Nightfall (Devil's Night 4.) 92% 26 csillagozás

Happy people don’t fear death, because there’s nothing more they want out of life than what they have right now.

Azta. Nehéz elhinni, hogy közel 2000 oldal után, végre Penelope hajlandó volt elmondani mit is olvasok… Köszönöm a térképet, amit a korábbi kötetekből kispóroltál, és köszi, hogy nem kaptam idővonalat, így rengeteget számoltam magamban. Na de a viccet félre téve. Ez durva hullámvasút volt. A Nightfall végre valahára leleplezi a kirakós utolsó darabját spoiler. Minden összeáll, és mindent megértesz végre. És te, ártatlan kis olvasó, aki, amikor kezedbe vetted a Corruptot azt hitted érted mi történik itt, azt hitted, hogy érted Rika, meg Trevor szerepét, pedig nem. Mert a kulcs nem Rikánál vagy Trevornál, de még csak nem is a horsemennél van, sőt még csak nem is Emorynál. De ezt a történetet Penelope olyan szépen elmesélte, így nekem már nem kell….

“The only time I ever loved my life was when I was with you.”

Nem árulok el nagy titkot, Emory nem lett a kedvencem, de a végére az ő karaktere is összeállt. Na de ő és Will? Oh anyám. Ahogy szenvednek külön, de nem lesznek együtt, ahogy mindketten önmagukat büntetik a másik miatt, és ahogy egymást büntetik önmaguk miatt. Csodaszép. Az ő szerelmük a legkeserűbb és legfájdalmasabb. A többiek sokkal hamarabb átbillenek ezen a ponton (főleg Rika és Michael, hiszen az ő kapcsolatuk alapkonfliktusa azonos), de Will és Emory szeret szenvedni. Ők találnak el egymáshoz a legnehezebben. Egyszerűen darabokra tört a szívem újra ás újra ezért a két 17 évesért, ezért a két 25 évesért. Darabokra tört a szívem Emoryért és Willért, külön-külön, és értük is mint egy párért. Emory és Will is a világot érdemlik, és megis kapták, fogadott családjukban.

“Everyone has that point of absolute clarity where conscience isn’t a factor. We are who we are, and we want what we want, and there’s no question of what has to happen. The only difference between you and the rest of the population is that you reached that point and most people will never reach it.”

Továbbra is úgy gondolom, hogy a Corrupt a legjobb plot szempontjából, de! A Nightfall utolsó 150 oldala felér a Corrupthoz, és tökéletesen keretbe foglalja ezt a történetet. A történetet, ami túlmutat Emoryn és Willen, és mindenkin. A történeten, ami egyszerre Will és Emory története, és egyszerre mindenkié. Mert ahogyan Will ott volt mindenki mellett, úgy Emory is ott volt végig az események alatt, csendben ugyan és láthatatlanul, de ott volt és figyelt, hogy a legvégén ő maga is a részese lehessen. Emory fontos szerepe nem lepett meg, sőt valahol várható volt, hogy Rika kap egy párt, az egyikük elindította a másikuk befejezte. A két nő végig nagyon szép párhuzam, éppen ezért sajnálom, hogy kevés Erika és Emory közös pillanat volt. Kicsit olyanok lettek volna, mint Damon és Erika közös pillanatai.

Ellenben Damon és Emory mély kapcsolatát imádtam. Damon vonzza az erős nőket, valahogy mindegyik közel kerül hozzá. A férfi, akitől mindenki retteg büszkén áll az erős nők mellett. Ahogy tette Bankssal, ahogy tette Rikával, már az előtt is, hogy kiderült testvérek, ahogy ott van Winterrel, bebizonyítva a lánynak nap, mint nap, hogy a vaksága nem akadály. És ahogy ott volt Emorynak, amikor kellett. Ahogy mellette állt, de nem avatkozott közbe, nem lépett bele, pusztán véleményt formált. És az ő bondjuk éppen olyan erős, mint Damon többi kapcsolata spoiler

Hasonló a véleméynem Will és Erika, Will és Alex kapcsolatáról. Will élvezi az erős nők társaságát, de nem azért, amiért Damon. Will nem akar dominálni, egyenrangú akar lenni, és az erős nők mellett biztonságot talál. Ezért lesz annyira szép Will és Rika kapcsolata, ami nekem, Rika és Damon kapcsolata mellett a másik kedvencem. Will és Emory és éppen ezért lesznek igazán szépek együtt. Ahogy Will átengedi Emorynak a vezetést, azért, hogy a lány mindig kényszer nélkül, önszántából válassza őt spoiler.

He couldn’t let me go. He couldn’t move on without me. Everything we’d been through—everything—meant something. It all meant something.

És most késztetést érzek, hogy az egész sorozatot végig elemezzem, de nem fogom. Még hátra van egy kötet, és egy végleges értékelés, ahol végre, minden gondolatom leírhatom.
Már csak egyetlen kérdés maradt a végére.

Hol van Winter apja?!

“The role of the villain is only determined by who’s telling the story.”

