42 71 csillagozás

Peer Krisztián: 42

„Ott tudtam utoljára írni, Ithakán” – írja Peer Krisztián. Ithaka talán egy hajó neve. A hazajutás visszatérés a nyílt vízre. A klasszikus témák versenyre kelnek, a halál úgy közelít, mintha fel lenne háborodva: ne gondolja senki, hogy a magány a vetélytársa lehet. Előlép a rejtekhelyéről, hogy azt hazudja, sohasem bujkált. De mi értelme újra írni, ha nem térhet vissza, aki a visszatérésnek értelmet ad? Hogy hívni lehessen?

>!
Jelenkor, Budapest, 2017
76 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766870 · Illusztrálta: Mocsár Zsófia Alexandra
>!
Jelenkor, Budapest, 2017
76 oldal · ISBN: 9789636767471 · Illusztrálta: Mocsár Zsófia Alexandra

Enciklopédia 3


Kedvencelte 10

Most olvassa 15

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
n P
Peer Krisztián: 42

Nincs kétségem, hogy ennek a kötetnek meg kellett jelennie, hogy ne csak a fióknak íródjon, vagy a belső, most még feloldhatatlannak érződő veszteségnek. Nincs olyan ember aki ne veszített volna még el valakit, vagy ha még nem, majd fog. Vagy őt fogják. Ez ilyen, mondhatnánk nagy bölcsen, tolva előttünk a magunk fájdalmát.Nekem például van három dalom ( nem mondom meg melyik három), amiket egy sírnál minden évben meghallgatok, 12 éve. Ennyi, lassan letudom a hiányt, nagyon lassan, de letudom, pótolom az itt maradottak szeretésével. Na de itt van Peer Krisztián, aki előtűnt a semmiből ( szerintem sokan nem tudták – nem tudják, hogy ki ő) és azt kéri, várja (vagy mégsem), hogy ragadjunk bicskát (láttam egy műsorban, hogy kinyitott egyet és azzal vágta fel az oldalakat) és ismerjük meg őt, az életének egy halálát. Nincs kétségem afelől sem, hogy aki(k) biztatta, baráti köréből támogatta, hogy írjon, mondja el mi van benne, mert másokban is ez van és olvasókra, együtt- szenvedőkre talál majd, az segítő kezet nyújtott. Tudom, most azt kéne írnom, hogy mi felől van kétségem. Afelől, hogy a bűntudat (meg nem élt percek, el nem mondott szavak, meg nem tett tettek stb.) legyőzhető (mégis mivel?, az magát generálja, megmagyarázhatatlan egy dolog). Afelől is, hogy ezek a versek majd gyógyírként elővehetőek, amikor hasonló helyzetben van valaki. Elővehetőek, bólogathatóak, sírhatóak, s mivel abszurd az életből pár nap alatt (pár nap? fél perc alatt, most beszéltem vele és este nincs már) egy halálba lépés, dühítően nevetségesek is. Hogy a fenébe történhetett ez meg? Jöhet még számtalan meg nem válaszolható kérdés. Tehát válasz nem lesz, de lesz egy ember, bárki-akárki-mindenki, aki beletévedt a tükörképébe és most csak néz mereven, várva, hogy majd szembeköpi a lelkiismeret furdalás, letörli, vesz egy nagy levegőt és él tovább. Most én is kiírtam (kiolvastam) magamból és még (ezzel) élek tovább. 42 volt. Azt kérdeztem az Istentől: Mit csináltál?

6 hozzászólás
>!
Aigi P
Peer Krisztián: 42

Furcsa kötet ez. Már a születése is az. 15 év kihagyással egy nyomasztó tragédia árnyékában. Versei erős bűntudattal átszőtt jövőbe emlékezések. Az üresség, és az üvöltő hiány érzése a lehető legmélyebb intimitással megfogalmazva. Néha valóban zavarba ejtően. Régen olvastam ilyen mértékű önreflexív kitárulkozást.
Tudom, gonoszul hangzik, bár ezzel véletlenül nincs olyan nagy lelkiismereti gondom, de a libriben egy találkozóra várva kezdtem el olvasni. És mivel szerény és ügyes vagyok a belső oldalakat is sikerült meglesnem annak ellenére, hogy a lezárt lapok felszakításával járó rituálé fontos eleme a könyv mondanivalójának. A lényeg tehát, hogy pofátlanul elolvastam az egész kötetet és szépen visszatettem a polcra. Azt gondoltam jó jó de végre ki tudok jönni a boltból anélkül, hogy vennék valamit. Alapból is jobban szeretném és korrektebbnek is érezném, ha csak azokért a könyvekért fizetnék, amik valóban tetszettek. Sokkal kevesebb könyvem lenne és ezzel együtt több pénzem és helyem a polcokon.
Ezután jött a hosszú hétvége és azon kaptam magam, hogy foglalkoztat. Egyfolytában az olvasottakon kattogok. Kutatom a neten az okokat, háttér információkat. És a kötet egyszerűen visszahúzott magához. Visszamentem és megvettem. Most elolvastam még egyszer. És úgy hiszem, hogy lesz ez még párszor így.
Sokszoros újraolvasásra ítéltem és csak remélem, hogy valamikor megértem pontosan miért is.

