bár mérsékelt.
A part mentén maga a z angol dögunalom volt, de rossz értelemben. Csapongónak indult, felvezetett valamit, de nem fejtette ki, más témát hozott, zavaróan írt, semmi egyenes vonalvezetés. Az érzéseim olvasás folyamán hol felhorgadtak, hol leapadtak, mint a folyó vize, amiben a történet hajói horgonyoztak. Rettenetesen sokáig olvastam, pedig oly rövid. Unalom és posvány, amit kiolvasok az első felében, meg régimódiság, talán hajó-őrültek élvezhetik, de ebben sem vagyok biztos. A téma jó, meg a jellemek is, ezért olyan érdekesen meg lehetett volna írni ezt a vízi életet, a hajók által megrongált kapcsolatokat, az ár-apály nevelte gyerekek sorsát, az életeket, amik ugyanúgy léket kapnak, mint a rozsdás bárkák a történet során. Kíváncsi lennék, hogy a fordítás tette ilyen dögletesen unalmassá vagy az eredeti is ilyen. A végére egészen tisztességes kis történet kerekedett ki belőle, az unalom elszállt, de nem tudom megbocsátani ezt a hibáját, és nem tudom szeretni a végét, ezért közepes körüli osztályzatot kaphat csupán.
A könyvesbolt
Azt hiszem az ilyen történetre mondják, hogy nagyon-nagyon angol. Adott a kelet-angliai táj, a rideg természetben megbúvó kis falucska az 50-es évek végén, ahol szél, hal és rengeteg pletyka van. Könyvesbolt viszont nincs se itt, se a környéken, és ezen szeretett volna változtatni a szép nevű Florence, ami valamiért (őszintén szólva a befejezés után sem tudom, hogy miért) nem tetszett pár embernek. Nekem tetszett az ötlet és tetszett az írónő stílusa is, ahogy fura figuráit mozgatta a fura szituációkban, sok iróniával és finom humorral. Rengeteg kedvenc részem van, ezen borultam meg leginkább (https://moly.hu/idezetek/1057286), mikor úgy próbálják aláásni a könyvesboltot, hogy ki akarják rúgatni a 11 éves kisegítő kislányt és valaki felnyomja a tanfelügyeletnél. Két teljes levelezés is szerepel a könyvben, mindkettő aranyat ér. A befejezés viszont nagyon szomorú lett szerintem (remélem a filmadaptáció ezen változtat, bár előzetes alapján nagyon ragaszkodtak a könyvhöz még a párbeszédekben is). Sok szempontból a bürokrácia és a józan ész szembenállásáról, az elavult társadalmi rendszer újabb áldozatáról szól ez a történet és nem csak egy könyvesboltról a tengerparton.
Záró megjegyzés: Soha nem tudnék olyan helyen élni, ahol nem lehet könyveket venni, vagy kölcsönözni, ijesztő még csak a gondolat is!
A könyvesbolt
Azóta szerettem volna elolvasni, hogy pár éve láttam a filmadaptációt, de elég sokáig tartott, míg leesett, hogy ez az. A legutóbbi könyvtárlátogatásomkor éppen F. Scott Fitzgerald könyveit tapiztam, amikor egyszer csak ott volt előttem, és végül ez jött velem haza.
Kiderült, hogy a film meglepően könyvhű, de volt némi hiányérzetem egy olyan változtatás miatt, ami pont tetszett. spoiler
Mindennel olyan történettel kapcsolatban lelkes vagyok, amiben fontos szerepe van a könyveknek vagy a könyvesboltoknak, szóval szívesen olvastam arról, ahogy Florence a szigetre visszatérve megalapította és vezette az üzletet, hogy mennyire szerette a könyveket. Elég fura volt a helyiek ellenállása, egyetlen múltbéli pofon miatt kissé túlzásnak tűnik, de gondolom az egész a szűklátókörűségről, a halaás elutasításáról szól. Na meg a féltékenységről, mert a helyi főnéni nem bírta elviselni, hogy valaki sikeresebb nála és nem kapta meg, amit akart (az épületet). A Lolita meg csak rátett még egy lapáttal.
