Belső ​Robinson 8 csillagozás

Peer Krisztián: Belső Robinson

A könyv szerzője húszéves: igencsak fiatal volna, ha nem lenne olyan nyugtalanítóan koraérett: már és még szinte teljesen érzelemmentes, a leírásban az engesztelhetetlenségig tárgyilagos, szkeptikus, ironikus, ádáz megfigyelő. Pontos, mint egy hivatalnok, aki naphosszat dolgokat lajstromoz. Mégis: mintha volna valami a tárgyválasztásban, az emberi jelenségre és a humanizált helyszínekre koncentrált figyelemben, a versek tempójában, metrumában és arányos hosszában, ami a gyöngédségre tett aggályos előkészületekre hasonlít – egy későbbi fegyelmezett szeretet ígéretére. Szinte minden személyes történés hátravan még. De jó ok a bizalomra, hogy Peer Krisztián verseskönyvéből, első kötetnél szokatlanul, hiányoznak az elnézésre váró komolyabb hibák.

Eredeti megjelenés éve: 1994

A következő kiadói sorozatban jelent meg: JAK-füzetek

>!
József Attila Kör / Pesti Szalon, Budapest, 1994
80 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638340924

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

agg_álborda>!
Peer Krisztián: Belső Robinson

A versek túlnyomó része számomra sajnos közömbös volt, amikor olvastam, és nem vált maradandóvá. Nem hiszem, hogy ezek rossz versek lennének, csak éppen nem az én világom a témájuk, atmoszférájuk, „ízük” stb miatt. Nem volt őket rossz olvasni, de a kötet utolsó harmadánál már csak azért olvastam őket, hogy befejezzem.
Lehet, hogy túlságosan befolyásolt, de ezeket a verseket ugyanolyan semleges barnaként érzékeltem, mint amilyen maga a borító is.
Viszont volt 7 vers, amelyek kifejezetten tetszettek, és tudtak egy „Na!” élményt okozni! Mint például a nálam dobogós „A vízszintes vár”; „Anatómia”; és az utolsó vers, „A holtponton” (ami úgy kezdődik, hogy „Ezennel vége”… :^) ). Na persze, hiszen talán ezek azok, amelyeknek a témája és stílusa eléggé különbözik a többitől.
Volt még pár érdekes sor is, amik megfogtak: „Gyűjteni akarnál valamit, / mint tejfogakat a reménytelen anyák.” és „Félek a testemtől, / ijesztően gyógyul.”
Ezeken kívül viszont a kötet nem adott többet, így ez most három csillag.

1 hozzászólás
Boris_Anita>!
Peer Krisztián: Belső Robinson

Peer Kirsztiánon nőttem fel, két évvel vagyok fiatalabb nála, és ráadásul környékbeli. A tatabányai szerkesztésű Új Forrásban figyeltem fel rá, főiskolás koromban. Azóta ittam szavait, habár nem mindig értettem. Mostanra már kritikusabban olvasom verseit, és jobban figyelek a kompozícióra. A kötet 79 oldalas, és 59 db. vers van benne. Ezzel a kötettel összehasonlításban legújabb kötete (Nem a sajátod) csupán 59 oldalas, és csupán 31 db. vers szerepel benne. Ebből a szempontból nézve is tartalmasabb a Belső Robinson, az a kötet, amellyel annak idején robbantott. 6 db. vers szerepel benne, ami igazán kompozíciónak nevezhető. Ezek lennének sorrendben: Szomorú környék, Filter, A vízszintes vár, Városkapu Eszpresszó, Anatómia, A holtponton. Kifejezetten nagy alkotásoknak tartom ezt a hármat: A vízszintes vár, Anatómia és a Holtponton, mindháromnak van eleje és van vége, ahogy lennie kell.
Peerre jellemző, már ha jól értelmezem, hogy gyakran ír fel kétsoros ötleteket, és azokkal dolgozik, azokat vegyíti. Lehet, hogy ez teljesen normális gyakorlat költőknél, de leginkább úgy tűnik két soronként érdemes idézni őt, kivéve azokat a verseket, melyek kompozíciónak nevezhetők. Lehet, hogy érdemes lenne kétsorosokat írnia. Amolyan megfigyelésecskéket, hiszen különböző életjelenségeket fogalmaz meg, amelyekben magunkra ismerhetünk, vagy magára a jelenségre, a hasonlat mindig találó. Két soronként szerettem mindig a verseit. Azt hittem, hogy ez teljesen normális dolog, így írni, és így olvasni. Mostanra kicsit másképp látom. Sokkal jobban szeretem a kerek-egész verseket. Kár, hogy a Holtponton című vers nem található meg a neten. Összességében örülök neki, hogy megvan nekem ez a kultikus kötet, hiszen kis példányszámban nyomtatták. Nem áll arányban a 42 és a Nem a sajátod kiadott mennyiségével. Úgy gondolom indokolatlan a hype, ami Peert jelenleg körülveszi. A legutolsó kötetét (Nem a sajátod) tartom a leggyengébbnek. A 20 éves Peer nagyobbat alkotott, mint a 44 éves. Tisztára, mint a sportolóknál.


