Gyászmunka új szerelemben: ez a verscím akár mottóként is állhatna Peer Krisztián új verseskötetének élén. Pedig egy huszonévesen írt versből lett lopva. Mit tudta akkor? Most is másra készült. ("Nemcsak visszatértem a kályhához, de meg is raktam, nem dolgozni úgy két évig most újra szabad.") A továbbélés bűntudattal terhelt kényszerének poétikai hozadéka: dalszerűség, groteszk, szarkasztikus szólamok, nonszensz ál-gyerekversek. Egyet hátralépett, így talált egérutat.
Nem a sajátod 78 csillagozás
Enciklopédia 4
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 14
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Peer Krisztián 42-je két éve, ijesztően hosszú hallgatás után jelent meg, és olyan elementáris erejű csapást mért olvasói vértezetlen szívgödrére, hogy azóta is csak hápogunk. Én legalábbis még mindig így vagyok azzal a kötettel, pedig óvatosan, lassan szaggattam fel az oldalakat, mégis, ha rágondolok, márpedig többször eszembe jut, mint szeretném, a polcon még a környékét is kerülöm, mint a tüzet, mégis, még mindig mintha ott forogna az az életlen, rozzant bugylibicska, amivel vagdostam a lapokat, valamelyik kormos pitvaromban.
Én a magyar költészetben még nem találkoztam olyan, hasonlóan önazonos, rekedtes hanggal, mint az övé, és bár ez jelentheti azt, hogy tökre nem vagyok képben a kortárs magyar költészettel, de jelentheti azt is, hogy tényleg nincs itthon még egy ilyen, hogy nem mindenki keményistvánköpenye, meg ilyen kócos hajú, romkocsmatöltelék/egyperces trubadúr, hanem hogy ő tényleg egy magányos bölény a saját, kényelmetlen rezervátumában.
Aki olvasta, az érti, érzi tán, hogy mire gondolok.
Letelt a gyászév, és lett új kötet is, és én végre mosolyogva, finoman röhécselve, szoruló torokkal olvastam az új verseket.
Őszintén? Leszarom, hogy versileg milyenek. Jók. Rosszabbak. Néhol adja a rím, máskor kicsit kínlódik. Tökmindegy. Nem tökéletes. Ne is legyen.
Nekem csak az számít, hogy tovazörög a szekér, hogy kiérzem belőle, hogy messze még az om, de elindult előre. Hogy nem talált a gyász kábulatából teljesen magára még, de rajta van. Kicsit rozoga, kicsit talán tanácstalan itt-ott, de újra tud, ha csak féloldalasan is, de mosolyogni, újra tud mosolyt is fakasztani. És nekem ez többet számít annál, mint hogy kijön-e a rím vagy sem. Önazonos. És remélem, hogy marad is.
És bennem ugyan még forgolódik az a kis, szar kés, de neki annyira talán már nem fáj.
Peer kötetét részben egy időben olvastam Knausgaard legutóbbi regényével, és nem tudott nem feltűnni, hogy ezek ketten eléggé hasonló módon állnak hozzá az irodalomhoz, még ha máshogy is tördelik a sorokat. Peer az a fajta ember, akit nem a mások véleménye irányít, ő aztán leírja kerek-perec, még akkor is, ha kényelmetlen, ha fáj (vagy neki, vagy másnak, de legtöbbször mindkettőjüknek).
Persze nem könnyű versek ezek, eléggé csapongó a forma, a stílus, a gondolatok, elég sok időt kellene eltölteni minden verssel, hogy az ember felfejtse minden jelentésüket, úgyhogy nem árt a kötetet kéznél tartani, és néha belenézni. De még első olvasásra is pompás kis 2-3 sorok tűnnek fel, már csak ezekért is megéri végigolvasni, egy jobb korban szállóigék lennének ezekből. Na, mondjuk csak egy ilyen, felütve a kötetet:
„Ó, ha megmutathatnám, miből lett
Ilyen pofásra meghúzva ez a mondat,
Hogy közepesnek lenni is milyen nagy feladat!”
Talán azt szeretem legjobban Peer verseiben, hogy önazonosak – ha mondhatok ilyet úgy, hogy soha nem találkoztam még vele semmilyen körülmények között, a lírája mellett egyedül a vele készült interjúkból ismerem a véleményét, gondolatmeneteit. Amennyire szeretem az elvont(abb) költészetet, annyira élvezem azt, ahogy Peer kiteszi a papírra magát, számomra maníroktól mentesen, tessék, bzmg, itt van, csinálj vele, amit akarsz, olvasó, itt van minden az arcodban.
Annyit akartam mondani: gyerekszülők gyereke (Napló). Ezt írtam ki magamnak, meg egy pár sort, idézni egy ember naplójából, előbbit majdnem el is küldtem magamnak egy levélben, aztán mégis piszkozat maradt.
Mit lehet tudni, az embernek miért tetszik egyik-másik vers, a másik-egyik meg nem. Hogy talán hasonló korú embereknek hasonló szenvedések, meg sebek jutnak. De ez egyáltalán nem biztos. Sőt. Valószínűleg nem is igaz. Inkább az lehet, hogy a sebek igazinak tűnnek. És hogy vannak nyilván olyan szókombinációk, amik igazabbak, mint mások.