Christine, a könyvesboltban dolgozó kislány és az idős, olvasó Mr. Brundish is elég furák, de szerethetőek. Érdekes volt Christine ellenállása a könyvekkel szemben, én ebben a környezete hatását láttam; azért nem szeretett olvasni, mert nem akart. Biztos vagyok benne, hogy Florence idővel simán megtérítette volna.
A befejezés csalódást keltő, minden visszatér a régi kerékválságba, a helyi elit győzedelmeskedik. Megértettem Florence affelett érzett bánatát, hogy a városa nem akart könyvesboltot. Pedig ha tudnák, mit veszítenek…
A part mentén
Meglehetősen nyögvenyelősen haladtam ezzel a kisregénnyel. Annyira ígéretesnek tűnt az alapszituáció, a vadregényes hajósélet a Temzén, de végül semmi nem lett belőle. Pedig a jellemek is érdekesek, de egyszerűen nem áll össze az egész. Van egy csomó elvarratlan történetszál, ami csak lóg a levegőben , nem vezet sehová. Értékeltem, hogy bemutatja a bárkalakó élet árnyoldalát is a bohém báj mellett, és az írónő nyilván nagyon otthonosan mozog a témában, ha ő maga is egy ilyen közösség részese volt egy ideig. De bárcsak ne úgy érne véget, mintha hirtelen kiragadták volna a kezéből az írógépet, és nem lett volna ideje elrendezni a szereplők sorsát. Azért a két kislányt (és a macskát) bírtam, volt egy-két szórakoztató jelenet, de mindent összevetve csalódással tettem le a könyvet, ez kevésbé tetszett, mint A könyvesbolt.
A könyvesbolt
Ez a kisregény a legjobb ötben volt a Booker-díj 1978-as odaítélésekor. Ehhez képest itt nem lett körülrajongva, szóval kíváncsian vártam milyen is lesz. Úgy gondolom azt kaptam, amit egy angol regénytől várhatunk a 70-es évekből. Semmi modernség, semmi bombasztikusság, csupán emberség, és finom humor. Az idézetek közé tettem jó pár példát. Ami miatt ma is olvasható, hogy olyan élethelyzetet mutat be, ami akár itt, akár most is előfordulhat. Sőt, ha a demokrácia hazájában előfordulhat, akkor nálunk még inkább. A bátorság regénye ez, egy középkorú asszony kitartásának története, akinek vállalkozását (és életét) megfúrja a punnyadt angol kisváros potentátja. Nem valami heroikus küzdelem ez, egyszerűen csak nem hajlik meg a nagyobb hatalmú akarata előtt, mert neki ez a természetes, így kellene működnie a dolgoknak. A lassú és szívós küzdelmet végignézi az egész városka, és senki nem tesz semmit, Mr. Brundish kivételével, aki viszont elkésik a közbelépéssel. Az 50-es évek vége, Anglia, vagy a 2010-es évek dereka, Magyarország, egyre megy, a dolgok nem változnak, csak Hollywoodban győz a jó.
A part mentén
Az előbbivel ellentétben ez a kisregény már behúzta a Booker-t egy évvel később, szóval nagy reményekkel vágtam neki. A történet egy kis közösség mindennapjait mutatja be, akik a Temze mentén élnek lepukkant lakóhajóikban. Az írónő maga is élt így, szóval személyes élményeit dolgozhatta fel, gondolom. Aztán csak teltek az oldalak, vártam, hogy na, majd most végre lesz valami, valahová odaér a történet, amiért ez az egész el lett kezdve, de a századik oldal környékén feladtam, tudtam, hogy hiú remény. Amolyan Kallódó emberek a Temze partján, ilyen ez a mű, a kallódás megvan, csak épp a katarzis hiányzik, mindenki története vánszorog a hétköznapok kalendáriumában előre, pont olyan unalmasan és lehangolóan, ahogy lehúzzák a kalendáriumban a napokat, egyedül a két koravén gyerek, Tilda és Martha jelenetei visznek színt a szövegbe, akik a felnőttek helyett is felnőttként viselkednek. Értem én ezt a regényt, meg vannak is benne jó mondatok, megfontolandó gondolatok, de mint regény egyszerűen unalmas, avíttas, mint maga ez a szó.