4 hozzászólás
>!
Csabi P
Peer Krisztián: 42

Verseskötetről sokat nem okoskodnék, fogalmam sincs, mitől lenne formailag jó egy vers, legfeljebb a gondolatisága érint meg. De ebben az esetben a forma vizsgálata feleslegesnek tűnik, még az én laikus szemem is látja, hogy itt nincs formára törekvés, pont a formátlanság uralkodik, rövid és hosszú verssorok egymás után, néha egy rím, szinte inkább csak véletlenül, máshol meg mintha beindulna a ritmus, hogy aztán a következő sorban széttörjön.
A forma egy helyen jelentkezik határozottan és szándékosan, a könyv formájában, hisz a lapok nincsenek felvágva, mint a régi időkben, amikor a nyomdatechnika még nem tudta ezt megoldani, így a boltban csak minden második oldalhoz lehet hozzáférni, a többi, titkosított tartalmat csak otthon, egy késsel lehet felfedni. Nem csak üres marketingfogás ez a forma. A nyílt lapokon sem tombol éppen a vidámság, egy hosszú évek óta nem publikáló költő keserű valósága jelenik itt meg, a zárt lapokon viszont a fiatalon elvesztett kedveshez kapcsolódó versek vannak, hol feltörő, hol elfojtott fájdalom, amit jobb lenne nem megmutatni senkinek, de a költőség már csak ilyen szakma, meg kell.

2 hozzászólás
>!
janetonic
Peer Krisztián: 42

A megjelenés környékén sokat olvastam róla, voltam néhány könyvbemutatón is, szóval ezt a sok körülményt már sosem fogom tudni elválasztani az olvasástól. Hamar megvettem a kötetet, a versek jó részét rögtön olvastam, aztán valahogy úgy alakult, hogy nem téptem fel az összes oldalt és félretettem. Kellett hozzá egy hangulat, ami csak pár napja lett meg, hogy nekilássak az egésznek. Egészben is jó, meg darabokban is, meg töredékekben is a fejemben ragadtak sorok, néha a szerző hangján. Sok tanulható belőle a halálról, meg az életről is persze. Közben meg nem is tanítani akar, hanem csak feldolgozni meg túlélni ezt a piszok nagy fájdalmat. De mi lehetne ennél tanulságosabb?

>!
tengshilun IP
Peer Krisztián: 42

Nem ismertem eddig Peer Krisztián nevű alanyi költőnket, amihez hozzásegített a tény, hogy az ezt megelőző írását kb. 15 éve adta közre.
Egyértelműen Petri költészetét folytatja, mind stílusában, mind témáiban. De a költő is mintha Petri rokona lenne, ha nem is vér szerint, de lélek szerint igen. Ahol viszont kicsit kilép ebből (ez szerintem az ő esetében valahol egy mélyen berögzült póz is), szerintem ott van a kötet igazi lényege. Ezzel nem Petri költészetét szólom le, csak azt gondolom, Peer Krisztián pár helyen nagyon magára talált a verseiben. Hogy milyen ez a Peer Krisztián? Tessék elolvasni a kötetet, és kiderül.
A kötet megoldása, hogy a versek fele el van rejtve a lapok közt, és szét kell vágni, hogy hozzájuthass, eredeti, izgalomfokozó. Nekem azok a versek, amik a „rejtett” oldalakon voltak, sokkal jobban tetszettek, mint amiket elsőre el tudunk olvasni. Véleményem szerint itt bontakozik ki jobban Peer Krisztián hangja, ami gyászról, a visszatérés lehetetlenségéről, az emlékezet kérdéseiről, hiányról beszél. Jól beszél.

3 hozzászólás
>!
Teetee
Peer Krisztián: 42

Sötét van, de nincs késő.
Késő van, de nincs sötét.
Hogy tudott elmúlni,
ez is milyen év?

Talán egy verseskötet pont arra való, hogy találjunk benne négy sort, amiről úgy érezzük: „De hiszen ezt én írtam! De hiszen ennél szebben és pontosabban még soha nem tudtam megragadni, ki is vagyok én!” És aztán az a négy sor kitörölhetetlenül ott lüktet bennünk, napokig, hetekig, talán életünk végéig.
Már ezért a négy sorért megérte.

Sokáig szemeztem vele a bookline-on, az interjúk után, mert sokszor veszek a háttérsztori alapján is könyvet, és emögött aztán volt sztori. De féltem is tőle, mert nem akartam, hogy fájjon. Aztán egy könyvesboltban kézbe fogtam, és annyira belesimult, annyira jó szaga és tapintása volt, hogy már vittem is. (Látszik, milyen komoly irodalomkritikai kategóriák alapján vásárolok könyvet.)
Felvágni is jó volt, mint egy levelet, megteremtette a bizalmasság légkörét, valami, ami csak nekem szól, és lazân eltekintettem attól, hogy olvasók ezrei vágták fel ugyanígy. Nem sikerült mindenhol szépre vágnom. Ettől lett igazán a sajátom.
És paradox, de hozzám a „nem dőltbetűs” versek sokkal inkább szóltak.

