Szívatás (Fall Away 1.) 89% 695 csillagozás

Szeretném bemutatni, hogy mik jártak az eszemben olvasás közben:
– Adj neki egy kiadós pofont!
– Mit ácsorogsz ott! Csókold már meg!
– Miért? Miért? Miért?
– Nem hiszem el, nem veszed észre a kémiát a levegőben, hát épp vegyészkedni is próbáltok, legalább most tűnjön már fel!
– De édes!
– Annyit hallottam már a csodás testfelépítésedről. Vedd már le a pólód!… :D
– „Száguldás, Porsche, szerelem….”
– Most meg miért könnyes a szemem? (már megint)
– Másszunk fára! Éljen a gyönyörű eső tánca a szélben!

Egyetlen percre is fájdalmas volt letenni, érzelem dús történet, nem mindennapi köntösben. Többet akarok: még, még, még!
Azonnal kedvenc lett, még be sem fejeztem. Azokba a történetekbe, amik gyerekek szoros barátságával indulnak, mindig beleszeretek. :)
Olvassátok ti is bátran, nagyon megéri! :)

Egy kicsit tartottam ettől a könyvtől, mert a gimnazista években játszódó történetek nem szoktak megfogni. Már kinőttem belőlük. Ez még is beszippantott, mint a WOW könyvek általában és nem tudtam letenni.
Azonban volt 1-2 dolog, ami zavart a történetben. Szerettem, hogy Tate erős karakter lett, de néhány tette nem tetszett. Amit K. C. tett, én nem tudtam volna lenyelni ilyen könnyen. Milyen barátnő az ilyen?
A másik: spoiler
A végén simán rájöttem, hogy spoiler, de megértem Tate reakcióját is. Igyekeztem úgy szemlélni, hogy tinik, ne várjak felnőtt gondolkodást tőlük, így kibékültem pár dologgal.
A közepén kicsit mérges lettem Jared indokaira, de amikor kiderült minden, már meg tudtam érteni őt is. Nagyon kívancsi vagyok az ő szemszögére, biztosan jobban ki van fejtve, hogy min ment keresztül.
Összeségében tetszett és biztos elolvasom a folytatásokat is.

A tegnap örökké tart.
A holnap soha nem jön el.
Nélküled.

A harmadik könyv után jöttem rá, miért így nevezték el a kiadót. Hisz ha befejezed egy kötetét, egyetlen szó robban be az elmédbe: WoW!
Újfent egy csiszolatlan gyémántra bukkantam. Kiemelném a csiszolatlant. Az elején imádtam Tate karakterét, van vér a pucájában, ez az csajszi, mutasd meg nekik felkiáltásokkal olvastam, majd elkezdtem kiábrándulni belőle. Néhol már rettentően idegesített, hogy nem is tudja mit akar, sosem azt mondta/teszi, amit gondol. Még szerencse, hogy Jared visszatért az életébe, mert már magam rángattam volna ki a lapok közül és vittem volna kényszerzubbonyba pszichológushoz.
Maga a történet menete kifejezetten tetszett, bár kiszámítható volt.
De ezektől eltekintve nagyon szerettem, olvastatta magát, nem bírtam letenni :)
Viszont egy dologban biztos vagyok: kíváncsian fogom elolvasni az egészet Jared szemszögéből! Úgy jobban érdekel :)

– A förgetegem, a viharfelhőm voltál, a menedékem az esőben.

Elmondhatatlanul tetszett! Sokaknak nem, de én még is amondó vagyok, hogy amit vártam ettől a könyvtől azt megkaptam :) Kikapcsolódást, szórakozást, romantikát.
A bulikat, a tiltott dolgokat, a szerelmi vívódást, a féltékenykedést.
Száguldással és a viszályokkal együtt. Nagy élmény volt mert szeretem, ha egy rosszfiú a főszereplő, aki szeszélyes, titokzatos, szarkasztikus de mégis nagyon tüzes (azon kívül hogy elképesztően néz ki persze:D) Ezt a párost az ellensègeskedès csak mèg inkább tüzelte, ès a köztük levő kèmia sokkalta erősebb lett. Ha ezt mèg lehetett fokozni.
Szerettem ebben a könyvben mindent!!♥

Az övé voltam. És ő az enyém.
Soha nem távolodtunk el egymástól igazán. Mindketten formáltuk a másikat, bár nem vettük észre.
És most teljesek voltunk.

