Útra ​kelni 84% 22 csillagozás

Kétségtelen, hogy a míves válogatás érdekes és tartalmas. Azonban felnőtt fejjel olvasva izgalmasabb kalandot ígér,

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/05/utra-kelni.html

Remek gondolatnak tartom, a teljesen magyar szerzős antológiát, de ez esetben borzalmasan sokat adtam volna, ha nem csak magyarok szerepelnek szerzőként a könyvben. De ha még magyarok is, legalább ne mindegyik minimum 100 éve halott szerző legyen. Én, mint Y generációs emberke, ezt a kötetet borzalmasan vontatottnak találtam. Az első két novella, vagy akármi (Móra Ferenc – Középiskola / Vas Gereben – A konviktusi diák), totál értelmetlen és felfoghatatlan volt számomra. Élvezhetetlen így is mondhatjuk. Olyan szinten régies a szöveg, és olyan szinten nem történik benne SEMMI, hogy az egy nálam fiatalabb generációsnak (ergó, akik manapság ballagnak), szintén egy wtf élmény! Nem tudtam hova tenni a történeteket. De komolyan. Rengeteg latin szó, rengeteg régi szó. Szószedet nincs hozzá, pedig aztán ma már biztos nem tud senki perfekt latinul. És hát nem befogadható a történet.
Gárdonyi Géza – Zivatart pékéknél /Móricz Zsigmond – Pataki diákok, már sokkalta élvezhetőbb volt. mind a kettőnek volt kerek története, diákokról szólt, és a Zivatar pékéknél, még meglehetősen tanulságos is volt, sőt humoros is a maga, fanyar humorában. Hunyady Sándor – A vöröslámpás ház érdekes volt, és valahol szintén tanulságos is.
Mikszáth Kálmán – Vizsgálatok után című novellája volt az egyetlen egy amire azt tudom mondani, hogy igen, ez remek volt, ez mondott és adott nekem valamit. Hogy Mikszáth-ra oda kell figyelni, mert okosan ír, mert jót ír, mert egyszerűen ez telibe talál. De ismerjük be, hogy 11 novellából, ha egyre mondod azt, hogy Húha, és háromra azt, hogy elmegy, akkor az nem egy jó átlag.
Hiányoltam, hogy kortárs íróktól legyen valami, ha már magyar, akkor a mai magyar kortárs írók biztosan írnak a felnőtté válásról, arról, hogy lépj bele a nagy betűs Életbe, hogy hogyan alkalmazkodj ahhoz, hogy már kereső vagy munkakereső vagy, esetleg, hogy éppen tovább tanulsz. Hiányzik nekem egy ilyen válogatás. Mert a mai embereknek, gyerekeknek, felnőttség küszöbén állóknak, azt hiszem igenis szüksége lenne a JÓ kortárs novellákra ebben a témában.
Mert nem tagadom el a régiektől, hogy remeket alkottak. De a legtöbb a mai generációk számára már nem emészthető. Már az Y generáció számára sem, nem hogy a többiére. Egy felgyorsult világba, ezek a novellák, könyvrészletek, már csak régmúlt, elcsépelt frázisok. Ha el is olvassák őket, félek, hogy olyan nagyon nem élvezik.

Bővebben a blogomban:
http://jeffi-olvas.blogspot.hu/2017/05/peiker-eva-szerk…

Kifejezetten tetszett. Nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz. Voltak ugyan történetek (például A vörös lámpás ház), amik annyira nem tetszettek, mint a többi, de mindegyikből tanultam kisebb-nagyobb dolgokat, mindegyik váltott ki belőlem valamilyen érzést és elgondolkoztatott ilyen-olyan szinten. spoiler
A legjobban Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc és Csáth Géza története tetszett.
De a többit (Kaffka Margit és Gárdonyi történetét) is jónak találtam, csak nem lettek kedvenceim.
A Pataki diákok című történeten nem nagyon tudtam elmenni, az nem lett kedvencem, ahogy A vörös lámpás ház sem – az eléggé feldühített és elszomorított off)
Összességében: Örülök, hogy elolvastam, mert bár van benne pár olyan novella, amit nem szeretnék különösebben újraolvasni, egész jó volt.

