68. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

42 153 csillagozás

Peer Krisztián: 42

„Ott tudtam utoljára írni, Ithakán” – írja Peer Krisztián. Ithaka talán egy hajó neve. A hazajutás visszatérés a nyílt vízre. A klasszikus témák versenyre kelnek, a halál úgy közelít, mintha fel lenne háborodva: ne gondolja senki, hogy a magány a vetélytársa lehet. Előlép a rejtekhelyéről, hogy azt hazudja, sohasem bujkált. De mi értelme újra írni, ha nem térhet vissza, aki a visszatérésnek értelmet ad? Hogy hívni lehessen?

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Budapest, 2019
76 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766870 · Illusztrálta: Mocsár Zsófia
>!
Jelenkor, Budapest, 2017
76 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766870 · Illusztrálta: Mocsár Zsófia Alexandra
>!
Jelenkor, Budapest, 2017
76 oldal · ISBN: 9789636767471 · Illusztrálta: Mocsár Zsófia Alexandra

Enciklopédia 6


Kedvencelte 12

Most olvassa 9

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Peer Krisztián: 42

„Halált ne hagyj fölöslegesnek”

Van, aki szerint a tragédia bíbor köpeny, amit az ember a vállára terít, és abban tetszeleg. Szerintem meg felfoghatatlan kontraszt kétféle hétköznap között – ahol az egyikben még ott van valami pótolhatatlan, a másikban pedig már nincs. Felfoghatatlan, pótolhatatlan – ezek persze elcsépelt szavak. És lehet, az a költészet, amikor az elcsépelt szavakat új ruhába öltöztetik. Valamit megértünk belőlük, a közhelyen túl. Én megértettem valamit: köszönettel.

9 hozzászólás
n P>!
Peer Krisztián: 42

Nincs kétségem, hogy ennek a kötetnek meg kellett jelennie, hogy ne csak a fióknak íródjon, vagy a belső, most még feloldhatatlannak érződő veszteségnek. Nincs olyan ember aki ne veszített volna még el valakit, vagy ha még nem, majd fog. Vagy őt fogják. Ez ilyen, mondhatnánk nagy bölcsen, tolva előttünk a magunk fájdalmát.Nekem például van három dalom ( nem mondom meg melyik három), amiket egy sírnál minden évben meghallgatok, 12 éve. Ennyi, lassan letudom a hiányt, nagyon lassan, de letudom, pótolom az itt maradottak szeretésével. Na de itt van Peer Krisztián, aki előtűnt a semmiből ( szerintem sokan nem tudták – nem tudják, hogy ki ő) és azt kéri, várja (vagy mégsem), hogy ragadjunk bicskát (láttam egy műsorban, hogy kinyitott egyet és azzal vágta fel az oldalakat) és ismerjük meg őt, az életének egy halálát. Nincs kétségem afelől sem, hogy aki(k) biztatta, baráti köréből támogatta, hogy írjon, mondja el mi van benne, mert másokban is ez van és olvasókra, együtt- szenvedőkre talál majd, az segítő kezet nyújtott. Tudom, most azt kéne írnom, hogy mi felől van kétségem. Afelől, hogy a bűntudat (meg nem élt percek, el nem mondott szavak, meg nem tett tettek stb.) legyőzhető (mégis mivel?, az magát generálja, megmagyarázhatatlan egy dolog). Afelől is, hogy ezek a versek majd gyógyírként elővehetőek, amikor hasonló helyzetben van valaki. Elővehetőek, bólogathatóak, sírhatóak, s mivel abszurd az életből pár nap alatt (pár nap? fél perc alatt, most beszéltem vele és este nincs már) egy halálba lépés, dühítően nevetségesek is. Hogy a fenébe történhetett ez meg? Jöhet még számtalan meg nem válaszolható kérdés. Tehát válasz nem lesz, de lesz egy ember, bárki-akárki-mindenki, aki beletévedt a tükörképébe és most csak néz mereven, várva, hogy majd szembeköpi a lelkiismeret furdalás, letörli, vesz egy nagy levegőt és él tovább. Most én is kiírtam (kiolvastam) magamból és még (ezzel) élek tovább. 42 volt. Azt kérdeztem az Istentől: Mit csináltál?

9 hozzászólás
Chöpp P>!
Peer Krisztián: 42

Vacilláltam, hogy hány csillag legyen, mert tetszett is meg nem is. Mert olyan hatalmas üresség és fájdalom és kilátástalanság és szívszaggató emlékezés van benne, ami kis híján leamortizált érzelmileg. Mármint szegény kis empata lelkem kerékbe törte és csontjaimat is porrá zúzta és elfújta, mint a sámándallamot az északi, jéghideg szél. El sem tudom képzelni, hogy lehet túlélni a szerelmünk halálát.