Dehogynem veszhet el.
Dehogynem baj, hogy elveszett.
Dehogy veszhet el egészen.

>!
bagie P
Peer Krisztián: 42

Nem tetszett… sokáig .
A versek között elkezdtem Peer Krisztián, majd Mocsár Zsófi után olvasgatni…
Sokára fogom a történetüket kiheverni. Verssor nem, de érzés a kötetről szerintem messzire el fog kísérni.
Olvasnivaló…főleg a „felvágatlan” oldalak.
[Merítés 2017: 1]
http://hvg.hu/kultura/20170411_Peer_Krisztian_versek_42…
Ezt meg nézzétek meg, ha tehetitek: http://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/te-orszagod-te… [in memory: MZS]

>!
Kek P
Peer Krisztián: 42

Pár oldal. A kötése furcsa – érdekes. A külső tartalom elbizonytalanít, hogy érdemes-e hozzányúlni… bottal-késsel megpiszkálni, felhasítani. Eldőlt. Megesett. Így viszont e példány szüzességét vesztve már csak áron alul futtatható. Hátha… Hátha lesz más is, ki névvel, számmal, a felszínnel becsapható. Persze ő már nem érzi át e hozzányúlás traumát. Neki egyszerre lesz minden látható. No, jól van. Az egyszeri élmény frissessége még hat. Kívül a tolakodó, rögtön elsőre kapásból látható felszín: az önnönmagához és önnönmagáról szófosó férfi. A macsó (?), a lepukkant sztár (?), az őszinteségvihart fogvájóval pacsáló nyavalygó hajótörött. Belül a nő. A rejtett. A csak a felnyesés által hozzáférhető. Illetve persze. Persze, hogy nem a nő, csak a férfi, ahogy a nőhöz, a nőről beszél. Talán – vagy sem. Kár stírölni az ígyvannemígyvant, mert ez egy pottyantós kötet: ahogy esik, úgy puffan. Betű, szám (a nő a vízszintes, a férfi a függőleges alulról föl, mármint oldalszámilag): így jegyzik a felfedezett ismeretlen kisbolygókat. Itt ez: betű, szám = bolhafing. egykutya: 42. Lásd: külső borító – pedig ez milyen jól mutat. Minden ránézőnek mást. Pedig parányit sem lesz nagyobbá, különbbé attól, hogy sokezer szem rajta kutat. Elég, ha tudom: van pár millió ilyen. A látcsőn csőbehúzó felirat: jelenkor. Belenézve mit is mutat? A VALAKIvé köpőcsövezett valami lecsúszva milyen. Ilyen, olyan, igen, nem, látod, nem, vagy mégsem, vagy majdnem: homály, paca, trotty. Pedig a használati utasítás a külső betűkupacba van beleillesztve, csak nem tűnik fel, mert olyan passzentos: „Hülye vagyok” feliratú puzzle vakoknak.

.
(Amúgy a negatívumok mellett volt/van benne valami piszok jó is – különben nem állhatott volna meg nálam a csillagászati középen.)

>!
Batus
Peer Krisztián: 42

A metrón ülve fejeztem be. Hazáig erőlködtem, hogy minden bent maradjon.


Népszerű idézetek

>!
sophie P

Vagy legyél, vagy ne lássalak

13. oldal - A kedvedért bármit

>!
Kek P

Nehéz úgy elbújni, ha fénylesz.

15. oldal, Meteorológia

>!
ESanka

A költészet nem segít,
ezt egy költőnél jobban senki nem tudja.

34. oldal, Keserű pohár

>!
ESanka

Dehogynem veszhet el.
Dehogynem baj, hogy elveszett.
Dehogy veszhet el egészen.

Visszatekintve

>!
Ngie P

Amíg az értelmet keresed,
a szavakat sem találod.
Kiadtál egy hangot,
nem a sajátod.

15. oldal

>!
lzoltán P

Azt kérded, merre menjünk?
Azt hittem, téged követlek.
És mert téged követlek,
nincs meg a visszaút.

7. oldal, Visszatekintve

>!
Kek P

Uram,
hát nem látod,
most már igazán nagy bennem a szükség.
Ez az ürességnek sem nevezhető
feneketlen feketeség.

7. oldal, Visszatekintve

>!
janetonic

A sírás szerencsére fáraszt,
segít pihenni.

36. oldal - Nem egyszerre fekszünk

7 hozzászólás
>!
Kek P

A többit úgyis elmossa az idő:
még mi, tárgyak bírjuk legtovább.
Ha elvesztettem is az élem,
kenni még jó vagyok.

42. oldal, A nyomaim eltüntetése

>!
janetonic

Az örökre az örökre, az örökre, az örökre.

48. oldal - Az özvegy szól


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év
Bolgárfalvi Z. Károly: Játékország furcsa népe
Margarett Sándor: Megyek az utamon
Zelk Zoltán: Sirály
Szigethy Gábor (szerk.): Október 23.
Juhász Ferenc: A megváltó aranykard
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Fodor Ákos: Dél után