Ejha, ez nagyon jó volt! Emlékszem, már a magyar megjelenés előtt fölkeltette az érdeklődésemet, csak később valamiért elbizonytalanodtam a könyvvel kapcsolatban. Nagy hiba volt, mivel teljesen lekötött már az elejétől kezdve. Érdekes volt és fájdalmas. Nagyon sajnáltam Tatumot, egyszerűen utálom az olyanokat akik terrorizálják az embereket. Ezért is volt az, hogy féltem, hogy fogom így megszeretni Jaredet… A végére viszont sikerült, még szurkoltam is nekik. Nehéz nem megkedvelni a kis…. khm-t… annyi szent. :D Mocsokság volt, amit Jared művelt annyi éven keresztül Tatummal, úgyhogy én egyáltalán nem bántam, amikor a ő sem omlott mindjárt a srác karjaiba, és olyan bizonytalan volt vele. Persze volt pár cselekedet Tate részéről is, amit nem tartottam helyesnek. De végülis, hé, senki sem tökéletes, és ilyen vérmérséklet mellett tényleg teljesen passzolnak Jareddel. xP
K.C.-t a drága barátnőt én elküldtem volna a jó…. -ba. Milyen barátnő már az ilyen? Őt utáltam. Ellenben Madoc, róla még nagyon szeretnék olvasni. ^-^
Imádtam, hogyan alakult Tate és Jared kapcsolata, alig várom, hogy még többet megtudhassak Jared életéről a következő részben.

Istenem, ha én most 18 éves lennék! *nagy sóhaj* Úgy elkapnám a grabancodat, Jared Trent!

A cím és a fülszöveg alapján nem gondoltam volna, hogy egy ennyire jó YA történetet fogok olvasni, de Penelope Douglas megmutatta, hogy nem szabad elsőre ítélni, és lerágott csont ide vagy oda, lehet még újat mutatni a témában.
Számomra ez a könyv hibátlan volt. Pörgős, imádnivaló, letehetetlen. Minden a helyén volt benne, a stílus, a karakterek, a cselekmény, a párbeszédek, és sokszor sikerült annyira belemerülnöm, hogy úgy éreztem, visszacsöppentem a gimis éveimbe. Bár néha fájt, imádtam Tate és Jared kapcsolatát, és az őket körüllengő feszült hangulatot, mert hiába távolodtak el egymástól, csak úgy sütött a lapokból, hogy a kötelék soha nem szűnt meg létezni közöttük. Érzelmek terén pedig megmásztam a könyvvel egy egész hegyet, ugyanis sírtam, nevettem, értetlenkedtem, dühöngtem, és igen, hiperventilláltam is (ó, az a fránya verseny, az a csúnya „kémkedés”!), de összességében mégis azzal az érzéssel tettem le a könyvet, hogy ez valami fantasztikus volt.
Kíváncsian várom, hogy mit ad hozzá a történethez Jared könyve!

„Azt akartam, hogy lásson engem. Azt akartam, hogy lásson bennünket.”

Hogy mit gondolok összességében?
Tetszett, sőt nagyon tetszett.
Ám valami, egy picike plusz hianyzott, hogy tökéletesnek lássam.
Ennek ellenére minden perc megérte, amit az olvasásával töltöttem.
Nem verték meg a hősnőt, nem erőszakolták meg de…hány iskolai zaklatásról hallunk manapság? Sokról sajnos, úgyhogy épp emiatt volt a regény aktuális és életszagú. Erről a témáról is beszélni kell.
Azon gondolkodtam olvasás közben és utána is, hogy tényleg könnyebb gyűlölni valakit, akit igazából nagyon szeretünk, mint közömbösnek lenni iránta?
Elgondolkodsz ezen, aztán rájössz, hogy sokkal több van ebben a regényben mint zaklatás vagy ket karakter közt újra fellángoló parázs.
Kiváncsi vagyok Jaredben mi játszódott le…

Imádom az egész könyvet! Izgalmas volt és pörgős egy percig se unatkoztam. Alig tudtam letenni a könyvet annyira kíváncsi voltam, hogy mit hozz ki a történetből az írónő. Az már biztos, hogy elolvasom a Nélküled című könyvét.
Az elején meg nem nagyon kedveltem Jaredet, de ahogy haladtunk a történetben egyre jobban megszerettem. A végére már teljesen megértettem, hogy miért viselkedett úgy ahogy. Tate pedig egy nagyon erős lány. A legtöbben, akiket így bántanak az iskolába nem tudnának ilyen erősek és kitartóak maradni.

„Mindenki követ el hibát az életben. Ez elkerülhetetlen. De venni kell egy mély lélegzetet, kihúzni magunkat, és továbblépni.”

Hát ez… eszméletlen jó volt! El sem hiszem! Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom imádni, és hogy erről fog szólni a könyv. A borító miatt azt hittem valami könnyed kis olvasmány lesz, de ez minden volt, csak nem az.
Tate nagyon szerethető személyiség, sajnáltam őt ahogy a diákok na jó, Jared terrorizálta. És Jared… utáltam őt, ahogy Tate-tel viselkedett, de miután kiderültek a dolgok, egyszerűen megszerettem. :) Nem fogok regényt írni, mert nem is tudok mit mondani, másrészt tényleg olvasni kell ezt a könyvet. Mindenkinek. Imádtam.

Olvasás közben arra gondoltam, hogy sokszor pofont adtam volna Jarednek. Másik pillanatban pedig mondtam volna Tate-nek csókold már meg, az isten szerelmére. Nem bírtam ezt a huzavonát. De mégis pont ebben rejlett a szépsége ennek a könyvnek. Tate volt Jared fénye a sötétségben. Gyönyörű könyv volt, megéri elolvasni. Mindenkinek ajánlom.