A 42 után magasan van a mérce Peer Krisztiánnal szemben – nálam biztosan, és ez a kötet nagyon más… de @Zero már jól összeszedte az én gondolataimat is: :)
https://moly.hu/ertekelesek/3230966
Ezt meg csak azért linkelem ide, hogy ne tűnjön el a szemem elől:
https://24.hu/kultura/2019/06/26/peer-krisztian-interju/
A Lélekjelenlét tetszett.
Az viszont nem, hogy (még mindig) túl közvetlen élet és irodalom kapcsolata, sokszor használati utasításként olvasható Peer élete. Így lesz a kötetnek blikk irodalom fílingje.
„Nem kérkedni akarok a kívülállásommal.” (7.)
Aki ezt írja, bizony de, legalább a kívülállással, ha mással már nem lehet.
Mi nem a sajátom?
A létem? A versem? A szerel(m)em (halála)? A kínom? A bűntudatom?
„A tudás a ludas.” (12.) (?)
„Élni is csak az tud, akinek a szíve
az idő felében üres.” (14.)
„… a szeretet munka
Életben tartja és halálra unja” (35.)
„Hitler is emlős állat.” (49.)
„Az a foglalkozásom, hogy nyitva tartsak sebeket,…” (56.)
Nagyon erős verssorok.
A 42 című kötettel együtt olvasható motívumok tömkelege szerepel benne.
Szerintem elkerülhetetlen, hogy ne vonjunk párhuzamot Peer előző kötete, a 42 és ezen kötet között. Ez a két kötet már mondhatni egy új korszaknak a része az életében, ráadásul érezni, hogy ő sem akart teljesen elidegenedni előző könyvétől, sőt nem is tudott volna. Vissza-visszatérnek azok a hangok és stílusok, amelyek a 42-ben dominánsak voltak Zsófi kapcsán, de itt kevesebb van ebből, szemlátomást emberként és poétikailag is picit előrébb tudott lépni, ha nem is túl.
A Tíz esetből kilenc címűtől egészen a végéig tartó versek lettek a kedvenceim, úgy mint: Gyűjteményeim; Az oxigénhiány gondolata; Erre a versre fogsz ébredni április másodikán, Invokáció; Ajándékbogár, stb.
Vagy, az ilyen versszakok és sorok:
„Kelendőségem nulla fokán
a sikertelenség volt a legkisebb bajom.
Ártatlan kérdésektől kiakadó rugós erőmérő,
dührohamaitól dadogó tészta,
kifajzott kerti virág.
Igazságokat kerestem, túlzásokra találtam.
Ahol a boldogságot érzékeltem, nem láttam őszinteséget.”
„Álljunk meg smárolni zsemleszagban!
Hajadban őrjítő gerleszar van.”
„Előre nem tekinthetek, arra a halál.
Hátra nem pillanthatok, arra halottak.
Marad a jelen,
bújj ide.”
„Ladány után jön a kaller –
hallom, szíköly vagy, testvér!
Felismertelek – szeressél!
Letagadja, kár vitázni.
Lári-fári, kikacsint az acsitári.”
Ezzel a négy idézettel nagyjából össze lehet foglalni, hogy milyen hangokon szólal meg Peer, és mindegyik szimpatikus. A trágárkodások koránt sem öncélúak, ez nagyon jó, és a komolykodás sem izzadtságszagú, ez főleg.
Viszont, sajnos, voltak számomra olyan versek, amiket nem tudtam teljesen felfejteni, átfutott rajtuk néhányszor a szemem, meg ők is átfutottak rajtam, és ennyi. Sőt, bármennyire is szeretem a Peer-féle rendszerkritikát (lásd: interjúi), ebben a kötetben, ebben a világban rossz volt találkozni a politizálással, még ha az csak 1-2 vers erejéig is történt. Na, hát az interjúiból viszont kiadhatnának egy best of válogatáskötetet.
Összességében a kötet számomra nem lett örökös kedvenc, de tetszett; érdemes elolvasni.
Népszerű idézetek
Álljunk meg smárolni zsemleszagban!
Hajadban őrjítő gerleszar van.
47. oldal, Hazudnék, ha (Jelenkor, 2019)
A sok nem tanít semmire,
a kevés nem ment meg semmitől.
45. oldal, Tíz estéből kilenc
Előre nem tekinthetek, arra a halál.
Hátra nem pillanthatok, arra halottak.
Marad a jelen,
bújj ide.
56. oldal, Erre a versre fogsz ébredni április másodikán.
Gyászmunka új szerelemben
Egymással csalom meg őket, összekeverem.
Ha nem az ujjaimban, akkor a fejbőrömön.
Nevet tévesztek, nem jelent semmit,
amíg észreveszem.
Érthető, ha kifullad a szív,
már mérgezett, mire megérkezett.
Ne haragudj, ha máshoz beszélek,
amikor egyedül vagyok.
17. oldal - (Jelenkor, 2019)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Romhányi József: Nagy szamárfül 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Addig is 96% ·
Összehasonlítás - Petri György: Összegyűjtött versek 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Buddha Weimarban 97% ·
Összehasonlítás - Röhrig Géza: Angyalvakond 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Gonghangok 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Még: mindig 96% ·
Összehasonlítás - Terék Anna: Háttal a napnak 95% ·
Összehasonlítás - Lelkünkből, szeretettel 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Dél után 95% ·
Összehasonlítás