„Különben is, valahányszor az élet komiszul – bocsánat a nyers kifejezésért – komiszul elveri rajtam a port, mindannyiszor egy történettel vigasztalom és sajnálom magam.”
http://hangulatokk.blogspot.hu/2017/06/valahanyszor-az-…

Számomra nem minden idetett novellában volt jelen az útkeresés. Örültem a régmúltat idéző írásoknak, a századelő iskoláskorát bemutatóknak. A felsorakoztatott írók közül – sajnos –, néhány olyan van, akik mondataival most találkoztam először (nevüket ismertem, könyveikhez még nem jutottam el időben): Vas Gereben, Hunyady Sándor, Kaffka Margit.
De a kötetből legjobban tetsző novellák alkotói között sorolhatok közülük is kettőt, meg még: Gárdonyi Géza: Zivatar pékéknél; Csáth Géza: Péter levele; Hunyady Sándor: A vöröslámpás ház; Kaffka Margit: A gondolkodó; Tamási Áron: Ábel Amerikában; Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel, Kosztolányi Dezső: Tengerszem.

Tovább szűkítve, a három dobogósom pedig, akiknél a legerősebb 'aszta' hatást éreztem:
1. Karinthy: Találkozás egy fiatalemberrel
2. Kaffka: A gondolkodó (itt a stílus, az a folyékonyan lírikus vett le a lábamról)
3. Gárdonyi Géza: Zivatar pékéknél.

Összességében, bár örültem, mégis valamiért hiányérzetem van; nem éreztem olyan erősnek, annyira átütőnek ezt a válogatáskötetet.

Ballagási ajándék volt, és nagyon jól helyt állt! Mindig is szerettem az irodalmat, ez a kötet pedig kedvenc íróim novelláit tartalmazza.

Habár a felnőtté válásról szól, úgy érzem nem az én korosztályomnak íródott. Egyes műveknek túlságosan régies a nyelvezete, ami olvashatatlanná teszi. Rakhattak volna bele kortárs írókat is, mert így nem a legjobb… Persze volt ami tetszett, de már rögtön az elején megszenvedtem. Karinthy, Kosztolányi és Gárdonyi műve nagyon tetszett, de a többi nem igen, ami nem valami jó arány..

Ezt az új könyvet első diplomám megszerzésekor kaptam, nem hiába. A fiatal, későbbiekben már befutott nagy íróink novellái (ebben a könyvben) egytől egyig remekek. A legtöbb szerzőnél már érződik az a hangulat és stílus, melyet következetesen megalapoztak saját szerzői pályafutásaik során. Két dolgot azonban negatívumként kell elkönyveljek: az egyik, hogy Móricz a zselléres-parasztos-rurális irodalmat már olyan erősen művelte, hogy a hátamon a novella végére már felállt az összes szőr a szóhasználata és mondatszerkesztése miatt. A másik problémám a könyvvel a minőség: a papírbirító kék festékje pár nap hurcolászás után elkezd lekopni. Az amúgy csillámos tengerszín gyönyörű, csak kár, hogy nem tudták olyanra csinálni, ami fent is marad.
A könyvet egyszerre lehet élvezettel forgatni az ifjúságnak (középiskolától) és a már felnőtt korosztályoknak is, hiszen a nagy szerzőink sokak által ismert alkotásain túl egy olyan arcát ismerhetjük meg az íróinknak, amiket eddig nem igazán. Nekem egyik novella se volt ismert korábban. A könyv rövid, a benne lévő novellák úgyszintén, egyáltalán nem mondanám megrendelőnek. (Móriczot nem most szeretem meg.)