A kötetet A könyvesbolt című kisregény miatt vettem a kezembe, mivel nemrég készült belőle egy – szerintem – nagyszerű film, amit könyvmolyoknak nagyon ajánlok. Ódákat tudnék zengeni róla, de az talán egy másik felületre jobban illene.
Az alaptörténet szerint egy fiatal, és özvegy nő könyvesboltot akar nyitni egy angliai kisvárosban az ötvenes évek végén. Szerintem már ez a szituáció önmagában hordozza a végkifejletet, de mindenképpen érdemes elolvasni. Egy olyan küzdelmet mutat be, amit mi – könyveket olvasó, és szerető emberek – nem nézhetünk jó szemmel. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni azt a szomorú aktualitást sem, hogy a szülővárosomban, ahol több ezren laknak, a mai napig nincsen könyvesbolt. Pedig a regény idejéhez képest 60 évvel később élünk.
A másik kisregény ( A part mentén) jóval kevésbé tetszett, egy kicsit kuszának találtam. Szárazföld és folyópart határán élni egy bárkában, de soha ki nem menni a nyílt vízre, az tényleg azt az átmeneti állapotot fejezi ki, amire a cím is utal. A lakók elvágyódnak, de mégsem sikerül kitörniük életük mókuskerekéből. Mindenesetre irigylésre méltó köztük az összefogás.
A két kisregény közül egyértelműen az első tetszett jobban, emiatt a négy csillag ellenére is kívánságlistára tettem.
Zavarban vagyok.
A két kisregényben a véletlen a jószándék elsikkadásához, az élet szűkebb perspektíváihoz vezet. Ez (is) életszagú, és a fejlemények tekintetében eredeti is, mégis valahogy… túl reménytelen.
A könyvesboltos történetnél csak meglepődtem és némileg elszomorított. A hajós történetnél viszont úgy éreztem, becsaptak. Minden szál a levegőben, de ezzel a reménytelen lökettel: számomra befejezetlen és cseppet sem kielégítő.
Csak a könyvesboltot olvastam el. Nekem annyira nem tetszett. Igazából csalódtam, mást vártam.
Mindkettő történetnek megvolt a sajátos hangulata, és ami igazán reálissá tette, az volt, hogy a befejezés sosem úgy alakult, ahogy az ember várta volna, vagy ahogy a főszereplők próbálták alakítani. A karakterek mind jellemek, átérezhető gyengeségekkel, akik végigsodródnak az eseményeken. A hangulat és a karakterek miatt (különösen a Könyvesbolt hősnője és a Part mentén Maurice-a) érdemes volt elolvasni.
Nem tudom kik osztogatják a Man Booker díjat, de nem az én ízlésem szerint. Jó-jó még csak a második díjazott könyv, de egyik sem nyerte el nagyon a tetszésemet.
A Könyvesbolt miatt kapott csak három csillagot : keserédes rajz egy kisvárosról és egy (vágyaimban is szereplő) könyvesboltról, meg a helyi „maffiáról”.
A part mentén-re kíváncsi voltam, mert volt szerencsém egy hétig lakóhajón élni-utazni és kíváncsi voltam mit ad vissza abból az „érzésből”. Semmit. Untam.
Népszerű idézetek
Ha már végképp lecsúsztál, gondolj Jónásra: ő is kimászott.
135. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kazuo Ishiguro: Napok romjai 90% ·
Összehasonlítás - Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága 88% ·
Összehasonlítás - Sarah Winman: Csendélet 84% ·
Összehasonlítás - Alena Mornštajnová: Hana 100% ·
Összehasonlítás - Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa 95% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Hová álljanak a belgák? 95% ·
Összehasonlítás - Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember 94% ·
Összehasonlítás - Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje 94% ·
Összehasonlítás - Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja 94% ·
Összehasonlítás - Mario Vargas Llosa: A rossz kislány csínytevései 94% ·
Összehasonlítás