A középnemzedék megbecsült, egyéni hangú költője főként a legutóbbi másfél évtized nagyszabású pályakiteljesedésével szolgált rá a reprezentatív életmű-válogatásra. Pék Pál erénye és leleménye, hogy a magyar líra egyik nagy tradíciójára, a főleg zeneiségében, ritmikájában népművészeti alapozású, s a műköltészet évszázadai során megcsiszolt formavilágra rámintázta a modernség zaklatottabb, sokszólamú alakzatait. A hangvételben, műfajában, rímtechnikában létrehozott „vegyület” Pék Pál alkotói világa a hagyományosabb versekhez szokott olvasónak éppúgy közvetíti az új tartalmakat, amiként a „hivatásos bölcsészeket” is megragadja messziről, mélyről megszólaló, esetenként már-már ódon hangjaival. Ez a nagyfesztávú folytonosan meglepetéseket tartogató, de egészében ismerősen karakteres poézis leginkább a magánosság életérzését hordozza; egzisztenciális tartalmait a vibráló intellektuális és morális küzdelmek termik. Bár a „pannon” megszólalástól „pilinszkys” örökségig sok jegyet… (tovább)
Arccal a Semminek 1 csillagozás
Várólistára tette 1

Kiemelt értékelések


A korai versek szörnyen unszimpatikusak voltak, nem volt normális rím, semmi téma. De mivel verseskötet, adtam neki még egy esélyt, hátha változik. Változott, jó irányban, örültem neki, hiszen egyre több versben fogott meg valami. A felétől már vissza-vissza olvasgattam, hogy újra átéljem a versélményt.
Népszerű idézetek




Valaki mindig visszanéz,
valaki hordja az arcod.
Valami kölyök bennünk még
a csillag után kapkod.




Rögeszmék közt kuporogsz, de
csapdáidba ver az éj,
s kivert kutya, holdra-forgó
árnyad is csak kibeszél.




A látomás is ködbe romlik.
S ha visszatódul, hűlt helyén
nem lesz más, mint ikrásodó
hantba ásott, tompa fény.
Lélektelen hever ott a
testet öltött rettenet,
hasadt térből földre bukó,
hamuszínű fecske-test.
S minden élő levetkezik.
Hajnal öblén gyertyaláng,
kihamvad az üressé vájt
szemgödrökben koponyád…




Hisz a tested – álom öblén –
csonkítva ha fölsajog,
csipkebokrod hamis fényét
röhögik az angyalok




Akkora már nem én vagyok –
Túl az idő árján
árnyam nélkül állok némán
kapud előtt, gyáván…
Semmi sincs, mit fölajánljak,
csak a hülyék mersze,
ahogy ma egy üres égben
hisznek fölszögezve.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Csukás István: Sün Balázs 95% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Addig is 96% ·
Összehasonlítás - Romhányi József: Nagy szamárfül 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök 95% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Buddha Weimarban 96% ·
Összehasonlítás - Kányádi Sándor: Zümmögő 99% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Szó-Tár 95% ·
Összehasonlítás - Röhrig Géza: Angyalvakond 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Kis téli-zene 95% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Még: mindig 96% ·
Összehasonlítás