Elértem a befejező részhez és végre rájöttem az utolsó, vészjósló titokra, amit már az első rész óta kerestem. Emory volt a válasz mindenre, még azokra a kérdésekre is, amiket nem tettem fel. Sokat gondolkodtam az értékelésemen, hiszen voltak részek a könyvben, amik egyáltalán nem nyűgöztek le, leginkább Emory hibájából. Annyira akartam szeretni, de nem ment, próbáltam megérteni őt, a múltban játszódó jeleneteknél azt is éreztem, hogy igen, tudok vele azonosulni, igen megértem őt, viszont a jelenben utáltam. Nagyon. A múltban Emmy számomra Damon tükörképe volt. Egy érem két oldala, akik hasonló életet élnek, ugyanazokon mennek keresztül, de mégis képesek uralkodni a démonjaikon. Viszont míg a jelenben rajongtam Damon-ért, addig Emmy teljesen elborzasztott, nem tudtam megkedvelni, idegesített és bántotta a csőröm, amiért még mindig újra és újra eltaszítja Will-t. Will Grayson III-t, aki a világot is megérdemelné, aki mindent megérdemelne…

Will gondolatain mélységesen meglepődtem, mert a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ő ilyen mély érzésű és felvilágosult gondolkodású, félreértés ne essék, nem gondoltam róla soha rosszat, szimplán csak ő volt a srácok közül a bohóc, a bulikirály, a fiú, akivel mindenki szimpatizál, még akkor is, ha teljesen bevadul olykor. Emmy és Will szerelme és kapcsolata inkább volt fájdalmas, mint felemelő, inkább volt beteges, néhol torz és érdekes. Kettejük dinamikája gyorsan átalakult se veled, se nélküled kapcsolatba, amit néhol, hol szerettem, hol nem.

”People change us. Others become important, while others become less, and soon, we’d be gone.”

Tetszett, hogy ezúttal Will szemszögéből is láthattam néhány múltbeli csínyt, újra élhettem azt a démoni éjszakát, ami megváltoztatta a Four Horsemen életét, örökre. Tényleg igaz a mondás, hogy minden történetnek két oldala van, nem mindegy, hogy ki meséli a történetet, milyen hangzásban és milyen szerkezetben. A fiúk rendesen elvoltak tévedve, az első néhány kötetben senki sem sejthette, hogy milyen mélyen is burjánzik az ördög Thunder Bay falain belül. Leesett az állam, mikor fény derült a titkokra, és ténylegesen megkaptam a válaszokat.

“Abuse can feel like love.”

@Cintia_ tudja, hogy mennyire izgultam az olvasás közben, féltettem a kedvenc szereplőimet, pláne, hogy csodás happy end kerekedett a történetből, de hátra volt még legalább 30 %. Ott elgondolkodtam, hogy ez talán mégsem happy end? És ha nem, akkor én mi a fenét fogok kezdeni az életemmel?! Szerencsére a végére újra összeállt a régi banda, kiegészülve a cow girl lányokkal, így a Devil’s Night ugyanolyan is volt, mint régen, és nem is. Számomra nem hiányzott semmi a történetből, tökéletesen összerakott és felépített, még akkor is, ha a Blackchurch-ben töltött időszak alatt szerettem volna tövig rágni a körmöm. Bár továbbra sem szimpatizálok Emory-val száz százalékban, azt el kell ismernem, hogy tényleg illik a csapatba, tényleg közéjük való. Ennél több megerősítés pedig számomra nem kell, elfogadom Emmy-t, csakúgy, ahogy Banks-et is elfogadtam, pedig az elején őt sem szerettem nagyon…

Boldog vagyok, hogy belevágtam, végig mentem a sorozaton és megismertem Thunder Bay különleges világát, érzem, hogy a Devil’s Night már sosem lesz ugyanolyan, mint régen, és ez így van rendjén, megérdemli a maximális csillagozást, a szép szavakat és a dicséreteket… Will, Damon, Kai és Michael mindent megérdemelnek.

“You and me against the world,”
“Always,” I said.

Ebben a könyvben sem kellett csalódnom, a sorozat egyszerűen fantasztikus. Imádtam minden szavát, mondatát és az egész könyvet is. Willt én nagyon szerettem számomra egy nagyon pozitív karakter. Látszólag tökéletes élete van, de a felszín alatt sok minden van, ami miatt mégsincs egy jó élete. Emory is szimpatikus volt nekem, viszont annyira mégsem szerettem meg a történet során, mint a Willt. Kettőjüknek baromi sok próbát kell kiállni, hogy végre boldogok legyenek, de harcolnak egymásért és kiállnak minden próbát. A vége nekem hidegrázós volt, és ott a Rika ötlete pedig egyszerűen fantasztikus volt. Mikor a történet lezárult és az epilógusba érünk na ott egy teljes csavart vesz a történet és hát mégsem úgy lesz minden, ahogy mi gondoltuk volna. Nagyon izgatott vagyok, hogy a következő részben végül, hogy zárul a sorozat, remélem happyend-del fog végződni.

Az elejétől kezdve Will könyvét vártam a legjobban és szerencsére nem is kellett csalódnom. Emory karakterét is megszerettem és tetszett az ő se veled se nélküled kapcsolatuk. Kicsit szerintem eltért az előző részektől de ez még jobbá tette ezt a könyvet. Nagyon tetszett, hogy a végén az epilógus már a gyerekeket is bemutatta, és, hogy milyen lett az életük. Izgalmas volt és sajnáltam, hogy vége lett.