2 hozzászólás
Csabi P>!
Peer Krisztián: 42

Verseskötetről sokat nem okoskodnék, fogalmam sincs, mitől lenne formailag jó egy vers, legfeljebb a gondolatisága érint meg. De ebben az esetben a forma vizsgálata feleslegesnek tűnik, még az én laikus szemem is látja, hogy itt nincs formára törekvés, pont a formátlanság uralkodik, rövid és hosszú verssorok egymás után, néha egy rím, szinte inkább csak véletlenül, máshol meg mintha beindulna a ritmus, hogy aztán a következő sorban széttörjön.
A forma egy helyen jelentkezik határozottan és szándékosan, a könyv formájában, hisz a lapok nincsenek felvágva, mint a régi időkben, amikor a nyomdatechnika még nem tudta ezt megoldani, így a boltban csak minden második oldalhoz lehet hozzáférni, a többi, titkosított tartalmat csak otthon, egy késsel lehet felfedni. Nem csak üres marketingfogás ez a forma. A nyílt lapokon sem tombol éppen a vidámság, egy hosszú évek óta nem publikáló költő keserű valósága jelenik itt meg, a zárt lapokon viszont a fiatalon elvesztett kedveshez kapcsolódó versek vannak, hol feltörő, hol elfojtott fájdalom, amit jobb lenne nem megmutatni senkinek, de a költőség már csak ilyen szakma, meg kell.

2 hozzászólás
pepege P>!
Peer Krisztián: 42

A szerelem az ilyen hullámzó dolog,
amin a halálod dobott még egyet.
A lényeg, hogy múltunk lett,
hogy milyen az a múlt,
csak most kezdett számítani.

Erre nincsenek szavak. Ha mégis, azt Peer Krisztián leírta.

janetonic>!
Peer Krisztián: 42

A megjelenés környékén sokat olvastam róla, voltam néhány könyvbemutatón is, szóval ezt a sok körülményt már sosem fogom tudni elválasztani az olvasástól. Hamar megvettem a kötetet, a versek jó részét rögtön olvastam, aztán valahogy úgy alakult, hogy nem téptem fel az összes oldalt és félretettem. Kellett hozzá egy hangulat, ami csak pár napja lett meg, hogy nekilássak az egésznek. Egészben is jó, meg darabokban is, meg töredékekben is a fejemben ragadtak sorok, néha a szerző hangján. Sok tanulható belőle a halálról, meg az életről is persze. Közben meg nem is tanítani akar, hanem csak feldolgozni meg túlélni ezt a piszok nagy fájdalmat. De mi lehetne ennél tanulságosabb?

DaTa P>!
Peer Krisztián: 42

Nem tudom, hogy egyébként jók-e ezek a versek, de olyan fájdalom árad a lapokból, amiket neked kell feltépni, késsel szétvágni, hogy többször le kellett tennem, mert a könnyeimtől nem láttam már a sorokat. Peer Krisztián gyászolja itt halott kedvesét, Zsófit, és minden sor fáj, és minden sorban vele fájtam én is. Jaj. Miért?

olvasóbarát P>!
Peer Krisztián: 42

Fájdalomversek, a feldolgozhatatlan feldolgozásának kísérlete.

AeS P>!
Peer Krisztián: 42

Fel kell vágni, és én nagyon akartam ügyelni arra, hogy szép legyen a vágás, amikor a késsel felmetszem az oldalakat.
Aztán megértettem, akkor is vágás, ha szép. Akkor is ott marad a nyoma, ha gondos. Mégis vágni kell.


Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

Azt kérded, merre menjünk?
Azt hittem, téged követlek.
És mert téged követlek,
nincs meg a visszaút.

7. oldal, Visszatekintve

sophie P>!

Vagy legyél, vagy ne lássalak

13. oldal - A kedvedért bármit

ESanka P>!

A költészet nem segít,
ezt egy költőnél jobban senki nem tudja.

34. oldal, Keserű pohár

janetonic>!

A sírás szerencsére fáraszt,
segít pihenni.

36. oldal - Nem egyszerre fekszünk

7 hozzászólás
Ngie P>!

Amíg az értelmet keresed,
a szavakat sem találod.
Kiadtál egy hangot,
nem a sajátod.

15. oldal

Kek P>!

Nehéz úgy elbújni, ha fénylesz.

15. oldal, Meteorológia

ESanka P>!

Dehogynem veszhet el.
Dehogynem baj, hogy elveszett.
Dehogy veszhet el egészen.

Visszatekintve

Szelén>!

REM-fázisba nem engedem magam,
ott veled találkozom.
Vagy legyél, vagy ne lássalak.

13. oldal, A kedvedért bármit (Jelenkor, 2017)

Kek P>!

Uram,
hát nem látod,
most már igazán nagy bennem a szükség.
Ez az ürességnek sem nevezhető
feneketlen feketeség.

7. oldal, Visszatekintve

עֲזָאזֵל P>!

Hisz szemem, amerre sejtelek,
a semmibe néz,
és fülemben a vér dobol,
minden egyszerre szól –
ugye vagy valahol,
ugye vagy valahol.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Varró Dániel: Mi lett hova?
Babiczky Tibor: Kivilágított ég
Hevesi Judit: Hálátlanok búcsúja
Bödecs László: Semmi zsoltár
Vida Gábor: Egy dadogás története
Bartis Attila: A vége
Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén
Závada Pál: Természetes fény
Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka
Holden Rose: Az ellopott karácsony