Arccal ​a Semminek 1 csillagozás

Pék Pál: Arccal a Semminek

A ​középnemzedék megbecsült, egyéni hangú költője főként a legutóbbi másfél évtized nagyszabású pályakiteljesedésével szolgált rá a reprezentatív életmű-válogatásra. Pék Pál erénye és lelemé­nye, hogy a magyar líra egyik nagy tradíciójára, a főleg zeneisé­gében, ritmikájában népművészeti alapozású, s a műköltészet év­századai során megcsiszolt formavilágra rámintázta a modernség zaklatottabb, sokszólamú alakzatait. A hangvételben, műfajában, rímtechnikában létrehozott „vegyület” Pék Pál alkotói világa a hagyományosabb versekhez szokott olvasónak éppúgy közvetíti az új tartalmakat, amiként a „hivatásos bölcsészeket” is megra­gadja messziről, mélyről megszólaló, esetenként már-már ódon hangjaival. Ez a nagyfesztávú folytonosan meglepetéseket tarto­gató, de egészében ismerősen karakteres poézis leginkább a ma­gánosság életérzését hordozza; egzisztenciális tartalmait a vib­ráló intellektuális és morális küzdelmek termik. Bár a „pannon” megszólalástól „pilinszkys” örökségig sok jegyet… (tovább)

>!
Pro Pannonia, Pécs, 2001
206 oldal · ISBN: 9639079774

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Christine_>!
Pék Pál: Arccal a Semminek

A korai versek szörnyen unszimpatikusak voltak, nem volt normális rím, semmi téma. De mivel verseskötet, adtam neki még egy esélyt, hátha változik. Változott, jó irányban, örültem neki, hiszen egyre több versben fogott meg valami. A felétől már vissza-vissza olvasgattam, hogy újra átéljem a versélményt.


Népszerű idézetek

Christine_>!

Valaki mindig visszanéz,
valaki hordja az arcod.
Valami kölyök bennünk még
a csillag után kapkod.

Christine_>!

Rögeszmék közt kuporogsz, de
csapdáidba ver az éj,
s kivert kutya, holdra-forgó
árnyad is csak kibeszél.

Christine_>!

A látomás is ködbe romlik.
S ha visszatódul, hűlt helyén
nem lesz más, mint ikrásodó
hantba ásott, tompa fény.

Lélektelen hever ott a
testet öltött rettenet,
hasadt térből földre bukó,
hamuszínű fecske-test.

S minden élő levetkezik.
Hajnal öblén gyertyaláng,
kihamvad az üressé vájt
szemgödrökben koponyád…

Christine_>!

Hisz a tested – álom öblén –
csonkítva ha fölsajog,
csipkebokrod hamis fényét
röhögik az angyalok

Christine_>!

Akkora már nem én vagyok –
Túl az idő árján
árnyam nélkül állok némán
kapud előtt, gyáván…

Semmi sincs, mit fölajánljak,
csak a hülyék mersze,
ahogy ma egy üres égben
hisznek fölszögezve.


Hasonló könyvek címkék alapján

Csukás István: Sün Balázs
Fodor Ákos: Addig is
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Kányádi Sándor: Zümmögő
Fodor Ákos: Szó-Tár
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Kis téli-zene
Fodor Ákos: Még: mindig