Népszerű idézetek

ESanka>!

Az alkoholista halála csak
keresetkiesés egy apró presszóban.

Láncreakció

>!

Anatómia

A tüdőnkben van úgy egy liter levegő,
amit bármennyire erőlködjünk is, soha
nem tuduni kifújni, de ha meghalunk,
önként és önkéntelenül a világra
szisszen, mintha belesúgna valamit
egy halhatatlan fülbe. Ha születésünk
óta ugyanaz a liter poshadna belénk,
és nem cserélődne percről percre,
mint ahogy cserélődik, ez volna
– suttognám – a lélek.

53. oldal

ESanka>!

mert ez a hely időtlen
életlen kés az élőben

A boncasztalon

ESanka>!

Történhet bármi, de történjen durván!

Szomorú környék

agg_álborda>!

Gyűjteni akarnál valamit,
mint tejfogakat a reménytelen anyák.

68. oldal (Definíció)

agg_álborda>!

Félek a testemtől,
ijesztően gyógyul

63. oldal (A kórház tavasszal)

>!

Filter

Ételmintás terítőkön lassú
rovarok – ettől még lehetne
romantikus a gyertya. Olcsó
kerthelyiség, az udvaron három
zsák döglött cement. Asztalon
mohó hamútartó, asztal alatt
udvarias térdek

Kettétörtünk, mint laza
talajra épült templom
fala. A pincérek szemében
furcsa pár – ki iszik ilyenkor teát?
A csésze már az ő emlékük,
aljába beleszárad a filter.

9. oldal

>!

Ultimátum

Lestrapált díszletek között –
a presszó hideg és halvány,
zongorista hasonlít
unott hangszerére, kutyáikra
a gazdák. A bágyadt dallamban
szelidíts meg! Hullok, mint
„az elsárgult levél” ,
nevetséges. Fizetem a kávéd,
tőled kértem kölcsön.
(Azok ásványvizet isznek, ők sem gazdadok)
Ebből érts, ha már nem
olvastad a regényt,
amit adtam. Maradjon
minden így! Legyél kacér,
legyél bűnbánó: változtass meg,
és akarj megsejteni újra!
Különben. Különben pusztítok,
vagy legalábbis a pincérrel
goromba leszek. Aztán ámokfutás,
és megsértem anyám. Ha lehetnék
tárgyilagos, a „kiterjesztett öngyilkosság” volna ez.

22. oldal

ESanka>!

Minden elalvás egy újabb
kísérlet, és turista vagy
az öreg, testmeleg templomokban.
Utána újra a szobád,
a könyveid halott barátok.

Definíció

agg_álborda>!

A vízszintes vár

„…hogy fölépítenék…”

Az aszfaltozóknak titka van.
Ujjaik közé fekete hártya
nőtt, testük mögött párolgó
gépek. A titkot nem hordják
magukkal, de ruhájukban viselik
a képét. Égő tenyerükről
valaki lemossa a kátrányt, repedt
tenyerüket krémmel bekeni.
Az ő kezük szép, és a szerelmüknek
furcsa neve van. A lányuk is
lehetne, néha megmossák a hátát.
Ha szomorúak, a titkot
beleburkolják az útba.

13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak
Lelkünkből, szeretettel
Fodor Ákos: Dél után